Kis Ujság, 1929. február (42. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

n KIS ÚJSÁG A titkos Választóid­fot­kozatosan akarja bevezetni a kormány A képviselőház közigazgatási bi­­ro­ságában Bottlik József elnök­lete alatt ma az új közigazgatási törvényjavas­latot vitatták meg a képviselők. Budai­ De­si nem tartotta eléggé demokratikusnak a javaslatot. Hegymegi Kiss Pál azt mondta, hogy elsorvasztja az önkormányza­tot. Súlyos hiba, h­ogy a törvény­hatóságot tíz évre állandósítja és nagyon erősen kiterjeszti a főis­pánok jogkörét. F. Szabó Géza azt mondja, hogy a törvény a nemzeti érdeket akarja megvédeni és korszerű egyszerű­­sítéseket hoz a közigazgatás terén. A legértékesebb dolog az érdek­­képviseletnek és szakképviseletnek a törvény hálósé­gi életbe való be­vonása. Helyeslik , hogy a községi jegyzők számát a megyebizottság­iban korlátozzák. Fábián Béla azt hiszi, hogy a hi­vatalos emberek ezentúl is legá­zolják az ellenzéki jelölteket a m­e­­gyebizonsági választásokon. A me­gyei urakban ma nincs annyi el­lenállóképesség, mint a múltban. Az ősi vármegyét a megyei szol­gálatból bekerült urak semmisítik meg. Az érdekképviselet bevezetése szovjet gondolat. Petrovácz Gyula azt kívánja, hogy a városi és a vármegyei köz­igazgatást külön alapokra kell fek­tetni. Legfontosabb a szakszerűség bevezetése a törvényhatóságokban. Nem volna szabad a nőket­ kizárni a megyei és a városi törvényható­ságokból. Károlyi József gróf a régi viriliz­mus ellen beszélt. Helyesli, hogy modern alapokra fektetik a fegyel­mi jogkört. Az összes szónokoknak azonnal felelt Bethlen István gróf miniszterelnök, aki nagy beszédben védte meg a távollévő belügyminiszter helyett a javaslatot. Azzal kezdte, hogy a városi és a megyei törvényhatósá­gok már tíz évnél öregebbek. Né­mely helyen már csaknem mind kihaltak a régi tagok és ezért sür­gősen kell rendezni ezt a kérdést. A múltból meg kell tartani azt, ami bevált. Fokozatosan be akarjuk vezetni az általános titkos választójogot, de ugyanekkor gondoskodni akarunk hátrányainak kiküszöböléséről. Nem egy-két esztendőre akarjuk­­rendezni ezt a kérdést, hanem arra az időre is, amikor a parlamenti választói jogot szélesebb elgondolás alapján rendezzük. .1. egységes párt végeredményben a titkos választói jog elvi alapján­áll és az idők folyam­án fokról­­fok­ra végre is fogja hajtani ezt­­a reformot. Ez a magyar közélet tel­jes megváltozását jelenti. Ki fognak szorulni nagyon értékes elemek és bekerülnek olyan új erők, akiknek még bele kell majd tanulniuk új szerepükbe. Ha a vármegyékben be­­fog válni a választók titkossága, akkor be­vezetjük az országos választáson is. A régi vármegye ellenállást kellett, hogy kifejtsen Ausztriával szem­ben. A nemzeti ellenállás korában erre nagy szükség volt. Ma már őt­álló nemzeti életet élünk és sem­mi ok sincs arra, hogy a megy­ék ellenállást fejtsenek ki a nemzet központi hatalmával szemben. A vármegyében nem politizálni kell, hanem­ a megye érdekeit kell el­intézni. A közigazgatás terén na­gyon sok városban visszaélések for­dulnak elő. Ezért kell rendet te­remteni. El­eszéki magatartásért nem lehet feloszlatni a vármegyei, vagy a városi törvényhatóságot, csak akkor, ha nem teljesíti köte­lességét. A közigazgatási bizottság tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták Beth­len nagy fontosságú kijelentéseit. A javaslat tárgyalását pénteken foly­tatják. 1 w AR WA LEAfiSY SORSA cí­mű­ regényünk eddigi folytatásait uj előfizetőinknek szívesen megküldjük km leáff sorsa Regén­y ~ Irta C©arí!is-Ma­iler 10 — Büntetlenül nem lehet senki ilyen túlságosan szép. Ön olyan érzelmeket ébresztett bennem, ame­lyeket nem bírok legyőzni. Kell, hogy beszéljek erről. Adjon módot arra, hogy elmondhassak mindent, ami szí­vemben van, legyen jó hozzám, nagy­ságos kisasszony — — — Adjon mó­dot a találkozásra — — — Vérvörös lett felháborodásában Wal­­dau Freda. — Uram, engedjen végre távoznom! Nekem nincs semmi olyan beszélni valóm önnel, amit mások ne hallhat­nának. — Kegyetlen — suttogta Viktor. — Félre az útból — kiáltott a másik. Ebben a pillanatban a sátor mögül Gerhard lépett elő. Hallotta az utolsó szavakat és azonnal tisztában volt a helyzetei, ismerte fivérét. Haragosan nézett öccsére, de uralkodott a hang­­ján. Tiszteletteljesen hajtotta meg ma­gát Freda elött. — Ön el akart távozni a fedélzetről,­­ nagyságos kisasszonyom. Megengedi, hogy lekisérjem a lépcsőkön? Viktort nyugodtan, de határozottan félretolta az útból, karját nyújtotta Prédának és levezette. Érezte a karján nyugvó kar remegését és látta arcá­nak vonaglását. Odalenn megállt a leány előtt. — Gondoskodni fogok róla, hogy ezentúl senki se zavarja önt útjában, nagyságos kisasszony — mondta hal­kan. — Köszönöm, uram — suttogta — és gyorsan továbbment. Gerhard fölsietett a lépcsőkön, öccse dacosan várt rá még mindig azon a helyen, ahol hagyta. — Nagyon jó volna, ha kissé jobban válogatnád meg embereidet, Viktor — mondta komolyan Gerhard. — Feltéte­leztem rólad annyi emberismeretet, hogy első pillantásra belásd: ez a hölgy nem alkalmas könnyű kalandok lebonyolítására. Viktor bosszúsan rántotta föl vállát: — Nagyon alkalmatlan időben jöt­tél, Gerhard. Legjobb után voltam ahhoz, h­ogy randevút kapjak az er­kölcsös kisasszonytól. Megzavartál. — Éppen a legjobb időben, hogy további esztelenségektől megóvjalak. Hallottam utolsó szavaitokat, azt hi­szem, éppen eléggé megítélhettem a helyzetet. — Ostobaság! Először mind igy kezdi — — — — Szegyeld magad, Viktor. Uton­­útfélen találhatsz elég könnyelmű nőt­arra, akik hajlandók az általad nekik szánt szerep eljátszására és te mégis a tisztalelkű lányok után veted magad. Az első perctől kezdve láthattad, hogy M­aldau kisasszonnyal szemben nagyon szégyenteljes vereséget fogsz szenvedni. Ettől megkímélhetted volna magadat. Viktor dacosan vágta vissza, h­ogy veszem észre, nagyon magas véleménnyel vagy a szóban lévő kis­asszonyról. Gerhard nyugodtan tekintett a fi­vérére: — Igen, ez csakugyan így van. Viktor betakarótt a bátyjába. — Mi az Gerhard, talán te is? Meg­értelek bátya, a leány olyan szén, hogy szenteket is kísértésbe vinne. De ak­kor mért nem szólsz? Egy szavadba kerül és én készségesen átengedem a teret, Gerhard azonban komolyan tilta­kozott : — Nekem nincsenek semmiféle szán­dékaim. Azt azonban nyíltan meg­mondom, hogy a szóban lévő hölgy nagyon erősen érdekel engem. Minden­esetre annyira, hogy érdemesnek tar­tom szót emelni érdekében. Nagyon kérlek, Viktor, hagyd abba ezt a já­tékot. Fájna nekem” az a tudat, hogy hasonló helyzetekben tudjalak téged —■ és őt is. A fivérem vagy­ a te szé­gyened az én szégyenem. Hogy csak­ugyan veszélyes lehetnél rá nézve, azt nem hiszem. A hozzá hasonló nők akkor gyöngék, ha szeretnek. És ő nem szeret rég(p l. hidd el nekem, Vik­tor. Kérlek tehát, hagyd abba ezt a dolgot. Hagyd abba, Viktor. Viktor közelebb húzódott Gerhard­­hoz. -- De Gerhard — az természetes, hogy nem foglak megbántani egy sze­szély kedvéért. Nem, nem, annyiról nem érint engemet ez az eset. És eddig is csak azért ragaszkodtam hozzá, mert az ember nehezen mond le az ehhez hasonló ostobaságokról. Azután a kisasszony is ridegen bánt el velem. És ha nem is szeretem a könnyű győ­zelmeket, én magam­ is belátom, hogy itt minden hiábavaló. Itt csak a pap és az oltár segít. Olyan gőgösen emle­gette a Waldauk* nemességét, hogy megérthettem belőle: csak a karika­gyűrűn át. Én csak tisztességes vissza­vonulást kerestem. Akkor jöttél te. — Megígéred tehát szavadra, hogy ezentúl békében hagyod? — Igen, szavamra ígérem ezt, Ger­hard. Nem vagyok olyan rossz, hogy a te szavad — a tiéd” Gerhard — ne hatna rám. Te hűséges gyámom! Gerhard föllélegzett. — Tudtam, hogy csak a jobbik Viktorhoz kell fordulnom és menten belátásra bírhatlak. " ' '­** h — Alaposan hozzáláttál, Gerhard, ezt bevallhatod. Hamarosan helyre kell hoznom ezt a vereséget. Holnap körül­nézek tizenhattól—huszonhatig az uti­­társnő­k között. Olyan szépet persze nem találok, mint Freda. Ha csak Suleih rám­ nem akarna megkönyö­rülni rajtam. Mit gondolsz, ott pró­bálkozhatnék? — és már is gondtalan vidámság nevetett szemeiből. Gert­ard rémülten szorította meg a­ karját. — Az istenért, ne csinálj ostobasá­gokat! A rádzsa ebben a tekintetben nem ismer tréfát! —­ No, ne busulj, testvér, csak van józan eszem. Semmi kedvem arra, hogy megölessem magam. Hiszen eddig nem láttam mást a rám­ból, csak a fátyolul és — szó­ sincs róla — fi­nom alakját. Tréfáltam édes öregem. Majd megtalálom én holnap az alkal­mas médiumot, különben nem bírom ki a hosszú tengeri utat. De előre bűnbocsánato­t kérek a látatlanba. Eh­hez ragaszkodom. Azt csak nem kívá­nod, Gerhard, hogy szőrcsuhát vi­seljek ? Gerhard végül is­ vele kacagott. El­érte azt, amit akart. Waldau Fredának békét biztosított. A séta végén a leg­jobb egyetértésben mentek az asztal­hoz — — — Freda az izgalomtól reszketve lé­pett be kabinjába. Azon gondolkodótt, mit tegyen? Elmondja-e a történteket a grófnénak? Végül mégis a hallgatás mellett döntött. Bízott a Gerhard ígé­retében. —Gondoskodni fogok róla, hogy ezentúl ne zavarják útjában? — mondta az idősebb Ruden és ő hitt neki. Várni fog tehát Ha még egy­szer előfordulna az előbbihez ha­sonló támadás, akkor a grófnőtől kér segítséget. Nem vallotta be magának, hogy csupán a Gerhard kedvéért hall­gatott.­­Szombaton folytatjuk. lap vita a bortermelésről - fiam- -«»-■ ■ ■ II képviselőh­áz csütörtöki ülése A képviselőh­áz szerda éjjeli ülésé­nek utókövetkezményeként a csütörtöki ülésen még parázs vita keletkezett Puky Endre alelnök és a Szocialisták között, akik azt tették panasz tárgyává, hogy az elnök puccsszerűen zárta be az ülést. Az elnök a házszabályokra hi­vatkozva bebizonyította, hogy jogosan és helyesen cselekedett. Jánossy Gábor sietett az elnök vé­delmére. Ezután az új bortörvényt tárgyalták ismét. Szabó István a ceg­lédi és kecskeméti borvidék érdekében szólalt föl. Ezőrfi-N­arrach Tihamér a borkivitel nehézségeiről beszélt. Ud­varát­ János azt mondotta, hogy a bortermelést előnyben kell részesíteni a sörgyártás helyett. Palacsi Dénes is a borfogyasztási adó ellen szónokolt, Kiss István a földmivelési minisztertől a borértékesítés előmozdítását kérte. Mayer János földmivelési miniszter válaszolt a vita szónokainak. Nagy ke­reseti forrás a magyar népnek a sző­lőtermelés. Az a fő kérdés, hogy váj­jon szokvány minőséget engedjenek termelni, vagy pedig csak a piac- és versenyképes fajtákat? Bejelenti, hogy már legközelebb külön hegyköz­ségi javaslatot nyújt be. 1928-ban négyszer annyi bort vittünk ki, mint az előző évben. A borfogyasz­tási adót egészen eltörölni nem lehet, de a borfogyasztási adó bevételeit a szőlőtermelés­ céljaira kellene fordítani. 1929 február 1 . Ő is tudja, hogy a tokaji bort a kül­földön nagyon hamisítják. A gyógy­­borokkal nagy visszaélés folyik. A kül­földi magyar borházak nagyon be­váltak. A Tokajbertyalja megmentése ér­dekében kül - miniszteri biztost nevez ki. A napirendi indítvány során házsza­bályvita keletkezett arról, hogy helye­sen járt-e el szerdán az elnök, akkor pont 12 órakor bezárta az ülést. Györki és Esztergályos képviselők, valamint Farkas István tiltakoztak a házszabá­lyok megsértése ellen. Puky Endre al­­elnök kijelentete, hogy a képviselőket, akik interpellálni akartak, semmiféle sérelem nem érte, nyert beszédeiket a legközelebbi interpellációs­ napon el­mondhatják. Az elnök kivetette a bi­zalmi kérdést, mire a Ház tüntetést rendezett az elnök mellett. Tolna megyét elborította a hó Országszerte enyhült az időjárás és főleg a d­éli órákban napsütés olvasztja a vastag hóréteget. Éjjel azonban csak­nem mindenütt erős fagy jelentkezik, és a legnagyobb hideget Kecskemétről, Sopronból és Debrecenből jelentették. Minthogy a havazás és szélvihar megszűnt, a Máv­ csaknem valamennyi vonalán el tudták takarítani a hóaka­dályokat, csupán Jutas—Zirc és Veszp­rém—Alsóörs között tart még néhány napig a forgalom teljes helyreállítása. •A dunántúli vonatok legnagyobb része is pontosan közlekedik és a többórás késések helyett 10—20 perccel a­ me­netrendben megállapított idő után ér­keznek meg Budapestre a vonatok. Legnagyobb bajokat Tolna megy­é­­ben okozta a hóesés és orkán. A me­gye nagy része még mindig hó alatt van. A hatóságok minden arra irá­nyuló igyekezete, hogy a forgalmat valamiképt fenntartsák, hiábavalóim,­ bizonyult. Krémer János diósberényi lakos szánjával együtt belezuhant egy mély hógödörbe. A lovak hátukon fekve, két óra hosszat vergődtek a hóban, míg ki tudták húzni őket. A falvak egész férfilakossága havat lapátol az utakon, de a szél újra be­temeti az utakat. Egyes helyeken már ol magasak a hófalak, hogy nem leh­et már feldobni a friss szélfaj­ta havat. Helyenként az útszéli fák sem látsza­nak már ki a hóból. A szekszárd— hő­­gyészi postaautóbusz sem jár.

Next