Kis Ujság, 1920. augusztus (33. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-08 / 188. szám

% Később Festettek gróf a szél­keti kaszinóban egyszer­ azt a kijelen­tést tette, hogy ő ismeri Tisza gyilko­sait, sőt vele beszélgetett vagy sétált.­­Ebből a provokáció iti lett, m­ert Nap­osa báró megmondta a véleményét. Ekkor ő a jegyzőkönyvben becsü­letszavára visszavonta kijelentését és csupán rossz tréfának nevezte. Báró Radvánszkyt a bíróság meg­­esketi, Ci A kórházi orvos vallomása. Következő tanú Lux Sándor dr., a Bathesda-kórház sebészeti osztá­lyának orvosa, akit legelőször hit­tak Tisza holttestéhez, azzal, hogy a kegyelmes úr nagyon rosszul van. A tárgyalásvezető kérdésére t­eljes részlet épséggé­ leírja a két sérülést. A haslövés nem lehetett hatásos.­­ A­ bemeneti nyilas valamivel fel­jebb volt, mint a kimeneti, ebből azt következteti, hogyha álló hely­­t getből érte a lövés, akk­or nagyon ■'" magas embernek kellett tennie annak, aki lőtt, vagy pedig ez távolról jövő lövés volt. Almá­sy Denise sebesülése önmagában véve nem volt életveszé­lyes, azonban, ha a fej elmozdul, ha­lálos sebet kaphatott volna. A tanút vallomására megesketik. )Egye, Rex nevű katona, s­ő szerepe­­ t Béléni Rezső tizennyolc éves mű­szerészt hallgatták ki ezután. Ma is a Roheim-villában lakik, a vád­lottakat mm ismeri. Október 31-én estefelé a villa kapuját kifesttették.­­ A kapu mellett egy alak állott, jel­­ölte volt rajta, katonanadrág és civil­­kalap. Su­­ccolt, szökés-barna színű bajusza volt. Jött négy katona és a nyolc csendőrt elvezette az Erzzéde- királyné út sarkáig. Ott az egyik katona a liget felé mutatott, mire a csendőrök arrafelé mentek. A ka­tonákra már nem emlékszik, csak a vezetőjükre. Sztanykovszky és Hüttner erre azt mondják, hogy egy Bér, néni kato­náról van szó, mivel Rex, Török és Hornit-Sanovics voltak először ki­ Sze­ntkirályi, rojt­­ókapítányhelyettes az alsó nyomozásról Ezután Szentkirályi Béla dr. volt főkapitány helyett­est hallgatta ki fi­amban a bíróság. Szentkirályi elm­onddtta, hogy a gyilkosság nap­ján este 8 óra Tájban értesült a me­rényletről. Jogomban személyesen kiszállt a hmasim­e orvossal ékték­szemelve a gyilkos£ég_ végrehajtá­sára nem tudják, miért nem ők hajtották végre. A tanút nem esketik meg. Ezután a tanú elmondta, hogy mikor a csendőrök elmentek, a ka­tonák visszajöttek és követelték tőle, hogy nyissa ki a kaput. Ugyanaz vezette őket, ki a csendőröket le­fegyverezte. A tanú nem nyitotta ki a kaput, mire a katona fetű­zött szuronya, puskájával bedöfött a­ rá­cson keresztül Erre kinyitotta a kaput. Ezután tárgyalás vezető arcképe­ket mutat a tanúnak és kérdezi, hogy nem katonaít-e valamelyik. A tanú Kéri arcképét hasonlónak találja. A tanú vallomása után a bíróság határozathozatalra vonul vissza, hogy megeskessék-e a tanút­, mert lényeges körülményekre nézve téved. A bíróság tanú­emesketését mel­lőzte. 1f A többi tanú, Asm­ám Bárta Annát, Rohaimék szobalányát hallgatta ki a­ bíróság. Vallomásában teljes határozottság­gal mondja el a párbeszédet és a gyilkosság lefolyását , több ízben ellenmondásba keveredik önmagával. Azt is mondja, hogy az egyik katona a kegyelmes urnak megengedte, hogy családjától elbúcsúzzék, de ezután le­lőtték, úgy hogy nem volt ideje a bú­csúzásra. Tonut a­ védő ellensége dacára megeskették mire a védősem­­miségi panaszt jelentett be. A következő tanú Klein Jónssef­­né, a Roheim-villa kertészének fe­lesége volt, kinek lényegtelen tanú­vallomása után Zilahy Lajos hírlap­írót hallgatta ki a bíróság. Az újság­író elmondotta , hogy ki akart menni a helyszínre, hogy tudósítást írjon. Kocsit kért a­ Nemzeti Tanácstól, hol Pogányhoz utasították. Pogány már készen tartotta a ceruzát, hogy az utalványt aláírja, amint azonban meghajtotta, hogy a Roheim-villába kell a kocsi, in­gy­ülten elutasí­totta őt. ímkker és — mivel akkor nagyon rossz vett is közbiztonság — egy cso­mó katonával. Künn megejtették a helyszíni szemlét, de­hallgatták a tanukat és felvették a jegyzőkönyvet. A tárgyalásvezető kérdésére el­­m­ondo­tta még, hogy Tisza bolti útét azért nem boncolták fel, mert a család engedélyt kért, a főügyészsér­e, boncolás ne-Hézemre. Iti történt a nyomozás irataival? Mondádéi: Mi történ­t később a tyomozással? Szentkirályi: A nyomozási ira­tok egy része az olós­dónál volt, e fontosabb része nálam. A proletár­diktatúra első napján megtagadtam a szolgálatot. Az iratok ott maradtak a fiókomban. Április 2-án letartóz­tattak éb­enferra ds­­­íri t­ényki dás miatt. Két nap múlva­ szabadon bo­csátottak. Tizenkette­dikén újra le­tart­ózt­attak, ekkor hivatali fióko­mat feltörték. Ott vet­e­k benne a Tisza-iratok, mellette Reve pármai hercegnek a székesfehérvári ellenfor­radalomra vonatkozó irata. Ezt a két iratot egyéb tárgyaimmal együtt­­leérték. Miért volt eredménytelen az első nyomozás. Sztrkirályi: Batthyány Tivadar gróf belügyminiszter korában igen élénken érdeklődött az ügy állása iránt és sajnálattal vette tudomásul, hogy min­ tudunk egy lépéssel sem előbbre menni. Ennek a körülmény­nek pszichikai okai voltak. Tanú nem jelentkezett egyetlen egy sem. Leve­leit, amelyekkel ilyen esetekben el szokták halmozni a rendőrséget, egyetlen egyet sem kaptunk, így tel­jesen segítség nélkül áll­unk, volt öt-hat előállítás, de a nyomozás során kiderült, hogy ezek csak szájhősök voltak. Akkor dicsőség volt, ha va­laki részegen azzal dicsekedhetett, hogy ő ölte meg Tiszát. Azután jött a Heltai-ügy. Őt vettük gyanúba, de alibit igazolt. Dobó is alibit iga­zolt. Végül elmondotta a volt főkapi­­tán­yhelyettes, hogy a­z akkori kor­mány részéről senki sem szorította a rendőrséget, gyagy erélyieen vezesse a"nyomozást", csak épen érdeklődtek. Szeptemberi nyomozás. '■Kgéret őrnagy: Mi oka­ lehetett annak, hogy a rendőrség nem for­szírozta megszokott energiájáéval ta­­valy szeptemberben az ügyet, az mikor aktuálissá vált. Szentkirályi : Úgy látszik, maga­sabb személyiségek jártak, közbe. Ez az impresszióm. Friedrieh személyét látom a háttérben. Egy alkalommal a függetlenségi és 48-as pártkor bein egy ebetektiv közölte velem­, hogy borzasztó gazság történik. Azt mon­­dotta, hogy Rutinért, aki vall és ak­ Friedricket nevezi meg felbujtóként, hamis vallomásra akarják rábírni a rendőrségen. Akkor azt mondtam, jelentsék ezt Huszár akkori minisz­­terel­nöknek­ ? Budapesten­ volt-e Friedric­h . Sztrupka őrnagy : Az első kihall­gatások alkalmával Frisurich neve nem került szóba ? Szentkirályi: Szóba kerül­. Sztrupka őrnagy: Méltóata­k-e ar­ól tudni, hogy 1918. október 31-én’ Ériednek Budapesten volt-e vagy sem ? . Szentkirályi: Van hallottam, hogy igen. Beszéltem erről egy társaság­ban, ahol azt mondották, hogy va­lami katonai plakátok jelentek meg 31-én reggel és hegiy Friedrich intéz­kedett volna e plakátok kiragasztása és terjesztése iránt. Iga­z-e ez a­ dolog vagy sem, azt nem tudom. Azután a gyilkosságról Károlyinak tett jelen­tésit mond­ja­ el, amikor Károlyi rá sem figyelt. A védők kérdései. Len­fitel védő: Nem jutott arra az eszmére, hogy a Nemzeti Tanács és a Kárólyi-csoport körül keresse a tettest ? Szentkirályt: Erre nem is mertem gondolni. Azt hittem, hogy egy ka­­tonacsoport gyilolta meg Tiszát és hogy egyéni vállalkozás volt. Lengyel védő: Kapott ém­ olyan utasítást, hogy ne nyomoztasson? Szentkirályt: Soha. Ha ez meg­­­történt vo­ln­a, akkor én elhagytam volna állásom­­. Tagó kérdésére elmondja Szent­királyi, hogy Lirhne Hugót látta fenn a Néjjpá'ti Tanácsban, de éne­kor ő még Frizárichet v­,m­úmttis. Perőffyi báró vallomása ‘ Y­fó kéri eztuán a jelentető Fe­­rényi Zsigmond báró kihallgatását a csendőrök kirendelésére­ vonatko­zóan. A túrósáé a tanú kihallgatá­sát elrendeli. Perényi Zsiszmond báró: Néhány nappal a gyilkosság éledt Sándor Já­nos hozzám jött és a következőket mondotta, el: Egy ismeretlen, úri­ember jelentkezett Tisza Istvánnak és elmondotta, hegyi biztos tudomása van arról, hogy Tisza ellen, gyilkos merényletet terveznek. Részleteket­ nem mondhat, neveket sem, mond­hat, mert Hetével játszik. Kért azon. a fi­mfi császár magyar sógora. (Történet a hitvévságból.)­­ Irta: Farkas Em­őd. Elképzelni sem­ lehet olyan gyö­nyörű daliát, mint Forgách Imre gróf veit. Nincs az a művészi ecset­­a világon, amely vonalakban tudta volna kifejezni Sasszemének tüzes, forró tekintetét, olajbarna arcának fsima, bársonyos színét, hajának hollófekete fürtjeit, fogának ele­fántcsont fehérségét, de különösen hangjának csodálatosan lágy és mégis bámulatosan érces zengését. Magas és karcsú volt, de izmos, mintha vasból lett volna minden izma. A szemében volt valami kü­lönös varázs, amellyel mindenkit­­me­g tudott nyerni s a nők rajong­tak érte. Kolozsváron nevelkedett, ott rakott szivében tüzet a haza­­­szeretet és ez a tűz, végiglobogott ;egész életén, amely a kalandok te­kintetében épp oly gazdag volt, mint egy félszázaddal később gróf Benyovszky Móric élete. Forgách Imre egészen fiatalon Bécsbe került, ahol rokona, a Khuen grófi család nagy szeretettel­­fogadta. Bejáratos volt az urivar­­,hől is, ahol hódító külsejével na­­­gyon rokonszenvessé lett. v. A Khuen-család valósággal a te­nyerén hordta, mert azt szerette volna, ha nőül veszi Khuen Amália grófnőt. A fiatalok meg is szerették egy­mást. Forgách Imre megkérte a grófnő kezét s már az ünnepélyes jegyváltás is ki volt tűzve. De ek­kor nagy és váratlan esemény tör­tént. Rákóczi a bujdosó kurucok élén lengyel segítséggel jött hazájába s a nép, mely várva-várta szabaditó­ját, lelkesülten özönlött­ zászlói alá. — Málikám — szólt Forgách gróf a menyasszonyához, — én me­gyek hazámba. A grófnő ijedten nézett rá. — Ne vedd Sokon, édes­ szívből szeretlek téged, de hasamat nálad­nál is jobban­­ teres­em. — Hát el tudsz hagyni engem? — He győzni fogunk, boldogan jövök vissza, hozzád. A leány szemét könny borította el. — Ne busulj, szivem, várj meg, lehet, hogy évekig várunk a bol­dogságra, de mennyivel édesebb esz az, ha drága hazánk is szabad ,és boldog lesz. Menyasszonya megölelte és meg­csófeolt*. Köpayai.' ea^névd 69 égi c tekiu'.Ct és halkan faifi óhaj­tott : — Meg foglak várni. Forgách Imre, mielőtt búcsúz­tak, megkérte Amáliát, hogy távo­zásáról ne szóljon senkinek. Más­nap aztán titokban elhagyta Becset. Sietett a kuruc zászlók alá a nagy­ságos én vitézlő fejedelemhez, aki­nek annyira kedvezett a hadisze­­rencse, hogy az országnak már két­harmad részéből kiszorította, a la­bancokat, meg a németeket. A fiatal gróf tiszt lett Rákóczi testőrezredében, mindig mellette vágtatott a csaták tűzében s az an­­nyira szerette a fejedelmet, hogyha száz­ élete lett volna, mind a százat feláldozta volna érte. Ritkán írhatott a menyasszo­nyinak, még ritkábban kaphatott tőle választ, de azért boldog volt, mert Khuen Amália grófnő mindig azt írta, hogy iránta való szeretete nem fog megváltozni soha és ha meg is őszülnek, mire egybekelhet­­nek, ne búsuljon, mert ő megvárja. Pedig mennyire ostromolják a kérők, mily nehéz kitérni előlük. Nyolc évig tartott a hősi küz­delem, azután leáldozott a­ kuruc­­világ szerencsecsillaga. Rákóczi kibujdosott. Forgách több század­­uagával követte. Mindenhova elment a fejedelem­mel. Követi, mint az árnyéka. Szereti a rajongásig, neki ott a ha­zája, ahol Rákóczi van. Meny­asszonyának szomorúan írta, hogy kibujdosott a nagyságos fejedelem­mel idegen világba, de bárhová, veti is őt a sors, mindig az ő édes arca, aranyszőke haja, gyönyörű termete lebeg elő­tte, behunyja a szemét és beszél vele, csókolja és alig várja, hogy,­ az oltár sie léphes­sen vele. Da­c levelére már nem kapott vá­lásat. Pedig megírta, hogy Parisba mennek, odahívja a fejedelmet a nagy francia király. Alig töltött itt néhány napot, amikor Rá korai követétől szomorú hirt hallott. Amália megunja a vá­rakozást s el­hervad, ha, férjben nem megy Sápi fiba lengyel herceghez. Forgách Imrét nagyon lesújt­ott­a ez a sisomoru hír. A szatué konyha lébide, a szive majd megszakadt. Nem őszült hát bele a várakozásba. No, sebaj! Aki annyi sjen,védést, élt át a háborúban, aki annyi fáj­dalmat és szerencsétlenséget látott,, annak már kemény lett a" szive. Da amikor a bugának irt, kese­rűen sóhajtott fel bar­no. Egy le­ányt fisarettem, de az is hűtlen latt. Ne kérjetek kegyelmet az udvarnál KIS UJSÁG­­ ?1920­ augusztus 8. )

Next