Kis Ujság, 1905. augusztus (19. évfolyam, 212-242. szám)
1905-08-01 / 212. szám
4212. szám. KIS ÚJSÁGí rozta, hogy a tartalékos katonák és a póttartalékosoknak fegyvergyakorlatra való behívásánál nem segédkezik, minek folytán a nagykanizsai katonai hatóságok, a 48. gyalogezred és a 20. honvédezred parancsnokságai posta útján való beidézéssel kívánta a tartalékosokat behívni. Ez azonban nem sikerült, mert a behívóknak több mint háromnegyed része téves és hiányos címzés miatt visszaérkezett. A katonai hatóságok ennek folytán közvetlenül Nagykanizsa város katonai ügyosztályához fordultak, hogy a katonai nyilvántartási jegyzéket szolgáltassa ki, a város azonban ezt is megtagadta, mert közvetve sem akart segédkezni a behívásoknál. A katonai hatóságok most a hadtestparancsnoksághoz, illetőleg a honvédkerületi parancsnoksághoz fordultak rendkívüli intézkedésekért. Nagyváradtól táviratozza tudósítónk. A nagyváradi katonai ügyosztály egy Zalaegerszegen tartózkodó tartalékos katonának behivót akart kézbesíteni, de ez a következő átirattal érkezett vissza: „A csatolt behivójegy visszajuttatása mellett értesítem, hogy Zalavármegye törvényhatósági bizottsága a 13103-905. számú határozatával megtiltotta a hatósága alá tartozó tisztviselőknek, hogy a fegyveres erő bármely tagjának behívásához a közreműködést eszközölje. Zalaegerszegen, 1905. július 27. Brenner s. k., előadó. Az orosz-japán háború. A „Kis Ujság“ tudósítójától. A béke felé. London, júl. 31.Saját tudósítónktól.) [Vitte a Kaiser Wilhelm der Grosse gőzösön a „Daily Telegraph“ munkatársának, aki őt Amerikába kíséri, nagyon optimisztikus hangon nyilatkozott a békekilátásról. Az újságíró dróttalan táviratban küldött tudósításában azt mondja, hogy Witte kijelentette, hogy még nincs joga ahhoz, hogy békedelegátusnak tekintse magát, mert a legyőzött fél rendszerint csak akkor szokta békedelegátusát kinevezni, amikor a győztes fél föltételei már ismeretesek, holott a japánok békeföltételei még egyáltalában nem ismeretesek . Witte ennélfogva kénytelen magát egyelőre a cár kurírjának tekinteni, akit előreküldtek, hogy megtudja, hogy japán tulajdonképen mit akar. Magától értetődik, hogy a cár őszintén akarja a békét, és ha Japán oly föltételekre szorítkozik, amelyek valóban kivívott katonai sikereinek megfelelnek, akkor a béke létre fog jönni, de ha Japán arra fog hivatkozni, hogy még ezentúl is győzött volna, ha a háborút folytatták volna és ha lehetetlen dolgokat kívánna, akkor nem lesz béke. Stewyork, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Gróf Kacsura japán miniszterelnök a „Colliers Magazine“ tudósítójának a következő kijelentést tette: Japán kizárólagosan nemzeti függetlenségének megóvására törekszik. Sem terü fetnagyobbításra, sem diktátorhatalomra nem vágyik. A háború költségét politikailag és másképpen is Oroszországnak kell fizetnie. Japánországnak az a célja, hogy az összes nemzetekkel egyetemben olyan tisztviselői kart neveljen a mostani korrupt és tudatlan tisztviselői kar helyett Koreának és Kínának, amelylyel ezt a két országot civilizálni lehet, ha lehet békésen, ha kell, kényszerítéssel. Japánország kijelenti az egész világnak, hogy minden nemzettel kész szembeszállni, amely át akarja lépni a Japánország által megjelölt vonalat, azt, amelyet japán nemzeti biztosságának határául tekint. Pária, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Szajmaczu japán diplomata kijelentette egy itteni újságírónak, hogy Japán csak akkor fogja békefeltételeit tudatni, ha majd meggyőződik Oroszország őszinte békeóhajtásáról. Magától értetődik, hogy a legyőzött fél köteles a háborúköltséget megfizetni. Oroszországnak ezt tudnia kell és ha nem hajlandó ebben a pontban engedni, vagy a japán által követelt Japán győzelem Bsakhalin szigetén. Tokió, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A japánok július 28-án kiűzték az oroszokat Rikovszk területéről (Sachalin). A város bevétele közben heves utcai harc volt. Később a japánok Rikovszktól délre 800 főnyi gyalogsággal ütköztek meg és megverték őket, majd üldözőbe vették az oroszokat, száz orosz elesett és ötszáz fogságba került. Tokió, júl. 31. Az orosz haderő, mely az utolsó sachalini harcokban küzdött a japánok ellen, 5000 főnyi gyalogságból állott. Az oroszoknak 12 ágyujuk volt. Készülődés a nagy ütközetre. London, jul. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Nincsvangból táviratozzák a „Daily Telegraphnak. Az oroszoknak nem sikerült a felhalmozott készleteket Sínminling és Kohntung környékén megégetni. E helyektől északnak kilenc mértföldnyire orosz csapatok tünedeznek fel. Az egész vonalon általános csata készül. Az ellenséges seregek már elfoglalták hadállásaikat. Mojiból jelenti a „Daily Telegraph“ tudósítója, Mandzsúriából érkező katonatiszt beszélte, hogy Linevics már befejezte seregének szervezését és összevonását. Ötven-hatvanezer emberrel nagyobb most az orosz sereg, mint volt Mukdennél. Chilkot herceg vasúti miniszter érdeme, hogy a csapatok és a muníció szállítása olyan gyorsan ment végbe területeket átengedni, akkor nem lesz béke. A Witte által Párisban tett nyilatkozatokat nem kell komolyan venni. Szajmaczy végül azt mondta, hogy az a kijelentés, hogy Franciaország a hadi kártérítés megfizetésénél azért nem fogja Oroszországot támogatni, mert attól fél, hogy Japán ezzel a pénzzel rekonstruálni fogja tengeri haderejét és egyszerűen el fogja venni Franciaországnak kelet-ázsiai gyarmatait, nem egyéb rágalomnál, mert Japán szereti Franciaországot és tovább is jó barátságban akar vele lenni. ‘ Prielle Kornélia szanatóriumban. — A „Kis Újság“ tudósítójától. — A „Nagymama“ regénye véget ért. Prielle Kornéliát családja szanatóriumban helyezte el. A nagyasszony idegeit az utóbbi napok izgalmai annyira megviselték, hogy állandó orvosi felügyelet és gondosabb ápolás alá kellett helyezni. Az ifjú szivű, fehér hajú művésznő még mindig nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy ő Rozsnyai Kálmán jegyese. Családjától követelte, hogy bocsássák hozzá Rozsnyait, vagy őt engedjék a „vőlegényeihez. A kalandor fiatalember annyira behálózta a matróna művésznőt, hogy lelki nyugalma teljesen megzavarodott. A család eleinte nehezen szánta rá magát, hogy szanatóriumban helyezze el és jobb szerették volna, ha vidéken lakó leányához megy. Amikor azonban a lapok bővebben foglalkoztak a dologgal és a nagyasszony nyíltan hangoztatta, hogy milyen mély érzéssel viseltetik az ifjú iránt, akkor véglegesen elhatározták, hogy szanatóriumba helyezik. Az előkészületeket mind megtették, de a nagyasszonynak nem szóltak semmit. Szombaton délelőtt egy hordárral átküldték a Pomáz mellett lévő Margitliget-szanatóriumba a beteg művésznő szükséges holmiját és megtették az előkészületeket Prielle Kornélia átszállítására. Este öt órakor nevelt leánya, Lángh Ilona és ennek testvérbátyja, Lángh Zoltán kérték, hogy jöjjön kissé le a házban lévő kertbe. Prielle szívesen beleegyezett és egy karosszékben le is vitték. Augusztus 1. Később Lángh Hana ajánlatára abba is beleegyezett, hogy kocsikázni mennek. Fél hat órakor egy frakker robogott a ház elé és a matróna helyet foglalt benne a Lángh-testvérekkel. A kocsi azután megindult a budai országúton át a Margitliget felé.Este kilenc óra volt, amidőn a beteggel a szanatóriumba értek, ahol Martin dr., az intézet igazgatója már várta legújabb lakóját. A művésznő nem ellenkezett, amidőn megtudta, hogy szanatóriumban van. A császártalálkozás következményei. — A „Kis Újság“ tudósítójától. — A cár és német császár találkozása s annak máris tapasztalható egyes következményei úgy látszik, Angliának okoznak legtöbb főfájást. A német császár, hir szerint, rávette a cárt arra, hogy a német hajók Dániában is kapjanak kikötőt. Anglia most attól tart, hogy ez által a brit tengerészet el lesz zárva a keleti tengertől. Ezért most Angolország nagy flotta tüntetést rendez a keleti tengeren Németország ellen. A császártalálkozás titkaiból is igen érdekes hírek kerültek napvilágra, melyeket a következőkben adunk: A császártalálkozás titkaiból. London, július 31. A „Daily Telegraph“ tudósítója táviratozza: Abban a helyzetben vagyok, hogy a cár és a császár találkozásáról feltétlenül megbízható részről a következőket közölhetem : Július 19-én este 7 órakor a cár egyenesen a német császártól hirt kapott, amelylyel tudatta, hogy orosz vizeken hajózik s egészen közel van az orosz területhez s így nagyon szeretné látni kedves rokonát. Ez az üzenet olyan határozott hangú volt, hogy nem lehetett rá tagadó választ adni. A cár azonnal elfogadta a találkozás eszméjét és meghívta Vilmos császárt Björkébe. Csakhamar megtörtént a találkozás, a két uralkodó tanácskozott egymással s elváltak a nélkül, hogy valami nagy fontosságú politikai problémáról lett volna köztük szó. Teljesen alaptalan a lapoknak az a találgatása, hogy a császártalálkozáson felmerült egy szövetség eszméje. Az se igaz, hogy a császár a háború folytatását tanácsolta a cárnak. A császár ebben a kérdésben semmiféle tanácsot nem adott a cárnak s az is igaz, hogy ha tanácsra nyílt volna alkalma, a békekötést ajánlotta volna. Vilmos császár kétségtelenül bebizonyította Roosevelt elnökkel való érintkezése során, hogy lelkes híve a békének és éppen azért engedte át a békeközvetítést Rooseveltnek, mert az Egyesült Államok elnökének közvetítésétől nagyobb eredményt remélt, semmint ha ő maga válalkozott volna erre a szerepre. Anglia Németország ellen. Pária, júl. 31. (Saját tudósítónktól.) Az itteni sajtó a britt hajóhad látogatását a Keleti-tengeren Németország ellen irányuló tüntetésnek tekinti. Három angol hajóraj fog megjelenni a Keleti tengeren és valószínű, hogy az egyesült britt flotta Gothenburgban és Stockholmban is ki fog kötni, hogy nagyobb súlyt adjon a demonstrációnak. Hir szerint a császár Björkében rávette a cárt, hogy német hajók Dániában kikötő helyeket kapjanak, mert a kieli kikötő szűk és egyre erősebben iszaposoik. A császár bízott benne, hogy Németalföldre is befolyást fog gyakorolni ilyen irányban. Mikor erről Anglia tudomást szerzett, azonnal elhatározta, hogy flottáit a Keleti-tengerre rendeli s ily módon fog tüntetni ama terv ellen, hogy a britt tengerészet elől elzárják a Keleti-tengert. Ezek