Katolikus gimnázium, Kézdivásárhely, 1892

y ezek megfontolásából útbaigazítást vegyünk jövendő­ működésünket illetőleg. A­mi tanulmányi szempontból a haladást illeti, az általalában véve kielégítő. Tanítványaink közt akadtak ifjak, kik egész tanéven át, minden egyes tantárgyból kitűntek; legnagyobb részük azonban olyanokból állott, kik kitartó szorgalmuk, lelkiismeretes munkájuk által jó középúton haladva, a jövendő becsületes és tevékeny polgártárs reményét keltették tanáraikban, vezetőikben; hogy voltak olyanok is, kik tehetség, vagy hivatás hiá­nyában a követelményeknek nem feleltek meg, ezt ta­gadni nem lehet, de azért ez utóbbiak felett sem lehet pál­­czát törni, hiszen az életnek sok útja­ módja van, melyen az egyházat, hazát és társadalmat szolgálhatjuk. A tanul­mányi haladás tehát kielégítő. De nagyon téved, ki azt hiszi, hogy egy középiskola már eleget tett feladatának, ha akármilyen rideg után-módon az előírt tantárgyat, vagy tananyagot az ifjúsággal megismerteti, megtanít­­tatja. Egyoldalú s czélhoz nem vezető munka volna ez. Mit ér a világot megrázó tudomány nemesen érző szív és kebel nélkül ? Hiszen e kellék nélkül a tudomány — mint azt a köznapi élet elég gyakran bizonyítja — akárhányszor nem egyéb, mint gyilkos fegyver tulaj­donosa kezében! Nem, tehát az iskolának nem lehet kizárólagos feladata az észbeli tehetség művelése, fej­lesztése, vagyis a szorosabb értelemben vett tanítás, hanem ellenkezőleg, az ifjú összes tehetségeinek kellő harmóniumban való fejlesztése. Vagyis az iskola feladata nemcsak tanítani, hanem nevelni. Ily szempont­ból vegyük tehát bírálat alá iskolánk egy évi működését, kutatván azt, mennyiben termette meg munkánk a kívánt gyümölcsöt. Ha Herder szerint »az állam hozzád emeli kezét, ah iskola! és követeli a reád bízott csemetéit», úgy bizonyára nemcsak az értelmi tehetségben, hanem a nemes érzésben, gondolkodás és vágyódásban is kiművelt csemetéjét követeli. Mert eget­rázó tudomány nélkül lehet valaki hasznos tagja az

Next