Kincskereső, 1978 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Tőke Péter „Cserefendi vagyok! - Farkas! - vélte Janika. - Róka! - állította a kopasz Wassermann. - Kölyökróka! - bólintott Húszfillér. A kölyökróka ott ült a gödör fenekén, lompos farka lábaira hajolt, hegyes orra felénk szimatolt, fekete golyószemei kíváncsian meredtek ránk. Vörös volt - mint a rókák általában - és olyan barátságosnak tűnt, hogy nekem akaratlanul Móra Cselefendije jutott az eszembe. - Szervusz, Cselefendi! - köszöntem le a kisrókának. Az erre ásított egy hatalmasat - elővilantak apró, hegyes fogai meg hosszú, rózsaszín nyelve - aztán felállt, körbesétált a meredek homokfalak mentén, és megpróbált felkapaszkodni. A laza homok azonban minduntalan legördült a lába alatt, végül abbahagyta a próbálkozást, és kérlelő szemekkel nézett bennünket. - Beleesett a gödörbe, és most szeretne kijönni - állapította meg a tényállást Húszfillér, az őrsvezetőnk, ő erősebb és idősebb volt mindnyájunknál, s rendkívüli alkalmakkor természetesen mindig ő vitte a szót. - Látjuk - szóltam, hogy én is mondjak valamit. - Le kell menni, és ki kell emelni! - vezényelte Húszfillér. 5?