Kis Ujság, 1928. július (41. évfölyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
I 1928 Julius 1 A KIS ÚJSÁG Hármas ikrei születtek a szegény bányásznénak Az egyik ágfalvi bányász feleségének háreim gyereke született. Ott fekszik a soproni Erzsébet-kórházban, körülötte a három kicsinye. Mert mind él és mind egészséges. Rendkívül ritka a hármas terhesség. — mondja doktor Khoór szülész- főorvos. — Magam is csak egyet láttam, Budapesten, fií00 szülésre esik egy hármas szülés és akkor is ritkán marad meg mind a három gyerek. Ezek itt egészségesek, két leány és egy fiú. A gyerek a legkisebb, a gyengébb női nemv elnyomta szegényt, ahogy ez már az életben is megtörténik néha a na&kkal, — magyarázza jóízűen. Hihetetlen szeretettel veszik körül az anyát, még a többi új anyák is. 31.éves az ágfalvi bányász felesége, Halicskó Nándorné a neve. A szegény munkásasszony arcán meglátszik, hogy valami sok keserves küzdelme volt az életben. Ványadt szemeiben azonban egyszerre szelíd fény gyűlik, az anyaság szent fénye, ahogy kisdedeire néz. Ez a hetedik szülése, alig tízéves házasélet alatt. Négy gyermeke odahaza él Ágfalván, kettő meghalt. És most, ez a három ... Az anya mellett csak egy gyermek pihen, a rózsástestű leányka. — Hát a másik kettő ? Csak nincs valami baj velük ... Ott vannak, — mulat jobbra, majd balra az anya. A két másik gyermek a terem két fekvő asszonyánál van, — két, idegen asszony szoptatja őket. Pedig mellettük szendereg a maguk édes kicsinye. Megható az édesanyák összetartása ebben a kórteremben. Mind összefogtak, mind odaadja a maga édes tejét, hogy az ágfalvi, gyönge bányászasszony három gyermeke, megmaradjon. Halicskó Nándor sovány bérért dolgozik lent a bányában, csak segédmunkás. Az ő jövedelméből bizony éhen halt volna a hat tagú család. Ezért Halicskóné is eljárt dolgozni, napszámba. Szinte az utolsó napig dolgozott, fájdalmas terhével. Dolgoznunk kell, mert jön még egy éhes szájacska, — gondolta. A szívverése is elállott, majd keserves zokogásba tört ki, mikor melléje rakták a három síró szájat. — Istenem, mi lesz velünk, mit mond a szegény uram, egyszerre három gyermek! Szegényes kelengyét is csak egy gyermek számára készített, vasárnaponként. A másik kettőnek semmi se jutott volna, őket ki várta? ügy adtak kölcsön a teremben fekvő anyák ingecskét s ami kell. — Nincs az a kincs, amiért odaadnám őket, — nyugodott meg a boldog anya. Szinte dicsfény ragyogott a homlokán, ahogy a szoptatás után melléfektetett csecsemőit nézte, sorra, egy, kettő, három ... Lezuhant a szénáskocsiról, felnyársalta a kezében tartott vasvilla ! Sopron határában borzalmas szerencsétlenség történt. Egy szegény somfalvi hadiözvegy elküldte két fiát, a 16 éves Müller Józsefet és annak öccsét a rétre, hogy a szénát behordják. A két fiú ki is ment, elintézte dolgát, majd felült a kocsira, hogy hazatérjen. A fiatalabbik gyerek hajtotta elől a lovakat, a nagyobbik pedig vasvillával a kezében, felült a szénával megrakott kocsira. Alig mentek néhány lépést, amikor a kocsi nagyot zökkent, a tetején ülő Müller József elvesztette egyensúlyát és lezuhant a földre. Az esés oly szerencsétlen volt, hogy a fiú nem tudta eldobni a vasvillát, a villa megfordult a kezében és négy fogával belefúródott a szerencsétlen legény méhjébe. Mind a négy vasvilla hogy átfúrta a fiú mellkasát, úgyhogy a hátán jöttek ki a fogak. Az égjük szélsősog épp a szivét járta át és Müller József azonnal meghalt az ut porában. A fiatalabbik gyerek, aki a kocsit hajtotta, nem vette észre a szerencsétlenséget és csak jóval később, mikor valamiért felszólt bátyjához, vette észre, hogy az nincs a kocsin. Visszasietett és az utón megtalálta bátyját mozdulatlanul fekve, melléjen a vasvillával. I 1 ■ ■ p II«w a A senyei bojtár fölcsapott betörőnek Zsíros István senyei bojtár betöltötte a házasodni, 24-ik évét. Meg akart, de nem volt pénze. Künn a mezőn sokszor olvasta Rinaldo Rinaldini, meg más rablóvezérek históriáit a bojtárgyerek, a detektivregényeket is falta. Elhatározta, ha becsületesen nem jut pénzhez, majd máskép. Fölcsapott betörőnek és rablónak. Baltáját vitte, ha rajtaérik, nem adja meg magát. Alsózsolcára ment el Zsíros István, hogy Baksa Lajos nyugalmazott iskolaigazgató tanyáját rabolja ki. A nagy komondor-kutyát mérgezett hússal pusztította el, az istállóba a béreseket bezárta, nehogy a zajra kijöhessenek. Baksa hajadon leányának ablakáról kezdte leszedni a vasrácsot, de a leány fölébredt, zajt csapott, sőt bátran megfogta a rabló baltáját és az ablakon át hozakodott vele. Csakhamar előszaladt revolverrel Baksa is, aki kilőtt az ablakon, de az éjben elmenekült a betörő. Feltűnt Baksinak, hogy a béresek nem jönnek elő. Kiderült, hogy a betörő zárta rájuk az ajtót. Zsíros István bement előzőleg inni Csorba János kocsmájába. De valamit vásárolt Braun ikajos fűszerkereskedőnél is. A Baksa-tanyán való kudarc után beugrott Braun kereskedő udvarába, agyonverte a két kutyát a baltával, eltorlaszolta a lakás ajtaját és beszólt a Braun-családnak: — Mi most, öten, kiraboljuk egy kicsit az üzletet. Ki ne merjen valaki jönni mert agyonlőjük, a házat felgyújtjuk! Bejutott az üzletbe, sok mindent összeszedett, de pénzt nem talált. Dühében elhatározta, hogy Csorba kocsmárost is kirabolja. Ott is agyonütötte a házőrző ebet és a kocsmában magához vette a pénzt és még két, 3—3 literes borosüveget. Heteken át hiába nyomoztak a három betörés tettese után. Most aztán, úgy látszik, az a leány, akit Zsiros bojtár feleségül akart venni, megtudta, hogy a legény milyen dolgaira vetemedett A csendőrei találtak is bűnjeleket a legénynél, aki beismerte, hogy a kereskedőnél és a kocsmámmal ő járt. A Baksa-féle rablást viszont tagadja. A csendőrök tovább nyomoznak. Nem lehetetlen, hogy a betörőnek fölcsapott bojtár más, hasonló bűnöket is elkövetett. Amint szinte hihetetlennek látszik az is, hogy ne lettek volna bűntársai. v Kocsiba fogták a falu öreg legényét Lakodalmaztak Balmazújvárosban. Kerekes Imre gazdalegény tartotta esküvőjét Tarr István apósa tanyáján. Sokan összejöttek és a férjhez menendő leányok évődtek Csornai Gáborral, mint a falu legöregebb legényével, mert nem házasodik meg, talán sajnálja, amit az asszony megeszik? Az évődést folytatták a legények, a maguk módján. Főleg hajnalban vált vaskosra a tréfa. Kihurcolták Csamnait az udvarra, előkerítették a rozoga talyigát, a rudhoz kötözték Csarnait és kényszerítették, hogy kocogjon végig a háztól a falu főutcáján, öt legény hajtotta Csarnait, illetve tolta a ke■ netlep talyigát. Amikor beértek Dobi Gáborhoz Qzwm íütott föloírást és jól odakötözték az öreg eperfához. — Majd visszagyürünk. — fenyegették, — de mátkát is kerítünk. Csarnai Gábor a legények távozta után könyörgött a Dobi-családnak, hogy mentse meg. Mikor feloldották, úgy elszaladt, mint a nyúl. Meg se állott a csendőrlaktanyáig. Mindennel vádolta az öt legényt, súlyos testisértéssel éppúgy, mint személyes szabadsága megsértésével. Az ügyben most ítélkezett a debreceni törvényszék. Az öt legényt, Zabos Gergelyt meg az öccsét, Győri Eleket, Szabó Istvánt és Józsefet a bíróság fölmentette. A tanuk igazolták, hogy a »mókát« Csarnai is visszaadta és kültennő* len zmUöakí, •st /