Kincskereső, 1975 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Annak idején, amikor ezeket a verseket megtaláltam, szó volt arról, hogy kiadom őket, de aztán meggondoltam magam, minek mutogassam ötvenéves fejjel kamaszkori arcképemet. A ,,Kincsekereső” fiatal olvasóinak most mégis szívesen mutatom meg: milyen voltam én, milyenek voltunk mi az ő életkorukban. Talán lesznek közöttük olyanok, akik nemcsak a különbözőséget, hanem a hasonlóságot is megtalálják e versek ifjú költőjében. Szép ez a város este, ha vasárnapi fénybe öltözködik. Fiatal feje körül hegyek koszorúja. Nem tudok én mégse igazán örülni, mert a hegyeken túl, a sötétben, mint a halál az öregekre, leskelődik már a Hétfő. Sötétben Sötétben és mocsokban, korhadó anyagok bölcsőjében, észrevétlenül készülődik s a földből nő ki a legszebb virág is. Szegénységben és megaláztatásban, ismeretlenül élek én is, mindenki uram és parancsolom. De virág akarok lenni. 1933-34. „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet../’ Vasárnap este Sóhajok Ha madár lehetnék, mindig a csillagok felé szállnék. Ha csillag lehetnék, világítanék az embereknek. Ha ember lehetnék, meg is harcolnék érte.