Kis Ujság, 1927. március (40. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

A kasok szervezetét forradalmasítani akaró iskola három vezetőjét, Löwy Sándort, Merényi Sándort és Krisztin Jánost szintén letartóztatták. Megállapította a rendőrség azt is, hogy ez a kom­­munista szervezkedés főleg azokra a nagyobb vidéki városokra terjedt ki, ahol sok az ipari munkás. Ezen­kívül azonban súlyt helyezett a határ közelébe eső kisebb városokra is. Magyarországot ugyanis, mint Szántó vallomásából is kitűnt, az orosz bolseviki moz­galom határországnak tekinti, amelyben akadályt lát Középeurópa forradalmasításához. A letartóztatottak ellen lázítás és az állam társadalmi rendjének veszélyez­tetése címen indul eljárás. BUKARESTBEN IS ZENDÜLÉST SZÍTOTTAK Bukarest, február 28. :A katonai ügyészség letartóztatott több kommunistát, akik az újoncok­­között lázító tartalmú röpcédulákat osztogattak. Hat fiatalembert és két leányt is elfogtak, valamennyien a k°rnmunista ifjúmunkás szövetség tagjai. A hatóságok a nyomozás sikere érdekében nem adnak bővebb felvilágosításokat, csupán annyit, hogy az el­­fogottaknál talált iratok alapján a vidéken is számos letartóztatás várható. Bukarestben felfedeztek egy titkos nyomdát is. Az itt készült és lefoglalt röpiratok március végére forradalom kitörését hirdették. Két repülőgép rémes taeü­tközése a levegőben A délamerikai Buenos­ Airesből táviratoztak . A Newyork és a Detroit nevű amerikai repülőgépek, amelyek négy repülőgépnek Amerika körül teendő útjában részt vesznek, ma, amikor Paloma repülő­terén leszállni akartak, összeütköztek egymással. A Detroit kigyulladt és a benne ülő Woolsey kapitány és Betton, hadnagy szörnyethalt. A Newyork léghajó­ban helyet foglaló Dargite őrnagy, Whitehead kapi­tány és egy harmadik repülő ejtőernyőt használtak föl menekülésükre. Két ejtőernyő jól működött, a harmadik nem nyílt ki és a repülő összezúzott tagokkal holtan terült el a földön. Mi újság a vidéken ? NEMESTÖRDEMIC község lakosságát mély gyászba borította nyugalmazott plébánosának, Papp Imre aranymisés áldozópapnak a halála. Az agg plé­bános február 25-én, áldásos életének 81-ik, áldozó­papságának 5­0-ik évében hunyt el rövid szenvedés után. A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI Mária Kongregáció február 20-án a Katholikus Társaskör nagytermében a beszerzendő harangok javára műsoros estét rende­zett. A kongregáció tagjai előadták Kincs István »Rab­­bilincsek» című színművét a legnagyobb precizitással, majd több ének, szavalat és élőkép után a kongregáció kebelében alakult énekkar Walter Lajos káplán szak­avatott vezetésével nagy hatást keltve adta elő a »Merengőhöz» című műdalt négy hangra, utána pedig kedves, tréfás dalokat énekelt a helyi társadalom köz­tiszteletben álló személyeiről. A jól sikerült előadás után a kongregánisták teát szolgáltak fel, majd tánc következett, amely a legvidámabb hangulatban zár­óráig tartott. A kedves estély kifogás talan rendezésé­ért az elismerés Benkő Marillát,a kongregáció prefek­­tusát és Walter Lajos tisztelendő urat illeti. Az érdek­lődők nagy száma miatt az előadást közkívánatra még a farsang ideje alatt megismétlik. B­AL­ATO­NISZ­Á­NTÓ­DON szállodát akarnak épí­teni. Egy nagy külföldi és belföldi érdekeltség bead­ványban kérte Zala vármegyét, hogy az ottani telkeit en­gedje át egy nagyobb szállodai üzem felépítésére. Érte­sülésünk szerint a Balaton többi pontjain is igen élénk építkezés indult meg. Kenesén a főváros építkezik, míg Balatonbogláron nagyobb tőkecsoport egy villatelep építkezését kezdte meg. ZALAAPÁTIBAN — mint a Kis Újságban meg­írtuk — öngyilkosságot követett el Csindth Rafael 14 éves diák, a pápai bencés reálgimnázium tanulója. Az első híradás úgy szólt, hogy a szegény kis diák azért lett öngyilkos, mert rossz bizonyítványt kapott és emiatt a szülei szemrehányással illették. Csindth Jó­zsef földbirtokosnak, a szomorú sorsú kis diák édes­apjának hozzánk intézett soraiból meggyőződtünk arról, hogy Csináth Rafael szorgalmas diák és derék jó­ fiú volt. Öngyilkosságát sem a családja, sem a tanárai nem tudják megérteni. A köztiszteletben álló Csináth­­család iránt messze környéken általános részvét nyil­vánult meg. A RÓMAI ÚT ELŐKÉSZÜLETEI. Bethlen István gróf ainiszterelnök Jourini di Monyt olasz követet fogadta m­a délelőtt. A miniszterelnök hosszasan tanácskozott Pru­rini di Monzával és a tervezett római út minden részletét megbeszélték. Bethlen valószínűleg március közepe táján látogatja meg Mussolini olasz miniszterelnököt és előreláthatóan nyolc-tíz napot tölt az olasz fővárosban. KIS ÚJSÁG 1927 március 1 ,,Semmisítsétek meg a gonoszt!“ -a világ ezt fogja kiáltani Oroszország ellen Mióta Anglia nem ismerte el az orosz szovjet­birodalmat, Oroszország mindent elkövet, hogy az angolok nyugalmát megzavarja és világhatalmukat, tekintélyüket aláaknázza. így akadtak rá az oroszok Anglia sebezhető sarkára, Kínára, amely a nagy brit birodalom kereskedelmének legfontosabb piaca. Orosz pénzen, orosz h­adiszerekkel és katonai oktatással fegyverkeztek föl a kántonnak, hogy északra nyomulva leverjék a régi Kína híveit, de főkép, hogy az angolokat kiverjék hazájuk ősi földjé­ről. Sanghait, az angolok legfontosabb kikötőjét veszélyeztetik már a kántonnak. Anglia azonban nem egykönnyen adja meg magát. Hatalmas flottája áll védekezésre, készen a sanghaji kikötőben és csapatokat szállított partra, hogy területét megvédelmezze. Az angolok elkesere­dése olyan nagy Oroszország ellen, hogy Anglia jegyzéket küldött Moszkvába, amelyben tiltako­zott az orosz angolellenes agitáció ellen. Tegnap adták át a moszkvai választ Londonban. Az oroszok felelete léha és semmitmondó, üres szófecsérlés. Nem csoda, hogy az angolokból szokatlan nagy haragot váltott ki. Az angol lapok valóságos csata­riadót fújnak Oroszország ellen és úgy látszik, nincs illessze az az idő, mikor a föld legnagyobb hatalmas­sága fölveszi az élet-halál harcot az orosz bol­sevi­­kiekkel. DÖNTŐ ÜTKÖZET ELŐTT Sanghaj, február 28. Csang-Csang-Csang tábornok, az északi had­sereg vezére beszélgetésben kijelentette, hogy a napokban Sanghai körül élete legnagyobb csatáját fogja megvívni a kantoni csapatokkal, amelyek már csak néhány mérföldnyire állanak Sanghajtól. A vá­rosban a legnagyobb erővel dolgoznak a védelmi állások kiépítésén. A tábornok reméli, hogy Sun­ Csang tábornok csapataival együtt rendelkezésére álló 250.000 főnyi seregével le tudja győzni a kantoniakat. TÖBB SZÁZ RABLÓT LEMÉSZÁROLTAK A FÖLFEGYVERKEZETT POLGÁROK London, február 28. Misszionáriusok jelentése szerint az észak­kínai csapatok Hang-Csau városát elvonulásuk előtt kifosztották. Fegyveres polgárok erre összeverődtek és több száz északkínai katona leölésével borzalmas bosszút vettek. Ezeknek az eseményeknek nyomán a kantoni csapatok bevonulását a polgárok rokon­­szen­vvel fogadták, különösen miután sokkal jobb fölszerelésük jó benyomást tett. Eu-Csauban a postai alkalmazottak bambusz­botokkal fölfegyverkezve akadályozták meg, hogy a közönség a postaépületet kirabolja. ÚJABB ANGOL CSAPATOK PARTRASZÁLLÁSA London, február 28. Sanghaiban tegnap ismét partraszállítottak két angol zászlóaljat, amelyeket iskolaépületekben és gyárakban helyeztek el. A francia területen kisebb összeütközésre került a sor a francia katonaság és a kínai rendőrök között. A sanghaji városparancsnok rendőrei be akartak nyomulni a francia negyedbe, hivatkozással arra, hogy utasításuk van több kommunista agitátor letartóztatására, akik a francia negyedben kerestek menedéket. A francia katonaság a rendőröket föl­tartóztatta s nem engedte meg, hogy átlépjék a francia negyed határát. A cári család híres smaragdja Átkot és halált Hoz Hordozójára Az orosz cári család világhírű ékszerei ma min­denütt szerepelnek a nagyvilági ékszerpiacokon. A bol­sevista kormány tagjai egymásután dobják oda az árverési termekbe a csodaszép gyűjteményeket és tékozolják el aztfoylag olcsó pénzért a cári kincses­­kamrának ritka darabjait. A híres ékszerek között van egy smaragd, amelyhez az a legenda fűződik, hogy min­denkire halált hoz, aki azt az ékszert hordja. Az orosz udvarnál annak idején a boszorkányka volt a neve ennek a smaragdnak. A boszorkánykő történese Boris cár idejében kez­dődik. Ez a cár attól félt, hogy a számos trónkövetelő közül valamelyik elteszi láb alól és ezért elhatározta, hogy leszámol ellenfeleivel. Boristól Fedor, Iván és Nikita, három testvére követelte a koronát. A legve­szedelmesebb a három fivér közül Nikita volt. Romanov Nikita nagyon­­ szerette a szép nőket. Különösen nagy csod­álója volt a tatár fejedelem mesés­­szépségű leányának. A tatár fejedelemnek Burug'khhn volt a neve. Ez észrevette hogy a lányát nagyon kerül­geti a Romanow-fi,és azt követelte tőle, hogy tartsák meg az esküvőt. Nikita azonban bármennyire szerette is a kékszemű tatár hercegkisasszonyt a házasságról nem akart hallani, mert gondolnia sem volt szabad arra, hogy mohamedán vallású nőt vehessen feleségül. Bosszúra szomjazott és fölkereste az egyik tatár va­rázslót, hogy segítsen neki ebben az ügyben. A va­rázsló ezt kérdezte a fejedelemtől: — Nikitán akarsz bosszút állni, vagy azt kívánod tőlem, hogy az egész nemzetséget szerencsétlenné tegyem? ”— Szerencsétlennek akarom tudni az egész Romanov nemzetséget! — Legyen a kívánságod szerint — mondta a varázsló és a zsebébe nyúlt, ahonnan egy csodaszép követ húzott ki. — Fogadd el tőlem, — mondta a fejedelemnek. — Ez a kő meg van átkozva, aki viselni fogja, boldog­talanná lesz.Halál és,szerencsétlenség jár a nyomában. Ajándékozd oda Nikitának és megpecsételted a sorsát. Burug khán szót fogadott. A követ, mint a béke jelét, odaajándékozta Nikitának. Három napra rá Boris csapatai elfogták Nikitát, amikor éppen egy légyottról ment haza. Megláncolva hurcolták a szibériai ólombányyák felé. Útközben mindent elszedtek tőle, csak a smaragd maradt a zsebében. Szibériában egy földbeásott kunyhóban őriztek Nikitát három eszten­dőn keresztül. Ott halt éhen. Egy esztendővel Nikita halála után a nővérei Zsófia, aki közben uralkodói hatalomra tette szert, kegyeletből el akarta hozatni bátyjának förfii maradványait Szibériából, hogy meg­adhassa neki a Végtisztességet. Mikor a csontokat, kiás­ták, az egyik sírásó megtalálta a csontváz mellett a csoda­szép smaragdkövet. , A kincset megőrizték és hazavitték Zsófiának. Rá is szerensétlen­séget hozott." Egy napon elfogták, zárdába hurcolták, cellába csukták és ott is maradt egész haláláig. Nagy Péter orosz cár már hallani se akart a híres smaragdról. Az ő parancsára ezt a balsorsot hozó követ becsukták a cári család kincseskamrájába és hét lakat alatt őrizték. Annyira féltek a cári udvar tagjai a smaragdtól, hogy még érinteni se merték. Mikor I. Pál a trónra lépett, hívei könyörögtek neki, hogy­­sohase használja a híres smaragdot semmiféle ékszerben díszítésül. I. Pál azonban nevetett a tanácsokon és csak azért is egyik díszkardjának a markolatába foglaltatta bele a gyönyörű követ. Azon a napon, amikor először viselte ezt a­ kardot összeesküvők hatoltak be a háló­­szobájába és követelték tőle, hogy mondjon le a trónról. I. Pál védekezni akart, kirántotta a kardját és miközben sújtott vele, a smaragd kipattant a foglalatból és halá­losan megsértette a cárt. I. Pál halva bukott össze. Az ő fia, I. Sándor cár szigorúan kijelentette, hogy sohase akarja látni a halált hozó smaragdot. Bezáratta egy szekrénybe. Ott feküdt aztán egészen akkorig, amíg II. Sándor cár felesége Dolgorykajd arra kérte férjét, hogy mutassa meg egyszer neki ezt a híres követ. A cár előhoztatta a kulcsot és annyira el volt ragad­tatva a szépségétől, mikor meglátta, hogy elhatározta, hogy nem engedi többet zár alá tenni, hanem aranyba foglaltatja és viselni fogja. Mielőtt odaadta volna asszo­nyának, meg akarta mutatni Jekaterina Mihhalovna nagyhercegnőnek. Zsebredugta a követ és kocsin vitette magát a nagyhercegnő palotájába. Mikor a nagyhercegi palotából hazafelé hajtatott a cári kastély­ba, útközben bombát vetettek a kocsijába és II. Sándor cár meghalt. Másnap egy hű katonatiszt találta meg a smaragdot a merénylet helyén és visszavitte a cári palotába. II. Miklós cár felesége, Alexandra­ Fedorovna nem hitt a híres smaragd legendájában. Ő újból aranyba foglaltatta a követ és mint talizmánt viselte éjjel­nappal. Akkor is nála volt a híres smaragd, amikor a cári családot a forradalmárok Szibériába hurcolták, és velük volt akkor is, amikor a cári­ család tagjait az utolsóig kiirtották. A szörnyű kivégzés színhelyén a smaragd ott maradt. Megtalálták és visszavitték a korona­­ékszerek közé.* Mindez természetesen babonásig. A smaragd semmi esetre se volt oka a merényleteknek, az összeesküvé­seknek és a bombáknak. Talán megfordíthatnék a dol­got és azt mondhatnánk, hogy akik a smaragdot elő­vétették és szerepeltették, valahányszor a cári család­ban egy-egy borzalmas merénylet történt, már tudtak annak előkészítéséről. Egy bizonyos, hogy az ilyen legendák mindig érdekesek és még érdekesebb kiku­tatni, hogy akik kihasználák ezeknek a legendáknak az erejét a babonás cári család ellen, mennyiben vol­tak részesek az orosz birodalom szörnyű összeomlásá­nak előkészítésében.

Next