Kertészeti szemle 1943 - 15. évfolyam
1943. január / 1. szám
annyit, hogy teljesen ki ne száradjanak, levélzetüket derült, napfényes napokon gyakran finom harmatszerűen átpermetezzük. Ezzel elérjük azt, hogy a gumók — ha nem is teljesen leszáradva (behúzódva) — teljesen pihennek, de régi levélzetük nagy része, sokszor teljes épségben megmarad. A régi levélzet megmaradása és a gumók üte teltsége azt eredményezi, hogy az új tenyészet hamarább és erőteljesebben indul meg, mint a teljesen leszáradt levélzet (behúzódott) gumóknál. Rendszerint már nyár elején (júniusban) előtörnek az új levelek, úgyhogy a növényeknek a fejlődésre annyi idejük van, hogy a pihenés utáni első átültetést követően legalább egyszer, de rendszerint kétszer is át kell ültetnünk nagyobb cserépbe. Eközben természetesen ugyanolyan ápolásban és kezelésben részesülnek, mint a magról nevelt fiatal növények. A tanulságot levonva megállapíthatjuk, hogy nemcsak lehetséges az egyszer virágzott vagy letermett Cyclamen növényeket — mint eredetileg is évelő gumós növényeket — megtartani és tovább tenyészteni, hanem az nagyon érdemes és fontos része a Cyclamen kultúrának. Kétségtelen, hogy kereskedelmi szempontból is hasznos, de legnagyobb fontossága van talán a nemesítésben és magtermesztésben, hol az értékes anyanövények fenntartása több éven át igen nagy előnyöket nyújthat. Hogy egy növényt (gumót) tulajdonképpen hány éven át lehet és érdemes fenntartani, azt pontosan nem határozhatjuk meg. Itt önkénytelenül emlékezetembe jut a „Gartenwelt" egyik régi évfolyamának ismertetése, melynél egy kitűnő amatőr kertész jól sikerült fényképen bemutatta nagyon idős és úgy dús levélzetével, mint rengeteg pompás virágözönével óriás terjedelmű Cyclamen „Matuzsálemját". Magyar Gyula: Gyümölcstermesztésünk jövője Háború van. A belső front mindent megtesz, hogy a termelésben zökkenés ne legyen. Arra törekszünk, hogy a külső front katonái semmiben hiányt ne érezzenek. A magyar kertészet is kiveszi a maga részét ebben a termelési csatában. A kertészek felvilágosító munkája alapján nagy számmal elszaporodtak a vitamin kertek. A nagymennyiségű palántákat a kertészek nevelték. A virágkertészek felismerve a mai helyzet szükségét, átállították üzemeiket zöldségtermesztésre, hogy a nagyobb mennyiségű zöldségfélék piacra vetésével egyrészt a nélkülözhetetlen vitaminnal lássák el a fogyasztókat, másrészt pótoljanak más nehezen kapható élelmiszereket. A gyümölcs is ugyanazt a célt szolgálja. Cukrot pótol. Feldolgozott állapotban pedig a téli évszakban legfontosabb élelmiszer. A gyümölcskertész tudja is ezt és nagy körültekintéssel van azon, hogy minél többet termesszen és a termelt gyümölcsből semmi se menjen veszendőbe. A háború után a béke évei következnek. A különböző államok a szakértők bevonásával már most megvitatják, hogy milyen lesz az európai államok termelési rendje. Ismert fogalom a nagy térgazdálkodás. Ezzel kapcsolatban a magyar kertészetre nagy szerepvár. Aki külföldi lapokat nézett át, tudomást vehetett arról, hogy ép Magyarországé lesz az a feladat, hogy az aránylag rövid idő alatt romló terményeket termelje. A tőlünk délebbre és keletebbre fekvő országok a hosszabb szállítást bíró mezőgazdasági terményeket állítják elő. Ezek után érthető, hogy a magyar gyümölcstermelésre az új Európának számítania kell, Nyugatnak a legközvetlenebb és leggyorsabb összeköttetése hazánkkal áll fenn és így a magyar gyümölcs rövid idő alatt kerül nyugati fogyasztóihoz.