Kis Ujság, 1927. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

a Független állam maradhat-e Ausztria? -------- m i (—■ -------­Mussolini az osztrák forradalomról Róma, augusztus 1. Mussolini a minisztertanács mai ülésén hosz­­szabb nyilatkozatban vázolta a hivatalos olasz álláspontot a legutóbbi bécsi forradalmi események­kel szemben. Az olasz miniszterelnök többek közt a következőket mondotta: — A fasiszta kormány pillanatig sem gondolt arra, hogy beavatkozzék az osztrák köztársaság bel­ügyeibe. A bécsi olasz követ a forradalom napjaiban semmiféle lépést nem tett az osztrák kormánynál és az osztrák határon olasz csapatokat nem vontak össze. A bécsi forradalom ismét időszerűvé tette azt a kérdést, vájjon Ausztriának tényleg meg van-e a létjogosultsága ahhoz, hogy független állam legyen. Ez a kérdés ismét a nemzetközi érdeklődés elő­terébe került.. Ismét felvetődtek a régóta ismert javaslatok, a dunai egyesülés, valamint a csatlako­zás terve. Kézenfekvő, hogy a két megoldás közül egyik sem egyeztethető össze a fennálló szerződések tiszteletben tartásával s egészen világos, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása Európa térképét óriási mértékben megváltoztatná s lerombolná a versaillesi és a st.-germaini békeszerződésekben kijelölt politikai határokat. Olaszország mindezek­kel a tényekkel szemben egy jottányit sem változ­tat eddigi álláspontján. Mussolini ezután az albán-jugoszláv konfliktus elintézéséről beszélt, mondván, hogy a konfliktus rendezését Olaszország tette lehetővé. Ismét be­bizonyosodott, hogy ha a négy nagyhatalom bizo­nyos kérdésekben összhangot és egységes fellépést tanúsít, semmi sem zavarhatja Európa békéjét. KIS ÚJSÁG Szegény ember szerencséje­­., Egyik soproni vasutas több száz milliót talált a padlásán , de kék pénzben Az emberek legnagyobb része mindig nagy érdek­lődéssel fordult a sorsnak kiválasztottjai felé, akiket a véletlen máról holnapra mesés gazdagságba­ helyezett. A legtöbb ember lelkében titkos rekeszt tartogat a halo­­vány kis remény számára, mellyel nagy elábrándozások idején abban bízik, hogy hátha őt is megérinti egyszer a sors kincsetosztó varázsvesszeje, hátha ő is egy este szegényen fekszik és reggel gazdagon ébred. Ehhez a reményhez elvégre joga van mindenkinek. Joga van mindenkinek hinnie abban, hogy ma vagy holnap Amerikában meghal soha nem ismert milliárdos nagy­bácsija, hogy sorsjegye a főnyereményt üti meg, hogy valami rejtett kincsre akad egyik nap. Arthoffer Ferenc nyugalmazott soproni vasutas­ai bizonyára többször eltöprengett az elmúlt évtizedek során azon, hogy miért is van némely embernek akkora szerencséje, hogy a por is arannyá válik a kezében, míg neki akkora sincs, mint egy gombostűfej. Hiába leste hosszú, hosszú becsületes, nehéz munkában eltöl­tött éveken keresztül, mikor mosolyog már rá is egy kissé a szerencse, de hiába várta, leste ezt a mosolyt. Arthoffer Ferenc nem volt bajt a szerencse sapkáján. " Néhány évvel ezelőtt az Isten elszólította az oldala mellől hű életpárját, azóta egyedül éli magányos nap­jait becsülettel megszolgált nyugdíjban a derék vas­utas. Fellengző álmai, szerencsevárásai már nem zavar­ták csendesen pergő napjait. Az öregedés derűs, bölcs, megnyugvással nézte már a földi dolgok hiúság­ vásárát és bizony úgy elmélkedett, hogy többet ér ma egy jóleső spriccer valamelyik hús soproni vendéglőben, mint hol­nap a főnyeremény. Mégis­ most,a mikor már Arthoffer Ferenc rég le­mondott az elmaradt szerencséről, most kezdett vele szeszélyes játékba a szerencse, mely fiatalkorában el­felejtett neki udvarolni. A véletlennek oly merész játé­káról van itt szó, amely ugyancsak próbára teszi annak idegeit, akit a véletlen ebbe az ördögjátékba belevont. Arthoffer Ferenc nemrég egyik nap azon vette észre magát, hogy dúsgazdag ember lett belőle. Illetve csak lett volna, ha a szerencse nem tréfálja meg a földön. A szinte hihetetlen eset a következő : Egyik nap délutánján Arthoffer a lakása padlására menekült a re­lekenő júliusi hőség elől. A padláson öreg, avult lim-lomok, boncok között rakosgatni kezdett. Ahogy az egyik öreg poros skatulyát kiemeli valamelyik pókhálós sarokból, a skatulyában valami csörgésféle nesz ütötte meg a füleit. Felnyitotta a poros skatulyát és ekkor vastag dohos papírcsomag között néhány ezüst pénzdarabot talált. A padlás sötét félhomályában nem tudta kivenni, miféle papírdarabok rejtőznek a skatu­lyában. Levitte tehát a napfényre, itt majd elesett a meglepetéstől : a vastag papírcsomag csupa kékhasú bankjegyekből állt. Csupa kék 10 és 20 koronást rejtege­tett a poros skatulya. A meglepetésbe egészen beleizzadt vasutas szívéből először hatalmas öröm csurrant­ ki. Az öröm azonban csakhamar szomorú lehangoltságba bágyadt. Ekkor jött rá a szegény ember, hogy a bank­jegyek, melyek valaha hatalmas vagyont jelentettek, melyből úri módon, fényesen élhetett volna élete végéig, most értéktelen, hitvány papírrongyok. Érthető, hogy ez a fura szerencse majdnem beteg­ágyba döntötte Arthoffert, akinél jobban nem igen tréfált, meg valakit a sors szeszélye. Később azonban megvigasztalódott valahogy a vasutas, megszámlálta a pénzt. Majdnem százezer ko­rona volt együtt a skatulyában a régi osztrák-magyar kék pénzből, ami ma több száz milliót jelentene, ha közben nem értéktelenedett volna­ el a régi pénz. Most azon tűnődik Arthoffer Ferenc, hogy mikép is került a sok pénz a padlásra. Biztosat mondani arra vonatkozóan, hogy ki rejtette el a töméntelen pénzt a padlásra, nem tud­­tiNincs kizárva, hogy a feleségem tudott róla — mesélt barátainak Arthoffer. — De sze­gény, akit az Isten nyugosztaljon, hirtelenül halt meg évekkel ezelőtt. Egyik délután hirtelen rosszul lett, elájult és három napig nem is tért magához, addig, míg meg nem halt, így, ha tudott is volna a padláson rej­tőző kincstényről, szólni nekünk már akkor nem tudott és így elvitte a titkot és vele együtt a nagy vagyont a sírba.* — Hát most mi lesz? — kérdezték meg Arthof­fert a barátok. — Hát mi jönne? ... Nem veszek villát, szőllőt, palotát. Mert hát megtanultam most már végleg: »Sze­­gény embernek szegény a szerencséje.* Szólt és kiverte a pipájából a bagót Arthoffer Fe­renc, aki kis híján múlt, hogy nem lett soproni vi­rilista. A következő vádlott Wimmayer Jánosné. 1920-ban már büntetve volt árdrágításért. Mikor ezt az ügyész megtudja, most már árdrágítás büntette címén terjeszti ki ellene a vádat a vétség helyett. Ez a vádlott, is azon a fatális július 4-iki napon került horogra. 60 fillért kért a tökért 50 fillér helyett. — Magam is ötvenért vettem ! — védekezik. Most a szakértő mondja el véleményét. Kiszá­mítja, hogy 57 fillért kérhetett volna az asszony a tökért. A drágítás tehát 3 fillér. Minthogy pedig három fillér még nem számít drágításnak, a bíróság Wimma­­yer Jánosné­t is felmenti. * Surányi Sándorné esete Ugyanilyen. Szinte három­filléres az árdrágítás. Felmentik. Hasonlóképen So­mogyi Józsefnét, aki július 8-án a Klauzál-téren árult tököt. Következik Salamon Izidorné esete. Elmondja a vádlott, hogy a Lehel-téren kofa. Az a vád­­ellene, hogy július 8-án 48 fillér helyett 60 fillérért árulta a gyalult tököt. — Harminckét fillérért vettem, — védekezik, —­ nem adhattam olcsóbban 60 fillérnél. Most következik a­ szakértő véleménye. Megálla­pítja, hogy július 8-án a tök kilójának nagybani ára 20 fillér volt. Ha már most ehhez hozzászámítjuk a gyalulás által elvesztett 30 százalékot, a 30 százalékos nyereséget és 2 százalékos forgalmiadót, akkor még mindig csak 39 fillérért lett volna szabad a tököt áru­sítani 60 helyett. Szóval 50 százalékos árdrágítást kö­vetett el az asszony. A bíróság rövid tanácskozás után bűnösnek mondja ki és 50 pengő pénzbüntetésre ítéli. Ez az első­ ítélet az árdrágítási perekben. Az indokolásban megállapítja a törvényszék, hogy a vádlott lényegesen olcsóbban adhatta volna el áruját, mint amennyiért tényleg áru­sította. Az ítélet jogerős. . Következik Krusnik Lajosné ki­sztinatéri kora. Július 8-án a zöldbabot 80 fillér helyett 90 fillérért adta el. Azzal védekezik, hogy 7-én vette a babot 75 fillérért. Ezzel szemben a kihallgató detektív azt vallja, hogy az asszony a razzián bevallotta, hogy 8-án vette árúját, akkor pedig az már sokkal olcsóbb volt, mint az előző nap. Teljes 10 fillérért adta tehát drágábban Krusnik Lajosné a zöldbabot, mint ahogy joga lett volna. Maradt ugyan három kiló árúja az előző nap­ról, ő azonban a többi árút is olyan árért adta el, mint­ha előző nap vásárolta volna. A bíróság rövid tanács­kozás után őt is 50 pengőre ítéli. A következő vádlott Truba Anna, aki tököt árult. Megállapítják róla, hogy csak 3 fillérrel drágított, mire felmentik. Sarnai Józsefnét, aki cukorborsót árult 80 fillérért 70 fillér helyett, szintén felmentik, mert nem lehet rábi­zonyítani, hogy nem elsőrendű borsót árult, ezért pedig jogos volt a 80 fillér. Az utolsó eset özvegy Szőcs Istvánnéé. Mikor meg­kérdi tőle a bíró, hogy volt-e büntetve, így felel: — Egyszer, paradicsom miatt. A jelen esetben champignon-gomba miatt áll a bí­róság előtt. 5.60 pengőért árulta kilóját 4.80 pengő helyett. Azzal védekezik, hogy 4 pengőért vette és meg­lehetősen nagy hasznot kellett számítania, mert a champignongomba fényűzési cikk és neki 50 pengő helyett 102 pengő helybért kell fizetni a standjáért csak azért, mert egy kis gombát árult. A szakértő ki­számítja, hogy csak 5­ 30 pengőt­­ett volna joga felszá­mítani a kofának, azonban érthető­, hogy többet szá­mított fel, mert a helybér tényleg lényegesen drágább azok számára, akik gombát árulnak, különben is ilyen arányoknál a drágítás nem túl nagy és a gomba nem elsőrendű szükségleti cikk. A bíróság ennek alapján fel is mentette ezt a vádlottat is. . . " . Ezzel az árdrágítási perök első napja véget ért. Az összes ítéletek jogerősek. Tizenhárom szerencsés volt - kettőt elítéltek Az első árdrágítási porok tárgyalása Tudvalevő, hogy Budapesten majdnem háromszáz piaci árust jelentettek föl árdrágítás miatt. A budapesti büntetőtörvényszék hétfőn kezdte tárgyalni az első árdrágítási porokét. Megjelent a tárgyaláson egy szak­értő ülnök, valamint a vádat képviselő Vady Oszkár dr. ügyész és a piaci árusok szövetségének ügyvédje, aki a védelmeket látta el. Tizenöt vádlottat idézett meg­­mára a bíróság, akik közül tizenhármat fölmentettek és csak kettőt ítéltek el. Az első vádlott Vodák János, aki a vádirat szerint a fokhagyma kilóját 60 fillér helyett 1,50 pengőért árusította. A vádlott azzal védekezett, hogy ő nem egy kilót árult ennyiért, hanem egy füzért, már pedig az sokkal súlyosabb, mint egy kiló. Bizonyíték nem volt ellene és ezért a bíróság mindjárt az első vádlottat felmentette. Ezután Sztanek Józsefné következett. A zöldbabot 90 fillér helyett 1,10 pengőért árusította. Azzal véde­kezik, hogy ő a razzia előtt két nappal vásárolta a babot, amikor még drágább volt. A szakértő ezt meg is erő­síti, mire a bíróság felmenti Sztaneknét. Trepák Józsefné ellen ugyanez a vád, ugyanez a védekezése, őt is felmentik. Krizsán Györgyné sírva áll a bíróság előtt. A vád ő ellene is ugyanaz, mint előbbi két társnője ellen. Védekezése szintén ugyanaz, a szakértő véleménye szintén ugyanaz : felmentik őt is. Szakács Ignácné a következő vádlott. Július 4-én a piacon 60 fillért kért egy kiló tökért 50 fillér helyett. — Június 30-án vettem meg a tököt — védekezik a kofa — akkor még 50 fillérbe került nekem is. Ezt bizonyítottnak is veszi csakhamar a bíróság és felmenti ezt a vádlottat is. Ugyanilyen Újvári Mihályné esete, ő is július 8-án 60 fillérért árulta a tököt a Széna-téren, ő is egy nappal előbb vette, mikor még drágább volt. Felmentik. Következik Strumpf Béláné. Az ellene a vád, hogy július 4-én mint nagybani árus, a tökét 40 fillér helyett 50 fillérért árulta. — Én nem vagyok nagybani árus, — védekezik, — én fel is mutattam az igazolványomat a detektív úr előtt, hogy kicsinyben árusítok. Kihallgatják a detektívet. Tényleg kicsinyben áru­sít az asszony. A férje viszont nagyban árusít ugyan­azon a standon. Bizonyítani nem lehet azonban, hogy az asszony is nagyban árul, Felmentik őt is. 1927 augusztus 2 Összegyűjtik a pusztuló magyar madarakat Szeptemberben a világ állat- és növényvilágával foglalkozó tudósai Budapesten tartják nagygyűlésü­ket. Ebből az alkalomból a magyar állatvilágot, főleg pedig azokat a madarakat, amelyek kizárólag a mi földünkön élnek, tanulmányozni fogják a külföldi tudósok. Cerva Frigyes, a budapesti Állatkert egyik kiváló szakembere, máris minden előkészületeket meg­tesz, hogy az érdekes és egyre ritkuló, madárfajtákat ösz­­szegyűjtse. Igen sok madarat mesterséges keltetéssel bújtatnak ki a tojásokból és az Állatkertben nevelnek, így a gólyaköcsköt, a székicsért és a fehérszárnyú szerket. A­ gulipánok és az ugartyúkok szintén ritkaság számba mennek. Nagyon kevés a nemeskócsag, a túzok és a fekete gólya is magyar földön, pedig egyidőben, mikor több volt a mocsár, bőségesen tanyáztak ezek az álla­tok is a zsombékban és a nádasban. Különféle kékvér­cséket, kerti sármányokat, tücsökmadarakat, kékbegyeket és barkoscinkéket is összegyűjtött­ az Állatkert és mind be fogja mutatni a külföld®­udósoknak. A nagyobb állatok kööiül magyarországi ritkaság a földi kutya. Föltűnést kelt majd a csíkos egér is, amelynek szürke szőrén fekete haránt menő csíkok láthatók. A rovarok között szintén sok olyan van, ame­lyet nagy csodálkozással és érdeklődéssel fognak majd megszemlélni a tudósok. Július 15-ig 425-en jelentették be részvételüket ezen a tanácskozáson, Németország­ból 85, Angliából 28, Oroszországból 16 tudós érkezik, míg Amerika egymaga 35 embert küld. Természetesen Japán, Brazília, Délafrika és Marokkó szintén képvi­selve lesznek. A közgyűlés alkalmából a Hortobágyra is tanulmány kirándulást terveznek.

Next