Kis Ujság, 1926. november (39. évfolyam, 1-13. szám)

1926-11-16 / 1. szám

4 — Meg vagyok róla győződve, és most, amíg beszél, alulról fölfelé néz az arcomba, lesi a hatást, hogy az emberek mind, az egész világ, — és újra megismétli, — akik a mi ügyünket végig kísérték, akik elejétől fogva figyelemmel fordultak feléje, hogy azok az emberek mind ártatlanoknak tartanak bennünket. Keményen felelem : — Nagy tévedés, az egész világ, minden ember, aki az ügyüket végig figyelemmel kísérte, aki ennek az aljas gyilkosságnak a tárgyalását végighallgatta, vagy végigolvasta, az meg van győződve arról, hogy mind a ketten bűnösök voltak. A sápadt arc a gyilkosság szónál vérpiros lesz, az utolsó szavaknál halálosan sápadt. Az ajkát harapdálja. Percekig nem tud szóhoz jutni. És elkezdődik egy izgalmas, kínos, szomorú vitatkozás. Az akasztott ember feleségével. Vita az akasztott ember asszonyával . Mondja, mert nem akar még mindig őszinte lenni? És ő közbe, újból visszatérve, makacsul a kérdésre: — Miért keresett föl? Azután gyanakodva: — Ki küldte ide? . . . Miért jött ide? — Egy asszony jött el a másik asszonyhoz . .. A szerencsétlenhez . .. Rávágja hirtelen : — Egész idő alatt egyetlen egy szóval sem lázadtam föl Istenem ellen ... A hangja elhalkul. — Csak így lehetett túlélni... De a szivem fáj. .. A Guszti ártatlan volt ! — zökken vissza átmenet nélkül előbbi magatartásába. Mi oka lett volna a bíróságnak, mi okuk lett volna az embereknek a maga urát, aki katonatiszt volt, aki vitéz volt, az akasztófára vinni? Hogy meri megvádolni a bíróságot, az ügyészséget? Hogy meri azt mondani, hogy maguk ketten a tisztakezűek és az egész világ a bűnös? Felveti a fejét. Gyorsan válaszol , de a szavak között is szüneteket tart. Látszik, hogy most előre gondolkozik. Megfontolja, hogy milyen jelentősége van annak, amit mond. — Én hazudtam. Én elejétől fogva mindig hazudtam. Én mindent magamra vállaltam. Minden szavam hazugság volt, amit a bíróság előtt mondtam. — Miért hazudott? — Mert ő azt mondta, hazudjak. — Mikor mondta, hogy hazudjon? — Amikor az az ügy (— elakad, —) mert Azok a darabok ott voltak a lakásban ...(— elakad, —) mert ha az nem lett volna ott, akkor nem derült volna ki soha semmi... Akkor mi ketten magunkba voltunk — és ő azt mondta, hazudjak, hogy hazudni kell, tagadni kell. És amikor ő olyanokat mondott rólam, amikor azt a sok csúnyaságot rám mondta. Nem volt igaz, mert én sohasem voltam bakternek a lánya, én mindig becsületes voltam, én jó nevelést kaptam. Amikor ő engem úgy bepiszkolt, én akkor is tovább hazudtam. Én meg akartam őt menteni ! Szerette!? _ Mondja, szerette magát az ura ? örületesen. — És mondja, szerette maga az urát ? __ Leírhatatlanul, azt nem lehet kimondani. — Most azt kérdem magától, hogy egy asszony, aki őrületesen szereti az urát, hogy tudja azt az embert odáig juttatni, hogy öljön a kedvéért. — De az nem igaz ! — csattan fel a hangja, —■ azt csak az ellenségeink fogták ránk, a szomszédasszonyok. Azt is rám akarták fogni, hogyaz a Borsos, az a másik gyilkosság ... és ugye kiderült, ugye be tudtam bizonyítani, hogy én azokban a napokban nem is voltam Budapesten, amikor az eset történt. _ Na látja ! Ott be tudta bizonyítani az igazságot irt csakugyan igaza volt. Miért nem tudta betartani az igazságot a másik Ügyben ? Elég albat adott rá a törvény ! Mert nem volt ártatldElveszti az önuralmát, lehajtja a fejét, el csuklik a hangja, erre nem tud felelni. . . Azt kérdezem magától, ha újra kezdhetné az egészet, az életet, máskép élne-e ? Tudna-e most már az uráért nyomorogni, tudna-e tűrni, szenvedni alázatosan, le tudna-e mondani a szép ruhákról, a parfümökről, prémekről, a szőnyegekről, tudna-e egyszerű, nyomorult szegény asszony lenni, olyan amilyen az anyja volt, minthogy az urát odáig juttassa ? Lázasan, izgalmasan, gyorsan, türelmetlenül tiltakozik. , ,, ,, — Nem élnék máskép, úgy élnék, amint eddig éltem. Én gyönyörűen kézimunkáztam, de nem ám egyszerű dolgokat, művészi, szép kézimunkákat csináltam. Azokat külföldre vittem és ott értékesítettem. Azt mondták rólam, hogy Az egész országban megkezdődött a korteskedés. A régi világban ilyenkor kitűzték a zászlókat, lóra ültették a bandériumokat és korteskíséretet. Az elmaradhatatlan cigánybandával, vagy fúvós zenekarral és a KOSSUTH NÓTA, meg a JAJ DE MAGAS EZ A VENDÉGFOGADÓ hangja! mellett megindult a elölt úr a virágokkal telehintett körútra. Diadalkapuk, plakátokkal teleragasztott házfalak, »eszem-iszom« és zajos népgyűlések jelezték szeretett képviselőjelöltünk útját. Mióta falunkint történik a szavazás és nem csődítik össze egy helyre az egész kerület választóit, azóta valamivel csendesebbek a választások, mert otthon a saját falujában senki sem olyan nagy legény, mint ott, ahol nem ismerik. A pesti pártkörökben annyi jelölt hemzseg, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Eddig hatezeren jelentkeztek a különböző pártoknál hivatalos jelöltségért. Akit el nem fogadnak az egyik pártban, az bekopogtat a másikba. Sok a huncut jelölt. A fővárosi kávéházakban furcsa vidéki alakokat lehet látni, kik benfentes újságíróktól és képviselőktől kérnek tanácsot, hogy »hol és milyen programmal lehetne föllépni?« Ezeknek a kapaszkodó fráteroknak sem elvük, se becsületük otthon a pátriájukban nincsen, ők csak képviselők szeretnének lenni bárminő eszközökkel, mert azt hiszik, hogy az valami jó dolog, mert nagyságos titulussal jár. Küldöttségek is jönnek vidékről, hivatásos kortesbandák, akik felajánlják polgártársaik voksát jó pénzért. .... . ■ Budavárában a miniszterelnökségi palotában történik a választás fő irányítása. Báró Prónay György miniszterelnökségi államtitkár és Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár vezetik az irodát. A közigazgatási apparátus feje és lelke Szcitovszky Béla belügyminiszter, aki a törvényes rendet biztosítja nagy erélyével az alkotmányos küzdelemben. ,, _ ,, _ , , Az Egységes Párt részéről gróf Bethlen István vezeti szellemileg a harcot. Jó lesz az, aki majd beutazza az egész országot és vezető gondolatokat ad a nemzetnek, pedig most fáj a foga és dagadt az orcája Miniszterei, államtitkárjai és alvezérei híven követik őt. A kormányzó párt csaknem valamennyi kerületben állít nevesebbnél-nevesebb jelöltet, többnyire a régi kipróbált embereket, de lesz több értékes új ember is. A pártirodét Almássy László vezeti. . . _, , A Keresztény Gazdasági és Szociáll Párt vezérhen főnöke: Emser Sándor. A fővárosban Wolff Károly, Frühmrth Mátyás, a vidéken Haller István és Huszár Károly szervezik a pártot. Ennek a pártnak is kiváló politikusok a jelöltjei. A Fajvédő Csoport ügyeit Gombos Gyula intézi, aki nagy elevenséggel irányítja harcos táborát A Polgári Ellenzék látható feje : Rassay dé Szilágyi Lajos és Ugron Gábor a kormányhoz 1,7 A*forradalmi időkből ittmaradt pártok közül a radikálisokat az októbrista Nagy Vince, a szociáldemokratákat Payer Károly és Farkas István vezetik. Egy csomó szocialista fel se mer lépni, mert az elvtársak mi is ellenük vannak. Úgy Budapesten, mint vidéken döntő lesz ez a mérkőzés a keresztény nemzeti irány, a békés fejlődés követői és a nemzetközi szociáldemokraták és októbristák, vagyis forradalmi radikálisok között. Állítólag néhány kommunista is szerencsét akar próbálni a választásokon. A szélsőbaloldali pártok nagyon ellovagolták magukat a frankügyben s azért ők maguk is tudják, hogy nem hódítanak, hanem veszítenek a választásokon. Az ellenzéki pártok máris összevesztek egymással, a híres Vázsonyi-féle blokk felbomlott, mert »sok az eszkimó és kevés a fóka«. A szociáldemokraták ezen a választáson külön mennek a maguk útján, ahogy ők mondják. Ez az út azonban egyszer már a kommunizmushoz vezetett. Ezen az úton nem követheti őket a nép. Künn a vidéken javában folynak a jelölések. November 20-ika után megkezdik gyűjteni a jelöltek az aláírásokat és december közepén zajlanak le majd a választások. AH a seortesvilág... Sintez ús jelölt versenyfutása a mandátumért KIS ÚJSÁG fürdőkbe járok. Én csak azért mentem pihenni, hogy tovább dolgozhassak . . . félbe szakítja magát. Össze-vissza rohan hirtelen a beszédje. Tisztára akar mosakodni, egyszerre jó akar lenni, a világgal megbékélni. A szavakon át megmarkolni az egész megbántott világot. Ki akar nyúlni az örök sötétből, a börtönből. Nehéz szó ez : börtön életfogytiglan ! Olyan nehéz, mint a véres kés, az erőszakos halál. — Miért is kellett nekünk a nyilvánosság elé lépnünk? Miért nem szerethettük mi egymást tovább is titokban . .. Milyen kimondhatatlanul boldogok lehetnénk most is. Gyors vádak következnek a bírókról,, a törvényről, most már meggondolatlanul, fáradtan. Az egész lénye tele van az elveszett boldogság fölötti leírhatatlan keserűséggel. De nem hagyja leperegni a könnyet, megint visszanyeli, nagyokat nyel, befelé sír. Már ébredezik benne az az asszony, akinek egyszer mégis csak fel kell támadnia belőle : az, aki tárgyilagosan fogja megmondani önmagának, ezt és ezt cselekedtem, ez az én büntetésem. — Ettől fél a legjobban. A saját lelkiismeretétől. Az emberek csak a vérszagot érezték körülöttük. Az emberek számára ők ketten ■ csak a dúvad voltak, akik kosárban hurcolták a feldarabolt emberhúst és körültáncolta őket a véres szenzációtól megrészegült kíváncsiság. Érdekesek voltak, mert az akasztófa előre rájuk vetette az árnyékát. A valóság pedig az, hogy itt áll egy asszony, aki az akasztófa alá juttatta az urát. Mert jobban szerette a selyemrongyot, a kávéházat, a könnyelmű életet, mint azt az embert, aki nevet adott neki. Az Ottó szerelmes őrá... Ennek a két embernek a szerelme bűnben fogamzott, bűnbe fulladt. Ez az asszony, aki a Koddlka nevét még mindig ki meri mondani, aki azt kérdezi, mint írtak róla az újságok és hogy szépet írtok-e, — ez azt mondja : — máskép szerettem volna elbúcsúzni az uramtól , egész óra csak abból állt ki, hogy igazán szerettem-e, hogy valljam meg most, az utolsó pillanatban, hogy hűséges voltam-e hozzá ? — És maga mit felelt ? — Hogy az voltam! — És mit felel akkor erre a kérdésre, amikor senki sem hallja? Lehajtja a fejét és hallgat. Ez a feneketlen elhallgatás az ő történetük. Léderer a siralomházban arra volt csak kiváncsi, azon gondolkozott, nem csalta-e meg soha a felesége? Az akasztófa már ott meredt az ablaka alatt és ő benne ez az egyetlen nagy kérdés ágaskodott. Itt lehet megfogni ezt az egész dolgot, ez volt a hatalmi erő, ez volt a taszító erő, ez volt a fegyver az asszony kezében, ez vitte Léderert az akasztófáig, és ez csapódik be Lédererné mögött Márianosztrán. 1926 ■SWEBsLi. .jowmber 16 Bethlen István a karmester Vass József szentendrei beszéde Vasárnap választották meg díszpolgároknak Szentendrén Vass József minisztert, Almássy László képviselőt, Preszly Elemér főipánt és Agerasztó Tivadar alispánt. A díszoklevelet átadásakor a fényes ünnepségen Fésa József megint ragyogó beszédet mondott, amelyből így szól a legszebb részlet: »A kormány felelős a nemzet életéért és annak irányításáért. Évszázadokon át vérrel védtük a hazát és becsületességgel fizettünk az egész világnak. Elvették tőlünk azt, ami a mienk volt. A történelem tehát tartozik nekünk. A nemzet a fődolgokban egyet kell értsen. A politika az állam és a nemzet vezetése. A legnagyobb politikai gondolat a magyaröld egysége. A magyar föld olyan, mint a mondában szereplő kenyér, amelyet ha megtörnek, a törés helyén vér csordul ki. A magyar föld olyan, mint az ezeréves tölgy, amely összetartja a talajt. Most minden polgár sziknek együtt kell dobbanni. Bethlen István karmestere a nemzetnek. Az ő vezénylésére állgasson most a nemzet ■ ›‹. .. A szentendreiek egész nap ünnepelték azz új díszpolgárokat.