Kincses Kalendárium, 1952
Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél
(Веже! a fákkal ) Ьш átzi szél Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg. Vajon mit mond nekik ? beszedie A fák merengve rázzákeröket. Del s esi közt van az idő, nyújlózom A pamlagon bégig kényelmesen.... Keblemre hallva fejecskeiél alszik Kis fetesegem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőm Szelíden hullámzó kebele. Másik kezeimen imakönyvem: a Szabadságkányrák örtenete ! Minden bellije üstököscsillagkén/ Nyargal keresztül magas telkemen... Kebiemre hajtva lefecskelél, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Arany csal s ostor kerget tégedéi A zsarnokért megvívni, Szolganép. És a szabadság ? egyet mosolyog, S mind aki híve, a harctérre lép, S érette, mint a szép igánylói virágot, Sebes találi oly to kedvvel vészén.. . Keblemre hajtva lefecskelél, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Hány drága élet hullt már érted el, Óh szem szabadság ! és mi haszna van De tesz, ha nincs , tiéd a diadal Majd a csatáknak utolsóiban S tialoltanleri bosszút is fógsz állni, S a bosszúállás rettentő leszen !... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Vérpanoráma tengerébem el, A jövendő kor jelenései, Saját verőkarába futnak Ы A szabadságnak ellenségei !... Egy kis mennydörgés szívem dobogása, S villámok jutnak állal fejemen, S keblemre hajtva fejecskéjét alszik Kis feles egem mélyen, csendesen.* ' PETŐFI SÁNDOR