Kis Ujság, 1930. november (43. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

2 A hant, amely idekit 0® ! Ezeréves múltúnk emléke mesél a sírok szájával. A láthatatlan lé­lek szálldos a sírok fölött. Lélek jár körülöttünk, felénk sír, felénk csapkod, vijjogva kiált és halkan neszezve ismétli a költő örök sza­vait: Majd ha kijöttök és megálltok síromon, Zengjétek el a legszebb dalt a néma hantokon.­­ A legszebb dalt, melytől a szia dobog... És mi kijövünk és megállunk a néma sirhantok fölött. Azokra emlékezünk, akik voltak és elmen­tek mind. Leszakadtak az élet em­lőjéről, amelyhez ezer és ezer lát­hatatlan szállal tapadtak. Amíg vol­tak, észre se vették, hogyan lazul­nak a szálak és minden nap el­­szakajt egyet, hogy könnyebb le­gyen a válás, mikor leszakad ró­luk az élet. Voltak a barna hajak, az ezüstös fejek és elmúltak az édes arcok, eltűntek és elhallgat­ható a kedves szájuk, nem maradt ...Re­luk más, csak az a hant, amely meköi. jAzja hant, amelyik mindennél misebben tapad az élő szivekhez. A nehéz hant, amely fölé­ azt ír­juk, hogy nekik könnyű legyen, mázsás súllyal nehezedik az élők szivére. Elmennek az élők zarándokme­netben a holtak világába, nézik a díszes emlékeket, a márványosz­lopokat és az apró fakereszteket, amint némán sorakoznak egymás mellett a Csend Országában. Milyen nagyon tudnak hallgatni a halottak és­ mégis milyen beszé­desek. A márvánnyá keményedett arcok, a sápadt homlokok körül elfelejtett szavak, letűnt mozdula­tok, megtett és meg nem valósított cselekedetek támadnak lebirhatat­­lan hadsereggé. Mind-mind ott vannak a sírok körül és az élők eljöttek hozzájuk, hogy szembenéz­zenek velük, hogy nagy, számadást tegyenek önmagukkal. Ezeréves múlt lelke jár-kél a ha­lottak országában. Oly sok viszály­nak és oly sok csatának történelmi nevű, nagy vezetői, millió és mil­lió névtelen hősei támadnak föl az örök hallgatásból és itt állnak szembefordulva a csonka ország­nak maroknyi magyarságával, nagy figyelmeztetőn. Emlékeztetnek rá, hogy az ősi földnek minden röge, minden talpalatnyi földje porrá vált, hősi sziveket takar. A föld minden röge sziveket do­bogtat felénk és ezek a szivek mind velünk fájnak és miattunk hány­­torognak örök nyugtalanságban a hallgató hant alatt. Az elmúlt ezredév egy jövendő ezredévet kér számon a mai nem­zedéktől. Az elmúlt századok és az eljövendő századok nagy talál­kozóján odaállnak az élők elé a holtak, hogy erőt adjanak, hogy rámutassanak mindarra, amit fe­lénk kiált a magyar történelem annyi dicsőséges nemzedék törté­nelmén keresztül. .Nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért És keserűben annyi hü kebd­ szakadt meg a honért. Vájjon volt-e olyan időszak e nemzet történetében, amikor mél­tóbban idézhetjük e lánglelkű sza­vakat? A sírok világában, a halottak napján, amikor illik mérlegre tenni önmagunkat és illik leszállani sa­ját cselekedeteinken keresztül lel­künk mélységeibe­n a halottak napján, mikor ég felé lengnek és magasan szárnyalnak a kigyűjtött i KIS ÚJSÁG emléklángok a sírok felett — járjuk meg lelkünk és szívünk mélységeit és legmagasabb csúcsait és "gyújt­suk ki jobb jövőnk fáklyáját. A sírok világában járván és kelvén, gondoljunk az élőkre, gondoljunk azokra, akik jövendőnk zálogai körülöttünk és miattuk és érettük tegyünk fogadást, a hantra, amely ideköt, hogl is méltók leszünk hoz­zájuk ... Szederkényi Anna Nem emelik fel a holetta árát! Csak szigorú karteltörvény és az olcsó Hitel orvosolhatja a mezőgazdaság válságát A magyar politikai élet vezetőit most az a kérdés foglalkoztatja, hogy a kormánypárt ötösbizottsá­gának javaslata, amely a holetta árának tervezett felemeléséről szól, tulajdonképpen ajánlja-e a baletta árának felemelését, vagy pedig más irányban keresi az orvoslását a mai súlyos mezőgazdasági válság­nak, a mezőgazdasági termények értékesítésének. A bizottság csütörtöki döntése szigorúan bizalmas, és a megállapodás szerint a kü­lönböző terveket, gondolatokat a kettős ünnep után, hétfőn újra megbeszélik és csak azután hozzák nyilvánosságra. Mint a Kis Újság beavatott hely­ről értesült, a bizottság javaslata elutasítja a boletta árának fölemelését, annál is inkább, mert a boletta megteremtése sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyálta­lában nem javította meg a gabona­­termények árát, sőt azóta — igaz, hogy Magyarországon kívül eső okokból — még mélyebbre sülyedt a mezőgazdasági termények értéke. Bár értesüléseink szerint­ a bi­zottság nem utasítja el teljes ha­tározottsággal a boletta árának fel­emelését, azonban olyan előfelté­telekhez köti, hogy beavatott po­litikai körökben kizártnak tartják, hogy a kormány mégis ehhez az eszközhöz nyúljon, mert bekövet­kezhetik az, — ami az eredeti bo­­lettánál tapasztalható volt, — hogy a fogyasztók nagy tömegeit sújtotta a baletta árából eredő drágulás, viszont egyáltalában nem segített a gazdaközönségen. Politikai körökben a helyzet ja­vulását attól várják, hogy különö­sen a mezőgazdasági termeléshez szükséges ipari eszközök és gyári termékek árát hozzák megfelelően egyensúlyba a mezőgazdasági ter­mékek árával. Ennek pedig egyetlen orvossága van és ezt a régóta ígért kartel­­törvényben van módja a kormány­nak lefektetni. De éppen olyan fontosnak tart­ják végre a mezőgazdasági hitelkérdés ren­dezését, a hosszúlejáratú olcsó hitelek biztosítását. Ezen a két kérdésen dől el a ma­gyar mezőgazdasági termelés jö­vendő sorsa. A biblia, valamint annak tervezett felemelése csupán időleges orvosságnak készülhetett, sajnos azonban, a betegséget még csak nem is enyhítette. Éppen ezért a kiküldött ötös ho­lott a­ bizottság javaslata is erre a két szempontra hívja fel különö­sebben a kormány figyelmét s két­ségtelen, hogy ez a két eszköz le­het az, amely bizonyos mértékben enyhíteni tudja azt a katasztrofális helyzetet, melyben ma a magyar mezőgazdaság sínylődik. Az élet kereke Elbeszélés, írta Kázmér Gyula Házmesterét az öreg Imrefy Péter kúriai bíró igen kedvelte, mert Zavor­nik Mihály nyíltbeszédű, dolgos, j­óra­való ember volt, de a két Zavornik­­gyereket sehogysem állhatta. A kiseb­bik, a Pista, folyton az utcán ténfereg. De a nénje, a Manci, se volt a jóság tündére. Imrefy nem tiltotta el gyermekeit a Zavornik-csemetéktől, de nem is örült, ha beszélgetni látta őket Büsz­ke is volt a gyerekeire. Sokat töpren­gett jövőjü­kön s világos, határozott vonalban rajzolta ki életpályájukat. Gabi bíró lesz, Malvinka viszont, amíg férjhez nem megy, megszerzi a ta­nárnői oklevelet. Zavornik is törte olykor jámbor apai fejét gyerekei jövőjén, de számításaitól a szomorú való merész vonalban el­tért. Pista-gyerek gyűlölt minden köny­vet, de szenvedélyes hévvel szeretett minden sportot, legkivált a futballt. A Manci-leány tisztára öccsére ütött. Ku­tyába se vette a tanulást, de óraközi szünetekben szorgalmasan produkálja magát mint színésznő. — — A háború harmadik esztendejében Imrefy Péter hazafias lelkesedésből el­adta szép dunaparti házát és hadiköl­­csönt vásárolt. Előzőleg megkérdezte fiát, belemenjen-e a vásárba, Gabi már tizenhatodik évében járt. Tiszta je­les volt, beszélt németül, angolul s a legjobban vívott az egész gimnázium­ban. Az apai kérdésre, mint afféle hazafias hévvel Lek­i lélek, tűnődés nél­kül mondta: — Adja el, kedves apa. Zavornik Pistától apja nem kérdezett­­semmit, mert ne volt férj. Pista­­gyerek különben sem volt már otthon. Nagy üggyel-bajjal kijárta a négy pol­gárit, ekkor apja belátva, hogy ebből a fiúból miniszterelnök ugyan soha­sem lesz, beadta inasnak Bothos Já­nos autogénhegesztő műhelyébe. A mester erélyes ember volt s olyan po­fonokat hegesztett inasa képére, hogy Pista, bár kissé nehézfejű­ gyerek volt, akarva nem akarva, beletanult az auto­génhegesztés mesterségébe. Természe­tes, hogy a sport iránti szenvedélyeit a pofonok nem irtották ki, Zavornik Manci ekkoriban egy, varróiskolába járt. Húszéves volt Imrefy Gabi, amikor édesapja meghalt.­­Az az erős szikla, amit az öregúr élettapasztalata, ke­mény jelleme, szigorú szeretete a csa­ládra nézve jelentett, elporladt Miután pedig a szép fizetés is egyszerű özve­gyi nyugdíjjá zsugorodott, az egész családnak össze kellett húznia magát. De a gyerekek nem ijedtek meg az élettől. Gabi ügyvédi irodába ált és A mai nagy munkanélküliség idején a csongrád megyei kubikosok mindent elkövetnek, hogy munkához juthassa­nak. Egy részüket elhelyezték a né­­metbólyi földmunkáknál, más részük, kétszáznál is többen, az ország külön­böző tájai felé szétment munka után. Munkakeresés közben a messzi Dunán­­túlon Szentizsákon most csak a­ há­rom szegénysorsú, elfáradt szentesi, fen­­bikos, akik segélyt kérő levelet küld­tek haza. A komárom megyei Szentizréton megrekedtünk­! — Írják — »keresettünk nincs, már hitelt sem kapunk, ttb-t a keresetünkből nem tudtuk az eadfigst kifizetni. Hetek óta nem tudtunk dol­gozni a nagy munkahiány miatt, mind­annyian kimerültünk a nagy fáradság­ban. 100 kilométert gyalogoltunk, mire eddig eljutottunk, de már nem tudunk* tovább gyalogolni, nem bírja sem tes­tünk, sem lelkünk. Mivel pénzünk nincs, már az utcán húzzuk meg ma­gunkat.*: A levelet Szabó Bálint szentesi ku­bikos írta alá, azzal, hogy vele együtt van még két szentesi és hat csongrádi kubikos-munkás, akik valamennyien a legnagyobb nélkülözések közöttt élnek, és nem tudnak hazamenni, valamit keresett. Malvinka épp elvét­gezte a képzőt s tanítónői állást szer­­zett. Fordult a Zavornik-gyerekek sorsa is. Pista felszabadult s jól él. Ipari foglalkozását azonban csak mellékesen, kissé fitymálva űzi, jobban hoz neki a futball. Pista nevének a sportban jól hangzása van. Gyors, ötletes, kemény játékos. A múltkor egy osztrák csatár,­ úgy megrúgott, hogy öt hétig gyó­gyult a nyomorult németje. Ha Pista jól fejlődik, ő lesz az ország legkivá­lóbb játékosa. Manci nem sokáig tanulta a varrás mestiségére. Hiába fenyegette az édes­anyja, hogy s letöröm a derekadat, ha színésznő mersz lenni­, Manci titokban beiratkozott a sziniiskolába s most... A Zavornik­ nevet rég elvetette magától, Zuper Mancinak hívják, Imrefy Gábor kitüntetéssel tette le vizsgáit, aztán tiszteletijén tartva apja, akaratát, de a saját hajlandóságából is, beállt a bírósághoz. Fizetése száz­húsz pengő és olcsó ebéd a bírósá­gon. Egy szórakozása van: a vívás. Nyá­ron csónakázik is. A sport iránt álta­lában érdeklődik. Ismeri minden hazai és külföldi kiváló sportember nevét. Zavornik Pistáról igen nagy vélemény­­nyel van. Mert Zavornik Pista ma európai hírű futballérték. Már nem hegesztő­segéd. Egy futballkedvelő nagy úr bi­­cikliz­etet vett neki. Megkeres ha- 1930 november 1 Gyula város sürgősen kiadta az őszi és tavaszi közmunkákat Gyula város képviselőtestülete most tartotta meg a rendkívüli közgyűlését. Azért ültek össze, mert sürgősen dön­teni akartak a közmunkákról. Heilinger Károly főjegyző ismertette az állandó választmány javaslatát. E szerint a kormány százezer pengő se­gélyt adott a városnak a Bika-tó ren­dezésére, a Hősök ligetének létesíté­sére, a Halácsy-út kövezésére és a Klebelsberg-utcai csatorna elkészíté­sére. A Bika-tó rendezését és a Hő­sök ligetét a város házikezelésben ké­szítteti el, míg a másik két munkát vállalatba adja. Ottlakán Tivadar rámutatott arra, hogy Gyulán 500 építőmunkás közül csak 45 dolgozik, a többi a legna­gyobb nyomorban van. Épp ezért java­solja, hogy az útépítést még ebben az évben kezdjék meg, hogy legalább néh­ányan munkához juthassanak. Elhatározta a közgyűlés, hogy 1931. évre a folyó kiadások fedezésére száznyolcvanezer pengő függőkölcsönt vesz föl, amelyet 1931 december hó 31-ikén fizetnek vissza. A közmunká­kat azonnal megkezdik. Kubikosok segélykiáltása

Next