Kis Ujság, 1932. március (45. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

2 A szakadék ©© Szakadék, választja el a milliós néptömegeket a taktikázásban ful­dokló parlamenti élettől. Mikor ve­szik észre, hogy ezt a szakadékot nem lehet áthidalni a szavak zuha-­sagával, akármennyire hangsúlyoz­zák is ezek, hogy elkövetkezett vég­­re-valahára a tetteknek az ideje. A tavasz, az áhítozott megújhodás már a kertek alatt jár, a fagyos föld­ben már mozdul az élet a tavasz elé. A keserves, a szörnyűséges ín­séges tél után sóvárogva várja min­den épkézláb ember a tavas­z és azt remélte, hogy mire beköszöni, akko­rára új, céltudatos, célravezető m­un­­katerv nyomán fog itt felpezsdülni az új élet. A nemzetmentő munka. Helyette azonban még mindig csak sopánkodások, sóhajtozások, sürgeté­sek, hogy valaminek lenni kell, va­laminek történnie kell. A vezető po­litikusok bevallják­ maguk is, hogy így nem mehet tovább. Veszélyeztet­ve van a nemzet étele, a nép széles rétegei nem bírják tovább a mai helyzetet. A gazdasági élet minden vonalán béklyóbakötöttség, haldoklás és pusztulás. A beismerések nyomán azonban nem látjuk a cselekvéseket. Azt mondják, hogy a munkának nem holnap, vagy holnapután, hanem még ma, azonnal meg kell indulnia. De csak­ mondják. Az elhatározó lépés azonban nem történik meg. Folyik a nagy hangverseny, mindenki tudja, hogy ezt vagy azt kellene tenni, de hol vannak a cselekvésre kész, bá­­torlelkűek? Azt mondják, így nem mehet to­vább. Ezt azonban már beláthatatlan idő óta halljuk és ment tovább min­den — lefele a lejtőn. A megsiratott néptömeg rágja az ínség kenyerét, elhagyatottan bandukol a munkanél­küliségnek szörnyű útján és­ álmél­­kodva látja, hogy ebben az utolsó órában a hivatott vezetők még min­dig­ a tanakodásnál tartanak. Eszünké jut az a bizonyos,­Laszáp nevezetű, nyitraivánkai derék lelkész, aki tót létére mindig magyarul pré­dikált és ezt mondotta egy Szent István-napi prédikációjában: »Tavat beszéltem Szent István királról. Az­óta nem történte semmi... Ami azt illeti, elég régen, beszél­getnek itt már a tennivalókról: :.Csak az a kár, hogy azóta nem történte semmi.* Cegléden feloszlott az egységespárt és egyelőre pártonkívü­li ellenzéki marad Nagy erővel folyik a kisgazdák szervezkedése Gaal Gaszton és Hegymegi Kiss Pál a szabadságjogok helyreállítását követeli Vasárnap k­épes értekezletet tartott a ceglédi egységespárt. Dobos Sándor párt­elnök azt a kérdést terjesztette elő, mi­lyen álláspontot foglal el a párt Erdélyi Aladár országgyűlési képviselőnek a kor­mánypártból való kilépésével szemben. Síri csend követte az elnök felhívását, amelyet Kukta Béni, a megalakult füg­getlen kisgazdapárt új elnöke tett meg, hangoztatva, hogy Erdélyi Aladár kilé­pése jó alkalmá szolgálhatna, arra, hogy Cegléden megalakítsák az egységes pol­gári frontot úgy, hogy az egységes párt testületileg csatla­kozzék az ellenzékhez. Hittel­ Miklós azt kívánta, hogy zárják be­ előbb Erdélyi Aladár elhatározását. Hunyadi Ferenc" helyeselte a Kukta Béni által fölvetett gondolatot, de egyelőre — úgymond —­ maradjunk pártokon kívül. Bezzegh Ernő és Prukint János hasonló értelemben szólaltak föl. Ezek után az elnök megállapította, hogy a ceglédi egységes párt helyesli kép­viselőjének a pártból való kilépését és kimondja a helyi egységespárt feloszlását, de egyelőre nem­ csatlakozik egyik ellen­zéki párthoz sem és mint pártonkívüli ellenzéki párt folytatja működését. Kukla Béni a gyűlés után úgy nyi­latkozott, hogy a párt határozatát ideig­lenesnek tekinti és azt hiszi, hogy a párt teljes egészében a független kisgazda­­párthoz csatlakozik. A bajai kisgazdák gyűlése Mióta gyűléstilalom van az országban, a független kisgazdapárt minden vasár­nap más és más vidékén tart olyan összejövetelt, amely szigorúan tár­sa­­dalmi formák közt "zajlik le. Az elmúlt vasárnap Baján rendeztek pártnapot, amelyen Gaal, Gaszton, Kun Bélá,Anttó István, Sauerborn, Károl­y, Mojzes Já­nos, Dinnyés Lajos, Láng Léhárt kép­viselők, Vass Sándor pártigazgató és Lel­­bach Oszkár, a párt volt bajai képvi­selőjelöltje vett részt. A vendégek tiszte­letére adott társasebéden Ganl Gaszton beszélt elsőnek. — Az időknek egészen különös fordu­lása kellett ahhoz, — mondta, — hogy a szabad és független Magyarorszá­gon ahur annyi szabadság, mint a nem szabad és nem független Ma­gyarországon volt. Odáig jutottunk, hogy ma már csak fehér asztalnál lehet nyilatkozatokat tenni. Pedig a vidéki néptől s­em kell félteni ezt az országot, sőt a budapesti munkásság is hazafias és csak akkor veszti el telki egyensúlyát, ha elfogyott a kenyere és munkája. A g­i­zd­aközönségnek azt az adóssá­got, amit 32 pengős búzaár mellett csinált. S 10 pengős búzaár mel­lett, 12 százalékos kamattal kell visszafizetni. (.ehetetlen.­.'hogy..csak a pénz maradjon érintetlen szentség ebben az országban akkor, amikor vagyonok és értékek om­lanak össze. Csak­ annyit követelhe­tnek az adóstól, amennyi értéket kapott. A külföldi hitelezők sem követelhetnek tő­lünk olyan értékeket, amikkel nem ren­delkezünk, el kell fogadniuk búzánkat, borun­kat, állatunkat. Az adóztatásról, majd a kárlelkérdés­­ről beszélt ezután és kijelentette, hogy nem ellensége a gyáriparnak, de ellen­sége a kizsákmányolásnak. A nagy tetszéssel fogadott szavak után a többi képviselő is nyilatkozott. Dél­után a szomszédos Vaskút községbe mentek a képviselők, ahol Péter János pártelnök üdvözölte őket. Ayiradonyban Hegymegi Kiss Pál kép­viselő vett részt a független kisgazdapárt vacsoráján. Kívüle Nánássy Imre, a sza­­bolcsmegyei szervezet elnöke és Albrecht Ferenc, a kerület volt képviselőjelöltje beszélt. Földesen most alakult meg a független kisgazdapárt. Kör­hely­esi Géza, a bi- Itar nagybajomi kerület pártjának elnöke 700 kisgazda előtt fejtegette a párt­programot. Vallás- és osztálykülönbségi nélkül mindenkit Gaal Gaszton táborában szók­tok. v-' A szabadságjogokra figyelmeztették vay főispánt a debreceni beiktatáson Hajdú megye és Debrecen város hétfőn iktatta be hivatalába Vay László bárót, az új főispánt, aki Bethlen­ István gróf Az öreg Marci Elbeszélés, írta Rezek Román Hát bizony falun is­ történnek igen nagy dolgok, teszem azt, hogy a Marci kanász menyecskelányának kisfia szüle­tett. No, kutyateringettét, ez aztán öröm ! Csaptak is olyan mulatságot, hogy az öreg Marci a hivataláról is meg­feledkezett. Máskor hajnalban telitül­költe a falut, most meg, a keresztelő utáni reggelen, kilenc óra tájt is hiába biztatja a felesége. Marci elneveti magát és pattint az ujjával . — A hivatal? De unokám se született még sohse, igaz-e? Erre aztán a nagyeszű kanászné se tud mit felelni, csak örül szörnyen. Unoká­­juk született, — lám, így szereti őket az Isten. Hanem hát egy szó, mint száz, indulni kell. De nem ám csak amolyan kurtán-furcsán. Hogyisne ! A muzsikus cigány mirevaló? És Marci komoly hi­vatal idején, utcán is két szál cigánnyal húzatta a fülébe, de csak a jegyzőék házáig. A jegyzőné tekintetes asszony kint áll a kapuban és neveti az örege . Meg se látszik Marcin, hogy egész éjsza­ka mulatott, táncolt, csak nagyon jó­kedvű. — Jaj, de türelmetlenek már a hízók, Marci bá ! — Már csak tessék megbocsátani, tekintetes asszony, kicsinyég elidőztem. Roppant tisztességtudással kezet csó­kol a jegyzőnőnek: — De mondok, most már a hivatal a legelső. — Aztán szép-e a fiú? — Hogy szép-e? A rózsa se szebb. És vagy generális lesz belőle vagy minisz­ter. A tanítónő tekintetes asszonynak is eldicsekszik Marci az unokájával, aztán már itt is, ott is kitárulnak a kapuk. Megjött Marci a keresztelőről, hát nyitni kell az ólakat frissen. Röf, röf, hármá­­val-négyével sietőznek a kocák, hol in­nen, hol onnan. Rózsaszínűek, szürkék, meg sok-sok malac, fekete disznó is akad, bezzeg a Kaporéti kandisznója már csak nagyurasan lépeget. Nini, hogy reng a tokája, hja, igen-igen, fiata­labb kéne, hát addig még elsétálgat egy csöppet. Igaza van. Marci különben is úgy véli, hogy mindenkinek igaza van. Oly aranyos a jókedve, hogy megölelné az egész világot. Végre kiér a faluból. Tréfás szellőcske lengedez, ami jót tesz Marci fejének: kicsit hüti, h­ütögeti. Piros bort is ittak az éjjel, egy, két, három literrel, az ilyen portékától pedig nem igen nyughatnak másnap a gondolatok. Neki pedig igen nagyok a tervei az unoka körül. Hiszen mi tagadás benne, az idő kereke nagyot fordult: a kanászság ma már —■ igaz-e — nagy gazdagság, a sokféle járandósá­got számon se tudja tartani. Fordulni ugyan fordult az idő kereke, de csak egyet. Mert ha oda is elfordul a nagy­eszű anyjukom sürgetésére, hogy a ka­­nászság hivatal legyen, amelyiknek kö­szönés jár minden olyan embertől, aki­nek nincs hivatala akár gazdaember, akár boltos, akkor abban a szempillan­tásban örökre elsimul minden baj ezen a kövér, gazdag világon. Az unokának hadd járjon ki a gazdagság tetejébe hivatal, köszönés, rang is ! Ilyen gondola­tokban úszik Marci. A konda letér az országútról, könnyedén feljut egy szelid dombra, onnan le és a messzeségben már ott zöldül haragos színével az erdő. Pedig hát dehogy ha­ragszik : teli van makkal. Ezt jól tudják a disznók, amiből nyilvánvaló — véli Marci —, hogy a sertés a legokosabb állat a világon. Annyi szent, hogy sok embernél sokkal okosabb, mert sohasem haragszik. Mire való is az? Eljutnak az erdőszélig, ott aztán akár le is fekhetnék Marci, hiszen a két fia is vele van, de nem úgy verik ám a cigányt. Jó kanásznak ezer a gondja. Ismer min­dért fürge malacot, hát még az öreguras ártányokat. Aztán, ha legokosabb állat is a disznó, de a legkényesebb is. Olyan könnyen megbetegszik, akár valami kisasszony. És ami a legnagyobb hiba: nem tud beszélni. Csak kókadozik, ét­­vágytalankodik, aztán se szó, se beszéd, örökre elnyújtózik. Ilyen bajok ár­mánykodnak a hivatal körül és Marcit épp azért szereti mindenki, mert soha ki nem fogy a gondoskodásból. Lám, most is, kialvatlan és zákányos fejjel sorra szemléli a sertéseket mind és mivel­hogy meg van elégedve, hát rágyújt, még csak most és körültekint. Felhőtlen az ég, süt a nap, és amint Marci néz, nézelődik, két-három puska­­lövésnyire egy másik konda tűnik fel, a szomszéd falubeli. Annak Hajbók And­rás a főkanásza, ugyanaz a Hajbók, aki­vel tizenöt év óta gyülölségben él. Vala­mi zsebórán vesztek össze. Végigmérték akkor egymást, szörnyű, fekete gyülöl­­séggel, de holmi sebes tapintásra, vagy, ments Isten, késve nem került a sor. Marci nézelődik. Hajbókot nem látni­ Hát ha nem látni, akkor majd meg­keresi. — Esvány, — szól az egyik fiának — átméri Hajbókhoz. Egy kis eligazítani­­valóm van vele. Vigyázzatok a gyesz­­nókra. Megy, megy az öreg, odaér­t másik kondához. Hajbók vadrózsabokor alatt heverész subán, pipaszó mellett. És amint Marci egyre közeledik, András fölkel fektéből. Vájjon mit akar a nagy ellenség? — Adj isten! — köszön tíz lépésre Marci. Barátságos a hang, hát András szívesen viszonozza. Marci kezet nyújt. Ilajbók elfogadja és két öreg, kérges kéz egymásba kapcsolódik. Szép dolog ez nagyon. — Mondok, elgyűvök hozzád,­­Andris, mivelhogy igen meg vagyok elégedve a dolgok állapotjával. Unokám született. — E mán nagy dolog. Hallottam róla. — A legislegnagyobb ! — ,javít And­ris vélekedésén Marci. — Ott csintalan­kodtam reggel kilenc­ óráig. Nevet és a subájából öblös s­orosüve­­get húz elő. — De mondok, ez a piros bor még csintalanabb, no, csak Andris, húzz belőle. Hajdók szeme megcsillan, hát ez csakugyan a legislegnagyobb dolog : bé­­kü­lni jött a nagy ellenség! Iszik-iszik András, aztán Marci társal­­kodik az italallal. Leülnek. — Ilyen a világ, — mondja Hajbók — ilyen. Elhallgatnak, mert András azt akarja ezzel mondani, hogy ha a haragból bő- KIS ÚJSÁG 1932 március és Károlyi Gyula gróf hívének vallotta magát. Behatóan foglalkozott gazdasági kérdésekkel. Debrecen közgyűlésén Hegymegi Kiss Pál képviselő kifogásolta a főispáni in­tézmény fönntartását, majd szokatlannak mondotta, hogy Kossuth városában, a demokr­a­tik­us D­ebrecenben a városi tényezők meghallgatása nél­kül Vay László báró lett főispán. Nem akar ünneprontó lenni, csak az el­len tiltakozik, hogy a főispáni székből a kormány támogatására hívta fel a pár­tokat. A beszéd nagy vihart keltett. Az egységespártiak erre eláll -­ kiáltottak. Hegymegi Kiss azonban folytatta és fi­gyelmeztette a főispánt, hogy Debrecen­ijén jobban vigyázzon a szabadságjo­gokra, mint lírh­armegy­ébert, mert azokat Debrecenben nem lehet meg­nyirbálni. Állandó lárma közben bírálta a főis­pán beszédét, aki röviden azzal felelt, hogy nem szólított föl senkit a kor­mány támogatására. II pápa laknikl­in­olt a mai itt példátlan ínségéről A pápa vasárnap este egy boldoggá­­avatási per befejező ülésén beszédet mondott, amelyet rádión is továbbítot­tak. A pápa szólott a mostani idők nagy erkölcsi és anyagi ínségéről is, amely talán példátlan a történelemben s amely három alapvető bajra : a kevélységre, a kapzsiságra és az élvezetvágyra vezethető vissza. Megáldja mindazokat, akik a mostani súlyos időben szűkölködnek. Megáldja az összes nemzeteket és különösen a tá­volkeletnek azt a két nagy nemzetét, amelyekre aggodalommal tekint ma az egész világ. Áldásával gondol azokra, akik Oroszországban, Mexikóban és Spanyolországban különleges okokból lelki szükséget szenvednek. Pápai áldá­sába zárja azokat is, akiknek kezében nyugszik a nemzetek sorsa, hogy az isteni kegyelem mindenütt felébressze az új keresztény életet ,j401 ■«ioeł®®®®®©epns®Eis ' HU Nyugalomba venni a szé­­esfehfrH^ tiszti főügyész. Kisteleki KárolyMpH Székesfehérvár tiszti főügyésze, aki lRto Pd­al áll a város szolgálatában, megrongálódott ■egészségi álta­lata miatt a jövő héten adja be nyugdíjaztatási kérelmét. A megüresedett tiszt­séget áprilisban töltik be. Ez idő szerint N­agy Zsigmond dr. helyettes főügyész és Schraelsz József dr. ügyvéd pályáznak.

Next