Kis Ujság, 1926. december (39. évfolyam, 14-39. szám)

1926-12-01 / 14. szám

1926 december 1 HÍREK Amin érdemes gondolkozni . . . A műnké három nagy rossztól ez meg: az unalomtól, hontól és a szűkölkötől. Köd, aminőre London sem emlékezik Anglia ismeretes arról, hogy az év legnagyobb részében óriási ködfelhőre burkolják. Különösen Anglia északi részén majdnem állandó a nagy köd. Nem csoda, ha már régi idő óta Angolországot a ködöt Altid­o-nak nevezik. Az angol világbirodalom fővárosa, London, be is rendezkedett a ködre minden tekintetben. Telente a napnak majdnem minden szakában teljesen ki van­nak világítva London utcái. Jelző­oszlopokon hatal­mas villanylámpák égnek, mert különben a majdnem 8 millió lakost számláló világvárosban egymást érnék a balesetek, a szerencsétlenségek. El lehet képzelni, hogy micsoda rendre és közbiztonsági intézkedésekre van szükség akkora városban, amelyben majdnem annyi ember él, mint Maradt Úl-Magyarország Oftsz lakossága. Az elmúlt hetekben, mint mi is megemlékeztünk róla, óriási vihar száguldott végig egész Európa nyugati részén. A vihar Londont sem kímélte meg. Különös módon nyilvánult meg a veszedelem az angolok fővá­rosában. Olyan sűrű, átláthatatlan, fekete köd borult Londonra, aminőre talán még sohasem volt példa, legalább is a legöregebb londoniak sem emlékeznek rá. A gomolygó, félelmetes ködben nemcsak a világváros szédítő forgalma dermedt meg, hanem a közeljevő ten­ger kikötőiben is megszűnt minden forgalom. Számos hajó, amely a kikötőbe igyekezett, kénytelen volt még a nyílt tengeren megállani, de így is néhány kisebb gőzös elsüllyedt és a ködnek számos emberélet is áldo­zatául esett. Londonban az autóbuszok és villamosok, amelyek eleinte mégis közlekedni próbáltak, számos helyen összeütköztek. Több mint hetven sebesülés történt, de a mentést is megnehezítette a köd. A mentőorvosok nem tudták autón megközelíteni a balesetek színhe­lyét és kénytelenek voltak gyalogszerrel villamoslám­pák fénye mellett kutatni az áthatolhatatlan ködben a sebesültek után. Különben ők maguk is baleset áldo­zatává válhattak volna. A legérdekesebb jelensége a szokatlanul nagy köd­nek a híres londoni rendőr volt. Ezek a megbízhatósá­gukról és műveltségükről ismert derék emberek villa­moslámpákat tartottak a kezükbe és úgy állottak őrt az utcasarkokon. Órák múltak el, amíg a köd vala­mennyire enyhülni kezdett és Ixmndon forgalma lassan­­lassan újra feléledt. A londoniak örömmel láttak ismét munkájuk után. Kiki útjára sietett és megelevenedett a világvá­ros, mintha mesebeli varázsütés ébresztette volna fel. A londoniak mosolyogva örültek a jó időnek. Megje­gyezzük, hogy akkor még mindig olyan rettenetes nagy köd maradt Londonban, ami lehet a londoniaknak jó idő, de a magunkfajta ember úgy eltévedt volna benne, hogy sohasem talált volna ki belőle. Emlékeztető 1800 december 1. Ez a nap Vörösmarty Mihály születése napja. November 19-én, amikor az ő halálozási évfordulója volt (1855), már megemlékeztünk Vörösmarty Mihály­­­ról. Jeleztük, hogy Vörösmarty Mihály lelke úgy lobbant föl a magyar éjszakában, mint égigérő lángoszlop. Mintha a nagy magyar múltnak minden fényessége ennek a kápolnásnyéki fiatalembernek lelkében gyülemlett volna föl. »Régi dicsőségünk hol késel az éji homál­yban ?» — így kiált föl a » Zalán futásai című hőskölteménye legelején. És éppen ott robbant ki, éppen az ő lelkének lángjaiban az a tömérdek dicsőség, az az igaz magyar virtus, mely nemzetünk történetét a letűnt századokban oly­annyira ékessé, tanulságossá, buzdítóvá tette. Mikor édesanyja, akit a nagy Vörösmarty költe­ményeiben halhatatlanná avatott, csecsemőjét e napon bölcsőjébe tette, nem is sejtette, hogy a Kegyelmes Isten legnagyobb adományát hordozzák karjai — a magyar nemzet számára. Az adomány az újszülött lelke. Ez lesz a tűzoszlop »Az éji ho­­mályban». Benne összesedik régi dicsőségünk. Az ééji homály» már szakadozik — itt az első hajnal­­sugár : a csecsemő Vörösmarty Mihály. Akkor persze nem tudhatta ezt sem az édesanya, sem más a szerény gazdatiszti házban, Nyéken. Most 126 év múltán tudunk mindent. De ha tudunk, nem szabad felednünk. A költő — az Úristen pecsétes levele. A Lélek magasságos világából az Úristen üzenetét hozza le. Áldott a nép, mely olvasni tudja költői lelkéből, hogy mi az Úristen üzenete. Vége az albán felkelésnek Belgrádból jelentik . Az albán határról érkező hírek szerint az északalbániai felkelés elintézettnek tekinthető. Podgoricába számos albán menekülő érkezett, közöttük tisztek is, akiket a jugoszláv hatósá­gok lefegyvereztek és az ország belsejébe szállítanak. KIS I­JSÁG Kínában dühöng a forradalom Veszélyben az id­egenek élete m­indán, november 30. Chamberlain külügy­miniszter az alsóházban tartott ülésen beszámolt a legújabb kínai eseményekről. A külügyminiszter szerint a kínai helyzet rendkívüli módon aggasztó. A kanton­­csapatok erősen mozgolódnak. Az idegen negyedekben a kínai háziszolgák sztrájkba léptek. Általános sztrájktól lehet tartani. A kinai rendőrök is hivatalnokok megtagadták az engedelmességet. London, november 30. Hankau városában az angolellenes tüntetések óriási arányokat öltöttek. Az angol konzol kérésére két új ágyúnaszádot indítottak útnak, a hankaui angol kolónia védel­mére. Az európai negyed már körül van zárva. A lakosság az éhhalállal küzd. A londoni táviratok és az összes beérkező hírek bizonyítják, hogy Kínában újult erővel dü­höng a forradalom. A sokat szenvedett nép haragja az idősenek ellen fordul. A kanton­ vörös csapatok teljes erejükkel támadják az európai nagyhatalmakkal szövetke­zett kinai generálisok csapatait s győzelmesen halad­nak előre Shanghai irányába. A kinai vizeken ötven angol páncélos hajó és tizenhat ágyúnaszád várja a harci parancsot. Hankauban már új amerikai, angol és francia csapatok szállottak partra s a nagyhatalmak ki­vezényelt hajóraja teljes gőzzel rohan a veszélyez­tetett pontok védelmére. Revolvere harc a betörővel A fasori harangozó hajnali kalauza (A KIS ÚJSÁG mai címképe.) Megemlékeztünk már arról a kitűnő fogásról, amit tegnap hajnalban a fasori református templom derék harangozój­a, Deák Gáspár csinált. Elfogta a templom kertjében Martos Béla többszörösen körözött, hírhedt betörőt, aki a papiak kifosztására készült. Deáknak majdnem életébe került a kaland, mert a betörő revolverből kétszer rálőtt és mikor a golyók célt tévesztettek, bírókra kelt a harango­zó­val. Ekkor a véletlen sietett Deák segítségére. A fasorban kerékpáros rendőrosztag cirkált. A rend­őrök figyelmessé lettek a harangozó segélykiál­tásaira, a kertben termettek, kiszabadították a harangozót veszedelmes helyzetéből, a betörőt pedig lefülelték. A rendőrségen derült ki, hogy milyen sikerült hajnali fogás volt ez. Martos eddig tizenhét betörést és huszonkét lakásfosztogatást is ta­rt be. A hadirokkant háza Szegeden évekkel ez­előtt sok telket utalt ki a város hadirokkantaknak. Fekete Sándor hadirokkant is kapott földet , hogy házat tudjon rá építeni, 30 millió korona kölcsönt vett fel a banktól, így a ház fel is épült és Fekete nyugodtan éldegélt benne mindaddig, amíg el nem érkezett a fizetés ideje. A bank a házra és a telekre táblázta be kölcsönét és amikor Fekete nem tudott fizetni, kitűzték az árverési idejét. A kétségbe­esett Fekete vevőt keresett a házára, azonban nem tudta eladni, mert a város a hadirokkantaknak kiutalt telket csak úgy engedi átruházni, hogyha a telekre másik hadirokkant vevő akad. Fekete 50 milliót kért a házért, de olyan hadirokkantat nem tudott találni, akinek ennyi pénze lett volna. A város tanácsa a napokban tárgyalta az ügyet és nagyon méltányosan járt el a hadirokkant­tal szemben. Megvásárolta a dobra került telket 50 millió koronáért és ismét bérbeadta Fekete Sándornak. A hadirokkant tehát jóhiszemű volt, mikor a kölcsönt a telekre és a házra felvette, mert pénz nélkül nem lehet házat építeni. 5 Tizedszerre sikerült meghalnia az utóbbi napokban többször szerepelt az újságokban Csia Károly nyugalmazott főállatorvos neve. Sok öngyilkoskísérletet követett el, talán tízszer is pró­bált az élettől megszabadulni és nemrég megmér­gezte magát. A s­entők a Rókus-kórházba vitték, ahonnan meggyógyulva el is távozott. Hozzá­tartozói nagyon vigyáztak rá, mert sejtették, hogy újra öngyilkos lesz. Ma aztán sikerült is a dolog a szegény Csia Károlynak. Felakasztva, holtan találták az ajtófélfán. A bebiztosított rendőrök a parkiak nagyon haragusznak, ha a­ rendőrség valamely bűntettet nem tud elég gyorsan kideríteni. A nagy újságok ilyenkor nem tartózkodnak a gúnyfegyvertől, amellyel állan­dóan nyilazzák a rendőr- és detektívtestületet. Valószínűleg ez a magyarázata annak a gúnyos hírnek is, amelyik a Paris Soir-ban jelent meg a napok­ban. A párisi rendőrség az egész világon ismeretes nagy­szerű találékonyságáról és ötletességéről — jelenti a hír, — azután hozzáteszi: ennek adta tanúj­elét a rendőr­­főkapitányság, amikor most a rendőrtestület tagjait a­­ legelőkelőbb biztosító társaságnál bebiztosította­k a lopás ellen. Kocsmai késelésért két és fél év Szalontai Ferenc fagylaltárus, Blückmayer János és Hank József szobafestők együtt mulattak a fecske-utcai Polgár-féle vendéglőben. Igen sok italt fogyasztott­ak és ennek hatása alatt összevesztek. Olyan csata keletkezett a vendéglői helyiségben, hogy a vendégek mind elmenekültek. Szalontai ugyanis hirtelen elővette a zsebkését és mindkét ellenfelét hasbaszúrta. Ma vonta felelősségre Sza­lontai Ferencet a büntetőtörvényszék Eigner ta­nácsa. Azzal védekezett a bíróság előtt, hogy részeg volt. Azt sem tudta, hogy mit csinál. A dologra egyáltalán nem tud visszaemlékezni. A bíróság ki­hallgatta tanúként Glückmayer Jánost és Hauk Józsefet is, akik terhelő vallomást tettek Szalontai ellen, azonban azt elismerték, hogy Szalontai az ön­tudatlanságig ittas állapotban volt. A bizonyítási eljárás befejezése után a bíróság bűnösnek mon­dotta ki Szalontai Ferencet a szándékos emberölés bűntettének kísérletében és ezért kit is fa évi bör­tönbüntetésre ítélte el.

Next