Kipszer Élet, 1972 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-05 / 1. szám

A KÖNNYŰIPARI SZERELŐ ÉS ÉPÍTŐ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­ÁRA: 40 FILLÉR 1972. JANUÁR 5. F ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ éget­ értek az ünnepek, már az új év hétköznapjait éljük. De e hét­köznapok még különböznek az év többi munkanapjaitól. Ezekben a napok­ban gyakran merül fel bennünk, milyen­­ is lesz ez az év? Minden embernek, min­den családnak vágyai, tervei vannak, melyek megvalósítása talán éppen 1972. év­hez kapcsolódik. Sokan várnak kisbabát (sőt miután az év 12 hónapból áll, még nem is tudják, hogy várják). Mások az új lakásukba tör­ténő beköltözésüket tervezik (reméljük, hogy a kivitelezők úgy dolgoznak, hogy az ez évre tervezett lakásokat időre átad­ják), ki a diplomáját védi meg, ki csalá­dot alapít. Esetleg ebben az évben kerül sor az új bútor vásárlására, vagy a régóta áhított Trabant átvételére. Sikerül-e min­den úgy, ahogy gondoljuk? Nem jön-e közbe valami baj? — ehhez hasonlók jár­nak az emberek fejében. Az új év első napjai a tervezgetések, és nem az emléke­zés ideje. Pedig visszagondolni is érdemes, mert küzdelmes, de sikeres év maradt hátunk mögött. Vállalatunk dolgozóit — az egyé­ni, családi élményei mellett — ezért a si­keres munka jóleső érzéssel töltheti el. Összeforrott kollektívánk az elmúlt évi munkájával ismét bizonyította, hogy vál­lalatunk eddigi eredményei nem a vélet­len, a dolgok szerencsés alakulásának kö­vetkezményeiként, hanem sok fáradtság­gal, gonddal járó céltudatos munka nyo­mán születtek. Az évről évre növekvő eredményeinknek egyik alapja persze ép­pen az, hogy nem ülünk a babérjainkon, hanem figyelmünket a jövő feladatainak megoldására összpontosítjuk. Az 1972. év jelentős vállalatunk életé­ben. Ez évben lesz 20 éves a KIPSZER, amit hol így, hol úgy hívtak, de mindig minket, a mi munkánkat értették „KGYV” vagy „KSZÉV” neve alatt. E ne­­­vek egy idő után már nemcsak egy „jogi személy” megjelölését szolgálták, hanem növekvő termelésünk mellett a jól végzett munka alapján — büszkén állíthatjuk — ,,márka” is lett megrendelőink körében. Ezt bizonyítják egyre szélesedő üzleti kapcsolataink is. Egyre több olyan meg­rendelést kapunk, ahol a beruházó nem azért fordul hozzánk, mert nincs más, aki megvalósítsa elképzelését, hanem azért, mert vállalatunk jó hírneve bizalommal tölti el, hogy pénzéért jó minőségű, ha­táridőre elkészített munkát kap. A meg­rendelők egyre növekvő bizalma nemcsak szakmai önérzetünknek esik jól, de na­gyon fontos gazdasági tényező is. Tudvalevő, hogy országunkban a beru­házások üteme gyorsabban alakult a ter­vezettnél. Az életszínvonal biztosítása ér­dekében a beruházásokat a kívánt szint­re kell csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy csökkenni fog a beruházási igény, és olyan, arányok alakulnak ki a kivitelező válla­latok kapacitása és a beruházási lehetősé­gek között, hogy megszűnik a kivitelezői kapacitáshiány, sőt egy-egy munka elvég­zéséért a kivitelező vállalatok között egészséges konkurrencia fog kialakulni. A ma még sokak számára elképzelhe­tetlen, de véleményem szerint igen hamar bekövetkező konkurrens vállalatok közötti vetélkedésben az győz, az nyeri el a be­ruházó megbízását, aki előnyösebb, jobb ajánlatot tud tenni, és azt be is tartja! Egy ajánlat sikere azon múlik, hogy ol­csóbban, mint mások, gyorsabban, mint mások és jobb minőségben, mint mások tudják a munkát elvégezni. Miként tud­juk biztosítani, hogy a kívánt nyereség­szint mellett olcsó legyen tevékenységünk? Az önköltség csökkentés számos módja ma még nincs kihasználva vállalatunknál. Gondolok itt a sok helyen tapasztalható pazarlásra, a koordinálás hibáira, gazdál­kodásunk hiányosságaira. A gyors mun­kavégzés, a határidők betartása az eddi­gieknél lényegesen nagyobb követelmény lesz velünk szemben, mert a­ beruházás költségeinek megtérülésében pénzügyi sza­bályzók következtében a beruházók az ed­digieknél érdekeltebbé válnak. A gyors munkát csak a munkaszervezés javításával, a munkaversenyben részt ve­vő dolgozóink lelkes, odaadó munkájával lehet biztosítani. A munkaszervezésben ez évben sok lesz a tennivaló. A szocialista brigádvezetőknek a válla­lat 20 éves fennállásának tiszteletére in­dított versenyfelajánlásai pedig biztosíta­ni fogják, hogy jó vezetés mellett a fizi­kai dolgozóinkon nem fog múlni, hogy a vállalt határidők megvalósuljanak. A mi­nőségi munka fokozódó követelménye ma­gától értetődő. Az, akinek kevés pénze van több gondossággal vizsgálja, hogy azt mi­re adja ki. Már igen ritkán jelentkezik munkánk nyomán reklamáció, mi tudjuk, hogy e téren van még tennivalónk. A lel­kiismeretes munkavégzés, a technológiai fegyelem betartása, a gondosság fokozása még sokat javíthat munkánkon. Láthatjuk, hát van mit tennünk a jubi­leumi esztendőben, de lesz 1973-ban, majd az azt követő években is, mert feltett szándékunk, hogy sikereinkben nem lesz törés, és az állandó növekvő követelmé­nyeknek úgy akarunk eleget tenni, ahogy azt már mindenki megszokta és elvárja tőlünk.­­A jó munkához mindenekfelett azon­­­~­­ban jó egészség kell. Kívánom vál­lalatunk minden dolgozójának és családjuknak, hogy jó egészségben, bol­dogan éljenek, és az 1972. év ténylegesen boldog új év legyen mindannyiuk szá­mára. Dr. Pongrácz Pál igazgató Szocialista brigá­d­ezetők tanácskozása 1972 áprilisában tartják a szocialista brigádveze­tők IV. országos tanácskozását. Ezt megelőzően az or­szágban vállalati szintű és szakágazati tanácskozások­ra kerül sor. Vállalatunknál 1971. december 15-én ün­nepélyes külsőségek között az ebédlőben tartották a szocialista brigádvezetők összevont értekezletét, ahol jelen volt a brigádvezetők több mint nyolcvan száza­léka. Részt vett az értekezleten Wietecha Pálné, a Tex­tilipari Dolgozók Szakszervezetének munkatársa is. Megjelentek a tanácskozáson vállalatunk gyárrészleg­vezető főmérnökei, a pártalapszervezeti és a műhely­bizottsági titkárok is. A tanácskozást Szálkai Fe­renc, a vállalati szakszerve­zeti bizottság termelési és bérfelelőse nyitotta meg. Üd­vözölte a megjelenteket, majd a napirendi pontok ismerteté­se után dr. Pongrácz Pál igazgató számolt be a szocia­lista brigádmozgalom vállala­ti eredményeiről. — A mai összevont szocia­lista brigádvezetői tanácsko­zásunkat — kezdte beszámoló­ját dr. Pongrácz Pál — olyan időpontban tartjuk, amikor már ismertté vált az MSZMP KB december 1-i határozata a szocialista munkaverseny" mozgalom­ról, továbbá továbbfejlesztése­ebben az idő­pontban próbamérlegünk alapján — ha nem is végle­ges — de megközelítő ada­tok állnak rendelkezésünkre vállalatunk 1971. évi tevé­kenységéről is. Bevezetőjét a továbbiakban így folytatta: — A mai érte­kezletünknek elsősorban az a célja, hogy a szocialista bri­gádmozgalom, a szocialista munkaverseny jelenlegi hely­zetét megvizsgáljuk, és keres­sük azt az utat ahol a — válla­latunknál nagy hagyományok­kal rendelkező — mozgalom új szocialista vonásokkal gaz­dagodva tovább fejlődhet és megújulhat. A brigádmozgal­mat természetesen a vállalat gazdasági tevékenységétől semmiképpen sem lehet elvá­lasztani, hiszen az egyik kri­térium: a „szocialista módon dolgozni”, éppen a vállalat eredményeiben jelentkezik. Felajánlásokból 33 millió forint A termelési mutatók ismer­tetése után az igazgató hang­súlyozta, hogy eddigi gazda­sági eredményeink elképzel­hetetlenek lettek volna a szocialista brigádmozgalom nélkül. Vállalatunknál 1971. I—III. negyedévben 1402 dolgozó tett munkafelajánlást 136 787 óra megtakarítására. Az értékelés során megálla­pították, hogy a brigádok 188 773 óra megtakarítást ér­tek el, ami 38 százalékkal magasabb a felajánlott órák számánál. A ténylegesen meg­takarított többlettermelés ös­­­szege meghaladja a 33 millió forintot. Ezek után dr. Pongrácz Pál beszámolójában foglalko­zott a szocialista brigádmoz­galomban tapasztalt hiányos­ságokkal, negatív jelenségek­kel, amelyek megszüntetésére a közeljövőben mindannyi­unknak nagy gondot kell for­dítani. Hangsúlyozta az elő­adó, hogy a kijavításra váró hibák fényben ellenére a munkavér­elért eredmények rendkívül jelentősek vállala­tunk gazdasági életében. Eb­ben a versenyben szocialista brigádjaink felajánlásaikat járnak az élen, rendszeresen túlteljesítik. Az 1970. évi te­vékenység alapján 96 szocia­lista brigád 820 dolgozója di­csekedhet e nemes és áldo­zatvállalásra kötelező címmel vállalatunknál. Ebben az év­ben pedig további 11 brigád küzd azért, hogy ők is tagjai lehessenek e nagy családnak. Vállalatunknál a brigádmoz­­galomnak mély gyökerei van­nak. Kollektívánk az elsők között ismerte fel e mozga­lom politikai jelentőségét. Ez a mozgalom az idők folya­mán nem halványult el. Gyakran felmerül ez a kér­dés, hogy vajon ellaposodott-e a szocialista brigádmozgalom? Bátran mondhatjuk, hogy er­ről szó sincs. Csupán annyi minőségi változás­­ történt, hogy azok a cselekedetek, eredmények, amelyeket kez­deti időben szinte ünnepel­tünk, ma már természetessé váltak és nem tekintjük azo­kat említésre méltónak. — Ha valakinek a lakás­építésben a szocialista brigád segít, az ma már természetes — mondotta az igazgató. — Ha valaki tanulni akar, biztos lehet, hogy brigádtársai eb­ben is segíteni fogják. Ha beteg lesz, természetes, hogy nem marad egyedül. A csa­ládi gondok megoldásán is az egész brigád töri a fejét. Így sorolhatnánk tovább a ma már egyesek szerint „szóra sem érdemes” dolgokat. Szocialista brigádok az élen Pongrácz elvtárs példákkal bizonyította a brigádok gaz­dasági tevékenységének, a közös eredmények fokozására irányuló munkáját is, majd megállapította: — Egyre nagyobb teret nyer szocialistá­nál a tulajdonosi brigádjaink­szemlélet, háttérbe szorítva ezzel a „bérmunkás” gondolkodási módot. A szocialista társada­lom olyan embereket követel, akik nemcsak szűkebb kor­(Folytatás a 2. oldalon) Szálkai Ferenc megnyitja a tanácskozást Dr. Pongrácz Pál Befejeződött a tárnoki emelés (Képriportunk a 4. oldalon) (Torma Géza felvétele)

Next