Kis Ujság, 1905. augusztus (19. évfolyam, 212-242. szám)

1905-08-01 / 212. szám

4­212. szám. KIS ÚJSÁGí­ rozta, hogy a tartalékos katonák és a pót­­tartalékosoknak fegyvergyakorlatra való be­hívásánál nem segédkezik, minek folytán a nagykanizsai katonai hatóságok, a 48. gya­logezred és a 20. honvédezred parancsnok­ságai posta útján való beidézéssel kívánta a tartalékosokat behívni. Ez azonban nem si­került, mert a behívóknak több mint három­negyed része téves és hiányos címzés miatt visszaérkezett. A katonai hatóságok ennek folytán közvetlenül Nagykanizsa város ka­tonai ügyosztályához fordultak, hogy a ka­tonai nyilvántartási jegyzéket szolgáltassa ki, a város azonban ezt is megtagadta, mert közvetve sem akart segédkezni a behívások­nál. A katonai hatóságok most a hadtest­parancsnoksághoz, illetőleg a honvédkerületi parancsnoksághoz fordultak rendkívüli intéz­kedésekért. Nagyváradtól táviratozza tudósítónk. A nagyváradi katonai ügyosztály egy Zalaeger­szegen tartózkodó tartalékos katonának be­­hivót akart kézbesíteni, de ez a következő át­irattal érkezett vissza: „A csatolt behivójegy visszajuttatása mel­lett értesítem, hogy Zalavármegye törvényha­­tósági bizottsága a 13103-905.­ számú hatá­rozatával megtiltotta a hatósága alá tartozó tisztviselőknek, hogy a fegyveres erő bár­mely tagjának behívásához a közreműködést eszközöl­je. Zalaegerszegen, 1905. július 27. Brenner s. k., előadó. Az orosz-japán háború. A „Kis Ujság“ tudósítójától. A béke felé. London, júl. 31.­­Saját tudósítónktól.) [Vitte a Kaiser Wilhelm der Grosse gőzösön a „Daily Tele­graph“ munkatársának, a­ki őt Amerikába kí­séri, nagyon optimisztikus hangon nyilatko­zott a békekilátásról. Az újságíró dróttalan táviratban küldött tudósításában azt mondja,­­ hogy Witte kijelentette, hogy még nincs joga ahhoz, hogy békedelegátusnak tekintse ma­gát, mert a legyőzött fél rendszerint csak akkor szokta békedelegátusát kinevezni, a­mikor a győztes fél föltételei már ismerete­sek, holott a japánok békeföltételei még egy­általában nem ismeretesek . Witte ennélfogva kénytelen magát egyelőre a cár kurírjának tekinteni, a­kit előrekü­ldtek­, hogy megtudja, hogy japán tulajdonképen mit akar. Magától értetődik, hogy a cár őszintén akarja a békét, és ha Japán oly föltételekre szorítkozik, a­melyek valóban kivívott katonai sikereinek megfelelnek, akkor a béke létre fog jönni, de ha Japán arra fog hivatkozni, hogy még ezen­túl is győzött volna, ha a háborút folytatták volna és ha lehetetlen dolgokat kívánna, akkor nem lesz béke. Stewyork, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Gróf Ka­csura japán miniszterelnök a „Colliers Maga­zine“ tudósítójának a következő kijelentést tette: Japán kizárólagosan nemzeti függet­lenségének megóvására törekszik. Sem terü­ fetnagyobbításra, sem diktátorhatalomra nem vágyik. A háború költségét politikailag és másképpen is Oroszországnak kell fizetnie. Japánországnak az a célja, hogy az összes nemzetekkel egyetemben olyan tisztviselői kart neveljen a mostani korrupt és tudatlan tisztviselői kar helyett Koreának és Kínának, amelylyel ezt a két országot civilizálni lehet, ha lehet békésen, ha kell, kényszerítéssel. Japánország kijelenti az egész világnak, hogy minden nemzettel kész szembeszállni, amely át akarja lépni a Japánország által megjelölt vonalat, azt, amelyet japán nemzeti biztossá­gának határául tekint. Pária, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Szajmaczu japán diplomata kijelentette egy itteni újság­írónak, hogy Japán csak akkor fogja béke­­feltételeit tudatni, ha majd meggyőződik Oroszország őszinte békeóhajtásáról. Magától értetődik, hogy a legyőzött fél köteles a háborúköltséget megfizetni. Oroszországnak ezt tudnia kell és ha nem hajlandó ebben a pontban engedni, vagy a japán által követelt Japán győzelem Bsakhalin szigetén. Tokió, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A japá­nok július 28-án kiűzték az oroszokat Ri­­kovszk területéről (Sachalin). A város bevé­tele közben heves utcai harc volt. Később a japánok Rikovszktól délre 800 főnyi gyalog­sággal ütköztek meg és megverték őket, majd üldözőbe vették az oroszokat, száz orosz el­esett és ötszáz fogságba került. Tokió, júl. 31. Az orosz haderő, mely az utolsó sach­a­­lini harcokban küzdött a japánok ellen, 5000 főnyi gyalogságból állott. Az oroszoknak 12 ágyujuk volt. Készülődés a nagy ütközetre. London, jul. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Nincs­­vangból táviratozzák a „Daily Telegraphnak. Az oroszoknak nem sikerült a felhalmozott készleteket Sínminling és Kohntung környé­kén megégetni. E helyektől északnak kilenc mértföldnyire orosz csapatok tünedeznek fel. Az eg­ész vonalon általános csata készül. Az ellenséges seregek már elfoglalták hadállá­saikat. Mojiból jelenti a „Daily Telegraph“ tudósítója, Mandzsúriából érkező katona­tiszt beszélte, hogy Linevics már befejezte seregének szervezését és összevonását. Öt­­ven-hatvanezer emberrel nagyobb most az orosz sereg, mint volt Mukdennél. Chilkot herceg vasúti miniszter érdeme, hogy a csa­patok és a muníció­ szállítása olyan gyorsan ment végbe­ területeket átengedni, akkor nem lesz béke. A­­ Witte által Párisban tett nyilatkozatokat nem kell komolyan venni. Szajmaczy végül azt mondta, hogy az a kijelentés, hogy Francia­­ország a hadi kártérítés megfizetésénél azért nem fogja Oroszországot támogatni, mert attól fél, hogy Japán ezzel a pénzzel rekon­struálni fogja tengeri haderejét és egyszerűen el fogja venni Franciaországnak kelet-ázsiai gyarmatait, nem egyéb rágalomnál, mert Japán szereti Franciaországot és tovább is jó barátságban akar vele lenni. ‘ Prielle Kornélia szanatóriumban. — A „Kis Újság“ tudósítójától. — A „Nagymama“ regénye véget ért. Prielle Kornéliát családja szanatóriumban helyezte el. A nagyasszony idegeit az utóbbi napok iz­galmai annyira megviselték, hogy állandó or­vosi felügyelet és gondosabb ápolás alá kellett helyezni. Az ifjú szivű, fehér hajú művésznő még mindig nem tudott szabadulni attól a gondolat­tól, hogy ő Rozsnyai Kálmán jegyese. Család­jától követelte, hogy bocsássák hozzá Rozs­­nyait, vagy őt engedjék a „vőlegényeihez. A kalandor fiatal­ember annyira behálózta a mat­róna művésznőt, hogy lelki nyugalma teljesen megzavarodott. A család eleinte nehezen szánta rá ma­gát, hogy szanatóriumban helyezze el és jobb szerették volna, ha vidéken lakó leányához megy. Amikor azonban a lapok bővebben fog­lalkoztak a dologgal és a nagyasszony nyíltan hangoztatta, hogy milyen mély érzéssel viselte­­tik az ifjú iránt, akkor véglegesen elhatározták, hogy szanatóriumba helyezik. Az előkészülete­ket mind megtették, de a nagyasszonynak nem szóltak semmit. Szombaton délelőtt egy hordárral átküld­ték a Pomáz mellett lévő Margitliget-szanató­­riumba a beteg művésznő szükséges holmiját és megtették az előkészületeket Prielle Kornélia átszállítására. Este öt órakor nevelt leánya, Lángh Ilona és ennek testvérbátyja, Lángh Zoltán kérték, hogy jöjjön kissé le a házban lévő kertbe. Prielle szívesen beleegyezett és egy karosszékben le is vitték. Augusztus 1. Később Lángh Hana ajánlatára abba is beleegyezett, hogy kocsikázni mennek. Fél hat órakor egy frakker robogott a ház elé és a matróna helyet foglalt benne a Lángh-testvérek­­kel. A kocsi azután megindult a budai ország­úton át a Margitliget felé.­­Este kilenc óra volt, amidőn a beteggel a szanatóriumba értek, ahol Martin dr., az intézet igazgatója már várta leg­újabb lakóját. A művésznő nem ellenkezett, amidőn megtudta, hogy szanatóriumban van. A császártalálkozás követ­kezményei. — A „Kis Újság“ tudósítójától. — A cár és német császár találkozása s annak máris tapasztalható egyes következ­ményei úgy látszik, Angliának okoznak leg­­több főfájást. A német császár, hir szerint, rávette a cárt arra, hogy a német hajók Dániában is kapjanak kikötőt. Anglia most attól tart, hogy ez által a bri­t tengerészet el lesz zárva a keleti tengertől. Ezért most Angolország nagy flotta tüntetést rendez a keleti tengeren Németország ellen. A császártalálkozás titkaiból is igen érdekes hírek kerültek napvilágra, melyeket a következőkben adunk: A császártalálkozás titkaiból. London, július 31. A „Daily Telegraph“ tudósítója távira­­tozza: Abban a helyzetben vagyok, hogy a cár és a császár találkozásáról feltétlenül megbízható részről a következőket közölhe­tem : Július 19-én este 7 órakor a cár egye­nesen a német császártól hirt kapott, amely­lyel tudatta, hogy orosz vizeken hajózik s egészen közel van az orosz területhez s így nagyon szeretné látni kedves rokonát. Ez az üzenet olyan határozott hangú volt, hogy nem lehetett rá tagadó választ adni. A cár azonnal elfogadta a találkozás esz­méjét és meghívta Vilmos császárt Björkébe. Csakhamar megtörtént a talál­kozás, a két uralkodó tanácskozott egy­mással s elváltak a nélkül, hogy valami nagy fontosságú politikai problémáról lett volna köztük szó. Teljesen alaptalan a lapoknak az a találgatása, hogy a császártalálkozáson fel­merült egy szövetség eszméje. Az se igaz, hogy a császár a háború folytatását taná­csolta a cárnak. A császár ebben a kérdés­ben semmiféle tanácsot nem adott a cárnak s az is igaz, hogy ha tanácsra nyílt volna al­kalma, a békekötést ajánlotta volna. Vilmos császár kétségtelenül bebizonyította Roose­velt elnökkel való érintkezése során, hogy lelkes híve a békének és éppen azért engedte át a békeközvetítést Rooseveltnek, mert az Egyesült­ Államok elnökének közvetítésétől nagyobb eredményt remélt, semmint ha ő maga válalkozott volna erre a szerepre. Anglia Németország ellen. Pária, júl. 31. (Saját tudósítónktól.) Az itteni sajtó a britt hajóhad látogatását a Keleti-tengeren Németország ellen irányuló tüntetésnek te­kinti. Három angol hajóraj fog megjelenni a Keleti tengeren és valószínű, hogy az egye­sült britt flotta Gothenburgban és Stockholm­ban is ki fog kötni, hogy nagyobb súlyt adjon a demonstrációnak. Hir szerint a császár Björkében rávette a cárt, hogy német hajók Dániában kikötő helyeket kapjanak, mert a kieli kikötő szűk és egyre erősebben isza­­posoik. A császár bízott benne, hogy Né­metalföldre is befolyást fog gyakorolni ilyen irányban. Mikor erről Anglia tu­domást szerzett, azonnal elhatározta, hogy flottáit a Keleti-tengerre rendeli s ily módon fog tüntetni ama terv ellen, hogy a britt ten­gerészet elől elzárják a Keleti-tengert.­ Ezek­

Next