KIs Ujság, 1920. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-02 / 233. szám
Csonka Maszszország — nem ország, Egész Magyarország - mennyországé ***WWW¥*W¥WÍ%*A**rt* Törvény és önkormányzat Mint ismeretes, a református zsinat tegnap tartott ülésén azt a határozatot hozta, hogy egyházi iskoláiban nincs módja végrehajtani bizonyos részét ama rendeleteknek, amelyeket a közoktatásügyi minisztérium a középiskola tantervének megváltoztatása tárgyában kiadott. Ebből a határozatból egyes orgánumok igyekeznek ellentéteket, sőt villongásokat kicsiholni, holott ilyesmiről szó sincs, amit egyébiránt megállapíthat maga is mindenki, aki tárgyilagos figyelemmel olvasta el a zsinati határozat indokolását. Az indokolás szerint ugyanis főleg technikai akadályokon múltik a rendeletek végrehajtása. Már folyik a tanítás. Azt sem megakasztani, sem évközben fölforgatni nem lehet anélkül, hogy az eredmény rovására ne menne. Márpedig a kérdéses miniszteri intézkedések nagyrészt olyan természetűek, amelyek előkészítést, mégpedig hosszabb előkészítést igényelnek. Ezért nem lehet őket az idei tanévben végrehajtani, ami azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy végrehajtásuk, az önkormányzati jog alapján, kereken és véglegesen megtagadtatott volna. A zsinat ugyan kifejezte abbeli kívánságát, hogy az ilyen mélyenszántó reformintézkedéseket ne rendeletileg, hanem törvényhozási úton vigyék keresztül, de ebből az egészen helyes és természetes kívánságból nem lehet és nem szabad még sérelempolitikára és ujjhúzásra következtetni. A zsinat teljesen tisztában van azzal, hogy az önkormányzat teljes, ép és sértetlen s hogy azt senkinek, de legkevésbé a kultuiszminisztériumnak jut eszébe kérdésessé tenni, vagy megnyirbálni. Ha mégis megtörtént, hogy a minisztérium, kizárólag gyakorlati szempontok által vezetve, rendeletileg igyekszik megvalósítani bizonyos változtatásokat, amelyeket tényleg az idők szelleme követel, ezt a jószándékot nem szabad túlérzékenységgel elgáncsolni. De ez nem is jut eszébe senkinek, csak annak, akinek öröme telik a zavarkeltésben. Ezek közé azonban sem a református zsinat, sem a kultuszminiszter nem tartozik, mert egyformán szeretik és ápolják a magyar kultúrát. Álarcos rablók a hamburgi postahivatalban. Nyolc nap alatt mindenki kap útlevelet Megszűnt fiz/ucsorgás az útlevelekért. — A borravaló alkonya. 647 útlevél egy nap. — my kivándorló. — Dr. Hetényi Imre rendőr főtanácsos nyilatkozata. Az útlevél-osztály egyike volt a rendőrség ama osztályainak, melyben az ácsorgás és hasztalan várakozás minden gyötrelmét végigszenvedte a boldogtalan hálandó, akinek külföldre kellett utaznia. Már kora hajnalban ott ácsorogtak az utazni akarók az Andrássy-úti hivatal előtt, hogy kapunyitáskor vad rohanással biztosítsanak maguk számára egy jó helyet az ácsorgók sorában. De minden ácsorgás, reklamálás és könyörgés ellenére hetekig tartott, amíg valaki nagynehezen útlevélhez jutott. Örömmel vettük tehát tudomásul, hogy a rendőrség, belátva a helyzet lehetetlen voltát, átszervezi az útlevél-osztályt, áthelyezi a főkapitányság épületébe és vezetője Hetényi Imre főtanácsos lesz, aki már detektívfőnök korában megmutatta, hogy egy jóakaratú és egyúttal gyorskezű embernek semmi sem lehetetlen. Az útlevelek kiállítása. Elmentünk,az útlevél-osztály új helyiségébe. Mindjárt az első pillanatban föltűnt, hogy nincs az a borzalmas tolongás, mellyel eddig az útlevél-osztály kitűnt. Az emberek szép rendben várakoznak az asztalok előtt sorukra, mindenkit elintéznek néhány perc alatt. Az adatokat fölveszik, a díjat lefizetik — 100 korona ez a díj —és mindenkinek megmondják, hogy nyolc nap múlva jelentkezzék, addigra elkészül az útlevél. De méltánylást érdemlő esetekben hamarább is, 2—3 nap alatt. A nyolc nap leteltével az útlevél kérelmezője újra jelentkezik, Doboi tanácsos aláírja a kész útlevelét és akár rögtön be is szállhat a vonatba. A reklámgyerek. ■ A legnagyobb tolongás Hetényi főtanácsos asztala körül van. Itt várakoznak azok, akik soronkívül szeretnének útlevelet kapnni. Mindenkinek van valami, protektora, valami külön kérése, néha egészen mulatságos indoka, melynél fogva feljogosítottnak érzi magát, hogy a rendes hivatalos eljárás megrövidítésével néhány nap alatt akarjon útlevélhez jutni. Egy öreg ember áll az asztal előtt, karján apró gyerekkel. — Kérem, nagyságos úr — mondotta — nekem Bécsben lakik a feleségem már két éve és most én is szeretnékutána menni, mert már nem bírom a bajlódást ezzel az aprósággal. — Hát magáé ez a gyerek? — kérdi a tanácsos. • — Persze, hogy az enyém! — Nézze, öregem, — mondja Hetényi nevetve, — nekem nem lehet ilyen «Unk mesét« beadni. Hogy jön maga, öreg ember létére, ilyen apró gyerekhez. Ez csak olyan reklámgyerek,biztosan a szomszédnőjétől, kérte kölcsön, hogy így hamarabb kerüljön sorra. Az öreg tiltakozni akar, amikor nyafogva szólal meg a vita tárgya : — Bácsi, menjünk már haza, éhes vagyok... Nagy nevetés. Az egész szoba mulat, szegény öreg rémes zavarban van, már ki szeretne somfor A „Kis Újság* tudósítójától. dálni a szobából, amikor a főtanácsos megsajnálja: — Na, adja ide a kérvényt. És ráírja a kérvényre a boldogkő igét: «soronkivül«. Az öreg boldogan távozik. 647 útlevél az első nap. Nagynehezen sikerül, a főtanácsos urat becsalni a szobájába. Megkérdezzük, mik voltak a tapasztalatai az első napról. A következő választ kapjuk: — Az útlevél-osztály újjászervezésének fő oka az volt, hogy kikapcsoljuk a kijárókat és lehetetlenné tesszük a borravaló rendszert. Most mindenki legkésőbb nyolc nap alatt megkapja az útlevelet, úgy hogy nincs szükség « »kenegetésre». A kijárókat pedig egyszerűen kidobjuk, mert csak személyesen szabad útlevélért jelentkezni. A tolongást azzal akadályozzuk meg, hogy sorszámokat osztogatunk. Reggel kiadunk 600 számot, 200-at nyolc, 200-at tíz, végül 200-at tizenkét órára, így nem kénytelenek az emberek egész délelőttöket elácsorogni, mert tudják, körülbelül mikor kerülnek sorra. A tisztviselőknek is jobb, mert nem zavarják folytonosan az egymás hátán szorongó emberek. A kérdezősködéseknek azzal vettük elejét, hogy naponta kiírjuk a kapu alá, kinek az útlevele készült el és pedig szám szerint és abc sorrendben, úgy hogy mindenki egy pillanat alatt megtalálhatja a nevét. Eöl a hivatalba csak az jöhet, akinek a neve a táblán áll, mert fölvilágosítást úgy sem adunk. Persze