Kis Ujság, 1928. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

1928 február 1 vásár érdekében, nézete szerint, különösen a Balkánon nagyarányú propagandát kellene kifejteni és oda kellene hatni, hogy a Balkán-államokból ezt a kiállítást minél többen látogassák meg. Felhívja a külügyminiszter figyelmét a leánycserkészeknek az év folyamán Budapesten tartandó nemzetközi gyűlésedé. Ezen a kongresszuson hatvanegy állam vesz részt, úgy hogy indokolt volna a kongresszuson résztvevők fogadtatását megfelelően előkészíteni. Lukács György az erdélyi magyar birtokperek kérdésével kapcsolatan kiemelte gróf Apponyi Albert érdemét, aki ezt a kérdést világkérdéssé tette. Walkó Lajos külügyminiszter részletesen válaszolt a felszólalóókra. A magyar kormány november15-én tudvalévően írásbelileg azt az ajánlatot tette a román kormánynak, hogy az ügy előbbrevitele céljából a jogi álláspontnak és a jogi elveknek teljes fenntartásával egyezkedési tárgyalásokat kíséreljenek meg. Ha ez nem sikerüne,mindegyik fél addig elfoglalt álláspontján folytatja a vitát. Erre az ajánlatra a magyar kormány hivatalos választ mindezidáig nem kapott. Március 5-én a nemzetek szövetségének tanácsa ismét összeül, addig kétségtelenül tiszta helyzetet kell teremteni az egyezkedési tárgyalások kérdésben. Amennyiben a két kormány között egyezkedési tárgyalásokra tényleg sor kerül, a magyar kormány jogi álláspontját nem adja fel A szentgotthárdi üggyel kapcsolatban kifejtette, hogy a kiadott hivatalos sajtóközlemények teljes részletességgel számoltak be a Szentgotthárdon történtekről. Megjegyzi, hogy egyelőre még nincsen hír arról, hogy a kisántant államoknak a sajtóban bejelentett lépése a nemzetek szövetségénél már megtörtént-e A maga részéről mindent meg fog tenni, hogy megóvja a magyar érdekeket. Jugoszláviával már négy hónapja folynak különböző tárgyalásaink, gazdasági, közlekedőügyi és pénzügyi kérdésekben. A tárgyalások meglehetősen lassan haladnak előre. A tenyészállatvásárok ügyében Gömbös képviselő felszólalására kijelenti, hogy e vásárok érdekében, mint, a múlt évben, megteszik a szükséges intézkedéseket. Kétségtelen, hogy a Balkánon kívül Kisázsia és Egyiptom felé is ki kell terjesztenünk kapcsolatainkat. A leánycserkészkongresszus résztvevőinek megfelelő fogadtatása érdekében se meg fog történni minden. Végül gróf Apponyi Albert tette meg megjegyzéseit. A szentgotthárdi incidenssel kapcsolatosan rámutat arra, hogy szomszédaink felháborodása annál is inkább rosszhiszemű, mert hiszen Aliig felfegyverzett államokról van szó. Az agrárperek kérdésében a megegyezéses tárgyalások körüli fáradozást helyesli, de amellett a leggondosabban vigyáznunk kell arra, hogy jogi álláspontunk sérthetetlenségéről való lemondásunkra ne lehessen következtetni. Németországhoz való jóviszonyunk ápolása nem csak rajtunk áll. Minden állam a maga érdekeit tartja szem előtt s más államokhoz való viszonyát érdekei szempontjából és nem irántunk való rokonérzés alapján mérlegeli. Ezután az ülés véget ért. KIS ÚJSÁG Meggyilkolta apósát négy nappal a második esküvője előtt ......... . i m»■€linw— A tettes önként jelentkezett a rendőrségen Kedden reggel nyolc óra tájban a budapesti főkapitányság előtt autó állott meg, amelyből izgatott külsejű fiatal férfi ugrott ki és a kapuban álló rendőrtől megkérdezte, hogy hol kell jelentkeznie, mert gyilkosságot követett el. MEGÖLTEM AZ APÓSOMAT ! Többször is elmondta egymásután: — Igen, megöltem az apósomat ! A rendőr eleinte azt hitte, őrülttel van dolga, de bekísérte a központi ügyeletre. Az izgatott fiatalember itt elmondotta, hogy Dömek Istvánnak hívják, foglalkozása garázsmunkás és kinn Zuglóban, a Teleputca 5. számú házban lakik, ahol ma hajnalban meggyilkolta az apósát, Varga József bérkocsifuvarozó vállalkozót, a Telep utcai ház tulajdonosát. A meglepő bejelentés alapján rendőri bizottság indult ki a Zuglóba és a rendőrtisztviselő az autón magával vitte az önként jelentkező gyilkost, Dömök Istvánt is. A Telep utca 5. számú ház hatalmas földszintes épület. Hosszú és mély udvarán mintegy húsz kislakás van. Az egyes számú kétszobás lakásban lakott a háziúr, Varga József fuvaros feleségével, a kilences Számú lakásban pedig a veje, Dömök István, aki Varga Józsefék fogadott leányát vette feleségül. Vargáéknak nem volt gyermekük s a gyermekimádó Varga József annak idején egy tízhónapos árvaleány fogadott örökbe. A leányt zárdában neveltette fel, majd hét év előtt férjhez adta. A fiatalasszony házasságából két gyermek született, de első férje fiatalon halt meg és két évvel ezelőtt a fiatalasszony újból férjhez ment Dömök Istvánhoz. Ez a második férj, Dömök István, követte el kedden hajnalban a borzalmas gyilkosságot. A HALÁLOS MERÉNYLET SZÍNHELYÉN Amikor a bizottság a Telep utcai házba érkezett, már az udvaron hatalmas vérócsa jelezte a bűntett elkövetésének helyét. Varga József ekkor már holtan feküdt lakásában a pamlagon. Dömök István kése a szívét találta, majd három bordát is átvágott és a kés hegyével a szerencsétlen öregember gyomrát is átvágta. Mindjárt az első pillanatban megható drámai jelenetek játszódtak le a helyszínen. Az egyik ágyban eszméletlenül feküdt a fiatalasszony, a szoba padozatán pedig görcsös zokogásban felrengett a meggyilkolt ember özvegye. A két szőke unoka pedig ott sirdogált a pamlag körül és az ötéves kis szőke leányka a bizottság előtt hangos zokogással mondta: — Miért nem inkább én haltam meg? A nagypapa kereste a pénzt, mi lesz most velünk? ÁLLANDÓ CIVAKODÁS A VŐ ÉS APÓS KÖZÖTT A rendőri bizottság ezután tisztázta a családi dráma részleteit. Dömök István, aki a Modern-garázs alkalmazottja volt, léha és könnyelmű embe volt, aki keresetét állandóan elitta, éapekig nem tért haza. Emiat a házasért egész ide alat napirenden voltak az összeszólalkozások az após és a vő között. Fééri ezelőtt az apó izgésére a házasfelek köz megtörtént a törvényes válás is. Dömök István el is költözött a házból. Ké hónepp ezelőtt azonban újból visszatért, med a jó ígérő sikerült is kie-akarna az ígéretet, hogy volt felesége újból megesküszik vele. A szükség-és iratelre már elkészítették és négy-öt nap múlva tartották volna újra az esküvőt. Közben újra megismétlődtek az összeszabdkozások, mert Dömök István nem emberelte meg magát, fizetését könnyervűen elköltötte és emiatt apóca gyakran illette szemrehányásokkal. Hétfőn este is összeszólntkozás támadt közöttük és Dömök István, aki éjszakai munkás volt, este ment el szolgálati helyére. A veszekedés elmúltával egyedül ment a kilences számú lakásába, fele égő két gyermekével a szülői lakásban töltötte az éjszakát. Dömök István már éjszaka elhatározta, hogy leszámol apósával. Ezt állapította meg a bizottság már abból a körülményből is, hogy a különben mindig későn kelő Dömök István reggel hat órára állította be az órát. A szorgalmas Varga József ugyanis reggel hat órakor talpon van, mert 88-as számú egyfogatos bérkocsijával reggel 7 órára ő maga is ki szokott állni a Wesselényi utca sarkán levő bérkocsiállomásra. A népes ház ebben az időpontban még alszik. Varga József a kapu közelébe állította fogatát és éppen fel akart szállni rá, hogy a városba hajtson, amikor az udvaron keresztül feléje rohant Dömök István és mielőtt bárki figyelmes lett volna rá, az éles konyhakéssel elkövette a merényletet. A házbeliek állítása szerint a gyilkosságot semmiféle szóváltás nem előzte meg, Varga Józsefné és a már szintén ébren levő Nagy Sándor házfelügyelő csak arra lettek figyelmessé, amikor az öreg Varga József hörögve kiáltozni kezdett : — Segítség, orvost, orvost, elvérzek ! A rettenetesen vérző öregember, akinek szivét is megsebezte a kés, rettenetes önuralommal még elindult lakásának ajtaja felé. Amikor a házmester kirohant, akkor Varga még két kézzel rettenetes sebét szorongatta, mintha cak a vérzést akarta volna megakadályozni. Lakása küzöbén azonban összeesett, felesége és a házmester vitték be a lakás pamlagára. A szomszédból segítségül hívták Markovics orvost, de a szerencsétlen öregemberen már nem lehetett segíteni. AGYON AKARJÁK VERNI A GYILKOST A gyilkosság hírére az egész környék összeszaladt, mindenki ismerte és szerette a 62 éves bérkocsitulajdonost, akit a környék legjobbszívű emberének tartottak. A rendőri bizottság alig tudta megakadályozni, hogy a házbeliek és a szomszéd lakók össze ne verjék a helyszínen meglehetősen nyugodtan viselkedő gyilkost, aki a bizottság előtt egykedvűen hajtogatta: — Nem tűrhettem tovább, le kellett számolnom vele, nem vagyok gyerek, akit folyton inteni, dorgálni lehet. A rendőrorvos megvizsgálta a halottat, jegyzőkönyvet vett fel a sérülésről, a bizottság kihallgatta Varga József kétségbeesett özvegyét, a gyilkosságot elsőnek felfedező Nagy Sándor házfelügyelőt és a szomszédos lakókat. Tizenegy órakor, amikor a bizottság munkája véget ért és a holttestet elszállították a teleputcai házból, Dömök István felesége még mindig nem ♦ért eszméletre. A szegény beteg asszonyt állandó orvosi felügyelet alatt kell tartani. A rendőrségi autó a gyilkosság színhelyéről visszavitte a főkapitányságra Dömök Istvánt, ahol megkezdték részletes jegyzőkönyvi kihallgatását. s Kincseket ér a tállyai kőbánya Több ízben is írtunk arról, hogy a zemplénmegyei Tállya község mellett, az úgynevezett Kopaszon, igen értékes kőbánya van, amelyet most két nagy budapesti társaság is ki akar termelni. Kifejtettük már véleményünket, hogy a tállyaiaknak meg kell becsülniük ezt a kincset, nem szabad elkótyavetyélniük, hanem úgy kell értékesíteniük, hogy abból ez a község felvirágozhassék, fejlődhessék. BÉRBE VETTÉK A KÖZSÉGTŐL A KŐBÁNYÁT Tokajhegyalján és Tállya községből is szomorú helyzetben van a lakosság, mert a szőlőtermelés részben a sorozatos rossz termések, részben a borfogyasztó piacok elvesztése miatt súlyos válságba jutott. Ilyen körülmények között különös szerencséje Tállya községnek, hogy a Kopasz nevű területén, amelyet legelőnek is alig tudtak használni, nagy kincs fekszik, értékes kőanyagokat tartalmazó bánya. A Kopasz kihasználása ügyében régeen a Bodnár fivérek kötöttek szerződést Tállya községgel és Bodnárék később báró Maillot Nándorhoz fordultak, hogy létesítsenek részvénytársaságot a kőbánya kitermelésére. A részvényársaság Tállyai Kőbánya név alatt 1927 februárjában meg is alakult 100 ezer pengő alapőkével és ez a társaság 15 évre bérbevette a községtől a bányaterületet. Szerződést is kötöttek és e szerint a társaság a községnek minden vagon kitermelt, zúzott kő után egy pengőt, minden vágón kitermelt kockakő utn pedig 4 pengőt fizet és legkevesebb évi 1600 pengő bért. Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága azonban megváltoztatta a szerződést és kunomba, hogy minden zúzott kővágón után egy pengő 25 fillért, a kockakő vágón után pedig 6 pengőt tartozik fizetni a társaság a községnek. Ámde a kis alapőkéjű részvénytársaság évente csak 4- 500 vágon követ tud kitermelni, mert a bánya a vasúttól 3 és fél kilométerre fekszik, ellát tekintélyes összegre rúg a kő fuvarozása. AZ URIKÁNYI KŐSZÉNBÁNYA AJÁNLATA A Tányai Kőbánya Részvényársaság a múlt esz■ idő végén elhatározta, hogy a kopaszi kőbánya napi termelését 100 vagonig fokozza, négy-ötszáz munkásnak biztosít megélhetést. Ehhez megszerezte az ország egy ka né'yss bányavállalatánek, az Erdévbn is több kőzérbányával ind'’ksző Urikányi Részvénytársaságnak a közreműködését, amely cég 2 mtll p ngő k 1 ó éves herandónak mutatkozott a kopm.ya naggyáf-j’rsz’érére Az Urikányi azonban csak akkor hajlandó ezt a pénzt belefektetni a vállalkozásba, ha a község nemcsak bérbeadja a kopaszbánya területét, hanem a kőbányát el is adja neki. Ajánlatot adtak be tehát Tálya községnek, amelyben vételár fejében felajánlottak 102 magyar hold legjobb szántóföldet, 24.000 pengőt, heti és országos vásártartási jogot annak jövedelmezőségével, öt hold belsőséget és a meg nem vásárolt területekre évi 1600 pengő haszonbér mellett 1959-ig bérleti szerződést kértek. Ebben az ajánlatban azt tartjuk csodálatosnak, hogy egy budapesti részvénytársaság vásártartási jogot ígérhet Tállya községnek, hiszen tudomásunk szerint a vásártartási jogot az egész országban a kereskedelmi miniszter adja meg. TÁLLYA KÖZSÉG ELFOGADJA AZ AJÁNLATOT Január 16-án Tállya község képviselőtestületi közgyűlés elé terjesztette a Urikányi ajánlatát és azt 30 szavazattal 7 ellenében el is fogadta. MIT KÍNÁL A VASÚTFORGALMI ? Időközben azonban egy másik budapesti nagyvállalat, a Vasútforgalmi Részvénytársaság is ajánlatot nyújtott be a kőbánya megszerzésére. Tizenöt esztendőre bérbe kérte a topaszi kőbányát, hajlandónak mutatkozott 150 ezer pengővel külön részvénytársaságot alapítani és a részvényeknek egyötöd részéta község részére díjtalanul átengedni. Egytizedrésszel magasabb bért kínált a Vasútforgalmi, mint amennyiért a Maillot-féle részvénytárság bérli a bányát, továbbá évi 10—15.000 vagon kő kitermelését ígéri. A VÁRMEGYE FOG DÖNTENI A Vasútforgalmi ajánlatát Tállya község képviselőtestülete nem is tárgyalta azzal az indokolással, hogy egyelőre a Tállyai Kőbánya Részvénytársaság tizenötéves bérleti szerződése van érvényben. Azok, akik az Urikányi ajánlatának elfogadása ellen szavaztak, megfellebbezték a tállyai képviselőtestület határozatát, amely tehát rövidesen Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága elé kerül. Egy esztendővel ezelőtt ez a testület már megváltoztatta a kőbánya ügyében kötött szerződést és az Urikányi-féle megoldás ellenzői most is abban reménykednek, hogy ismét módosítani fogják a határozatot és pedig éppúgy, mint a múltban történt, Tállya köz ég előnyére. Nemcsak a községben, hanem az egész országban nagy érdeklődéssel várják, hogy mi lesz a döntés ebben a kérdésben, mert hiszen a kopaszi kőbánya Csonka-Magyarország egyik legértékesebb kincse, amelyet kár volna egyik vagy másik vállalkozó kedvéért áron alul értékesíteni — a község rovására.