KIs Ujság, 1920. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-02 / 233. szám

Csonka Maszszország — nem ország, Egész Magyarország - mennyországé ***WWW¥*W¥WÍ%*A**rt* Törvény és önkormányzat Mint ismeretes, a református zsinat tegnap tartott ülésén azt a határozatot hozta, hogy egy­házi iskoláiban nincs módja vég­rehajtani bizonyos részét ama rendeleteknek, amelyeket a köz­­oktatásügyi minisztérium a kö­zépiskola tantervének megvál­toztatása tárgyában kiadott. Ebből a határozatból egyes or­gánumok igyekeznek ellentéte­ket, sőt villongásokat kicsiholni, holott ilyesmiről szó sincs, amit egyébiránt megállapít­hat maga is mindenki, aki tárgyilagos fi­gyelemmel olvasta el a zsinati határozat indokolását. Az indokolás szerint ugyanis főleg technikai akadályokon múl­tik a rendeletek végrehajtása. Már folyik a tanítás. Azt sem megakasztani, sem évközben föl­forgatni nem lehet anélkül, hogy az eredmény rovására ne menne. Már­pedig a kérdéses miniszteri intézkedések nagyrészt olyan ter­mészetűek, amelyek előkészítést, mégpedig hosszabb előkészítést igényelnek­. Ezért nem lehet őket az idei tanévben végrehajtani, ami azonban egyáltalán nem je­lenti azt, hogy végrehajtásuk, az önkormányzati jog alapján, ke­reken és véglegesen megtagadta­­tott volna. A zsinat ugyan ki­fejezte abbeli kívánságát, hogy az ilyen mélyenszántó reform­­intézkedéseket ne rendeletileg, hanem törvényhozási úton vi­gyék keresztül, de ebből az egé­szen helyes és természetes kíván­ságból nem lehet és­ nem szabad még sérelempolitikára­ és ujjhú­­zásra következtetni. A zsinat teljesen tisztában­­ van azzal, hogy az önkormányzat teljes, ép és sértetlen s hogy azt senki­nek, de legkevésbé a kultuisz­­minisztériumnak jut eszébe kér­désessé tenni, vagy megnyirbálni. Ha mégis megtörtént, hogy a minisztérium, kizárólag gyakor­lati szempontok által vezet­ve, rendeletileg igyekszik meg­valósítani bizonyos változtatáso­kat, amelyeket tényleg az idők szelleme követel, ezt a­ jószán­dékot nem szabad túlérzékeny­séggel elgáncsolni. De ez nem­ is jut eszébe senkinek, csak annak, akinek öröme telik a zavar­keltés­ben. Ezek közé azonban sem a református zsinat, sem a kultusz­­miniszter nem tartozik, mert egyformán szeretik és ápolják a magyar kultúrát. Álarcos rablók a hamburgi postahivatalban. Nyolc nap alatt mindenki kap útlevelet Megszűnt fiz/ucsorgás az útlevelekért. — A borravaló alkonya.­­ 647 útlevél egy nap. — my kivándorló. — Dr. Hetényi Imre rendőr főtanácsos nyilatkozata. Az útlevél-osztály egyike volt a rendőrség ama osztályainak, mely­ben az ácsorgás és hasztalan vára­kozás minden gyötrelmét végig­szenvedte a boldogtalan hálandó, akinek külföldre kellett utaznia. Már kora hajnalban ott ácsorogtak az utazni akarók az Andrássy-úti hivatal előtt, hogy kapunyitáskor vad rohanással biztosítsanak ma­guk számára egy jó helyet az ácsor­gók sorában. De minden ácsorgás, reklamálás és könyörgés ellenére hetekig tartott, amíg valaki nagy­­nehezen útlevélhez jutott. Örömmel vettük tehát tudomá­sul, hogy a rendőrség, belátva a helyzet lehetetlen voltát, átszervezi az­ útlevél-osztályt, áthelyezi a fő­kapitányság épületébe és vezetője Hetényi Imre főtanácsos lesz, aki már detektívfőnök korában meg­mutatta, hogy egy jóakaratú és egyúttal gyorskezű embernek sem­mi sem lehetetlen. Az útlevelek kiállítása. Elmentünk,az útlevél-osztály új helyiségébe. Mindjárt az első pilla­natban föltűnt, hogy nincs az a borzalmas tolongás, mellyel eddig az útlevél-osztály kitűnt. Az em­­­berek szép rendben várakoznak az asztalok előtt sorukra, mindenkit elintéznek néhány perc alatt. Az adatokat fölveszik, a­ díjat le­fizetik — 100 korona ez a díj —és mindenkinek megmondják, hogy nyolc nap múlva jelentkezzék, addigra elkészül az útlevél. De méltánylást érdemlő esetekben ha­marább is, 2—3 nap alatt. A nyolc nap leteltével az útlevél kérelmezője újra jelentkezik, Doboi tanácsos aláírja a kész útlevelét és akár rögtön be is szállhat a vo­natba. A reklámgyerek. ■ A legnagyobb tolongás Hetényi főtanácsos asztala körül van. Itt várakoznak azok, akik soronkívül szeretnének útlevelet ka­pnni. Min­denkinek van valami, protektora, valami külön kérése, néha egészen mulatságos indoka, melynél fogva feljogosítottnak érzi magát, hogy a rendes hivatalos eljárás megrö­­vidítésével néhány nap alatt akar­jon útlevélhez jutni. Egy öreg ember áll az asztal előtt, karján apró gyerekkel. — Kérem, nagyságos úr — mon­dotta — nekem Bécsben lakik a feleségem már két éve és most én is szeretnék­­utána menni, mert már nem bírom a bajlódást ezzel az aprósággal.­­ — Hát magáé ez a­ gyerek? — kérdi a tanácsos. • — Persze, hogy az enyém! —­ Nézze, öregem, — mondja Hetényi nevetve, — nekem nem lehet ilyen «Unk mesét« beadni. Hogy jön maga, öreg ember lét­ére, ilyen apró gyerekhez. Ez csak olyan reklámgyerek,­biztosan a szomszéd­nőjétől, kérte kölcsön, hogy így ha­marabb kerüljön sorra. Az­ öreg­ tiltakozni akar, amikor nyafogva szólal meg a vita tárgya : — Bácsi, menjünk már haza, éhes vagyok... Nagy nevetés. Az egész szoba mulat, szegény öreg rémes zavar­ban van, már ki szeretne somfor­ A „Kis Újság* tudósítójától. dálni a szobából, amikor a főtaná­csos megsajnálja: — Na, adja­ ide a kérvényt. És ráírja a kérvényre a­ boldo­gkő igét: «soronkivül«. Az öreg boldogan távozik. 647 útlevél az első nap. Nagynehezen sikerül, a főtaná­csos urat becsalni a szobájába. Meg­kérdezzük, mik voltak a tapaszta­latai az első napról. A következő választ kapjuk: — Az útlevél-osztály újjászerve­zésének fő oka az volt, hogy ki­­kapcsoljuk a kijárókat és lehetetlenné tesszük a borravaló rendszert. Most mindenki legkésőbb nyolc nap alatt­ megkapja az útlevelet, úgy hogy nincs szükség « »kenegetésre». A ki­járókat pedig egyszerűen kidobjuk, mert­ csak személyesen szabad út­levélért jelentkezni. A tolongást azzal akadályozzuk meg, hogy sorszámokat osztogatunk. Reggel kiadunk 600 számot, 200-at nyolc, 200-at tíz, végül 200-at tizenkét órára, így nem kénytele­nek az emberek egész délelőttöket elácsorogni, mert tudják, körül­belül mikor kerülnek sorra. A tiszt­viselőknek is jobb, mert nem zavar­ják folytonosan az egymás hátán szorongó emberek. A kérdezősködéseknek azzal vet­tük elejét, hogy naponta kiírjuk a kapu alá, kinek az útlevele készült el és pedig szám szerint és abc sor­rendben, úgy hogy mindenki egy pillanat alatt megtalálhatja a ne­vét. Eöl a hivatalba csak az jöhet, akinek a neve a táblán áll, mert fölvilágosítást úgy sem adunk. Persze

Next