Kincskereső, 1989 (16. évfolyam, 1-9. szám)

1989-01-01 / 1. szám

JANIKOVSZKY ÉVA Málnaszörp és szalmaszál (részlet) Másnap reggel ugyanúgy kelt föl a nap, mint eddig, csak néhány perccel korábban, és Misu is ugyanúgy kelt föl, mint eddig, csak néhány perccel későbben. Dezső bácsi már bement a műhelybe, a szürke macska már fönt ült a háztetőn, arra várva, hogy Kamilla kisasszony — kalappal a fején — munkába induljon. Csakhogy ma reggel Kamilla kisasszony késett, és a szürke macska nyugtalanul fészkelődött a helyén. Az udvarra mindig érdemes volt lenézni, de ma reggel különösen. Misu szeméből egyszeriben kirepült az álom. Mert Kamilla kisasszony kalap nélkül, kezében egy tejeskannával kopogott végig az udvaron, és nem tette föl a vaspántot az ajtajára, csak az alsó meg a felső zárat zárta be. Az ablakon sem volt becsukva a vaspaletta, a fehér vasrács mögött látszott a függöny. Kamilla kisasszony szokatlan reggeli távozását nemcsak a szürke macska figyelte a háztetőről és Misu az emeletről, hanem Poldi néni is a virágos ablakból, és Dezső bácsi is a műhely ajtajából. — Jó reggelt kívánok, Kamilla kisasszony! — köszönt Dezső bácsi. — Szép időnk van ma, ugyebár. Ezt valószínűleg meglepetésé­ben tette hozzá, mert egyébként Dezső bácsi se próbált Kamilla kis­asszonnyal beszélgetni. Most is ha­mar megbánta. — A rádió szerint borulás és erős, majd viharossá fokozódó északnyu­gati szél várható — mondta Kamilla kisasszony, és Dezső bácsi arcáról lehervadt a mosoly. — Még jégeső is jöhet! — Hihetetlen, hiszen olyan szé­pen süt a nap — ingatta fejét Dezső bácsi, aki mindig hajlott arra, hogy inkább szemének higgyen, s ezért néhányszor már megázott. — Látta ezt, Dezső úr? — kérdez­te Poldi néni egész fölöslegesen, amikor Kamilla kisasszony után be­csukódott a kapu. — Tejet hoz! Pedig sohasem iszik mást, csak csipkebogyó teát! Hányszor el­mondta, hogy a tej könnyen romlik, hogy nyáron kész betegség! — Talán a macskának hozza — mondta Dezső bácsi —, sehogy sem szíveli szegény jószágot.

Next