Kincskereső, 1978 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Tőke Péter „Cserefendi vagyok! - Farkas! - vélte Janika. - Róka! - állította a kopasz Was­sermann. - Kölyökróka! - bólintott Húszfil­lér. A kölyökróka ott ült a gödör fene­kén, lompos farka lábaira hajolt, he­gyes orra felénk szimatolt, fekete go­lyószemei kíváncsian meredtek ránk. Vörös volt - mint a rókák általában - és olyan barátságosnak tűnt, hogy nekem akaratlanul Móra Cselefendije jutott az eszembe. - Szervusz, Cselefendi! - köszön­tem le a kisrókának. Az erre ásított egy hatalmasat - elővilantak apró, hegyes fogai meg hosszú, rózsaszín nyelve - aztán fel­állt, körbesétált a meredek homokfa­lak mentén, és megpróbált felkapasz­kodni. A laza homok azonban mind­untalan legördült a lába alatt, végül abbahagyta a próbálkozást, és kérlelő szemekkel nézett bennünket. - Beleesett a gödörbe, és most sze­retne kijönni - állapította meg a tény­állást Húszfillér, az őrsvezetőnk, ő erősebb és idősebb volt mindnyájunk­nál, s rendkívüli alkalmakkor termé­szetesen mindig ő vitte a szót. - Látjuk - szóltam, hogy én is mondjak valamit. - Le kell menni, és ki kell emelni! - vezényelte Húszfillér. 5?

Next