Katolikus gimnázium, Kézdivásárhely, 1910
A SZOCIÁLIS NEVELÉS JELENTŐSÉGE. □ _N a neve IRTA: SZILVESZTER FERENC DrEM A SZÜLETETT EMBER TÖKÉLETES, HANEM AZ ÚJJÁSZÜLETETT“. A Jugendlehre híres írójának, Foersternek, itten idézett szavait méltán tekintheti minden hivatásos pedagógus és egyetlen céljának. Hiszen ebben a szóban: „újjászületés“, kifejezetten megtaláljuk azt a fogalmat, mely az iskola gondozására bízott gyermekifjú testi és lelki megújhodásának normáját képezi. Épen ezért húsból, vérből, idegből, izomzatból és csontból kell ennek a fogalomnak kiépülnie, hogy a való élet útvonalába tudjon beilleszkedni, hogy ne legyen tartalom nélküli fantomhoz hasonló üres szóbeszéd. Csak így remélhető, hogy a nemtelen anyag a nevelő keze nyomán megnemesül: alacsony gondolkodás helyébe eszményi világnézet lép, a vérszagú cselekedeteket az erkölcsi ideák tényei váltják fel. E célnak megfelelően minden iskolai oktatásnak két tényezővel kell számolnia. Először: a nevelő rátermettségén kívül az államilag körvonalazott tanítástervvel s az erre vonatkozó utasításokkal; másodszor: a gyermekifjú testi és lelki tulajdonságainak szemmel tartása mellett tekintettel kell lennie magára a társadalomra, amelynek óriásilag irányító hatását a fejlődő tanulóra minden pedagógus tapasztalhatja. Lássuk e két tényezőt.