Kertészeti szemle 1938 - 10. évfolyam
1938. január / 1. szám
gas bokor vagy kisebb fa. Levelei 10—12 cm. hosszúak, fényesek, majdnem bőrszerűek, alul kékesfehérek. Virágzása június elejétől augusztus közepéig tart, de egyszerre sohasem találunk rajta sok virágot, mert azok fokozatosan fejlődnek és nyílnak. Az egyes virágok 8—10 cm. átmérőjűek, színük fehér némi sárgás árnyalattal, rendkívül finom, kellemes illata az összes Magnóliák között a legkitűnőbb, 2—3 levágott virág egy egész szobát megtölt az illatával. Ezen Magnólia azonban nem mindenütt díszlik, mert sok nedvességet kíván, védett, kissé félárnyékos fekvést és laza, tápdús talajt; száraz, sovány talajban elpusztul. M. Thompsoniana Sarg, az előbbinek hybridje a M. tripetalával; levelei a glancáéhoz hasonlók, de nagyobbak, virága inkább a tripetalához hasonlít, de annál valamivel kisebb. Az eddig felsoroltak mind lombhullatók és teljesen télállók. Még két örökzöld fajról is meg akarok emlékezni, de sajnos ezeket nem tekinthetjük télállóknak. Egyik az északamerikai M. grandiflora L. az ismert nagyvirágú és örökzöld Magnólia, melynek importált leveleit nálunk is használják koszorúk kötésére. Egyike a legszebb fáknak, mely a Riviéra és Olaszország ültetvényeiben mindenütt látható, enyhébb teleinket elég jól kibirja, azonban szigorúbb teleken takarás dacára többékevésbbé szenved, vagy teljesen el is fagy. Másik a M. Delawayi Franch, Kínából. Igen nagy, bőrszerű, Ficushoz hasonló levelekkel és nagy, krémsárga virágokkal. Télállósága még nincsen kipróbálva, de tekintve, hogy Belsőkina nyugati részein honos, remélhető, hogy védett helyen nálunk is kiteleltethető. Miként már említettem, a felsorolt Magnólia fajok a két örökzöld kivételével nálunk teljesen télállók, legszigorúbb teleinket is ártalom nélkül kiállják, semmiféle téli takarást nem igényelnek, mégis ajánlatos a hideg északi szelektől védett helyre ültetni és az ültetés utáni első télen kissé takarni. Talaj tekintetében sem támasztanak különösebb igényeket, amennyiben minden jobb minőségű kerti talajban jól díszlenek. Egyedül a M. glauca kíván nedves talajt, míg a M. macrophylla a túl nedves talajt nem tűri. A Magnóliák szaporítása sem okoz nehézséget. Legegyszerűbb szaporítási mód a magvetés, némely fajnál a zölddugványozás is sikerül, ellenben fás dugványok nem gyökeresednek meg. Ritkább fajok, melyekből magot nem tudunk szerezni, oltás által is könnyen szaporíthatók, alanyul szolgálhatnak valamely faj meglévő magoncai. Nagyon jó alany a lombfakadás előtt virágzók részére a M. Robus, az erős növésű, fa alakúak részére pedig a M. acuminata. dr. Sághy István: Magnólia acuminata (az uborkafa) termése. Kulkay felvétele. 5