Kis Ujság, 1920. november (33. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-21 / 275. szám

2 murában húsz koronát kapnak. A munka végeztével ebéd, illetve vacsora jár nekik a műhelyben, melyért a hét végi fizetésnél napi négy koronát vonnak le. A gyermekek elsősorban magukat és családtagjaikat látják el olcsó pénzért ruhával, a többit exportálják Angliába s a befolyó pénzt a munkálkodó gyermekek étkezéses fidjavítására fordítják. Megindul a forgalom Magyarország és Jugoszlávia fözött. (Közvetlen vasúti összeköttetés Budapesttől Belgrádig.) Zágrábból jelentik: A vasút igazgatóság közlése szerint a közeli napokban megindul a személy és gyorsáruforgalom, a Szabadka—Budapests a Gyékényes— Budapest vonalakon. Ennek az a jelentősége, hogy e vonalak üzembe helyezésével újból helyreáll a közvetlen összeköttetés Zimonyon keresztül Félórád és Budapest,illetve Bécs között. A Tisza-ügy a Kúrián. (Dobó a polgári bíróság elé tartozik.) Ismeretes, hogy a Tisza-féle bűnper katonailőtárgyalásán a védők hatásköri kifogást tettek és azt vitatták, hogy a vádlottak közül Dobó és Sztanykoivszky polgári egyének, felettük a polgári bíróság ítélkezik. Ezt, a kérdést a honvédtörvényszék nem döntötte el. A semmiségi panaszok folytán a legfelsőbb katonai törvényszék a katonai bűnvádi perrendtartás 40. §-a értelmében ma zárt ülést tartott ebben az ügyben és kimondta, hogy Dobó István, mint leszerelt katona, csaknyilan a polgári büntetőbíróság elétartozik, de Sztanykovszkyra a katonai bíróság az illetékes. Ezt a határozatot megküldték a. koronaügyészséghez,ahol Polgár Viktor dr. koronaügyész véleményeit jelentéssel felterjesztette a Kúria büntetőtarrácsához. _ A Kúria állásfoglalása után dől el a hatáskör kérdése. A döntés a jövő héten meglesz. Amidőn az bekövetkezik, a büntetőtörvényszék vádtamtácsa nyomban kitűzi a vádlottaknak az ügyészség vádiratával szemben beadott kifogásaira atárgyalést és csak ennek befejezése során kerül a sor a büntetőtörvényszéki főtárgyalás megtartására. ._ ■—.... A kincs nem boldogít. _ Irta : Farkas Emnőd. (1) . Ciprus szigete igazán paradicsomkert. A tenger habjaiban mossa lábait, tenger a bölcsője, az ringatja, lágyan, szinte észrevétlenül ezt a tündérszigetet, amely tele vanszórva a természet minden kincsével. Élt egyszer e tündérszigeten egy király, akinek annyi volt a gályája, hogy össze se tudta számítani, a kincse meg annyi, hogy Dárius és Krőzus kincstára együttvéve sem ért meg annyit. Ez a király pedig a nagy, a hatalmas, a dúsgazdag Ptolemaeus unokája volt, akinek ezrek borultak a lábaihoz egy morzsányi kegyéért. Ptolemaeus termetre nézve nem volt óriás, ellenkezőleg, vézna kis ember volt, akit » Kincs tett h folinassá és alattvalóinak félelme rettenetté. Sokat hadakozott és háborúit rendesen hadiszerencse kisérte. Akkoriban még a királyok is együtt jártak a hadaikkal, mert akkor csak nyílvesszővel és karddal folyt a hadakozás, az ellen pedig meglehetősen védve volt a király, a vért, a páncéling és hasonló erős szerszámok által Ptolemaeus királyt kötéllel sem lehetett volna otthon tartani, ha háborút viselt, mert hősies példát kellett mutatnia harcba induló alattvalóinak. Pedig ő ezt a hősies példát olyanformán mutatta, hogy mindig a tartalékban állott, hogy szükség esetén elsőnek futhasson meg, ha azonban észrevette, hogy az ellenség feje közé kapja a lábait és úgy szalad, nagy vitézül előre nyargalt, miközben torkaszakadtából rikácsolta ! — Üsd, vágd! hadd vesszen a fajtája! Volt a képen pedig azért nyargalt előre, hogy testőrei, akiknek halálbüntetés terhe alatt meg volt hagyva, hogy mindent fölszedjenek és átnyitsanak neki, amit a csatatéren találnak, minden különösebb fölhívás nélkül fölszedegethessék az elszórt fegyvereket, drága vérteket és erszényeket. Ezeket aztán Ptolemaeus sietett pénzzé tenni és mivel jól ismerte az oroszlán meséjét, amely az osztozkodásnál különféle ürügyek alatt minden részt magához kaparitott. Ő is követte ezt a nemes példát s csak úgy tessék-lássékképen vetett katonáinak valamit, a többi pedig bevándorolt az ő kincstárába, így aztán tenger kincs gyűlt össze benne, mert rettentően kincssóvár volt ez a jó király s ha hálókat kellett viselnie, hát iszonyúan adta a szegényei s mindent a néppel fizettetett meg. Kincseihez a világért sem nyúlt volna, mert jól ismerte azt a közmondást, hogy a ki nem gyűjt, tékozol. Már pedig őt mindennek inkább lehetett mondani, csak épen tékozlónak nem. Kapzsisága és kincsszomja szinte mesébe illő volt. Sokszor sóhajtott fel, amint a csillagokat szemlélte az égen: — Jaj, istenem, ha a’/ok aranynyá válnának és kincstáromba hullanának! * Ez a vágya ugyan nem teljesülhetett, hanem azért annyi drágakő gyűlt össze kincstárában, hogy ha a tömérdek aranyat, ezüstöt kártyavékonyra lapították volna, hát be lehetett volna találni vele mind a három világrészt, sőt még Amerikára és Ausztráliára is jutott volna belőle, ha a világrészeket akkortájt már ismerték volna. Polomaeus mindennap ellátogatott a kincstárába, amelyet állig felfegyverzett katonákkal őriztetett. Iszonyú, kettős vasajtó takarta el a kandi szemek elől az egyetl°n kijáratot, amelyet olyan kulcs nyitott, hogy párját az egész birodalomban nem lehetett találni. Ha besurrant korán reggel a kincsesházába, úgy tetszett neki, mint: ha a gyémántok, ruhuitok, smaragdok az örömtől százszor szebben ragyogtak volna és sugaraik-kar csak azért világítanák meg az egész termet, hogy jobban gyönyörködhessék bennük. Óriási kádakban voltak itt fel- halmozva az arany- és ezüst-pén-zek, aranyrudak, a remek ékszerek, kösöntyűk, sarkantyúk, tói szerszámok, kelyhek, tálak mind vert aranyból, vagy vert ezüstből,a míg a terem közepét egy hosszú asztal foglalta el, amelyen csupa, fényes gyöngyök, gyémántok , egyéb drágövek voltak több ezer-nyi változatban. Ptolemaeus, amint megpillanyotta ezt, a napként ragyogó tenger kincset, leírhatatlan boldogságot érzett, akárcsak a szerelmes ifjú , amikor az imádott leány szelíd tekintetével simogatja. Szinte áhítattal borult le előttük, mert neki a kincs volt a bál;ványa, az istene, az üdvössége. Sorra simogatta a drágaségot kis Újság , 1920. november 21 A választójog reformjaiJJTl^1 Az Ébredő Magyarok ügye. — Berekesztik a nemzetgyűlés mostani ülésszakát. Már tegnapi számunkban jeleztük, hogy a nemzetgyűlés a mostani tíznapos szünet leteltével elintézi a még hátralévő törvényjavaslatokat,amelyek letárgyalása után hosszabb pihenőre megy. Legújabb megállapodások szerint valószínű, hogy a mostaniülésszakot ezzel be is rekesztik és a nagy szünet után új ülésszak kezdődik. A szünet alatt készítik elő nagy ülésszak tárgyalási anyagát. A kormányzópárt munkaprogramjára vonatkozó tárgyalások teljes eredményre vezettek és az elkészült programot a képviselők nagy része már alá is írta. A munkarend különös súlyt helyez a gazdasági élet reformjára, így a szabadkereskedelemre is. A királyválasztás kérdését teljesen kikapcsolja. A béke ratifikációja után jogosult volt a feltevés, hogy kormányválság és egyúttal pártválság is bekövetkezik, vagyis a kormány lemond és a korrmányzópárt több részre oszlik. Ez a feltevés azonban nem következett be, mert a kormánynak helyén kell maradnia a rendcsiná- idei akció miatt. A rendcsinálást következetesen végre kell hajtani, minden melléktekintet nélkül és a kormány csak akkor távozhatott volna helyéről, ha a kormányválság huszonnégy órán belül megoldást nyert volna. Mivel erre nem volt kilátás, a kormány a konszolidáció érdekében megmaradt a helyén. A kormány elhatározásának következménye volt, hogy a kormányzópárt sem lindolt, szét és ha kilépések lesznek is, s zöm egységesen megmarad, noha az egységes kormányzópárt kizárólag a földbirtokreform és a ratifikáció keresztülvitelére alakult meg. Az adott helyzetből önként következik, hogy a kormánynak már csak a nemzetgyűlés foglalkoztatása szempontjából is új munkaprogramról kell gondoskodnia. A program előterében áll a költségvetés, de ennél még sokkal fontosabb az alkotmányjogi reform előkészítése. Elsősorban meg kell alkotni a választójogi törvényt és a megyei közigazgatási választójogot amelynek egytípusúnak kell lennie : a képviselőválasztójognak. Ezt követi a főrendiház reformja és végül a királyi jogkör megállapítása. .A királyság dolgát a parlament zömével kell ek idéztetni. De, hogy ez megtörténhessék, a kérdést az ország legelőő, politikusainak és jogászainak kell megvitatniuk és alapos megfontolás után lehet döntő lépésre vezetni a nemzetet. Az új munkaprogram utolsó része a ratifikáció következményeinek előkészítése. A ratifikáció végleges befejezése február végére várható, amikor a különböző bizottságok megkezdik működésüket, e bizottságok számára a megfelelő anyagról és utasításokról törvényhatóságnak gondoskodnak. A kormány az új munkaprogram megvalósítására szenteli minden idejét. Az Ébredő Magyarok Egyesülete ügyében a belügyminisztérium által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy az egyesület legális szerve, a központi választmány helyett az igazgatóság irányította az egyesület működését, amely pedig szabályszerűen meg sem volt választva. A belügyminisztérium a központi választmányt visszaállította és a jövőben ez a választmány fogja Henfner miniszteri biztos felügyelete mellett az egyesület munkáját irányítani a nagy nemzeti célok megvalósítása és a hazafias propaganda minél erősebb kifejtése érdekében. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter ma hosszasan tárgyalt Fuss József dr. közélelmezési miniszterrel a termésrendeletről. Benárd Ágoston dr. népjóléti miniszter Tomory Jenő képviselővel történt összekülömbözése következtében Sréter István honvédelmi miniszter és Bekéry Zoltán és, és kbr. kamarás útján lovaglás elégtételt, kért Tomorytól, aki ma Benárd segédeihez intézett levelében visszautasította a kihívást, mert szerinte a párbaj nem egyeztethető össze a keresztény eszmével és kijelentette, hogy a miniszternek módjában áll a bíróságnál keresni elégtételt. Az Uj Nemzedéke ma egyik cikkében a politikai helyzettel foglalkozva, arról ír, hogy Bettlik József, a nemzetgyűlés alelnöke, híveivel ki akar vonulni a kormányzópártból. ..Ezzel szemben Bettlik József a következőket jelentette ki: — Az Uj Nemzedék mai számában «Bottlikék kivonulnak” címmel úgy aposztrofál, mintha a politikában szélsőséges irányzatot követnék. E beállítással szemben kijelentem, hogy, mint a konszolidáció híve, minden szélsőségnek ellene vagyok, amint eddig, úgy a jövőben is mérsékelt középúton kívánok haladni, ami különben politikai múltamnak, amelyet Apponyi Albert gróf irányának követésével töltöttem el, természetes folyománya. Kijelentem végül, hogy nekem a pártban csoportom nincs s ilyennek alakítására nem növekszem. D‘Annunzio nem ismeri el az iomai egyezséget (A jugoszláv nemzetgyűlés sem akarja ratifikálni a rapallói egyezményt.) ■i: / _ I Gttriglio tábornok tegnap Fiume határában találkozott D‘Annunzioval és ez alkalommal bemutatta a rapallói egyezmény Fiuméra vonatkozó részét. D‘Annunzio kijelentette, hogy az egyezményt nem ismeri el és ragaszkodik ahhoz, hogy Fiumét Olaszországgal egyesítsék. Ünnepélyes esküt tett, hogy Fiumét soha el nem hagyja. A «Secolo« értesülése szerint Fiuméban mindenki biztosra veszi, hogy a jugoszláv nemzetgyűlés nem fogja törvénybe iktatni a rapallói szerződést. Wrangel tábornok Konstantinápolyia érkezett. Páris, nov. 20. De Clarte, Franciaországnak Wrangel tábornok mellé kirendelt képviselője, a hadügyi és a haditengerészeti bizottság november 18-án , a Waldeck- Pousseau, orosz cirkáló fedélzetén Konstantinápolyba érkeztek. Wrangel tábornok 17-én egy orosz hadihajón érkezett meg. November 18-án estig Krimiéből hatvanezer katonai és körülbelül huszonötezer polgári személy érkezett meg Konstantinápolyba. (M. T. I.)