Kincses Kalendárium, 1958
Százesztendős jövendőmondó
2 Repül a havas szán, szava ékes csengő: Beköszönt az új év, jön a friss esztendő. Repül a havas szán, szava csengő-bongó: Mosolyog a bakján a Jövendőmondó. Süvegének bolyhát lepheti a hópor: Szive sohasem lesz szomorú a hótól. Körülé a föld is válhatik öreggé — Marad ő már ifjú, százéves örökké. Hallgassuk a vén Jóst, szava sose téved: Köszönteni szólal a fiatal évet. — Repül a havas szán, lovai szaladnak. Utat ad a Napnak, helyet a tavasznak. Helye jut a földben a gabonaszemnek, Helye a szivekben jut a szerelemnek. Hoz a tavasz-évszak rügyet bontó szellőt, Új szirmot az égnek, derűvel kékellőt. Bárányfelleg száll majd, szopósbárány béget. Napfény aranyozza a csibe-pihéket. Virágszínű szoknyán kinyílnak a fodrok, S kiváncsi tavasszél rezgeti a bokrot. Megtért vándorgólyák poros tollak rázzák, S ekevas ezüstjét nyögik a barázdák. — Hiszitek-e vagy sem, de a szokás ez már. Ha igaz a jóslat — tavasz után lesz nyár. Gabonanövesztő meleget ígérek, Jövőnk kenyerének magvai beérnek.