Kis Ujság, 1932. szeptember (45. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-01 / 195. szám

1932 szeptember 1 érő helyzetét és kifejti, hogy amikor az összes hatalmak fegyverkeznek, Németországtól sem lehet el­­venni azt a jogot, hogy bizton­­­­sága érdekében a hadseregét fejleszthesse. Schleicher német hadügyminiszter evvel a kérdéssel kapcsolatosan ki­jelentette, hogy, egy 65 milliós népet nem lehet tovább pária gyanánt kezelni. Ha Németországtól megtagadják az egyenlő jogú fegyverkezést, akkor nem vesz részt a leszerelési érte­kezlet előkészítésében és nemzeti uton fegyverkezik. Az eddigi megalkuvó német kor­mányok után ez a férfias hang visszhangra talál majd az egész vi­lágon. A német öntudat ébredését jelenti és kétségtelenül riasztó ha­tású lesz Párizsban. Visszavonták­­ a látszató-re­letet Az országos tiltakozás, amit a három­­­­nappal ezelőtt kibocsátott új, látszatadó-­­ rendelet keltett, teljes eredménnyel járt.1 .Kenéz Béla kereskedelmi miniszter szer­­­dán a kormány nevében kijelentette,­ hogy­­ a rendelet a legrövidebb időn belül visszavonják. A miniszter szerint a nagyobb adófizet­­­tők életmódjának nyíltan és titokban, való megfigyeltetése nem volt szándéko-­­­ban a kormánynak és a sérelmes uta­­sítás csak tévedésből került a rende­letbe. Amennyire elismerés illeti a mi­nisztert, hogy­ gyorsan teljesítette a dol­gozó polgárság jogos kívánságát, any­aijára kívánatos, hogy ilyen mélybe vágó tévedések — amik­­ valóságtas gazdasági riadalmat kel­tenek — ne fordulhassanak elő. A látszatadórendelet visszavonása örömmel tölti el az ipart és kereske-­­­delmet, amely valóságos lidércnyomás-­­tól szabadult föl. Különösen fontos, hogy­­ a forgalomnak, a gazdasági életnek sza­badságát ne korlátozzák nálunk most,­­ amikor a gazdasági helyzet az egész vi­­­­lágon javuló irányzatot­ mutat. n Nem leh­et megállapítani az érdi repülőszerencsét­enség okát Megírtuk, hogy az érdi repülőtéren kedden lezuhant a műegyetemi sportre­pülőegyesület egyik fiatal pilótája, Ga­lamb Gusztáv. A repülőgép pozdorjává tört és a pilóta szörnyethalt. A szeren­csétlenség után az érdi csendőrség azon­nal megindította a vizsgálatot, hogy megállapítsák a borzalmas szerencsét­lenség okát. Tekintve, hogy a gép tel­jesen összetörött, vezetője pedig anélkül, hogy eszmélésre tért volna, meghalt, a szerencsétlenség okának pontos megállapítása csaknem teljesen le­hetetlen-Kara Jenő, a Magyar Aero Szövetség alelnöke Galamb Gusztáv katasztrófájá­val kapcsolatban kijelentette, hogy az ilyen szerencsétlenségnek kétféle oka le­het. Egyik az, hogy a gép vezetője sú­lyos kormányzási hibát követ el, a má­sik pedig, hogy a repülőgép valamelyik alkatrésze eltörik. Galamb Gusztáv, aki kiváló képességű pilóta volt, semmi esetre sem követhetett el olyan súlyos hibát a gép vezetése körül, amely a katasztrófára vezet­hetett volna, így tehát minden valószínűség szerint a gépnek történhetett hirtelen valami baja, de hogy ez mi volt, azt most már — tekintve, hogy a gép teljesen össze­törött — lehetetlenség megállapítani. Galamb Gusztáv édesapja Galamb András MÁV felügyelő. A szerencsétlenül járt fiatalembernek, aki 1910-ben szü­letett, egy testvére volt, a nála négy év­­vel idősebb testvérbátyja, András, a megrendítő szerencsétlenség szemtanúja, akire még az a szomorú kötelesség is hárult, hogy a családját a borzalmas eseményről értesítse. A rokonszenves fiatal pilóta halála az egész országban nagy részvétet kel­tett. : r. , - fhami mutio üzem íme Porz elére beküldendő. Rácz patika Bikíuhajas. KIS ÚJSÁG Borzalmas gyilkosság a budapesti Zitatelepen Baltával verte agyon vejét az anyós­a A megölt fiatal férj az egész környék réme volt Borzalmas gyilkosság történt szerdán reggel 6 óra tájban a főváros kilence­dik kerületének külső részén, az úgy­nevezett Zita-telepen. A telep helyén a háború alatt hadi­kórház volt. Később a kórházbarakokat hajléktalanoknak adták bérbe. A telep 57. számú barakjának 10. számú lakását bérelte 1925 júliusa óta özvegy Fekete Józsefné 44 éves konzervgyári munkás­­­­nő, aki négy gyermekével költözött az­­ alig négy négyzetméternyi kis szobács­kába. Két év előtt Feket­énének egy 20 éves fia és egy 13 éves leánya halt meg gyors egymásutánban. Legidősebb fia Vas megyébe, Farkasfa községbe költö­zött. Nem sokkal a két haláleset után Fe­­keténé nagyobbik leánya, az akkor 17 éves Annus megismerkedett Csavajda Jó­zsef 19 éves soffőrrel. A soffőr szülei ugyancsak a Zita-telepen laktak. Az öreg Csavajda különben szolga, a felesége pe­dig takarítónő a Bálint-klinikán. Csa­­­­vajda József rövid udvarlás után meg­­­ kérte a szép Fekete Annus kezét és­­ hamarosan meg is volt az esküvő.­­ A fiatal soffőr, aki az egyik fővárosi­­ taxivállalatnál volt alkalmazva, a házas­­s­­ág után egyszerre megváltozott. A fia­­­­talok együtt laktak Fekete Józsefnével, de­­ az esküvő után alig pár hónappal­­ állandóan perpatvartól volt hangos az 57-es bárak környéke. Csavajda kocsmázni és kártyázni kez­dett. Emiatt hamarosan elbocsátották a taxivállalattól és azóta — mintegy más­fél éve — nem volt sem állása, sem ke­resete. A háromtagú családot az anyós tartotta el, aki tizenöt év óta legszor­galmasabb munkásnője az egyik fővá­­­­rosi konzervgyárnak,­jének, hogy elmegy leányáért. Csavajda ugyanis azt hitte, hogy­ felesége egyik rokonánál tartózkodik a Mária Valéria­­telepen. A soffőr azonban nem várta meg anyósa visszatértét, hanem ismét eltávozott hazulról és a Zita-telepen levő Szatmári-féle vendéglőbe ment. A be­borozott embernek, akit különben a ven­déglőben nagyon is jól ismertek, nem akartak újabb szeszesitalt adni, mire botrányt csapott. A vendéglős rendőrt hívott, aki kive­zette Csavajdát a vendéglőből és az Ernő­ utcában levő rendőrőrszobára akarta kisérni, m­ert a garázda ember­nél hatalmas kést talált és Csavajda azzal fenyegetődzött, hogy mindenkit le­szúr. A rendőr közbelépésére Csavajda el­csendesedett. Megkérte a rendőrt, en­gedje meg, hogy hazamenjen. Megígérte, h­ogy csendesen és rendesen fog visel­kedni. Alig távozott azonban el a rendőr, Csavajda visszatért a vendéglőbe és ismét botrányt csinált. A helyiség tulajdonosa megint rendőrért küldött. Csavajda ekkor kirohant a ven­déglőből és hazaszaladt. De nem a szá­llába ment be, amelynek díványán szo­ko­tt aludni, hanem a mellette levő kes­keny kamrában a földön vetett magá­nak ágyat, azután a kamra ajtaját ma­gára zárva, lefeküdt. A rendőr a vendéglős kérésére el is m­ent Csavajda lakására, de mert a szobában nem talált senkit, az­t gon­dolta, hogy a garázda soffőr­ nem tért haza és eltávozott. Fekete Józsefné az éjszakát az egyik szomszéd barakban töltötte, ahonnan reggel fél hat­kor visszament saját laká­sába, hogy magának és vejének regge­lit készítsen. Aprófára volt szüksége, de mert az ő fejszéjének nyele eltörött, átment a szemben levő barakban lakó Bogács Gyula rendőr felesége­ és fejszét kért tőle kölcsön. Mikor onnan visszatérve benyitott laká­sába, Csavajda már ébren volt. Amint Feketénét meglátta, nyomban lármázni kezdett és ismét feleségét követelte az idős asszonytól,­­ kezelt a véres test színhelyére. Vitéz Ve­­rőczey Béla rendőrkapitány nyomban kihallgatta Fekete Józsefnét, aki a kö­vetkezőképpen mondta el a történteket: — Aprófát vágtam a fejszével a tűz­gyújtáshoz. Még a kezemben volt a vágószerszám, mikor bementem a szo­bába, hogy gyufát hozzak ki. Vöm, aki a kamrában aludt, hajnalban bement a szobába és amikor én beléptem az aj­tón, fölébredt. Nekem ugrott és a fele­ségét követelte tőlem, azután fojtogatni kezdett. A zsebéhez kapott, ahol ha­talmas kését szokta tartani. Rettenetesen megijedtem, mert olyan feldühödött volt, biztosra vettem, hogy a késsel meggyilkol. „ Ijedtségemben a kezemben levő bal­tával háromszor feléje sújtottam. Mikor leesett a földre, tértem csak esz­mélethez és nyomban jelentkeztem a­ rendőrnél. . . ­ Az asszony elhagyja a garázda férjet ! Csuvajdát felesége és anyósa is váltig­­ kérték, hogy hagyjon fel a kocsmázás­­­­sal és nézzen munka után. A soffőrnek azonban tetszett a munkátlan élet és ha naphosszat tartó henyélés után elment hazulról, akkor munkakeresés helyett valamelyik kocsmába vette útját. Dor­­­­bézolásaira anyósától és feleségétől kért­­ pénzt. Amikor ezek megelégelték Csa­­­­vajda henye életét, a munkanélküli sof­főr * • fenyegetésekkel kényszerittlte őket arra, hogy odaadják neki a pénzü­Feketénél és leányát igen elkeserítette ez az állapot. Szomszédaik rábeszélé­sére a fiatal asszony el is akart válni garázda urától, de mikor ezt Csavajda tudomására hozta, a soffőr valósággal megvadult és össze-vissza verte a vézna asszonykát. Feketéné egy alkalommal a rendőrsé­gen panaszt is tett veje ellen életveszé­lyes fenyegetés miatt. Akkor Csavajdát beidézték a rendőrségre, de mert meg­fogadta, hogy ezentúl rendesen fog élni és mert anyósa visszavonta az ellene tett panaszt, elengedték. Attól a perctől kezdve azonban, h­ogy eltávoztak a rend­őrségről, még elviselhetetlenebből bánt a részeges soffőr családtagjaival. Feleségét lobbi­bee­ véresre verte, s ezért a fiatal asszony egy hét előtt Vas­­megyében lakó bátyjához utazott. Ettől az időtől kezdve Csavajda József visel­kedése még kibirhatatlanabbá lett. Min­dennap hangosan veszekedett anyósával, mert neki tulajdonította azt, hogy a fe­lesége otthagyta. Hol a feleségem?... Kedden este megint vendéglőben volt Csavajda és 11 óra tájban boros fővel jött haza. Feketéné ekkor már aludt, de a garázda vő durva kiabálással felkötötte és fe­leségét követelte tőle. Egy órán belül hozza haza a fele­ségemet, — kiáltotta dühödten a részeg ember — különben rossz vége lesz a dolgnak!­­­­ Feketéné félelmében azt mondotta be­ „Megöltem a vémet...“ Hogy a következő percben mi történt a kis lakásban, arról pontos adat még nincs a rendőrség kezei között. Tíz perccel azután, h­ogy Feketéné Bogácsék­­tól a fejszével elment,­­ hatátsápadtan támolygott ki ismét lakásának ajtaján. Roskadozó léptek­kel a Hungária­ körút és Üllői-út sarkán álló rendőrőrszemhez ment és igy szólt hozzá: Tartóztasson te, biztos úr, megöltem a vémet. A rendőr először azt hitte, hogy a magából kikelt, remegő asszony elme­beteg. Feketéné azonban továbbra is bi­zonygatta, hogy néhány perc előtt meg­gyilkolta vejét. — Önvédelemből ütöttem agyon egy­­ fejszével, mert megtámadott. Nagyon­­ megijedtem tőle, azt sem tudtam, hogy I mit teszek. A rendőr visszakisérte a még mindig remegő asszonyt a baraklakásba. Mi­kor a kis­­szoba ajtaját kinyitotta, bor­zalmas kép tárult szeme elé. A négy négyzetméter terüséül szoba padlóján ujjnyi vastagon állott az alvadt vér. A bejárattól két lépésnyire borzalmasan összeroncsolt fejű ember feküdt a fül­előn. Törzse még vonaglott egyet-egyet és a lábak is, amelyek feljebb, egy alacsony pamlagon feküdtek, ugyancsak meg-megvonaglottak. A rendőr a telep gondnoki hivatalából nyomban telefonált a mentőknek és je­lentette a borzalmas gyilkosságot a fő­­kapitányságnak is. A mentők még éles­ben találták ugyan a rettenetes sebeiből vérző Csavajdát, de meg sem kísérelték a sebek elkötését, mert látnivaló volt, hogy a rettenetesen összevagdalt ember már csak pillanatokig él. , Negyed hét után néhány perccel, anélkül hogy eszméletét visszanyerte volna, Csavajda József meghalt­ Röviddel ezután rendőri bizottság érs A véres szoba Csavajdáék kis szobájában két ágy áll egymás mellett, velük szemben a pam­­lag, amelyen Csavajda lábai voltak. A soffőr ezen a pamlagon szokott aludni, míg a két ágy felesége és anyósa háló­­helye volt. A pamlag mellett fehérre festett konyhaszekrény, azon néhány, üveg paradicsom. Egy rozoga konyha­­asztal és két szék egészik­ ki a kis szoba bútorzatát. A falakon szentkép és több bekeretezett fénykép. * , j — Szerencsétlen gyermekeim, —, mondja a fényképekre Feketéné. '! ,j Az ágynem­űek össze-vissza dobálva'; az egyik dunyha felhasítva, a pehely kiszűrődött belőle, vörösre festette őket Csavajda kiomlott vére. Az ágyon törött­­lábú szék hever. — A rém dobta hozzám még az éj­szaka, — vallotta F­eketéné. — A petró­leumlámpát is hozzám vágta. Isteni csoda, hogy nem gyulladt meg a fából készült barak. — Nyolc órakor a borzalmasan össze­­hasítolt fejű holttestet, melynek agy-­­veleje is kilátszott, a törvényszéki or­vostani intézetbe vitték, Feketénét pedig a rendőri bizottság a főkapitányságra kisérte. ”­­ Ott özvegy Feketéné ugyanúgy mondta el a véres tragédia lefolyását és annak előzményeit, mint az első kihallgatása­kor lakásán. I , • ■ ” i Azzal védekezett, hogy önvédelem- j böl ötte meg a vejét. -u — Nem sajnálja, amit tett? — kér­dezték tőle a rendőrtisztviselők.­­ Feketéné sírva fakadt. Csendesen zo­kogva felelt: — Bizony, nagyon sajnálom. Nem akartam én agyonütni, de féltem, hogy ő végez velem. Jaj, Istenem, mi lesz ve­lem most?!... .­­ . . 3 A tanuk a gyilkos anyós javára vallanak Vitéz Verőczey Béla dr. rendőrkapi­tány, a nyomozás vezetője szerdán dél­előtt egész sereg tanút hallgatott ki a­ Zita-telepi dráma ügyében. A tanuk valamennyien megerősítet­­ték Feketéné vallomását és elmond­ták, hogy Csavajda nemcsak család­ját rémezgette garázdálkodásával, ha­nem az egész Zita-telep retteget tőle. Valószínű, hogy Feketéné tényleg önvé­delemből sújtott a kezében levő bal­tával Csavajdára. A rendőrség csütörtökön több tanút hallgat ki az ügyben és ezért egyelőre még nem tartóztatták le özvegy Feke­­ténét, hanem csak őrizetbe vették, t. p. SOFFOmSLTEX FIGYELMÉBE! .Mielőtt bárhova beiratk­oz- Byárorsz^Sei^régibb^ t^esití1 \tri? fSa?at h»Ud/P^t’ EarpfmstebwftS,£120;| hírs­ég bengiqfcpt.) ~ s Telefon_41 2—41.}

Next