Kis Ujság, 1933. július (46. évfolyam, 147-171. szám)
1933-07-01 / 147. szám
4 Családi házat építhet vagy vásárolhat; terhes kölcsönét kicserélheti az előnyös hosszútörlesztésű BIB takarékkölcsönnel. Díjtalan felvilágosítást nyújt: Budapesti Ingatlan Bank rt. 1 Budapest, VII., Rákóczi út 10. hogy így a bánya rabjai talán meg KIS UJS A G :====ИИИИ=====л 1933 julius 2 szájra jár az a hiresztelés, hogy a katasztrófa előtt az egyik bányász véletlenül megsértette a két aknát elzáró falat és talán ez okozta a katasztrófát. Felvilágosítást kértünk erre vonatkozóan a bányaigazgatóságnál, ahol azonban műszaki képtelenségnek mondták a dolgot, mert minden vájatot úgy nyitnak meg, hogy fúróval előbb két-három métert előre hatolnak. Ha ott nem jelentkezik víz, csak akkor indul meg a fejtés, ha a cementfalat az egyik vájár tényleg meg is sértette, ez nem okozhatta a katesztórát, mert legfeljebb centiméterekről lehet szó és nem egy mély 1 .fúrásról. A szerencsétlenség színhelyén szombaton ott járt Esztergályos János országgyűlési képviselő is, aki ezeket mondotta: — Az már kétségtelen, hogy nem földcsuszamlás történt és nem természeti erőnek tulajdonítható a szerencsétlenség. Súlyos hibának tartom, hogy a mentőmunkákat végző bányászokat, akik nyakig iszapban dolgoznak, életük kockáztatásával, nem sűrűbben váltják. Az én véleményem szerint félóránként kellene váltani őket, hogy friss erővel gyorsabban menjen a munka. Mindenesetre kíváncsian várom a hivatalos vizsgálat végső eredményét. A munkások suttogják, de nem mernek erről nyíltan beszélni, mert féltik kenyerüket, hogy a szerencsétlenséget megelőző éjszakán az egyik munkás, aki esti tíztől reggel hatig terjedő munkaidőben dolgozott a Solymár-aknában, véletlenül valóban megfúrta azt a betonfalat, amely a Solymár lakhát az elhalt Erzsébet-aknával határolta. Ezt cáfolják,de szerintem mégis lehetséges, hogy ez a körülmény bontotta meg a víz egyensúlyi helyzetét és így okozati összefüggésben lehet a bekövetkezett szerencsétlenséggel. Mivel azonban én nem vagyok szakember, tehát véleményt nyilvánítani nem tudok, tudják: van még remény, — segítségükre vannak, — életüket megmentik Azonban péntek reggel kaptak választ utoljára kopogásukra a bányászok. Azóta félelmesen mély csend honol az eltemetett tárnában. A tizenegy fogoly nem ad választ, bár a mentőcsapatok a kopogást gyakran megismétlik... Az utolsó pillanatig bíznak mégis, hogy sikerül a tizenegy szerencsétlent felszínre hozni Az igazgatóság egyébként úgy határozott, hogy »akár élve vagy halva kerülnek ki« a tizenegy bányász, hozzátartozóik hiánytalanul megkapják illetményüket. Amennyiben munkásokat halál érte volna, abban a az esetben azoknak az özvegyeknek, akiknek férjük tíz éven alul szolgált a vállalatnál, száz pengőt folyósítanak havonta, azoknak részére, akiknek férjük tíz esztendőnél tovább szolgált, rendes nyugdíjat adnak. Teljesen megbízható forrásból a Kis Újság munkatársa arról értesült, hogy a bánya most Pilisszentiván községnek egy és fél fillér járulékot fizet minden leszállított métermázsa szén után. A bányának ezt az adót a Solymár területén termelt szén után nem kell lerónia, mert a Solymár alatt fekvő bányarész a vállalat saját tulajdona. A részvénytársaság üzleti politikája kivánta tehát, hogy az aknázás inkább Solymár község, illetve az Erzsébet-akna felé irányuljon, mert ezzel jelentős tételt takarítanak meg. A szomorúság árnyékában Túlzás nélkül lehet mondani, hogy valóban a borzalmak faluja a bányásznépség községe, Pilisszentiván és Pilisvörösvár. Megdermedt arcú emberek hangtalanul járnak-kelnek. Mint a Messiást, úgy várják a földalóli híreket. Szombaton már a hordalékkal több tárgyat hoztak fel a csillék. Az iszapból kihalásztak egy csizmát, amelynek a talpát a víz sodorta el és úgy leborotválta, hogy nem is jó rágondolni, mi történt a csizma tulajdonosával. Hozzátartozókat péntek estétől kezdve nem engednek a bánya területére. Ott sirdogálnak az asszonyok és rokonok a szerpentinüs szélén. Az üzem egyébként teljes erővel folyik tovább. Azok a csillék, amelyeket a rettenetes erő papír módjára lapított össze, ott fekszenek romhalmazba különtéve a mordonává tőrt bányafák társaságában. Ezt a szomorú csendéletet egy bányászköpeny darabja, egy fejszerész és egy lámpatöredék tarkítja, itt áll előttem Marnok Istvánná. Férje a 34 éves vájár, három gyermek apja, kilenc éve áll a társaság szolgálatában. Az asszony erőltetett nyugodtsággal beszél boldog családi életéről, a békés együttesről. Szeresse======== =============бя ha óta megváltozott minden. Azóta szegény asszony helyét sem leli. A gyerekek? A jó Isten és a szomszédok gondjára vannak bízva... Az utolsó együttlétről beszél az asszony: — Mintha szegény jó Istvánom megérezte volna a bajt. Kedden este vacsora közben mondta: — »Na fiam, holnap veszélyes helyen dolgozunk, meglátod nem jövök többé haza.« Azután nagyon szomorú lett, szótlanul fogyasztotta el a vacsoráját, a gyerekeket megsimogatta és pihenőre tért... Szerda reggel időben kelt, fanyar mosollyal távozott tőlünk. Úgy tettette a jókedvet. Megérezte az én szegény uram. Nem is hiszem, hogy hazajön. Adja az Egek Ura, hogy én tévedjek, akkor a legboldogabb asszony leszek a világon. ...Este borul a tájra. A nap valahol ott fekszik bíborágyába a pilisi hegyek mögött. Katonás sorban állnak azok a bányászok, akik most éjjeli munkára mennek. Halk, álitatos ima, aztán csikorog a liftajtó és felhangzik a bányászköszönés: — Jó szerencsét! A föld elnyeli a csoportot. Kis szünet, fáradt, megtört emberek jönnek föl. Ezeket váltották. — Nincs semmi újság — mondják kórusban lehangoltan — megyünk haza. Sietnek, mert friss munkaerőre van holnap szükség. A bánya teljes üzemben dolgozik... Sarmath Pál, АА=И=И========л A kopogásra már nincs válasz... A Kis Újság munkatársa szombaton este beszélt a felváltott mentőcsoport egyik tagjával, Tóth Károllyal. Amikor kilépett a liftből, a kimerültségtől szinte tántorgott. Igen el van keseredve, hogy oly lassan jutnak csak előre. Elmondotta, hogy ha a szerencsétlen tizenegy társa eljutott még idejében egy levegőaknához, akkor még mindig lehet egy kevés remény arra, hogy életben maradtak. Sőt talán kibírják, míg valamilyen módon itat nyitnak a tárnához és kiszabadulnak.De ez csak abban az esetben lehetséges, ha olyan szelvényekben vannak, amelyekben az iszap legfeljebb csak félig öntötte el a szinteket. A késő esti órákban megállapították, hogy az iszapban talált betondarabok nem a betonfalakból valók, amelyek a Solymár-tárnát a régi számnától elválasztották, hanem az í üzemen kívül helyezett Erzsébeti akna leszerelt szivattyúinak alapjai ivottak. Munkatársunk látott egy-két ilyen napvilágra került betondarabot. Egy-egy ilyen betonlap oly nagy, mint egy jókora íróasztal. Az erőltetett munka folytán egyébként szombaton rövid időre félelmes akadály merült föl, mert a szívókészülékek fejei eldugultak és az iszap ülepedni kezdett a szivattyúban. Szerencsére ezt az akadályt sikerült elhárítani. Megtudtuk azt is, hogy lent az aknába, a segély csapatok sűrűn adják jelzésüket, az egy rövid és két hosszú kopogást. Borzalmas vérfürdőt rendezett a megszállt Bácska Száján nevű községében egy emberi mivoltából kivetkőzött legény. Baltával rátámadt az édesapjára és amikor irtózatos csapásokkal szétverte a fejét, nem irgalmazott a két kis húgának, valamint a mostoha anyjának sem. Kegyetlen cselekedetét a dúsan termő, zsíros bácskai föld miatt követte el, amelyből kitagadták. Orcsik András szalaii gazdálkodó az elmúlt éjjel arra ébredt, hogy fa kutyái erősen ugatnak. Fölkelt és kiment a háza elé, ahol a sötétből eléje toppant a fia, Orcsik György. Az apa látta, hogy valami megvillan a fiánál, rosszat sejtve kérdezte: »Mit akarsz?« — Add vissza a földemet, azért jöttem, — kiáltott rá a fia. S meg se várta a választ, magasra emelte a fejszét s rettenetes erővel fejbecsapta az apját. Az öreg ember mint a darab • fa, vágódott le a földre s hang nélkül, mozdulatlanul maradt, azonban az elvetemült legény még kétszer fejbevágta az édesapját és valósáéval szétverte a fejét. — Neked se kell többet a föld, — mondotta gúnyosan és még rúgott is a holton egyet, majd gyors lépésekkel bement a házba, ahol reszketve ült ágyában a mostohaanyja, ki mindent hallott. — A földért mentél hozzá az apámhoz, a föld miatt kell meghalnnod! — kiáltott a legény és a következő pillanatban veletrázó kiállással hanyatlott vissza a párnájára Orcsik Andrásné, az arcát kettévágta a balta csapása együtt,koponyájával A megvadult legény nem elégedett meg a két áldozattal: »A tietek se lesz a föld, — mormogta ördögi vigyorgással, gyertyát gyújtott, újra kezébe kaptaf a véres baltát és a pislákoló fény mellett indult a ház másik részére, megkeresni a kisebb testvéreit. Rájuk is talált, ott feküdtek összeölelkezve a 11 éves [Viktória s a 8 éves Mária. A kisleányok hallották anyjuk halálsikoltását s mint a madárfiókák bújtak össze az ágyukban. .; — Bandi, ne bánts bennünket, — könyörögtek a kishugai, de hiába, az apagyilkos nem irgalmazott nekik sem. Fölemelte a véres fejszét s a következő pillanatban a kis Mária kettéhasított fejjel holtan zuhant az ágy alá. Orcsik Györgynek, a megvadult fenevadnak kezéről már csöpögött a három halott ráfröccsent vére, de még mindég nem volt elég: a negyedik áldozatra vetette magát. A következő ütés édes húgát, Viktória arcát érte , bár a kislánynak volt annyi ereje, hogy felhasított arccal leugrott az ágyról és kifutott a szobából, de nagy rémületében nem találta az ajtót. A bátyja elérte, megragadta és három borzalmas csapással a felismerhetetlenségig szétroncsolta a fejét. Kora hajnalban fedezték fel szomszédok a borzalmas vérfüradót és Varga András elmondta a csendőröknek, hogy éjfél előtt Orcsik György hangját hallotta szomszéd tanyáról. A csendőrök elásiettek Orcsik lakására. A gyilkos már otthon aludt, olyan mélyen, hogy alig tudták felrázni. A legnagyobb nyugalommal csak ezt mondta: — Már régen kellett volna velük végeznem. Kifosztottak mindenből, elvették az én jó, zsiros földemet! Az elvetemült legény azt vallja, hogy az apjával már nyolc év óta haragban él, abban az időben vitt az öreg gazda fiatalasszonyt a házhoz s az utóbbira, valamint a második házasságából származó leánygyermekére íratta minden vagyonát. Emiatt Orcsik György már rég készült a véres leszámolásra. Letartóztatták és beszállították a nagykikindai törvényszék fogházába. Vérpatak folyt a bácskai föld miatti——n—rvi——n i A szálául legény baltával gyilkolta meg apját, mostoháját és hét kis bogár uliuiiiiiiiiiiii atiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiieiiiiimiiiiiiii Tizentől millió pengőt veszít a főváros a Vásárpésztáron Szombaton délelőtt Sipőcz Jenő polgármesternél folytatódtak azok a nagyjelentőségű tanácskozások, amely a Talbot-villamossági központ és a Vásárpénztár felszámolásával kapcsolatosak. Ezúttal a két többségi párt vezérével, Wolff Károllyal és Kozma Jenővel tárgyalta le a pohárrester ezt a két égető kérdést, amelyeket még a nyári szünet előtt el kell intézni. A fővárosnak eddig áramátvételi szerződése volt a Talbot-val. Ezt kellene most meghosszabbítani, vagy pedig magát a telepet átvenni. A két rossz közül a főváros az utóbbi megoldást választja, bérbe veszi az erőműtelepet 1961-ig, akkor pedig a saját tulajdonába megy át. Addig is azokban évi 3 millió pengős törlesztési részletet kell vállalnia. A vásárpénztárnál tavaly már 4 millió pengő volt a főváros vesztesége és akkor elhatározták ez intézet felszámolását. Ennek során kiderült, hogy behajthatatlan követelések, valamint az adonyi bérgazdaság hiánya révén még további 7 millió pengő hiány merült fel. Egyéb veszteségeket négy millióra becsülnét. A vásárpénztárnak ezt az óriási veszteségét nemcsak a gazdasági viszonyok okozták, hanem a rossz üzletvezetés is, amiért az igazgatóság tagjai a felelősek. A jövő hét elején — valószínűleg kedden — mind a két kérdést pártközi értekezlet elé viszi a polgármester. Ezen a megbeszélésen dől el, átveszi-e a főváros a Talbot-áramtermelő telepet és mi legyen a Vásárpénztár sorsa. Asztma és szívbetegség, mell- és tüdőbaj, görvély- és angolkór, pajzsmirigy* nagyobbodás és golyvaképződés eseteiben* a természetes ^Ferenc József* keserűvíz a gyomor és belek működését kitünően szabályozza. 1\