Kis Ujság, 1933. május (46. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

_____ ÍL. IH HLL 20 A faláda meg a címeres bölcső Az Országos Gyermekvédő Liga vasár­nap ta totta országos gyűjtés­t előkészi­­ő díszközgyűlését Budapesten, a Tiszti­kaszinó nagytermében. A gyűlésen Alb­recht királyi herceg elnökölt. Az ünnepi beszédet Gömbös Gyula miniszterelnök mondotta. A gyűlés elején két kicsi hadiárva, akiket a Liga gondoz, virágcsokorral üd­vözölte Albrecht királyi herceget és a miniszterelnököt. Verses köszöntővel ad­ták át virágaikat. Azokról a gyermekekről szólott a vers, akiknek nincsen ottho­nuk. Az elhagyatottakról, a sápadt arcú, bánatos szemű emberpalántákról, az élet mostohagyermekeiről. Nekik nincs a­­gyermekszobájuk«. Nincsen kicsi feh­ér ágyacskájuk, fejük alját nem az édes­anyjuk igazgatja. Az ő édesanyjuk a Gyermekvédő Liga. A miniszterelnök szavaiban a versiké­ből indul ki, amit az ár­tatlan gyermek­­szál intézett hozzá. A nemzet szempont­­jából — mondotta — egyforma jelentő­séggel bír minden gyermek. Akár fa­­­ládából összetákolt bölcsőben ringatják, akár címeres bölcsőben, jelentősége nem változik. A magyar jövendő szempontjá­ból egyformák. Mert Isten is úgy akarja ne lehessen tudni, vájjon a labdából összetákolt bölcsőben, vagy a címeres bölcsőben ringó gyermek jövendő mun­kálkodása lesz-e kihatással a nemzet boldogulására. A miniszterelnöknek igaza van. Az isteni szikra ott ragyog minden gyer­meki lélekben. A körülmények, a neve­lés, a családi viszonyok és a társadalmi viszonyok döntik el hogy abból a szik­rából azután világító fáklya lesz-e, vagy pedig hamar kihuny és örök sötétség marad utána a lélekben — akár címeres bölcsőben, akár pedig faládából tákolt bölcsőben ringatták légyen a gyerme­ket. Az a gyermekszoba, h a jó gyermek­­szoba, mindenesetre döntő fontosságú. Mai életünk azonban kiáltóan bizonyítja, hogy nem minden függ attól a gyer­mekszobától. Mezítlábasokat látunk ma a legmagasabb polcokon ülni. Nagy ál­lamoknak vezető férfiai között találko­zunk olyanokkal, akik ma a világ sor­sát igazgatják és ők is abból a bizonyos faládából indultak el. De nem is kell az ország határán túl mennünk. Fölös­leges rámutatni MacDonaldnak, Musso­­lininek az alakjára. Ha egy kicsit végig­lapozgatjuk a magyar történelemnek a lapjait, halhatatlan nevek világítanak fe­lénk. Munkácsy Mihály, Petőfi Sándor és a többi nagyok. Bizony nekik sem volt címeres bölcsőjük. Ehelyett útra­­valóul kaptak a Mindenható Istentől csodálatos tehetséget és még csod­álato­­sabb erőt hogy ezt a tehetséget ki is tudták magukban fejleszteni. Nem a faláda teszi, nem a címeres bölcső. És mert nem az teszi, hogy mi­lyen volt az első pólya: csipkés, hím­zett patyolate, vagy tisztára mosott házivászon, azért kell egyformán őr­ködni mind a bölcső fölött. Azért kell eljönnie annak az időnek, amikor a bölcsőben álmodó életnek nem kell végre-valahára rimánkodnia a jótékony­sá­g filléreiért, hanem kenyeret tud adn neki a szülőapja , a becsülettel el­végzett munka árán. Pestkörnyéki termelők nagygyűlése a tejrendelet ellen Azok a gazdák, akik Budapesten és környékén árul­ják tejtermelésüket, a tej­­rendelet kiadása előtt még egy utolsó nagyszabású nyilvános nagygyűlést ren­deznek, melyen a tej szabad forgalmát követelik továbbra is. Azzal okolják meg elhatározásukat, hogy a magas tejárak folytán csökkenni fog a tejfogyasztás. A tej forgalmi ára nincs arányban más fontos élelmezési cikkek árával. Súlyos panaszuk ezen­felül az is, hogy a rendelet értelmében a tejtermelő csak akkor adhatja el saját termelésű tejét, ha napi 500 liter tejet termel, de akkor is csak abban az eset­ben, ha megfelelő gépberendezést lé­tesít. A főváros közönsége nem fogja tudni megérteni, miért kell kezelt­ tejet vásárolnia, amikor az ország többi la­kosainak, hétmillió embernek szabad gazdatejet inniük. Az ötven literen aluli tejtermelőket tej­szövetkezésekbe kénysze­­rítik, különben csak 30—40 százalékkal alacsonyabb áron, ipari tej árban érté­kesíthetik terméküket KIS ÚJSÁG 1933 május 2 Milliónyi rajongó tömeg előtt a munka szentségét hirdette Hitler Németország nem hajlandó tőbbé a hüllőidtől függni A világtörténelem legnagyobb felvonulása a tempelhofi mezőn Példanélküli arányokkal ünnepel­ték meg május elsejét a német nem­zeti szocialisták. Berlin fővárosa virágdíszbe borult és zászlók rengetegébe öltözött, egész nap száz és száz zenekar játszott. Reggel kilenc órakor a L­ustgartenben, a fővá­ros óriási ligetében gyülekezett a ber­lini ifjúság díszruhás rendőrök és ro­­hamosztagosok sorfalai között. Megszámlálhatatlan tömegű fiatalság özönlötte el a ligetet. Pompásan feldíszített emelvényen áll­tak Hindenburg elnök, Zsiller kancellár és a kormány tagjai. Ezerhétszáz főnyi gyermekkórus éne­kelte el a német himnuszt, majd Göb­­bels propaganda miniszter beszélt. — Megteremtjük, — mondatta — a társadalmi békét, az igazság és a munka diadalát. Azután az ősz Hindenburg elnök szólt az ifjúsághoz. A nap jelen­őségét mél­tatta, majd így szólt:" — Ha szívvel gondolok ebben az órá­ban azokra a német nőkre és fér­fiakra, akik szorgalmas napi munkában keresik kenyerüket és mély együttérzés­sel azokra, akiket korunk gazdasági ín­sége a munkától és annak áldásaitól még távol tart Az, hogy módot és esz­közöket találjunk a munkanélküliek se­regének foglalkoztatására, kenyerük megkeresésére, a kormánynak egyik leg­főbb feladata. A korszak, amelyben élünk, komoly és súlyos, de ha mind­nyájan összetartunk, akkor Isten tovább is segíteni fog minket. Ettől az akarat­­tól áthatva kiáltjuk: Németország, a mi szeretett hazánk, éljen! Egetverő éljenzés fogadta a birodalmi elnök beszédét és azután ismét a gyer­mekkórus énekelt. Berlin felett egész nap repülőgépek és a Friedrichshafenből hajnalban ide­érkezett Zeppelin keringett. 20 repülőgé­pen érkeztek meg kü­önböző vidéki vá­rosokból felküldött munkásküldöttségek Ezeket a küldöttségeket Hindenburg ki­hallgatáson fogadt­a a repülőgépek és amely az ünneplő százezrekkel szinte mesebeli, káprá­zatos látványt nyújtott. Pontosan este nyolc órakor jelezték hangszórókon a nemzeti munka ünnepé­nek kezdetét. Elhallgattak a zenekarok, elhalkult az irtózatos tömeg, a magasba repültek a zászlók ezrei. Feltűnést kel­tett közöttük az, amelyiken kék mező­ben fehér kereszt volt látható. Az orosz nemzeti szocialista mozgalom zászlója, Hitler beszél Amikor Hitler autója az emelvényhez érkezett, a milliónyi tömeg harsongva éljenezte a dadalmas nemzeti szocia­lista mozgalom vezérét. Göring minisz­ter üdvözölte a kancellárt, aki azután a következő beszédet mondotta: — A régi május elseje a gyűlölet és testvérharc napja volt, ma pedig az egész német nép egységének jelképe. Az uj jelszó az: «Tiszteljétek a munkát és becsül­jétek meg a munkást.« — Az ember értékének mérője ezentúl a munka lesz. Olyan államot akarunk, amely mindenkinek megadja a minden­napi kenyeret. Ez az állam nem függ­het a külföldtől. Német nép, te nem vagy másodosztályú nemzet, megalázni többé téged nem lehet! A kancellár ezután kijelentette, hogy a kormány elrendeli az általános munkaszolgálati kötelezettséget. Mindent a parasztnál kell kezdeni, akitől aztán a munkáshoz visz az út. A német házakat és palotákat rendbe kell hozni, hogy százezer embernek ad­janak kenyeret. A kormány óriási köz- Ili­unkákat kezd, újjáépítteti az egész német útháló­zatot. Hitler így fejezte be: — A világ üldöz bennünket, de annál inkább egységesnek kell lennünk. A né­met nép ismét erős lett kitartásban és az áldozatok elviselésében. A kancellár beszéde után a zenekarok himnuszokat játszottak, majd kápráza­tos tűzijáték volt, miközben tölgyet ül­tettek el Hindenburg tiszteletére. A milliós tömeg az éjszakai órákban, rendzavarás nélkül széjjefoszlott. Egymillió ember a tempelhofi mezőn A déli órákban kezdtek csak kibonta­kozni a májusi ünnepség roppant kör­vonalai. Berlin különböző részeiből el­indultak a menetek a tempelhofi mező felé Minden menetben 60—79.600 mun­kás és alkalmazott vonult fel. A menetek élén egyenruhás roham­csapatok haladtak. Óriási néptömegek özönlöttek a zenekarok után, a feldíszí­tett házak között Mindenütt Hitler arcképét árusították a horogkeresztesek A következő felírás volt az arcképeken: — Németország felébredt! A főútvonal, amely a tempelhofi me­zőre vezet, egyetlen virágerdő volt. Ber­lin legszebb részében, az Unter den Lindenen hatalmas tömegek örvény­­lettek Délután három órára a felvonulás be­fejeződött. A tempelhofi mezőre érkezett nép­tömeget egymillió emberre becsül­ték. Énekelve, táncolva ünnepelte a nép a tavaszt, am­i Hitler beszédének ideje el nem érkezett. Gyilkolt a revolveres tréfa: súlyos sebesülés és öngyilkosság lett a vége ---———-■*————­­ ■■■ Megrendítő kettős dráma történt vasárnap este Nagykanizsa külső városrészében, Kiskanizsán. Plánder Lászlóné lakásán nagyobb társaság szórakozott bor mellett. Tíz óra tájban látogatóba jött ötvös Lász­ló, fiatal hapszámoslegény is. Vidá­man szórakozott a vendégekkel, amikor később váratlanul elővette hatlövetű lovassági revolverét. Plan­­dernéra fogta és tréfásan kérdezte, nem fél-e tőle. Az asszony nem is felelhetett, mert a következő pillanatban elsült ötvös kezében a fegyver, kialudt a petróleumlámpa is, a háziasz­­szony pedig kétségbeesetten ki­áltozott segítségért. A társaság egyik tagja meggyújtot­ta a lámpát és ekkor megdöbbenve látták a szobában lévők, hogy Plán­­derné vérző fejjel hever a padlón. Ötvös remegve állt az asztal mel­lett, azután hirtelen mellének szegezte a re­volvert és elsütötte. A szeren­csétlen legény szörnyethalt, Plandernét a mentők a nagykanizsai kórházba szállították. Az orvosok megállapították, hogy a golyó az ar­cán hatolt be és az állán jött ki. A rendőrség a tanúkihallgatások alapján megállapította, hogy a revolver véletlenül sült el, ötvös pedig azért lehetett öngyil­kos, mert nagyon megdöbbentette tragikus tréfálkozásának következ­ménye. i­t A nemzeti munka káprázatos ünnepe Este h­ét órakor fejeződött csak be teljesen a világtörténelem legnagyobb arányú felvonulása. Katonás rendben, végeláthatatlan sorokban állott a nép a tempelhofi mezőn, várva Hitler kan­cellár megérkezését. Négyszáz óriási fényszóró világított és százötven másik fényszóró ontotta a fényt a nemzeti kormány emelvényére. Nappali világosságban úszott az óriási mező, amely fölött keringtek ................................................... Bethlen István grófot baleset érte sétalovaglás közben Inkepusztán Hétfőn az a riasztó hír terjedt el a fővárosban, hogy Bethlen István gróf volt miniszterelnököt, inkei bir­tokán súlyos baleset érte. Bethlen húsvét óta tartózkodik In­­kén és idejének nagyrészét gazdasági ügyeinek intézésére fordítja. Naponta kétszer ki szokott azonban lovagolni és­ ilyen sétalovaglás alkalmával tör­tént vele a baleset. Kedvenc hátas­lován indult el szombaton is kúriájá­ról, de alig haladt néhányszáz mé­ternyire, a ló az útmenti árok ol­dalán megcsúszott. A botlás után a ló megbokroso­dott és pillanat alatt levetette Bethlent a hátáról. Bethlen kizuhant a nyeregből, mi­közben a paripa is a földre bukott. A volt miniszterelnök a paripa alá ke­rült, de a szerencsétlenséget észre­vették a kastélyban, a cselédség kirohant és Beth­lent kiszabadította veszedelmes helyzetéből. Azonnal ágyba fektették, mert az arca és a feje több helyen vérzett. Nagykanizsáról Takách Zoltán dr. kórházi főorvost hivatták ki Inke­­pusztára. A főorvos bekötözte Beth­len gróf sérüléseit és elrendelte, hogy ágyban maradjon. A volt miniszterelnök a legsúlyo­sabb sérülést az orrán szenvedte. Orrcsontja eltörött, azonkívül megsérült a bal karján, az arcán és a nyaka jobboldalán is. Hétfőre Bethlen István gróf álla­potában lényeges javulás állott be. Csonttörése begyógyult és egyéb sé­rülései is olyan könnyűnek mutat­koznak, hogy mindössze néhány na­pig van szüksége orvosi kezelésre. Hír szerint a volt miniszterelnök ma, kedden már Budapestre akar utazni, amennyiben az orvosok meg­engedik. Valószínű, hogy még ezen a héten felszólal a képviselőházban, a költségvetési vita során.

Next