Kincskereső, 2001. (28. évfolyam, 2-9. szám)
2001-02-01 / 2. szám
Jevgenyu Jevtusenko: Gyula fordítása Tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám. És őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Ha lennék tőled oly távol talán, mintha más ország volna a hazám, ágyad hűs lepedőjén, vánkosán, hanyattfeküdve, mintha óceán habja himbálna, lágyan és puhán, add át magad ott is nekem csupán. Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj. Nappal minden fonákjára kerül, imádjanak, lengjen tömjén körül, gondolj nappal - és bánkódj vagy örülj - elméd mire gondolni kényszerül, de éjszaka rám gondolj egyedül. Halld meg a mozdonyfüttyökön is át, a szélbe, mely felhőkkel vív csatát, hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád megenyhülést, ha miattam reád , oly öröm árad, oly szomorúság, a fájásig nyomod homlokod falát. A csönd csendjével susogja a szám, s az esővel csengem szaporán, Va a hóval, mely szűk szobád ablakán Ж bedereng s álmomban, s álmom után, \ V tavaszi éjszakán gondolj reám, \ \ 'Ж és nyári éjszakán gondolj reám ^ és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám.