Kertészeti szemle 1938 - 10. évfolyam

1938. január / 1. szám

gas bokor vagy kisebb fa. Levelei 10—12 cm. hosszúak, fényesek, majd­nem bőrszerűek, alul kékesfehérek. Virágzása június elejétől augusztus közepéig tart, de egyszerre sohasem találunk rajta sok virágot, mert azok fokozatosan fejlődnek és nyílnak. Az egyes virágok 8—10 cm. átmérőjűek, színük fehér némi sárgás árnyalattal, rendkívül finom, kellemes illata az összes Magnóliák között a legkitűnőbb, 2—3 levágott virág egy egész szobát megtölt az illatával. Ezen Magnólia azonban nem mindenütt díszlik, mert sok nedvességet kíván, védett, kissé félárnyékos fekvést és laza, tápdús talajt; száraz, sovány talajban el­pusztul. M. Th­ompsoniana Sarg, az előbbinek hybridje a M. tripetalával; levelei a glancáéhoz hasonlók, de nagyobbak, virága inkább a tripetalához hasonlít, de annál valamivel kisebb. Az eddig felsoroltak mind lomb­hullatók és teljesen télállók. Még két örökzöld fajról is meg akarok emlé­kezni, de sajnos ezeket nem tekinthet­jük télállóknak. Egyik az északamerikai M. grandi­flora L. az ismert nagyvirágú és örök­zöld Magnólia, melynek importált le­veleit nálunk is használják koszorúk kötésére. Egyike a legszebb fáknak, mely a Riviéra és Olaszország ültetvé­nyeiben mindenütt látható, enyhébb teleinket elég jól kibirja, azonban szi­gorúbb teleken takarás dacára többé­kevésbbé szenved, vagy teljesen el is fagy. Másik a M. Delawayi Franch, Kíná­ból. Igen nagy, bőrszerű, Ficushoz ha­sonló levelekkel és nagy, krémsárga virágokkal. Télállósága még nincsen kipróbálva, de tekintve, hogy Belső­kina nyugati részein honos, remélhető, hogy védett helyen nálunk is kitelel­tethető. Miként már említettem, a felsorolt Magnólia fajok a két örökzöld kivéte­lével nálunk teljesen télállók, legszi­gorúbb teleinket is ártalom nélkül ki­állják, semmiféle téli takarást nem igényelnek, mégis ajánlatos a hideg északi szelektől védett helyre ültetni és az ültetés utáni első télen kissé ta­karni. Talaj tekintetében sem támasztanak különösebb igényeket, amennyiben minden jobb minőségű kerti talajban jól díszlenek. Egyedül a M. glauca kí­ván nedves talajt, míg a M. macro­phylla a túl nedves talajt nem tűri. A Magnóliák szaporítása sem okoz nehézséget. Legegyszerűbb szaporítási mód a magvetés, némely fajnál a zöld­dugványozás is sikerül, ellenben fás dugványok nem gyökeresednek meg. Ritkább fajok, melyekből magot nem tudunk szerezni, oltás által is könnyen szaporíthatók, alanyul szolgálhatnak valamely faj meglévő magoncai. Na­gyon jó alany a lombfakadás előtt vi­rágzók részére a M. Robus, az erős növésű, fa alakúak részére pedig a M. acuminata. dr. Sághy István: Magnólia acuminata (az uborkafa) termése. Kulkay felvétele. 5

Next