Kis Ujság, 1927. július (40. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

tt KIS ÚJSÁG Népszavazást követelnek elszakított Felvidéken a tót emigránsok A prágai Lidove Novini című lap hosszabb éen foglalkozik azzal az értekezlettel, amely­ben folyt le s amelyen a részint ott, valamint ,bán és Lengyelországban élő tót emigránsok ak részt. Az értekezleten Jod­licska, a cseh-tót Jeszme ellenzékének vezére elnökölt, aki mint vetes, néhány évvel ezelőtt Lengyelországban enta tót kormányt alakított. A bécsi tanác­­­s többek közt úgy határozott, hogy a tót ránsok küldöttséget menesztenek Angliába és olásokat kezdenek a vezető angol politikusokkal, hatásukat kérve ahhoz, hogy rendeljenek el a pittsburgi egyezmény alapján a Felvidéken népsza­vazást a tót föld hovatartozandóságának kérdésében. A küldöttség Londonból Amerikába megy s hír szerint Coolidge elnök is fogadja. A prágai cseh lap, a Lidove Novini a bécsi érte­kezlettel kapcsolatban minősíthetetlen hangon ír Magyarországról és azt állítja, hogy Jod­licskáékat hivatalosan és erkölcsileg is Magyarországból támo­gatják. A lap szerint a tót emigránsok fokozódó agitációja tagadhatatlanul az angol Lord Rothemere legutóbbi cikkével függ össze, amelyet a trianoni békeszerződésről írt lapjába, a Daily Mail-be. Öt-tíz évi börtönre ítélték a világhírű rózsaszínű gyémánt tolvajait Annak idején, múlt novemberben megírtuk a Kis Újságban, hogy­ azt a híres és óriási értékű rózsa­színű gyémántot, amely a világ egyik legszebb gyé­mántja s amelyet a franciaországi Mantillyes-i kas­­télyban őriztek más ékszerekkel együtt, ellopták. Megírtuk azt is, hogy a tolvajokat sikerült elfogni, még­pedig igen érdekes módon. Az egyik párisi utcán, a Strassburg-úton levő szállodában egy tisztes szoba­leány ugyanis szép almát pillantott meg az egyik ven­dég bőröndjében. Fölkapta az almát, beleharapott és kicsi híja, hogy bele nem tört a foga. A világhírű gyé­mánt az almába volt rejtve. A tetteseket ezután könnyű volt a rendőrségnek kézrekeríteni. Ketten vannak és mindketten elszászi születésűek. Bauvais város tör­vényszéki épületében most ítélkezett fölöttük az esküdtszék. ■ A két gonosztevő Kaufer, és­ Souter, tökéletes akrobata-pár. Kaufer vaskos,, bivalyerejű ember. Souter karcsú, hihetetlenül rugalmas. Kauferről ki­derült, hogy már nagyon tisztességes és jövedelmező polgári foglalkozása is volt ; évi százezer frank jöve­delemre tett szert, mint nyúlszőrgyáros. Nagy lábon élt és több nőt tartott ki. Annál meglepőbb, hogy a tárgyalás folyamán Kaufer törvényes feleségére akarta áthárítani a bűntény felelősségét. Rámutat a vádlottak padján ülő ékszerész­­nőre, Schili asszonyra, akinek a rózsaszínű gyémánt kivételével az összes lopott ékszereket eladta ! • — A feleségem­ ismerkedett meg Schillliével — mondotta. Különböző apró értéktárgyakat adott el neki a lopott holmikból. Egyszer értésemre adta, hogy Schillné jobb szeretne gyém­ántot kapni. Azt válaszol­tam neki, hogy nyúlszőrgyáros vagyok, nem pedig gyémántgyáros. Erre kijelentette, hogy mi sem köny­­nyebb, mint gyémántokra szert tenni. Az ember be­mászik a chantilly-i kastélyba, ahol annyit tehet zsebre, amennyit akar. Hat héttel a lopás előtt a feleségem ki­vonszolt Chantillyba és erőszakoskodott, hogy másszak be a kastélyba. De akkor nem volt bátorságom. Azt mond­tam, hogy az lehetetlenség. A terem közönsége feszült figyelemmel hallgatta ezt a valószínűtlen történetet. Sauter megerősítette cimborája vallomását. Kaufer erre vérszemet kapott és kijelentette, hogy Souter is bűnre csábította és sokáig ellenállt neki. Souter zavartan mosolygott és érthetetlenül dado­gott valamit. Majd Schillné szólalt meg , kijelentette, hogy ő mindig azt hitte, Kaufer tönkrement orosz mág­násoktól vásárolja az ékszereket. Az összes vádlottak jámbor, szelid és becsületes embereknek látszanak ebben a pillanatban, a­­kkor felfüggesztették a tárgyalást. Az esküdtek­nek és a közönségnek bemutatták a csodaszép gyémán­tot, amely csodálatos fényben ragyogott . .. AZ ÍTÉLET Beauvais, június 29. Az úgynevezett r­ózsaszík­ű gyémánt­ ellopása ügyében ma hoztak ítéletet. Kaufert tízévi börtönre, Soulert nyolcévi börtönre, Schillnét pedig feltételesen ötévi börtönre, továbbá, ötezer frank pénzbírságra ítélték. Szultán, az állatkerti öreg elefánt bosszúja Életveszedelembe is forgott Horotara, a hindu elefántápoló A budapesti állatkertben szerdán délután olyasmi történt, amelyhez hasonlót az őserdei történetekről­ szóló könyvekben lehet olvasni. A szereplők : két elefánt és egy sötétképű, pirosszoknyás hindu. Az egyik elefánt húszéves, a neve Szultán, a másikat, a" fiatalabbat Zseni-nek hívják és tizenöt, éves. A hindu neve William Horotara és harmincöt esztendős. Mind a hármuk bölcsője valahol­­a­ kincses Indiában ringott. Onnan szakadtak el sorozatos kalandok után a budapesti állatkert kietlen magányába és mint jó honfitársak­hoz illik, itt sem hagynak egymásnak békét. Szerda óta, ha a véletlen közbe nem lép, a három Indiából ideszakadt honfitárs, közül már csak kettő volna életben. ZSENI BUDAPESTRE ÉRKEZIK Zseni néhány héttel ezelőtt érkezett Budapestre, mint az állatkert új szerzeménye. Hosszú útján régi ápolója és ne­velője, Horotara kísérte el. Amikor az állatkert igazgatósága átvette Zsenit, Horotara sírva borult a nyakába. Alig tudott elbúcsúzni az ő drága neveltjétől. Szemtanuk szerint Zseni is könnyezett, amikor megtudta, hogy Horotara visszautazik Indiába. Az állatkert igazgatósága megsajnálta Zsenit és Horo­­­­tarát és úgy oldotta meg a kérdést, hogy Horotarát le­szerződtette állatkerti ápolónak, így ott maradhatott állandóan szeretett Zsenije mellett. Az állatkerti pagoda mellett lévő elefántosztályon külön lakosztályt rendeztek be Zseninek, az állatkert három régi elefánt­jának lakhelye mellett. Zseninek közvetlen szomszédja az állatkert régi elefántja, a húszéves Szultán volt. A két­ elefánt hamarosan összeba­rátkozott egy­mással. Odaálltak a kertjüket elválasztó vaskorlát mellé és felemelt ormányokkal órákig suttogtak egy­másnak. Zseni elmesélte Szultánnak a legújabb indiai híreket, hogy mi újság odahaza, mit csinál a többi elefánt, hogy vannak a rokonok. Nagyon jó híreket beszélhetett el Zsen­i, mert Szultán napról-napra jobban megszerette új társai. Ha kapott néha-néha egy-egy darab kenyeret, megosztotta újdonsült barátjával, vagy ha pénzt adtak a látogatók, abból is juttatott kollégá­jának, hogy kenyeret vásárolhasson Horotarától. TANÍTJÁK ZSENIT Zseninek azonban nem volt oly nyugodt, kényel­mes élete, mint Szultánnak, aki egész nap csak méltó­ságteljesen sétálgatott elkülönített kertjében. Zsenit »nevelte» Horotara. A becsvágyó hindu azt akarta, hogy az ő Zsenije különb legyen, mint a többi neveletlen elefánt és különböző produkciókra tanította be. Zseni tu­dott két lábra állni, letérdelni és egyéb cirkuszi attrak­ciókhoz is­ értett. Horotara nap-nap mellett gyakorolt vele és délutánonként, ha nagyobb közönség gyűlt össze a korláton túl. Zseni bemutatta a produkciókat. Ezek a mutatványok nem mentek teljesen simán, mert ha valami kis hibát csinált Zseni,­­vagy nem engedelmeske­dett, Horotara kezében megcsillant egy különös, hegyes­­végű szerszám, mivel megpiszkálta az engedetlen, vagy lusta Zseni oldalát. Ilyenkor Zseni fájdalmasan nyöször­­ t r­­­ápolókrém és Lold­ö~izzadás elleni szer. Este lábviz után egy mogyorónyi nagyságú Cssuda­­féle P­ OJD­OL.~fal lábait jól bemasszirozza s evvel egy csapásra megszüntette a legmakacsabb kellemetlen szagot, égető érzést, pöf£edfisééget. Lábait üdén, frissen tartja, a járást vég­telenül kellemessé teszi. Hatása utolérhetetlen. Ára 1 P. 35 ál­. Kapható gyógyszertárban, drogueriában. Főferakat J­örTüfella-drogueria Budapest V., Nádor­ u. 25. Tel. 205-28. 1927 július 1 gést hallatott, de mit tehetett egyebet, engedelmeske­dett. Az öreg Szultán nem jó szemmel nézte fiatal báró­jának execiroztatását. Ezért nem is nagyon szerette Horotarát. Olyankor, amikor a hindu gyakorlatokat végeztetett Zsenivel, Szultán odaállt a korlát mellé és mérges tekintettel kísérte a hindu minden mozdulatát. Olyankor, amikor a hindu oldalba szúrta Zsenit, Szultán felemelt ormánnyal tülkölt. Bizonyára elefántnyelven valami szidalmat zúdított Horotara fejére. A BOSSZÚ Szerdán délután végre kitölthette Szultán bosszú­ját. Ünnepnap lévén, nagyszámú közönség gyűlt össze az állatkertben és közel kétszáz főnyi látogató bámulta Zsenit. Horotara elérkezettnek látta a pillanatot, hogy produkciókat mutathasson be neveltjével. Elkezdte Zseni execiroztatását. Zseni két lábra állt, letérdelt, futkosott, egy lábon ugrált és hasonló művészettel szó­rakoztatta a vendégeket. A forró júniusi napon Zseni kissé lusta volt és bizony Horotara többször megpisz­kálta oldalát a hegyes rúddal. Szultán szokása szerint dühös szemekkel kisérte a dolgokat. A produkció hevé­ben Horotara megfeledkezett a mérges Szultánról és vala­hogyan a közelébe került annak a korlátnak, amely mögött Szultán mérgelődött. Több se kellett Szultánnak. Villámgyors mozdu­lattal átvetette hatalmas ormányát a korlát felett és nya­kon ragadta Horotarát. A szerencsétlen hindu vér­fagyasztót sikoltott. És megállt a szívverése a kétszáz főnyi közönségnek is. Szultán diadalmasan rántotta magához Horotarát. Fel akarta emelni, hogy keresztül dobja a korláton. Horotarának szerencsére, az utolsó pillanatban az a mentő ötlete támadt, hogy a földre vetette magát, így kiszabadult a nyaka Szultán szoros öleléséből. Szultán utána kapott ormányával és most már derékon kapta el a hindut, akit aztán teljes erővel a vaskorláthoz vágott. Horotara eszméletlenül terült el a földön, kezében gör­csösen szorongatva a hegyesvégű »nevelő»-rudat. Szultán, hogy teljes legyen a bosszúja, még egy­szer utána kapott, megragadta kezét és kitépte belőle a szöges rudat. Ez azonban nem ment, simán, mert az eszméletlen Horotara kezéből csak úgy lehetett kiszaba­dítani a rudat, hogy három ujjáról a húst és a bőrt is le kellett tépni. Talán még jobban is megnyomorította volna Szultán a szerencsétlen hindut, ha a többi ápoló elő nem rohan,és ki nem menti kínos helyzetéből. Szultán ormányával magasan tartva a szöges­ rudat, diadal­masan futkározott körbe birodalmában. Zseni hálásan nézett át hozzá. A szerencsétlen Horotarát, úgy ahogy volt, szan­dálban, piros bugyogóban szállították át,"a zsidó kór­házba, ahol ápolás alá vették. Testének több helyén kisebb-nagyobb zúzódásokat szenvedett és kezének három ujjáról hiányzott a bőr és a hús. Bekötötték a szerencsétlen hindut, aki kétségbeesetten jajveszékelt és elkeseredetten szidta barátságtalan honfitársát. Mi újság a vidéken ? A ZALASZENTLÁSZLÓI körjegyzőség levente­­csapatai június 26-án fényesen­ sikerült körzeti versenyt rendeztek Zalaszentlászlón táncmulatsággal egybekötve, a jegyzői kar vezetésével. A csapatok délután 2 órára gyülekeztek a körjegyzői iroda előtt, honnét a jóhír­­nevü szentgyörgy­vári rezesbanda kísérete mellett vonul­tak ki a jól felszerelt versenytérre. A pattogós z­enekisé­­ret sugárzóvá tette minden levente arcát s a verseny­­pályán is örömmel, büszkén és önérzetesen fejtették ki képességeiket. Növelte a versenykedvet az, hogy Né­methi János körjegyző és Perényi Aladár aljegyző több díjat ajánlottak fel és osztottak ki a nyertesek között, Várhalmy Antal igazgató-tanító buzdító beszéde kísé­retében. Emelte az ünnepély fényét Várhalmy Antal, a körzet szeretett igazgató-tanítója dicséretes dalárdá­jával, amikor a Himnusszal a versenyt megnyitotta­. Kint volt a pályán az egész község népe, a szomszédos és leányközségek lakosságával, valamint bajtársias szeretettel indíttatva megjelentek Zalaudvarnok és Kisszentgrót községek leventecsapatai is. Mindenki csak dicsérettel emlékezik meg a teljes katonai fegye­lemmel lefolytatott versenyről. Verseny után a kör­jegyzőség melletti parkban tánc következett, melyet a leventecsárdással Némethi János körjegyző Nagy Terus tanítónő úrnővel, Várhalmy Antal igazgató-tanító Targuba Zsigmondné úrasszonnyal, Perényi Aladár jegyző Várhalmy Mancika úrleánnyal, Vöröss István jegyzőgyakornok Németh Elzus úrleánnyal és Kutsy Nándor jegyzőgyakornok Bella Terus kisasszonnyal nyitott meg. Állandóan 40—50 pár ropta a magyar csárdást reggelig. A karmesteri tisztet Kutsy Nándor jegyzőgyakornok közkívánatra vállalta és sikeresen viselte kimerülésig. ÓNOD községben a Borsodmegyei Gazdasági Egye­sület tanulmányi szemlét tartott. A határbejárást Hal­­ler József gróf vezette, a mezőgazdasági kamarát Kulin István, a gazdasági felügyelőséget pedig dr. Mészáros József képviselték- A szerjjent résztvevői megnézték vitéz Soprodi István, Mólnár József és Sós István búza­vetéseit, valamint Melczer László uradalmát, amelyet jelenleg Lukács Béla kezel. Végül gróf Haller József komlótelepét tekintették meg a kirándulók. NAGYPIRIT község református lelkészét, Jakab Áron egyházmegyei főjegyzőt, a pápai református egy­házmegye egyhangúlag esperessé választotta meg a nemrég elhunyt Kis József esperes helyébe.

Next