Kis Ujság, 1922. július (35. évfolyam, 145-170. szám)
1922-07-01 / 145. szám
* KIS ÚJSÁG JnbM 1 edtévált azndrássy-7.Hédnéti párt.* Andrássyék ma este már nem jelentek meg a közös párthelyiségben. — Friedrich közeledése a kormányzópárthoz. — Rassay a miniszterelnök programjáról. Napok óta beszélnek már politikai körökben arról, hogy az Andrássy—Friedrich-párt egy része nem helyesli a párt erősen ellenzéki magatartását és inkább a kormány fele tájékozódik, míg a másik csoport hallani sem akar a közeledésről. Ezt a föltevést megerősítette az a mérsékelt magatartás, melyet Friedrich István az indemnitás bizottsági vitája alatt tanúsított. Mára azután teljesen kitisztult a helyzet, amennyiben Friedrich István beszédét pártjának egy része tüntető hidegséggel fogadta, míg a kormányzópárt gyakran zajos helyesléssel kísérte. A folyosón elterjedt már annak híre, hogy ez a beszéd teljessé tette a szakadást Friedrich és Andrássy között. Ma este azután bekövetkezett a tényleges szakadás, amennyiben Andrássy Gyula és hívei nem jelentek meg a közös párthelyiségben. Értesülésünk szerint ez a távolmaradás végleges, amennyiben az Andrássy-csoport kiválik a pártból és néhány nap múlva elfoglalja új párthelyiségét a Szcitovszky-tér egyik grófi palotájában. Andrássyék és Friedrichék különválása két szempontból fontos. Fontos először azért, mert jelenti egy egységes polgári front megalakulását a szocialisták ellen — Friedrich magatartásának a szocialistáknak a parlamentetben való megjelenése és magatartása a kiinduló pontja —, másrészt jelenti annak a legitimista frontnak a megalakulását, melyet Andrássyék már oly régen terveznek. Jelenti azonban elsősorban a keresztény ellenzék bomlásával az ellenzék gyengülését, miután a Friedrich-csoport, Friedrich István, Homonnay Tivadar, és Dinich Ödön, valamint Staller István és Gsik József feltétlenül az egységes párthoz fognak közeledni. A nemzetgyűlés holnapi ülése. A nemzetgyűlés holnapi ülésén az indemnitás vitájában Rupert Rezső, Nagy Emil és Peyer Károly szólalnak fel. Az interpellációk közül nagyobb érdeklődésre tarthat számot Fábián Béla dr. interpellációja az Oroszországban visszatartott hadifoglyok hazahozataláról. Assay Bethlen programjáról • Rassay Károly ma este a következő nyilatkozatot tette a miniszterelnök programbeszédéről: — A miniszterelnök úr programja magában foglalja azokat a pontokat, melyeket két év óta hangoztatunk a destrukció vádja alatt. A programot különben mi szemmel láthatóan nyugodtabban fogadtuk, mint a kormánypárt egy része. Ettől természetesen független a kormány felelőssége az elmúlt dolgokért. A kormányprogramnak a szabadságjogok megszorítására, a kivételes hatalom fentartására és a társadalmi béke gyakorlati helyreállítására nézve úgy látszik még a régi ellentét megvan köztünk és a kormány között. Eckhardt Tibor jelölése A kiskundorozsmai egységes párt ma délben tartott gyűlésén Eckkorát Tibor sajtófőnököt egyhangú lelkesedéssel képviselőjelöltnek léptette fel. Délután 2 órakor Kistelek egységes pártja is gyűlést tartott és szintén Eckhardt Tibort jelölték képviselőnek ugyancsak egyhangúlag. Tiltakozik az ellen, hogy ő reakciós vizekre akarna átevezni. Aki múltját ismeri, akivel ő közösen harcolt a szabadságjogokért, ne illesse őt ilyen vádakkal, mert ellenzéki hangját mérsékli, úgy érzi, hogy nem csak az indemnitási javaslatról van szó, hanem arról, hogy kikerüljük a kapuinkon kopogtató összeomlást. Ezután a pénzügyminiszter fölszólalására válaszolt Teljesen helyteleníti a bankóprés igénybevételét. A bankjegyszaporítás a drágaság törvénybe iktatását jelenti. De ha már miliárdszámra kerül bitangbankó a forgalomba, legalább a produktív munka megindítására kell néhány milliárdot fordítani. Gazdasági programot kér. Ne álljon föl egyik miniszter a másik után simi, hanem adjanak gazdasági programot. A lakbérek és boltbérek emelése újabb drágaságot fog okozni. Az elbocsátott tisztviselőket az állam ne tartsa el, hanem kapcsolja be a gazdasági életbe és teremtsen nekik exisztenciát. Helyteleníti, hogy az állampolgárokat osztályozzák. Az indemnitási javaslatot annak politikai része miatt nem fogadja el. (Taps a balközépen.) A következő szónok Temesváry Imre, aki a javaslatot elfogadja. Ezzel az ülés 3 órakor végéteért. A miniszterelnök után Kállay Tibor pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Úgy látszott — mondotta — hogy nem lesz kilátás a pártpolitika bolygótüzébe bekerült javaslatnak eredményes tárgyalására, de félelmem alaptalannak bizonyult. Mert akik magyarul beszélnek, azok mégis csak meg tudják egymást értetni, valahányszor az ország érdekéről van szó. (úgy van ! Úgy van !) Választások után vagyunk és egyesek azt hihetik, hogy ezen az utón kifogásoktnak kell lenni. Ma azonban Magyarországon senki sem vágyik már szenzációkra. Torkig vagyunk azzal, hogy történelmi időket élünk. Felkiáltások : Kenyér kell! Kállay Tibor pénzügyminiszter : A magamrészéről programom gerincét az államháztartás egyensúlyának helyreállításában látom. Ez biztosítja egyedül, hogy valutánk további esése megszűnjék, csak így kerülhetünk el újabb vagyoneltolásokat, hasonlókat azokhoz, amelyek a háború alatt és után oly sok bajt okoztak az országban. A cél a gazdasági alanyok egymás elleni küzdelmének megszüntetése. Ez az első föltétele annak is, amit a miniszterelnök úr, mint a végleges szanálás lehetőségét hangoztatott, tudniillik a külföldi kölcsönnek. Mert világos, hogy olyan államnak, amely nem igyekszik önmaga államháztartását rendbehozni és ezzel a külföldi kötelezettségek rendezésére a szükséges eszközöket önmaga megszerezni, annak senki sem fog hitelezni és kölcsönt nyújtani. Az államháztartás helyzetére nézve megjegyzem, hogy az 1921 — 22. évi mérleg 12—13 milliárd deficittel zárult. Habár a zárszámadások még nincsenek készen, ez az összeg előreláthatólag megfelel. A jelen költségvetési év első felében január 1-ig5— 7 milliárd deficit mutatkozott. Az év második felében ennél nagyobb összeggel fog emelkedni a deficit, végeredményben azonban nem fog fölülemelkedni azon az összegem, amit én még decemberben 16 milliárdban jelöltem meg. Az a kérdés merült fel, hogy akarjuk az államháztartást rendbehozni. Erre természetesen csak két mód kínálkozik : kikapcsolni minden fölösleges kiadást és fokozni a bevételeket. A kiadások csökkentésére az első teendő volt a tisztviselők létszámának csökkentése, a másik része az ellátás leépítése, a harmadik pedig minden illetménynek átutalása a községekhez, amelyeknek ellátását az állam a háború alatt az akkori viszonyok nyomása alatt magára vállalta. Az egyes adókat fokozatosan és erőteljesen ki kell építeni és egész adórendszerünket át kell alakítani. Három-öt év alatt helyre kell állítanunk államháztartásunkat, különben lehetetlen helyzetbe kerülünk. Két irányzat van, akik bizonyos fokig e reformok megvalósítása ellen foglalnak állást. Egyik azoknak a csoportja, akik jól érzik magukat a romló, leeső valuta mellett, akik azt hiszik, hogy megtarthatják a maguk nagyobb jövedelmét a jövőben is munka nélkül. Ez a sikerek és hasonló exisztenciák nagyobb csoportja. Azt hiszem, ezekről nincs mit beszélnünk. (Helyeslés az egész Házban.) Van azonban egy másik csoport is, amely csodálatosképen épen a kapitalizmus képviselőinek a csoportja, akik azt hiszik, ha nem is mutatnak áldozatkészséget, megőrizhetik pozíciójukat és nem fenyegeti őket a változás veszedelme. Ezt láttuk a földbirtokreform végrehajtásánál is. Ez az intenció másutt is megnyilvánul, de figyelmeztetnem kell mindenkit, hogy megfelelő áldozatkészség és az eszközök rendelkezésre bocsátása nélkül feltétlenül visszafelé megyünk, mert ha három esztendő alatt államháztartásunkat rendbe nem hozzuk, elérjük vagy a bolsevizmust vagy legalább is az államcsődöt. A reparáció kérdésében adott álláspontom, hogy a magyar nemzet jóvátételt nem tud fizetni. Remélem, hogy a belátás úrrá lesz Magyarországon is a lelkeken. Remélem azt is, hogy egyetértünk e cél elérésében és az idevezető utak különbözősége nem választ el bennünket. Megerősít engem ebben a hitben a szociáldemokratáknak a nemzetgyűlésen felolvasott deklarációja. Azt kívánom leszögezni, hogy a szociáldemokraták is megtalálták Magyarországon ezeréves őseiket. A jövőre nézve nagy kihatása lesz annak, hogy szükségét érzik a szocialisták is, hogy kapcsolatot keressenek az ezeréves Magyarországgal. A magyar eszme diadalát látom ebben. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen.) A pénzügyminiszter felszólalása után megkezdődött az indemnitás vitája Első szónok Friedrich István: — Politikai feladatomat a jövőben gazdasági kérdésekkel akarom befejezni. Nem azért, mint ahogy a sajtó egy része állította, hogy békülni akarok a kormánnyal, mert hiszen arra a kormánynak nincs szüksége és nincs szüksége a mi támogatásunkra. Szilágyi Lajos : Azzal el van látva . Friedrich István :... hanem azért, mert ezen az úton haladhatunk. Engem mint ellenzéki képviselőt küldtek ide választóim, de nem azért, hogy mindent ellenezzek, hanem csak azt, amit nem tartok nemzetem érdekében levőnek. (Taps a középen.) Ha a legjobb barátom olyat tenne, amit a nemzet érdekében veszélyesnek tartanék, vele is szembeszállnék. (Taps a jobboldalon és középen.) Rassay Károly: Magától értetődik. Varsányi Gábor: Szóból ért az ember. Friedrich : Röviden akarom csak vázolni a mi politikai programunkat és felfogásunkat. Mi nem akarunk egyebet, mint fel akarjuk ölelni a gazdasági téren az onnan lemaradt szegény társadalmat. Ezt azonban nem kiváltságok osztogatásával kell elérni, hanem lankadatlan munkával. Ezután a szociáldemokraták nyilatkozatával vitatkozik. A szociáldemokratáknak nincs joguk a magyar munkásság nevében beszélni, mert ők csak a szociáldemokrata munkásságot képviselik és nem az egész magyar munkásságot. Zalaegerszegre nézve kijelenti, hogy jogállamban ilyen intézmény fenntar- tása lehetetlen. Az internáltak legnagyobb része ártatlanul szenved. A bűnösöket bíróság kezére kell adni, hogy ítélkezzen felettük. k kormányzó Szegeden. (A Ferenc József-egyetem Jubileuma. — Diszdoktorok és sub auspiciis avatása.) Horthy Miklós kormányzó tegnap reggel Szegedre érkezett, hogy részt vegyen a Ferenc József Tudományegyetem ötvenesztendős jubileumi közgyűlésén. A nemzetgyűlés nevében Koszó államtitkár, a kultuszminisztérium nevében pedig Tóth Lajos államtitkár üdvözölte a jubiláló egyetemet. Az üdvözlések elhangzása után az egyetem tanácsa József főherceget, Bethlen István gróf miniszterelnököt, Somogyi Szilveszter dr.-t, Szeged város polgármesterét és Dohnányi Ernő zongoraművészt tiszteletbeli doldtorrá, ifj. Boér Eleket, ifj. Diószeghy István és Dudits Ernőt I pedig sub auspiciis gubernatoris I doktorrá avatta fel. A kormányzó a sub auspiciis doktorokhoz beszédet tartott, melyben többek között azt mondta, hogy a gyűrű komor vasanyaga, mely megfelel az ország mai nehéz helyzetének, emlékeztesse őket mindenkor a haza iránti komoly feladatok teljesítésére. Ezután József főherceg és Bethlen István mondottak köszönetet tiszteletben doktorságukért. Az ünnepély a Himnusz eléneklésével ért véget. Szegedről Békéscsabára, onnan pedig Gyulára utazott a kormányzat, este 10 órakor pedig a különvonat visszaindult Gödöllőre, ahová reggel 8 órakor érkezik meg. Halálos szerencséttetg a homokbányában. (Egy kis fiut megölt a homok.) A Hajtsár-ut 175. számú ház közelében lévő homokbányában ma délután halálos szerencsétlenség történt. Gyermekek játszottak a homokban s játék közben egy vastag homokréteg rájuk szakadt. A szerencsétlenség következtében Gulyás István 3 éves kisfiú megfulladt, Kuti József 11 éves és Nagy Géza 12 éves fiuk súlyosan megsebesültek. A rendőrség megindította a vizsgálatot. A megsebesült gyermekeket a mentők a Rókus-kórházba szállították.