Kis Ujság, 1932. március (45. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
2 A szakadék ©© Szakadék, választja el a milliós néptömegeket a taktikázásban fuldokló parlamenti élettől. Mikor veszik észre, hogy ezt a szakadékot nem lehet áthidalni a szavak zuha-sagával, akármennyire hangsúlyozzák is ezek, hogy elkövetkezett végre-valahára a tetteknek az ideje. A tavasz, az áhítozott megújhodás már a kertek alatt jár, a fagyos földben már mozdul az élet a tavasz elé. A keserves, a szörnyűséges ínséges tél után sóvárogva várja minden épkézláb ember a tavasz és azt remélte, hogy mire beköszöni, akkorára új, céltudatos, célravezető munkaterv nyomán fog itt felpezsdülni az új élet. A nemzetmentő munka. Helyette azonban még mindig csak sopánkodások, sóhajtozások, sürgetések, hogy valaminek lenni kell, valaminek történnie kell. A vezető politikusok bevallják maguk is, hogy így nem mehet tovább. Veszélyeztetve van a nemzet étele, a nép széles rétegei nem bírják tovább a mai helyzetet. A gazdasági élet minden vonalán béklyóbakötöttség, haldoklás és pusztulás. A beismerések nyomán azonban nem látjuk a cselekvéseket. Azt mondják, hogy a munkának nem holnap, vagy holnapután, hanem még ma, azonnal meg kell indulnia. De csak mondják. Az elhatározó lépés azonban nem történik meg. Folyik a nagy hangverseny, mindenki tudja, hogy ezt vagy azt kellene tenni, de hol vannak a cselekvésre kész, bátorlelkűek? Azt mondják, így nem mehet tovább. Ezt azonban már beláthatatlan idő óta halljuk és ment tovább minden — lefele a lejtőn. A megsiratott néptömeg rágja az ínség kenyerét, elhagyatottan bandukol a munkanélküliségnek szörnyű útján és álmélkodva látja, hogy ebben az utolsó órában a hivatott vezetők még mindig a tanakodásnál tartanak. Eszünké jut az a bizonyos,Laszáp nevezetű, nyitraivánkai derék lelkész, aki tót létére mindig magyarul prédikált és ezt mondotta egy Szent István-napi prédikációjában: »Tavat beszéltem Szent István királról. Azóta nem történte semmi... Ami azt illeti, elég régen, beszélgetnek itt már a tennivalókról: :.Csak az a kár, hogy azóta nem történte semmi.* Cegléden feloszlott az egységespárt és egyelőre pártonkívüli ellenzéki marad Nagy erővel folyik a kisgazdák szervezkedése Gaal Gaszton és Hegymegi Kiss Pál a szabadságjogok helyreállítását követeli Vasárnap képes értekezletet tartott a ceglédi egységespárt. Dobos Sándor pártelnök azt a kérdést terjesztette elő, milyen álláspontot foglal el a párt Erdélyi Aladár országgyűlési képviselőnek a kormánypártból való kilépésével szemben. Síri csend követte az elnök felhívását, amelyet Kukta Béni, a megalakult független kisgazdapárt új elnöke tett meg, hangoztatva, hogy Erdélyi Aladár kilépése jó alkalmá szolgálhatna, arra, hogy Cegléden megalakítsák az egységes polgári frontot úgy, hogy az egységes párt testületileg csatlakozzék az ellenzékhez. Hittel Miklós azt kívánta, hogy zárják be előbb Erdélyi Aladár elhatározását. Hunyadi Ferenc" helyeselte a Kukta Béni által fölvetett gondolatot, de egyelőre — úgymond — maradjunk pártokon kívül. Bezzegh Ernő és Prukint János hasonló értelemben szólaltak föl. Ezek után az elnök megállapította, hogy a ceglédi egységes párt helyesli képviselőjének a pártból való kilépését és kimondja a helyi egységespárt feloszlását, de egyelőre nem csatlakozik egyik ellenzéki párthoz sem és mint pártonkívüli ellenzéki párt folytatja működését. Kukla Béni a gyűlés után úgy nyilatkozott, hogy a párt határozatát ideiglenesnek tekinti és azt hiszi, hogy a párt teljes egészében a független kisgazdapárthoz csatlakozik. A bajai kisgazdák gyűlése Mióta gyűléstilalom van az országban, a független kisgazdapárt minden vasárnap más és más vidékén tart olyan összejövetelt, amely szigorúan társadalmi formák közt "zajlik le. Az elmúlt vasárnap Baján rendeztek pártnapot, amelyen Gaal, Gaszton, Kun Bélá,Anttó István, Sauerborn, Károly, Mojzes János, Dinnyés Lajos, Láng Léhárt képviselők, Vass Sándor pártigazgató és Lelbach Oszkár, a párt volt bajai képviselőjelöltje vett részt. A vendégek tiszteletére adott társasebéden Ganl Gaszton beszélt elsőnek. — Az időknek egészen különös fordulása kellett ahhoz, — mondta, — hogy a szabad és független Magyarországon ahur annyi szabadság, mint a nem szabad és nem független Magyarországon volt. Odáig jutottunk, hogy ma már csak fehér asztalnál lehet nyilatkozatokat tenni. Pedig a vidéki néptől sem kell félteni ezt az országot, sőt a budapesti munkásság is hazafias és csak akkor veszti el telki egyensúlyát, ha elfogyott a kenyere és munkája. A gizdaközönségnek azt az adósságot, amit 32 pengős búzaár mellett csinált. S 10 pengős búzaár mellett, 12 százalékos kamattal kell visszafizetni. (.ehetetlen..'hogy..csak a pénz maradjon érintetlen szentség ebben az országban akkor, amikor vagyonok és értékek omlanak össze. Csak annyit követelhetnek az adóstól, amennyi értéket kapott. A külföldi hitelezők sem követelhetnek tőlünk olyan értékeket, amikkel nem rendelkezünk, el kell fogadniuk búzánkat, borunkat, állatunkat. Az adóztatásról, majd a kárlelkérdésről beszélt ezután és kijelentette, hogy nem ellensége a gyáriparnak, de ellensége a kizsákmányolásnak. A nagy tetszéssel fogadott szavak után a többi képviselő is nyilatkozott. Délután a szomszédos Vaskút községbe mentek a képviselők, ahol Péter János pártelnök üdvözölte őket. Ayiradonyban Hegymegi Kiss Pál képviselő vett részt a független kisgazdapárt vacsoráján. Kívüle Nánássy Imre, a szabolcsmegyei szervezet elnöke és Albrecht Ferenc, a kerület volt képviselőjelöltje beszélt. Földesen most alakult meg a független kisgazdapárt. Körhelyesi Géza, a bi- Itar nagybajomi kerület pártjának elnöke 700 kisgazda előtt fejtegette a pártprogramot. Vallás- és osztálykülönbségi nélkül mindenkit Gaal Gaszton táborában szóktok. v-' A szabadságjogokra figyelmeztették vay főispánt a debreceni beiktatáson Hajdú megye és Debrecen város hétfőn iktatta be hivatalába Vay László bárót, az új főispánt, aki Bethlen István gróf Az öreg Marci Elbeszélés, írta Rezek Román Hát bizony falun is történnek igen nagy dolgok, teszem azt, hogy a Marci kanász menyecskelányának kisfia született. No, kutyateringettét, ez aztán öröm ! Csaptak is olyan mulatságot, hogy az öreg Marci a hivataláról is megfeledkezett. Máskor hajnalban telitülkölte a falut, most meg, a keresztelő utáni reggelen, kilenc óra tájt is hiába biztatja a felesége. Marci elneveti magát és pattint az ujjával . — A hivatal? De unokám se született még sohse, igaz-e? Erre aztán a nagyeszű kanászné se tud mit felelni, csak örül szörnyen. Unokájuk született, — lám, így szereti őket az Isten. Hanem hát egy szó, mint száz, indulni kell. De nem ám csak amolyan kurtán-furcsán. Hogyisne ! A muzsikus cigány mirevaló? És Marci komoly hivatal idején, utcán is két szál cigánnyal húzatta a fülébe, de csak a jegyzőék házáig. A jegyzőné tekintetes asszony kint áll a kapuban és neveti az örege . Meg se látszik Marcin, hogy egész éjszaka mulatott, táncolt, csak nagyon jókedvű. — Jaj, de türelmetlenek már a hízók, Marci bá ! — Már csak tessék megbocsátani, tekintetes asszony, kicsinyég elidőztem. Roppant tisztességtudással kezet csókol a jegyzőnőnek: — De mondok, most már a hivatal a legelső. — Aztán szép-e a fiú? — Hogy szép-e? A rózsa se szebb. És vagy generális lesz belőle vagy miniszter. A tanítónő tekintetes asszonynak is eldicsekszik Marci az unokájával, aztán már itt is, ott is kitárulnak a kapuk. Megjött Marci a keresztelőről, hát nyitni kell az ólakat frissen. Röf, röf, hármával-négyével sietőznek a kocák, hol innen, hol onnan. Rózsaszínűek, szürkék, meg sok-sok malac, fekete disznó is akad, bezzeg a Kaporéti kandisznója már csak nagyurasan lépeget. Nini, hogy reng a tokája, hja, igen-igen, fiatalabb kéne, hát addig még elsétálgat egy csöppet. Igaza van. Marci különben is úgy véli, hogy mindenkinek igaza van. Oly aranyos a jókedve, hogy megölelné az egész világot. Végre kiér a faluból. Tréfás szellőcske lengedez, ami jót tesz Marci fejének: kicsit hüti, hütögeti. Piros bort is ittak az éjjel, egy, két, három literrel, az ilyen portékától pedig nem igen nyughatnak másnap a gondolatok. Neki pedig igen nagyok a tervei az unoka körül. Hiszen mi tagadás benne, az idő kereke nagyot fordult: a kanászság ma már —■ igaz-e — nagy gazdagság, a sokféle járandóságot számon se tudja tartani. Fordulni ugyan fordult az idő kereke, de csak egyet. Mert ha oda is elfordul a nagyeszű anyjukom sürgetésére, hogy a kanászság hivatal legyen, amelyiknek köszönés jár minden olyan embertől, akinek nincs hivatala akár gazdaember, akár boltos, akkor abban a szempillantásban örökre elsimul minden baj ezen a kövér, gazdag világon. Az unokának hadd járjon ki a gazdagság tetejébe hivatal, köszönés, rang is ! Ilyen gondolatokban úszik Marci. A konda letér az országútról, könnyedén feljut egy szelid dombra, onnan le és a messzeségben már ott zöldül haragos színével az erdő. Pedig hát dehogy haragszik : teli van makkal. Ezt jól tudják a disznók, amiből nyilvánvaló — véli Marci —, hogy a sertés a legokosabb állat a világon. Annyi szent, hogy sok embernél sokkal okosabb, mert sohasem haragszik. Mire való is az? Eljutnak az erdőszélig, ott aztán akár le is fekhetnék Marci, hiszen a két fia is vele van, de nem úgy verik ám a cigányt. Jó kanásznak ezer a gondja. Ismer mindért fürge malacot, hát még az öreguras ártányokat. Aztán, ha legokosabb állat is a disznó, de a legkényesebb is. Olyan könnyen megbetegszik, akár valami kisasszony. És ami a legnagyobb hiba: nem tud beszélni. Csak kókadozik, étvágytalankodik, aztán se szó, se beszéd, örökre elnyújtózik. Ilyen bajok ármánykodnak a hivatal körül és Marcit épp azért szereti mindenki, mert soha ki nem fogy a gondoskodásból. Lám, most is, kialvatlan és zákányos fejjel sorra szemléli a sertéseket mind és mivelhogy meg van elégedve, hát rágyújt, még csak most és körültekint. Felhőtlen az ég, süt a nap, és amint Marci néz, nézelődik, két-három puskalövésnyire egy másik konda tűnik fel, a szomszéd falubeli. Annak Hajbók András a főkanásza, ugyanaz a Hajbók, akivel tizenöt év óta gyülölségben él. Valami zsebórán vesztek össze. Végigmérték akkor egymást, szörnyű, fekete gyülölséggel, de holmi sebes tapintásra, vagy, ments Isten, késve nem került a sor. Marci nézelődik. Hajbókot nem látni Hát ha nem látni, akkor majd megkeresi. — Esvány, — szól az egyik fiának — átméri Hajbókhoz. Egy kis eligazítanivalóm van vele. Vigyázzatok a gyesznókra. Megy, megy az öreg, odaért másik kondához. Hajbók vadrózsabokor alatt heverész subán, pipaszó mellett. És amint Marci egyre közeledik, András fölkel fektéből. Vájjon mit akar a nagy ellenség? — Adj isten! — köszön tíz lépésre Marci. Barátságos a hang, hát András szívesen viszonozza. Marci kezet nyújt. Ilajbók elfogadja és két öreg, kérges kéz egymásba kapcsolódik. Szép dolog ez nagyon. — Mondok, elgyűvök hozzád,Andris, mivelhogy igen meg vagyok elégedve a dolgok állapotjával. Unokám született. — E mán nagy dolog. Hallottam róla. — A legislegnagyobb ! — ,javít Andris vélekedésén Marci. — Ott csintalankodtam reggel kilenc óráig. Nevet és a subájából öblös sorosüveget húz elő. — De mondok, ez a piros bor még csintalanabb, no, csak Andris, húzz belőle. Hajdók szeme megcsillan, hát ez csakugyan a legislegnagyobb dolog : békülni jött a nagy ellenség! Iszik-iszik András, aztán Marci társalkodik az italallal. Leülnek. — Ilyen a világ, — mondja Hajbók — ilyen. Elhallgatnak, mert András azt akarja ezzel mondani, hogy ha a haragból bő- KIS ÚJSÁG 1932 március és Károlyi Gyula gróf hívének vallotta magát. Behatóan foglalkozott gazdasági kérdésekkel. Debrecen közgyűlésén Hegymegi Kiss Pál képviselő kifogásolta a főispáni intézmény fönntartását, majd szokatlannak mondotta, hogy Kossuth városában, a demokratikus Debrecenben a városi tényezők meghallgatása nélkül Vay László báró lett főispán. Nem akar ünneprontó lenni, csak az ellen tiltakozik, hogy a főispáni székből a kormány támogatására hívta fel a pártokat. A beszéd nagy vihart keltett. Az egységespártiak erre eláll - kiáltottak. Hegymegi Kiss azonban folytatta és figyelmeztette a főispánt, hogy Debrecenijén jobban vigyázzon a szabadságjogokra, mint lírharmegyébert, mert azokat Debrecenben nem lehet megnyirbálni. Állandó lárma közben bírálta a főispán beszédét, aki röviden azzal felelt, hogy nem szólított föl senkit a kormány támogatására. II pápa lakniklinolt a mai itt példátlan ínségéről A pápa vasárnap este egy boldoggáavatási per befejező ülésén beszédet mondott, amelyet rádión is továbbítottak. A pápa szólott a mostani idők nagy erkölcsi és anyagi ínségéről is, amely talán példátlan a történelemben s amely három alapvető bajra : a kevélységre, a kapzsiságra és az élvezetvágyra vezethető vissza. Megáldja mindazokat, akik a mostani súlyos időben szűkölködnek. Megáldja az összes nemzeteket és különösen a távolkeletnek azt a két nagy nemzetét, amelyekre aggodalommal tekint ma az egész világ. Áldásával gondol azokra, akik Oroszországban, Mexikóban és Spanyolországban különleges okokból lelki szükséget szenvednek. Pápai áldásába zárja azokat is, akiknek kezében nyugszik a nemzetek sorsa, hogy az isteni kegyelem mindenütt felébressze az új keresztény életet ,j401 ■«ioeł®®®®®©epns®Eis ' HU Nyugalomba venni a széesfehfrH^ tiszti főügyész. Kisteleki KárolyMpH Székesfehérvár tiszti főügyésze, aki lRto Pdal áll a város szolgálatában, megrongálódott ■egészségi általata miatt a jövő héten adja be nyugdíjaztatási kérelmét. A megüresedett tisztséget áprilisban töltik be. Ez idő szerint Nagy Zsigmond dr. helyettes főügyész és Schraelsz József dr. ügyvéd pályáznak.