Kis Újság, 1921. február (34. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-25 / 45. szám

•Csonka Magyarország - nem ország, Egész Magyarország - mennyország!1 »ww¥*ww*Na*******fl»w JY Magyar kenyér/ Sokorópátkai Szabó Lstván nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés mai ülésén egy darab kenyeret mutatott föl, azt mondván, hogy viszontagságos földművelési múltja alatt olyat még sohasem látott. Elhisszük neki, valamint egyetértünk vele abban is, hogy ezen a kenyéren a magyar faj aligha fog megerősödni. Ha Árpád óta mindig ilyen kenyéren éltünk volna, a Kinizsiéi és Toldink bizonyosan kimaradtak volna a magyar történelemből s velük együtt mindenféle egyéb is. Szerencsére, a Szabó István felmutatta kenyér nem magyar kenyér, csak budapesti. Künn az országban fehérebbet, puhábbat, mondjuk, kenyerebbet esznek, csak mi fővárosiak vagyunk erre a fegyenceledelre kárhoztatva. Vájjon miért ? Vájjon tényleg az-e a helyzet, hogy nem kerül ki jobb a magyar anyaföld áldásából ? Mert ha így van, akkor nincs jogunk panaszkodni és zúgolódni. De ha másként van, akkor igazunk van, ha mi is részt kérünk a fehérekből és puhábból. A főváros közellátási bizottsága éppen ma tanácskozott Budapest lisztellátásának kérdéséről. Az elnöklő Vajna tanácsnok okos és megszívlelendő javaslatokat tett, amelyek — a papíron legalább — tényleg úgy festenek, mintha biztosítani tudnák a jelentkező szükségletet. Törvény a lisztellátásról, a termőterületek gabonában való megadóztatása, Budapest őrlési forgalmának kényszerű helyreállítása, mind, mind tetszetős, észszerű és célravezetőnek mutatkozó gondolat. Azonban ne felejtkezzünk meg Vajna tanácsnok kiinduló tételéről, amely szerint a hatósági ellátás beszüntetése, tehát a szabad gabonaforgalom, kész katasztrófája lenne a fővárosnak. Tessék arra gondolni, hogy a szabadforgalom viszont rengeteg érdekeltségnek egyenesen létkérdése. Ezen a merev ellentéten tehát el ne bukjék a kérdés. Egyoldalú erőszakoskodással megoldani nem lehet, nem szabad. Középütt kell keresni az igazságos méltányosságot, mert határozottan ott található meg. ^ XXXIV. évfolyam. 45. szám. 1 korotta “yx, v , február 25* peliai HJK -f.U | N||,e«^..re WX — Mj. } ll$llllffllEPl^..iv rOlt?lefer eeyes számára: 2 korona kb írn-FEE. ..?¡, ^ j i \ Verekedés a tárgyalóteremben. A Andrássy megokolja irányváltozását. A legnagyobb politikusok is megváltoztatták politikai elveiket. A keresztény nemzeti párt ünnepi lakomája. . .A kereszténypárt ma este mkr népi lakomát adott Andrássy Gyula gróf tiszteletére, melyen Hedler István üdvözölte a párt új elnökét. Az üdvözlésre Andrássy hosszabb beszédben válaszolt. Megköszönte az ünneplést, majd'többek közt ezeket mondotta: . . — Azt mondják rólam a lapok egy részében: Ne bízzanak Andrássyban, olyan csapodás, olyan változatos, olyan nem következetes. Én azzal védekezem, hogy ha hosszú pályafuásom alatt (talán L8S5—S6-ban lettem először képviselő) némely kérdésben megváltoztattam, álláspontomat, úgy ebben igen jó társaságra tudok hivatkozni. Nagy neveket sorolok fel, de nem mintha hozzájuk hasonlítanám magamat. Legnagyobb férfiaink mindig következetesek voltak, mindig ugyanazt mortdlták ? Kossuth Lajos várjon ugyanúgy cselekedett-e a nemzetiségi kérdésben 48 előtt és 48 után Kossut Lajosnak ugyanaz volt-e a nézete a dinasztikus kérdésben 48 előtt és 48 után. Minden időnek megvan a maga követelménye. . Célola mindenkor az volt, hogy a szegény, sors üldözött, annyiellenséggel környezett Magyarországot, magyar fajt, magyar nemzetet szolgáljam azon viszonyokhoz mért politikával, amelyek között ez a nemzet él ki fog mindig egyenlően, öltözködnierőben, vagy b azaikor a nap an...tékai, avagy nyáron? Ki fogja ugyanazt avitorlát felhúzni, amikor északi szél, vagy déli szél van? Ki fog ugyanúgy, élni,a mikor készséges, vagy amikor betér.? Minden' időknek megvan a maga vetélrnénye, amihez a' nemzetnek alkalmazkodnia kell.. . Ki kellett cserélni , a várőrséget. Mi kötelessége volna az embernek, aki egy várban van, amelyet ostromolnak, ha a ’várőrség egy bizonyos ré°ze nagyobb részben bizonyul megbizhatatlannak, mint egy másik rész. Az a kötelessége, hogy akiket rajtakaptak, meg kell büntetni. (Taps.) Második kötelessége p°d'g gondoskodni arról, hogy, ez az Őrség kicseréltessék, hogy a'föbbiabb helyeken olyanok foglaljanak helyet, akik átlagban megb’’zliáóbbaknak bizonyultak. A'habom alatt és háboru, után társadalmunk bizonyos elemei rám váltak be anynyira, mint azt hittem, reméltem. (Taps. B.jelzés.) Ennek következében levontam a tanulságot. Nem szeretem kimondani a szót, de sok zsidót becsültem és tiszteltem a múltban, mert aki hazafias volt, azt mindig becsültem, de mikor láttam azt, hogy nincs meg az az arány, amely más elemeknél volt, akkor legszigorúbb hazafias'kötelességemnek gondol' ami, hogy a hatalmi pozíciókat, védőállásokat azok az elemek foglalják el, akik nagyobb aránytért vettékki ■ részüket a' haza véddné&p*. (óriási lap?.) Következetes, mérsékelt, céltudatos munka. Benne él egy forrongó, forradalmi láztól telített világban és egész Európa ma és hosszú időkig szemben áll a világforradalom veszélyével. Figyelmeztessük a nemzetet, hogy egy mérsékelt, a helyzettel számító következetes munka vezethet célhoz, mert' kiszorítani,bizonyos' elemeket és nem tudni pótolni, az a legnagyobb' katasztrófához vezet, gyors bukásához az egész nemzetnek. Arra ürítem poharamat, hogy a magyar nemzet tartson ki, tartson ki egész lelki erejével abban az irányban, amelyben megindult. Ezután Csernyin Mihály elénekelte a »Hiszek egy Igenben, hiszek egy hazában*) kezdett nemzeti himnuszt, majd Huszár Károly állott fel szólásra és azt fejtegette, hogy a keresztény nemzeti politikának és a magyar intelligenciának egymást kézen kell fogni. A romárok által megszállt területen semnen kell fizetni a tartozásokat. (A román-magyar fizetési kötelezettségek szabályozása.) A kolozsvári lapok közük Mihályi Tivadarnak,az egyesített területek miniszterének nylatkozatát a fizetési feltételekről. A miniszter most tért vissza Bukarestből és elmondta, hogy a román kormány szabályozta a román- magyar fizetési kötelezettségek teljesítésének módját. A megegyezés szerint Magyarország és az utódállamok között, tehát a románoknak ítélt területek között