Kincskereső, 1974 (kísérleti Kincskereső, 1-4. szám)
1974 / 1., Móra Ferenc szám
ÖNARCKÉP NEGYVENEDIK SZÜLETÉSNAPRA Szája mogorva, szeme csacska, Önön súlyától fáradtacska. Szívében gyermek ősz uracska, — Ma vitte el nyarát a macska. Ma vitte el nyarát, ha nyár volt. Hogy napja csak sötétbe lángolt S míg kútvízen tartá a jámbort. Csak álma szűre néki lángbort. De ám az bor volt, nem kevert. Nemes vesszőről szüretelt , ha bódulatban kedve telt. Mindig lelt színig telt kehelyt. Álomkristályból palotát faragott. Álomsarlóval rózsát aratott. Álomparipákból tartott fogatot. — Hát persze hoppon is maradott. Most már csak gyalogost meneget. Mint ahogy illet szelíd öreget. Míg valahol a füzek megött kimérik néki a házhelyet. Ó, álmok, álmok, drága álmok. Mi panasza lehetne rátok? De ha ti már mind elfogyátok. Mit érnek a való világok? Ó, jobb belőlük mit se venni észre. Az emlékek subáján heverészve. S kialudni, mint a letett szivar. Amely lassan saját hamvába hal. Vagy hirtelen elcsengni, mint e dal. (1919.)