Kis Ujság, 1933. október (46. évfolyam, 225-248. szám)

1933-10-04 / 225. szám

­ Mély részvétet kelt Rátkay Lászlónak, az egykori híres függetlenségi képviselőnél. Dunaföldváron 80 éves korában történt halála, 1906-ban képviselővé választotta a pin­cehelyi kerület és 1910-ig mint a negyven­­nyolcas párt egyik legkurucabb tagja or­szágosan népszerű volt. Ő írta a »Ne síri, ne sírj, Kossuth Lajos« kezdetű dalt, amit széltében-hosszában énekeltek. Divatosak voltak népszínművei, különösen a Felhő Klári, Toborzás, Csillaghullás. Amikor bekerült a képviselőházba, ha­lottak és sebesültek vére tapadt a vá­lasztási győzelemhez. Pincehelyen csend­őrség lett a nép közé. Rátkay törhetetlen híve volt Kossuth Lajos eszméinek. Jellegzetes alak volt Pe­tőfi-szakállával, Petőfi-gallérjával abban az időben, amikor még Madarász József, Szap­panos István zsinóros magyar ruhával, csi­korgós csizmával, Papp Elek Kossuth-ka­lappal, rojtos Kossuth-nyakkendővel tün­tetett kurucséga mellett. Rátkay népszínművei igen nagy sikert arattak. A közönség szerette abban az idő­ben ezt a műfajt. Később mikor Rátkay Pünkösdi rózsa című népszínműve a Felhő Klári nagy sikere után megbukott, így gú­nyolódott a Borsszem Jankó: Vannak a sorsnak átkai, Érezheted ezt, Rátkay. Amivel felkusztál az uborkáid.*, »Pünkös­di királysági­ lett a Felhő Klára. Rátkay László egyébként Dunaföldváron volt ügyvéd. Abból a Ráth-családból szár­mazott, amelynek fia volt a nemrégen elhunyt Réth Endre képviselő is. Rátkay Lászlót kedden délután temették el Dunaföldváron. Nagy gyászoló tömeg vett részt a volt függetlenségi harcos végtisztességén. A családi sírboltban he­lyezték örök nyugovóra, megpróbáltam vigasztalódni, hiába minden. Amikor már későn volt, akkor tudtam meg, hogy csak őt szerettem. Eljátszottam a boldogságomat. Megtanultam azóta varrni, szőnyeget szőni. Megélhetnék a szüleim házában munka nélkül is, de én azért kezdtem dolgozni, mert úgy éreztem, nem megyek férjhez soha. Három nappal ez­előtt, mikor kinéztem az ablakon, a szí­vem majd megszakadt, amikor ott láttam az utca túlsó oldalán álldogálni. Az volt az első érzésem: oda kell rohan­nom hozzá, behívni őt és megmondani neki, hogy ma is szeretem. Azután nem mertem odamenni. Ki tudja, talán már el is felejtett. Ellentmondtam önmagamnak: akkor mért jött oda és mért állt egy óra hosszáig ott az utca másik oldalán? Nem tudom, nem tudom, mit tegyek? Ha újra eljön, kimenjek-e hozzá. Tisztelettel Aki nem tud felejteni. A Kis Újság válasza: Ha resteli azt, hogy élőszóval beszéljen vele, ha nem meri megkockáztatni, oko­sabb, ha levelet ír. A levele azonban le­gyen őszinte. Mondja el neki mindazt, amit megírt nekünk. Nagyon sokan vannak, akik egész életen keresztül gyászolják azt, hogy nem mondták ki a helyes szót ab­ban a pillanatban, amikor ki kellett volna mondani. De sokszor állunk meg sírok fö­lött és megsiratjuk — a ki nem mondott Havakat. Sokszor van az úgy, hogy akkor ébredünk rá a kimondott — és ki nem fatalott — szavak jelentőségére, amikor jóvátehetetlenek. Az álbüszkeség, a­­fog, a dac, lezárja az ajkakat, a szívek pedig sírnak belülről. Az igazi szeretet nem ismeri ezt a dacosságot. Ki tudja, talán felkínálta most a sorsa a lehetősé­it, hogy helyrehozhassa a történteket. Kiondja ki a szót, írja meg neki, hogy ma­is szereti. Hiszen nem jött volna el ő­­lm, ha nem kereste volna a közeledés lehetőségét. Ne hagyja múlni a napokat, ne halogassa annak a levélnek az elkül­dését, azután majd írja meg a Szivek Pa­tikájának, hogyan fordult a sorsa. __ 1933 október 4 lyét, a MÁV brikergyárát menetjegy­nyomdáját és a posta központi jármű­telepét. Ezek új tárgyakat nem állít­hatnak elő, nagyobb javítást nem esz­közölhetnek. Bérbeadásra javasolja, illetve eladásra kerülnek: a Magyar szénkéneg részvény­­társaság, az állami borkősavgyár és a balatoni hajózási részvénytársaság. El­adni szándékozik a kormány az orszá­gos ruházati intézetet, összevonja a köz­üzemi kőbányákat. Az államnyomda, a MÁV talpfatelítőtelepe, valamint a posta és MÁV autóbuszüzemét pedig jobban akarják hasznosítani. A két miniszter részletes és kimentő jelentését a Ház elnöke most kinyo­matja és az összes képviselőknek még e héten beküldi. Rátkay László temetése Dunaföldváron K­IS ÚJSÁG Szakadás az angol uniós! Az angol munkáspártban, amely pár év­vel ezelőtt még a brrit birodalmat kor­mányozta, tudvalevőleg már régebben sza­kadás állott be. MacDonald, Snowden és számos munkáspárti vezér kilépett a mun­káspártból és megmaradtak a kormányon, illetőleg annak oldalán. A munkáspárt ve­zére azóta Henderson lett, de a párt­ban mind erősebb lett az ellenzéki irány­zat, különösen a szélső­baloldali, úgy­hogy ezeket azzal is megvádolták, hogy a kommu­nizmussal kacérkodnak. Most azután Hastingsban tartotta köz­gyűlését a munkáspárt, ahol Hendersont leszavazták. Henderson azt javasolta, hogy a munkásokon kívül tisztviselőket is fel­vegyenek a pártba, mint rendkívüli tago­kat. A többség azonban 1.428.000 szava­zattal elvetette Henderson indítványát, amely csak 840.000 szavazatot kapott. Azt mondták, hogy Henderson, csak­­ azért, hogy több tagsági díj folyjék be,­­ meg akarja változtatni a munkáspárt jel­­­­legét. Tulajdonképpen azonban az ellentét nem ezen múlt, hanem elvi kérdéseken, mert a többség erőteljesebb ellenzéki po­litikát akar és így valószínű, hogy az angol munkáspárt ketté fog szakadni. I / /Ji ifeÉ , „ Gyógyvíz, I 1 Wd / mmWX* j £ vágyak forrása! || 1 Igmfundi Miska fiSSSssa==sssssr­s===s=ss==a8S=xiBRsaasB3­ sssss3BS9sssssc!Essas Bécsben gyilkos merényletet követtek el Dollfuss osztrák kancellár ellen Egy elbocsátott katona kétszer rált el a parlament épületében Mindkét tévés talált, Dollisss a karján és oldalán megsebesült A merénylet elfogták, a limes agyon akarta verni Dollfuss osztrák kancellár ellen kedden délután revolveres merény­letet követtek el. Az osztrák kancellár személyét sze­retet és tisztelet, másfelől azonban gyűlölet és ellentét övezi körül. A kis Ausztria küzdelmes és zavaros életében Dolifuss személye körül ala­kulnak ki az ellentétek, mert amióta ez az ifjú férfiú átvette Ausztria sorsának irányítását, bebizonyíto­tt, hogy tehetségé­vel, képességével és erélyével nemcsak nagy munkát vállalt, de határozott célkitűzéssel dol­gozik is. Dollfuss az osztrák mezőgazdasági kamara titkárából lett földmivelési mi­niszter és mint az osztrák kormány legfiatalabb tagja feltűnt éleslátásá­val és erélyével olyan időkben, ami­kor Ausztria sorsát a szélsőséges el­lentétek veszélyeztették. Dollfuss tu­dott és akart élni a hatalom eszkö­zeivel és így állott szembe a külön­böző pártok szélsőséges irányzatai­val. Amikor a parlament munkakép­telen lett, mert a keresztényszocialis­­ták és szociáldemokraták ellentétei egyre inkább kiéleződtek, akkor Dollfuss szakított a parlamenta­­rizmussal. Tulajdonképpen már hosszú idő óta diktátori hatalmat gyakorol, holott csak két héttel ezelőtt kapta meg a végleges felhatalmazást, hogy aj kormányával korlátlanul intézked­jék. Dolifuss előbb a baloldali pár­tok, különösen a kommunisták ellen lépett fel, majd szembefordult a nemzeti szocializmussal amely Ausz­tria függetlenségét fenyegette és min­den törekvése az volt, hogy a Hitler­­pártot Ausztriában letörje. Külpoli­tikailag barátokat szerzett Ausztria függetlenségének, gazdasági politiká­jával eredményeket ért el, különösen a Magyarországgal való gazdasági megállapodás révén, de legfőbb célja és törekvése az, hogy Ausztriát a pár­turalomtól megmentse és hogy az ország önálló fennmaradását biztosít­sa. Dollfuss, aki maga keresztényszo­cialista volt, nem támaszkodik sem erre a pártra, sem a Heimwehrre, amely mögötte áll, hanem személyé­nek nyugodt erejével igyekszik Ausz­tria sorsát irányítani. Az a nagy erély, amelyet különösen a nemzeti szocialistákkal szemben tanúsított és amely más irányokban is megnyil­vánul, a külföldön tiszteletet, az osztrák nép egy részében bámulatos szeretetet szerzett számára. De ugyan­akkor ellenfelei mindinkább hara­gudtak reá. A gyűlöletnek ebben a levegőjé­ben történt meg a merénylet is, de ez szerencsére nem olyan súlyos kimenetelű, hogy Dolifuss továbbra ne vezethetné Ausztria ügyeit. Az egész világ részvéte fordul Dolifuss betegágya felé és ebben a részvétben osztozik Magyarország is, amelynek népe az osztrák kancellár részéről mindenkor csak figyelmet, gazdasági kérdésekben pedig megértést tapasz­talt. Nekjelenlétét, hanem erejének teljes megfeszítésével autójába szállt és odaszólt a soffőrnek: — Vigyen sürgősen a klinikára! Az autó elrobogott Dollfussal az Allgemeines krankpuhámnak neve­zett klinika sebészeti osztályára, ahol Denk, a híres bécsi orvostanár azonnal megvizsgálta és első­se­gélyben részesítette. A tanár megállapította, hogy a kan­cellár sérülései könnyebb természe­tűek és néhány napon belül meggyó­gyulnak. A tömeg ráront a merénylőre A merényletet követő pillanatok­ban a parlament előtt álló rendőrök rávetették magukat a fiatalemberre, aki m­ég görcsösen szorongatta ke­zében a revolvert. Megkötöztek és a rendőrigazgatóság palotájába vitték. A letartóztatás al­kalmával a tömeg rárohant a merénylőre és agyon akarta verni. A rendőrök csak nagy küzdelem után tudták kiszabadítani a tömegtől, az­után autóra tették és elszáguldottak vele. A rendőrigazgatóságon azonnal megkezdték a fiatalember kihallgatá­sát. Elmondotta, hogy neve Dertil Rudolf, 22 éves magánhivatalnok és bosszúból lőtt rá a kancellárra, amiért a hadseregből elbocsátot­ták. Mikor Dollfuss kancellár el akarta hagyni a parlamentet, Dertil olyan mozdulatot tett, mintha kérvényt akarna neki átnyújtani és azután rántotta elő a revolverét. A rendőrség politikai osztályán a merénylő kihallgatása egész délután tartott. Dertil tagadja, hogy nemzeti szocialista volna. A harmadik számú gyalogezred ka-Aranyérnél és az ezzel járó ne dugu­lás, repedés, kelés, gyakori vizelési in­ger, derékfájás, mellszorulás, szívdobo­gás és szédülési rohamoknál a termé­szetes­­Ferenc József keserűvíz haszná­lata kellemes megkönnyebbülést ered­ményez. A belső bajok orvosai az igen enyhe hatású Ferenc József vizet sok­szor mindennapi használatra reggel és este egy-egy félpohárnyi mennyiségben rendelik. ­ Két revolverlövés... Dollfuss kancellár kedden délután titkárának kíséretében az osztrák parlament épületébe ment, hogy ott a keresztényszocialista párt elnöksé­gének ülésén résztvegyen. Az ülés után az elnökség tagjai még rövid ideig beszélgettek és a pol­tikai hely­zet megvitatásában részt vett a kan­cellár is, majd eltávozni készült a parlament épületéből. A kancellár ugyancsak titkárától és több politikustól kísérve, ki akart lépni a palota kapuján és a néhány lépéssel odébb várakozó autója felé haladt. A járókelők, akik felismer­ték Dollfusst, lelkesen megéljenez­ték. Abban a percben az egyik cso­portból egy­ kopott polgári ruhá­­i­ba öltözött fiatalember lépett ki, revolvert rántott és rálőtt a kan­cellárra. Dollfuss kancellárt két lövés ér­te, amelyek közül az első jobb kar­jának felsőrészét találta, a második pedig a bordájába ütközött, de on­nan csodálatos szerencsével vissza­pattant és így súlyosabb sérülést nem­ okozott. A merényletet, amely csak a vé­letlen révén végződött aránylag sze­rencsésen, egy Dertil nevű elbocsá­tott katona követte el. Az elvetemült fickót a rendőrök nyomban lefegy­verezték és elfogták." A kancellár, annak ellenére, hogy erősen vérzett, nem vesztette el­­é-"

Next