Kipszer Élet, 1971 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1971-01-06 / 1. szám

2 Lapunkban mindig szívesen közöljük azokat a di­csérő leveleket, amelyekben a Magyar néphadsereg különböző alakulatainak parancsnokai értesítik válla­latunk vezetőit arról, hogy katonai szolgálatra bevo­nult dolgozónk a haza szolgálatában kimagasló ered­ményt ért el. Legutóbb a Magyar Néphadsereg 35. számú alaku­lat parancsnokságától kaptunk levelet, amelyben ar­ról írnak, hogy Hutai Péter őrvezető — aki az auto­matika és villamossági gyárrészleg dolgozója — el­nyerte a Néphadsereg Kiváló Katonája címet. A dicsérő sor­okat az alábbiakban közöljük: „Nevezett elvtárs eleget tett esküjében vállalt köte­lezettségének, példamutatóan viselkedett, elöljárói pa­rancsait maradéktalanul és legjobb tudása szerint haj­totta végre. A katonai és politikai kiképzés területén felmuta­tott kiemelkedő eredményeiért az egység parancsnoka példaképül állította a személyi állomány elé. Ezúton mondunk köszönetet önöknek azért az ál­dozatos munkáért, melynek eredményeként munkatár­sukból becsületes magyar állampolgárt, jó hazafit ne­veltek. Legyenek büszkék elvtársukra, aki keményen helytállt a haza fegyveres szolgálatában.” Vállalatunk vezetői, párt- és szakszervezeti bizott­sága a következő köszönő levelet küldték Kátai Pé­ter őrvezetőnek: „A Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat párt- és KISZ-szervezete, szakszervezete, valamint a vállalat vezetősége nevében szeretettel gratulálunk abból az al­kalomból, hogy elnyerte a Magyar Néphadsereg Ki­váló Katonája megtisztelő címet. -A vállalat példaként állítja önt az itt dolgozó fia­talok, barátai és munkatársai elé. Valamennyien büsz­kék vagyunk rá, hogy ilyen kiváló fiatalembert tud­hatunk munkatársaink között. Amikor további életéhez és a haza szolgálatában a jövőben teljesítendő kötelezettségeihez sok sikert és jó egészséget kívánunk, egyben szeretettel köszöntjük szüleit és hozzátartozóit is. Osztozunk velük az öröm­ben. Kérjük adja át nekik és katonai parancsnokai­nak elvtársi üdvözletünket.” Sikeréhez, a haza szolgálatában elért eredményei­hez mi is gratulálunk. KIPSZER ÉLET Pecázás „KIPSZER“ módra &in Síez Befejeződtek a műhelybizottsági választások AZ ELŐZŐ SZÁMUNK­BAN MEGJELENT szak­­szervezeti választási tájé­koztató óta minden mű­helybizottságnál már meg­választották az új vezetősé­get és bizalmiakat. A mechanikai gyárrészleg december 4-én tartott érte­kezletén Viasenszky Jánost műhelybizottsági titkárnak, Kuszára Ferencet, Tóth Kál­mánt, Rucsek Ferencnét, Czvinkóczky Sándort, Szla­­csin Jánost és Kreisz Már­tont műhelybizottsági ta­goknak ; — a központi osztálybi­zottság december 9-i érte­kezletén Apáthy Lajosnét osztálybizottsági titkárnak, Csáky Lászlónét, Csörgeő Juditot, Konecsni Istvánt, Kövi Lászlónét, Obermayer Ferencnét és Róka Deme­tert osztálybizottsági tagok­nak; — az építési gyárrészleg december 10-i értekezletén Reicziger Jenőt műhelybi­zottsági titkárnak, Gábori Andort, Máté Lászlót, Csi­k Sándort, Püspöki Jánost, Vantara Jánost és Domokos Sándornét műhelybizottsági tagoknak; — a tervezőiroda decem­ber 10-i értekezletén Ódor Istvánt osztálybizottsági tit­kárnak, Mószár Gábort, Kleszky Gyulát, Albert Miklóst és Vesztényi Évát osztálybizottsági tagoknak, — a kalolikus gyárrészleg december 11-i Szalai Józsefet értekezletén műhelybi­zottsági titkárnak, Mészáros Gyulát, Nosikó Racskó Lászlót, dr. M­argitot, Kalo­csai Józsefet, Molnár Mik­lóst és Nagy Károlyt mű­helybizottsági tagoknak vá­lasztották meg. Ugyancsak ez alkalommal választották meg az 1971. január 28-i küldöttértekezlet részvevőit is. A KÜLDÖTTÉRTEKEZ­LETEK és vezet­őségválasztó taggyűlések lelkes hangulat­ban folytak le. Sokan szól­tak hozzá a beszámolókhoz és a megválasztásra java­solt dolgozók eddigi munká­jához. Többen tettek emlí­tést olyan témákkal kapcso­lat­ban , mint például szakszervezeti tagság és mű- a helybizottság kapcsolata; a tagdíjfizetési készség foko­zása; a fiatalabb és idősebb dolgozók kapcsolata; a szo­cialista mun­kaverseny tar­talma; közös kirándulások; üdülési problémák. A december 16-i küldött­­értekezlet részvevői megvá­lasztották a vállalati szak­­szervezeti tanács leendő tagjait javasló jelölő bizott­ságot. Elnök: Nádai Mihály (építési gyárrészleg) tagok: Tarcsi Ilona (központi osz­tálybizottság), Konecsni Ist­ván (központi osztálybizot­t­­ság), Pintér Pál (automati­ka és villamossági gyárrész­leg), Bőhm Gyula (kalorikus gyárrészleg), Péter István (mechanikai gyárrészleg), Dobos István (építési gyár­­részleg), Albert Miklós (ter­vezőiroda). A SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOKKAL kap­csolatos munkák tovább folynak annak érdekében, hogy az 1971. január 28-i küldöttértekezlet — amely­ről ugyancsak tájékoztatni fogjuk kedves olvasóinkat — sikeresen tudja elvégezni fontos feladatát. Anda Gyula 1971. január 6. Amikor a szabad időm és a „mennyeiek” is engedik szí­vesen járok pecázni a Duna­­partra. Szenvedélyemet a For­tuna jutalmazni is szokta. Né­ha egy hal, néha egy szétázott bakancs, de valami mindig kerül a horogra. Úgy látszik vállalatunk né­hány dolgozója megirigyelte szerencsémet és megkísérelték hátha ők is tudnak „pecázni”. Persze nem a Duna-parton, hanem a raktárépület II. emeletén és nem balra, ha­nem a selejtezett ruhákra. Mondanom sem kell, hogy er­re a pecázásra nem volt en­gedélyük, szerelésük pedig egy kampó a könnyű bambusz helyett. Mi is történt tulajdonkép­pen? Mint köztudott, a válla­lat dolgozóinak kiadott védő­ruhákat elhasználódás után leselejtezik és a kazánházban elégetik. Ezeket a selejtezett holmikat a raktárépület II. emeletén egy dróthálóval el­kerített részen tárolják, illet­ve gyűjtik össze. Kertész Ká­roly és Kövecses Imre rájött, majd Kertész egy kampó segítségével többször ki­próbálta , hogyan lehet ne­k­ hány holmit eltulajdonítani. Az általuk felvett ruhákat a Bizományi Áruházban értéke­sítették, és a „pecázott” ruhá­kat számolták el, illetve ad­ták le. A „horgászásba” később be­­onták Puskás Lászólt. Puskás gyedül is próbálkozott, de a aktár dolgozói tetten érték. Hiába, a szerencse a „horgá­szoknál” is forgandó. Vállala­tunkat nagy anyagi kár nem érte ugyan, hiszen selejtezett holmival történt a visszaélés, de az erkölcsi kár — mint mindig — ismét nagy. Az engedély nélküli „hald­ozás” most is elnyeri méltó büntetését, de azért nem ár­tana „halainkra” illetve rak­tárainkra jobban vigyázni. Az új Munka Törvény­­könyve hatályba lépésekor a kollektív szerződést 1 évre, a következő időszakokra vo­natkozó kollektív szerződést pedig már 2 évre, 1969-re és 1970. évre­­ kötöttük meg. A kollektív szerződések bevezetése, az előkészítéssel kapcsolatos viták nagy mér­tékben fokozták a vállalat ügyei iránt a dolgozók ér­deklődését. Az előkészítés minden évben a tapasztala­tok szerint több hónapot vett igénybe és a más fel­adatok elvégzéséről a figyel­met részben elvonta. Ta­pasztalatok azt mutatták, hogy a kollektív szerződés számos rendelkezése az ed­digiek során kialakult éven­kénti változtatást általában már nem igényli. Az éven­kénti új kollektív szerződés­sel együtt járó állandó vál­toztatás akadályozza azt, hogy a kollektív szerződés szabályai átmenjenek a köztudatba és megszokott gyakorlattá váljanak. A gyakorlat kialakításához tapasztalat szerint hosszabb­­ idő szükséges. Ezek a körül­mények tették­­ szükségessé, hogy helyesebb áttérni hosszútávú — esetleg hatá­­­rozatlan időre kötött — kol­lektív szerződések rendsze­rére. A munkaügyi miniszter 14/1970. (XI. 20.) Mü. M. sz. rendelete tartalmazza az új kollektív szerződések meg­kötésének rendjét. A vonat­kozó rendelet alapján 1971. I. 1. napjától hatályba lépő kollektív szerződések meg­kötését úgy kell előkészíte­ni, hogy a kollektív szerző­dés kihirdetése 1971. VI. 1. napjáig megtörténjen. jogszabály szerint a kollek­­­tív szerződést 5 évre kell megkötni. Ettől eltérni csak olyan jelentős vállalati kö­rülmény miatt lehet, ami célszerűtlennek tartja az 5 évre való kollektív szerző­désit. A jogszabály módot ad arra is, hogy a hosszabb idő­tartamra kötött kollektív szerződésben egyes kérdése­ket csak 1 év vonatkozásá­ban rendezzünk. Ezzel a le­hetőséggel csak olyan eset­ben indokolt élni, amikor számolni lehet azzal, hogy a szabályozás alapjául szolgá­ló körülmények a követke­ző évben vagy években vál­toznak. (Például a bérfej­lesztés mértékének vagy a részesedési alap felosztásá­nak meghatározásánál.) Tekintettel arra, hogy az új kollektív szerződés 5 év­re szól, azok kidolgozására fokozott gondot kell fordí­tani. El kell­­ kerülni azt, hogy az új kollektív szer­ződés az előző kollektív szerződés hiányosságait át­vegye. A tartalmi megala­pozásnál viszont abból kell kiindulni, hogy elsősorban az érvényben levő kollektív szerződés végrehajtásának tapasztalatait kell értékelni. Figyelembe kell venni vállalat előtt álló termelési­­ és gazdasági feladatokból adódó, a kollektív szerző­déssel szemben jelentkező igényeket is. Az említett szempontokat figyelembe véve kell kiala­kítani a helyes vállalati irányelveket. Ezt a vállalat és a szakszervezet vállalati szerve határozza meg. Ez képezi az alapját az új kol­lektív szerződéstervezet ki­dolgozásának. Az új kollektív szerződés alapja elsősorban a jó vál­lalati előkészítés. A jogsza­bály értelmében erre arány­lag elegendő idő áll rendel­kezésre. Az előkészítő mun­ka pontos ütemtervét is meg kell állapítani és az egyes fontosabb munkasza­kaszok befejezési határide­jével ennek betartását is rendszeresen ellenőrizni kell. Az ütemterv meghatá­rozásánál különösen figye­lembe kell venni azt, hogy a tervezet közreadása olyan időpontban történjen meg, amikor a vállalati dolgo­zóknak — a szerződés vitá­ja előtt — elegendő idejük van annak megismerésére Az ütemterv és a végrehaj­tás ellenőrzése hatékonyan elősegíti azt, hogy az előké­szítés egyes szakaszainak az elhúzódása ne okozzon fennakadást más fontosabb munka elvégzésében. A kollektív szerződés elő­készítése során számos, elő­re nem látható kérdés me­rülhet fel, melyeknek meg­vitatásával a későbbiek so­rán is foglalkozni kívánunk. dr. Lhotka Antal A kollektív szerződés előkészítése Tűz a központi telepen Eddig­­ ismeretlen körülmé­nyek között december 14-ről 15-re virradó éjszaka kigyul­ladt és leégett a központi te­lepen levő egyik fafészer, amelyben Kardos Imre, vál­lalatunk dolgozója engedély nélkül Skoda MB— 1000-es kocsiját tárolta. A tüzet a helyszínre érkező tűzoltók azonnal eloltották, illetve lo­kalizálták, de a gépkocsit megmenteni már nem tud­ták. A vizsgálat folyamatban van. Bővülnek a külföldi kapcsolataink A cseh Slatina gyár igaz­gatója, Emil Svobodia és cseh külkereskedelmi válla­a­lat, az Intersiigima igazgatója az elmúlt év végén vállala­tunk vezetőivel tárgyalást folytatott a két fél közötti együttműködésről. Ennek értelmében vállalatunk a Slatina gyár Magyarorszá­gon üzemelő kazánjainál vevőszolgálati tevékenysé­get lát el, és elvégzi a Cseh­szlovákiából importált kazá­nok szer­elését is. A tárgyalások eredmé­nyesek voltak, s a szerződés aláírására — előreláthatólag — február végén Brnóban kerül sor. Tanfolyam középvezetőknek 1971 január második fe­lében vállalatunknál megkezdődik a szerelésveze­tő­tők és művezetők tovább­képzése. Ezt a tanfolyamot azzal a céllal indítjuk, hogy középszintű vezetőink rend­szerezzék az elméleti és gyakorlati tudásukat. A tan­folyam egyik részében álta­lános ismereteket sajátíta­nak el, mint például: nép­gazdaságunk, vállalatunk helyzete, új követelmények a gazdaságos termelés érde­kében. Foglalkozunk emel­lett még általános politikai és vezetésbeli kérdésekkel is. A tanfolyam másik része kimondottan szakmai to­vábbképzést jelent, éspedig elsősorban közgazdasági és jogi vonatkozásban. A tan­folyamnak ez a része vizs­gakötelezett, ami azt jelen­ti, hogy be kell számolni az ismeretek elsajátításáról. Fejtörést okozott, hogy milyen időpontban rendez­zük a tanfolyamot, hogy ne legyen fennakadás a mun­kában. A vállalat vezetősé­ge úgy határozott, hogy az oktatás két — nem egymást követő — héten lesz hétfő, kedd, szerda és­­ csütörtöki napokon 13—16 óráig, illet­ve 13—18 óráig. A két ok­tatási hét között tehát egy hét szünetet tartunk. Reméljük, hogy a to­vábbképzés beváltja a hozzá fűzött reményeket és a hall­gatók is, a vállalat is ennek hasznát látja majd. Varga Győzőné Revizori vizsgálat vállalatunknál A Könnyűipari Minisztéri­um az elmúlt év végén rész­letes és átfogó revizori vizs­gálatot tartott vállalatunknál. Az erről készült jelentés egy­értelműen jónak, eredményes­nek minősítette a vállalat gazdasági munkáját, s külön kiemelte azt a tényt, hogy vállalatunk műszakfe­j­leszté­sei, a termelékenységet szol­gáló beruházásai, vállalatunk vezetőinek a jövőt illető el­képzelései összhangban állnak a könnyűipar ötéves tervével, a könnyűipar kiemelt beruhá­zásaival, rekonstrukcióival. A vizsgálat befejezése után Horváth Gyula könnyűipari miniszterhelyettes az alábbi le­velet küldte dr. Pongrácz Pál­nak, vállalatunk igazgatójá­nak: „Kedves Pongrácz elvtárs! A vállalatuknál végzett hosszútávú átfogó értékelés­ről szóló jelentés munkájukat egyértelműen pozitívnek mi­nősíti. Ezért m­ind igazgató elvtársat, mind a vállalat dol­gozóit dicséretben részesítem, és további eredményes mun­kát kívánok,”

Next