Kis Ujság, 1933. december (46. évfolyam, 273-294. szám)
1933-12-01 / 273. szám
1033 december 1 bíztam a világon, így fejezte be Bethlen beszédét. Az előadás után Oddsworth képviselő kérdezte az előadót, nem volna-e lehetséges a végleges megoldásig legalább a gazdasági nehézségeket áthidalni? Bethlen ezt felelte:: Minden lehetőt elkövettünk, hogy helyreállítsuk az utódállamokkal a rendes gazdasági viszonyokat. Ezt sikerült is elérnünk Romániával és Jugoszláviával, amely országok ugyancsak földmivelő államok. Csehszlovákiával ellenben ismételten eredménytelen tárgyalásokat folytattunk. Végül Sir Edward Boyle elnök melegen üdvözölte Bethlent és elmondta, hogy Bethlen Magyarország történetének legsúlyosabb évtizedében vezette hazájának hajóját és a legelső helyre került az európai kormányelnökök között. Lord Noel Buxton volt munkáspárti földművelési miniszter arról szólt, hogy aki Budapesten járt, Magyarország lelkes híve gyanánt tért vissza. Párbajban megsebesült az U11 vezérigazgatója Néhány nappal ezelőtt, mint ismeretes, egy járásbírósági tárgyalás után kínos jelenet történt Weis István, a Társadalombiztosító vezérigazgatója és Berényi Sándor hírlapíró között. Az összetűzés lovagias eljárással folytatódott. Weis István vezérigazgató vitéz Izeghy koronaőrszázados és Rónay-Horváth Jenő százados útján lovagias elégtételt kért Berényi Sándortól, akinek segédei Dusárdy István és báró Collas Tibor voltak. A segédek hosszas tárgyalás után súlyos feltételi kardpárbajban állapodtak meg. Csütörtökön volt a párbaj a Tiszti Vivó Club nagytermében. Nehéz lovassági kardokkal küzdöttek a párbajozók, akik hevesen csaptak össze. A párbajban Berényi szerkesztő megsebesítette a vezérigazgatót. A sérülést a párbajorvosok több öltéssel összevarrták, a párbajsegédek pedig megállapították Weis harcképtelenségét és a viadalt befejezték. A vezérigazgató és a hírlapíró nem békültek ki a párbaj után. Hajsza a pellérdi rablógyilkos után Egy lengyel csavargót és egy eltoNött segédjegyzőt gyanúsítanak a gonosztettel A Pécs melleti Pellérd községben a szörnyű rablógyilkosság helyén csütörtökön felravatalozták Atal József gazdát, a kegyetlenül megölt áldozatot. Özvegye talpig feketében virrasztott a ravatal mellett. Szivettépő zokogása betöltötte az egész szobát, miközben elmondta a résztvevő rokonoknak és ismerősöknek a véres délután történetét. — Én betegen feküdtem a lakásban — beszélte el az asszony — boldogult uram az asztal mellett üldögélt, majd öt óra felé kiment az istállóba. Félóra múlva arra lettem figyelmessé, hogy az első szobában valaki kotorász a szekrényben. Azt hittem, hogy szegény uram keres valamit és kiszóltam, hogy A csendőrök a rablógyilkosságtól elsősorban egy lengyelországi csavargót gyanúsítanak. Ez az ember hónapok óta koldul a baranyai falvakban. Megnehezíti a kézrekerítését az, hogy tökéletesen beszél magyarul és még csak a nevét sem tudják. Kutatnak egy elzüllött segédjegyzőt A fiatal csavargót az uram megszánta és munkát is adott neki egyszer a szőlőben. Én már akkor gyanúsnak találtam ezt a jöttment embert és mondtam is szegény uramnak, hogy semmi jót nem nézek ki belőle. Abban a pillanatban, mikor a szobába bejött, felém sújtott egy vasdoronggal. Szerencsére még el tudtam kapni a fejemet, mert már akkorra kiugrottam az ágyból és segítségért kiáltoztam. A támadó erre megijedt és elmenekült a szérüskert felé, mire a szomszédok átfutottak, már eltűnt az esthomályban. Akkor keresni kezdtük a férjemet és az istálló melleit, a pajtában találtuk meg vérében fekve, holtan. Atai József holttestét már felboncolták a hatósági orvosok Szendrődy Rezső dr. pécsi vizsgálóbíró és Schvartz Károly dr. pécsi ügyész jelenlétében. A boncolás során megállapították, hogy az elvetemedett tettes állatias kegyelemséggel végzett áldozatával. Mikor már a vasdoronggal leütötte a szerencsétlen embert és az eszméletlenül terült el, bevonszolta a pajtába és répavágó késsel átmetszette a torkát. után is, aki szintén kenyöradományokat szokott gyűjteni a falvakban és Pellérden is többször megfordult. A csendőrség megállapította, hogy a jómódú Atal József összeköttetésben állott néhány olyan emberrel, akik az éjszaka leple alatt a bort a vám megkerülésével szokták Pécsre szállítani. A nyomozó hatóságok arra is gondolnak, hogy valamelyik csempész követte el a borzalmas rablógyilkosságot, mert tudhatta hogy a kitűnő szőlősgazda hírében álló Atal Józsefnek sok pénze van. A gyilkos nemcsak áldozatának pénzét vitte magával, hanem elrabolta a megölt gazda ezüstóráját és láncát is. A nyomozást megnehezíti, hogy azok, akik látták a gyilkost, nem tudnak személyleírást adni róla. Atal Józsefné még mindig olyan rémületben van, hogy egészen kiment az emlékezetéből a gyilkos csavargó külsejének leírása. A gonosztett elkövetéseinek idején már sötét volt és a rablógyilkos könnyű szerrel eltűnhetett. A nyomozás teljes világosságot derített a borzalmas bűntett áldozatának magánéletére is. Megállapították, hogy a meggyilkolt gazda házasélete nem volt a legboldogabb és abban sok zavart okoztak a feleségének féltékenységi jelenetei. Ugyanis Atal József szívesen forgolódott az asszonyok körül, ami miatt felesége féltékeny volt rá, aki különben már harmadik, nálánál nyolc évvel fiatalabb felesége volt. Évekkel ezelőtt Atai magához fogadott egy fiatal cselédpárt, akiket később felesége követelésére elbocsátott. Azonban néhány hónappal ezelőtt ismét magához fogadta Bocskor Jánost és feleségét. Nemrégiben azzal, a gondolattal foglalkozott, hogy a Bocskor-házaspárt örökbe fogadja négy hés földet és házat adományoz nekik. A gyilkosságot követő hajnalon, a gyilkos lábnyomát követve, a kiért végében egy furkósbotot, egy darab kenyeret és egy kulcsot találtak. Egyik gazdalegény a gonosztevőt sokáig kergette a sötétben. Az ő leírása szerint a gyilkos feltűnően kistermetű, vézna ember lehet. A lábnyomokból is az derült ki, hogy kicsiny, nekinek való, keskeny cipője volt. Csütörtök délután a megölt gazdát leemelték a ravatalról és a község nagy részvétele mellett eltemették. Atal József nemrégiben a falunak 2000 pengőért harangot öntetett, ezenkívül a templom főoltárát is átépíttette, ami többezer pengőjébe került. Atal Józsefné Ebbe a pajtába Vonszolta a gyilkos az istállóból a haldokló áldozatot a Hatósági biztost rendeltek ki Kispesten az árverésekre. Nagy meglepetés érte csütörtökön a kispesti városháza udvarán az árverésre összegyűlt hivatásos árveresőket. A polgármester ugyanis hatósági biztost rendelt ki az árverésre, aki megakadályozta, hogy az ingókat potom áron elkótyavetyéljék. A polgármester intézkedése általános megelégedést keltett a városban. jön, hogy akiket a sors egymásnak rendelt egy egész életre, azok boldogságuk teljében szétváljanak. Addig gondolkozott ezen, míg egyszer csak kinn találta magát Bécs külvárosában, amint a papírgyárban Pannika után tudakolódott. Megvásárolta a legszebb rózsákat és beküldte Pannikának, jelezvén, hogy este tiszteletét fogja tenni. Pannika azonban kiemberesedett a zakatoló életben, lassan elhalványultak benne a múlt érzései, mert a rohanó élet árjában lelte meg lelke kedvesét. Az a faj, amelyből származott, konok jász-kun faj volt, akik az égi üdvösségükről is lemondanak dacból. Pannika is így tett. Fejét rázta és visszaküldte Makkai rózsáit. Ami Pannikában, mint nőben, a dacból összegyülemlett, az Makkaiban meghatványozottan termelődött ki a gőgből. A visszaküldött rózsák láttára megrántotta a válát , visszautazott kis magyar városába. Ami még megjegyezni való volna az esetből, az az, hogy Makkai István az este elfelejtette leinni magát. Kiült a kicsiny ház udvarára. A hold ezüstfénye fehérre festette a barna rögöt. Jázminok bódító illata úszott a levegőben. Makkai István fejét két tenyerébe temette, úgy üldögélt a kis udvaron, míg csendben meg nem lepte őt a harmatozó hajnal hasadása. Makkai megelégelte a virrasztást, aludni tért azzal a gondolatra, hogy este újra elutazik Bécsbe Pannikáért és kiviszi magával a Sajót és a Bodrit is. Az elhatározást tett követte és jó másfél nap múlva a menyasszony utáni küldöttség szerencsésen kikötött az osztrák fővárosban. Tudta, hogy Pannika, dolgavégeztével, melyik ajtón jön ki az épületből, hogy ugyancsak a gyár területén lévő villalakásba hazatérjen. Már egy órával előbb mit keres, talán én meg tudom mondani, hogy haj van. Ekkor nagy rémületemre egy idegen hang felelt. Azt mondta, adjak neki enni, mert kenyérért jött Azzal már meg is jelent a szobában az ágyam mellett. Borzasztót sikoltottam, mert felismertem benne azt az embert, aki az utóbbi időben háromszor is járt nálunk keregetni. A szerencsétlen asszony csak hosszabb pihenés után tudta folytatni tovább, elhelyezkedett két jó baráttal a drótkerítés megfelelő helyén. Sokáig csak biztatta, simogatta a két mit sem sejtő cinkostársat, beszélt nekik asszonykáról, boldogságról és hasonló, számukra érthetetlen zagyvaságról. A nyári alkonyat még küzködött a lassan, óvatosan lelopózkodó esti szürkülettel, amikor Pannika a gyár külső kapuján kilépett a gondosan ápolt kert kavicsos útjára, hogy átmenjen a családiházba. Mikor ezt Makkai István észrevette, Bodrit és Sajót megfelelő irányba dirigálta. A két okos állat egy darabig csak nézte Pannikát, majd éktelen üvöltésbe kezdtek. Sajó volt az okosabb. Hátraszaladt a kerítéstől egy kissé, majd egy hatalmas lendülettel átvetette magát az embernyi magas drótkerítésen. Bodri utána. Mint az őrültek, rohantak Pannikához, s mikor pedig elérték, felágaskodva valóján majdnem megölelték. Pannika az első meglepetésben nem tudta, mit csináljon. Sírjon-e, vagy nevessen. A két cinkostárs pedig, az első öröm elmúltával, a kerítés meg a lány között, valóságos bolondok táncát járta. Pannika végül is, a nemvárt meglepetés után, boldogságos örömkönnyek hullatásával, odamerészkedett a kerítéshez és csak annyit tudott mondani: — Pista! Makkai István pedig csak annyit felelt: . — Soha többet! Sőt már egy hete nem. Ez a távirati stílusban váltott szó szívéig hatott Pannikának. Ráborult a kerítésre és zokogott. Felszabadult a lelkébe eddig elfojtott fájdalom, kizokogott belőle a boldogság utáni vágy. Másnap este már az öreg Makkai néninek sírta el Pannika örömét, két hét múlva pedig özvegy Makkai Istvánná, mint a legszeretetreméltóbb anyós, üdvözölte egyetlen fiának feleségét. FIS ÚJSÁG Bűnös gondatlanság okozta a Pharmacia-gyárban történt borzalmas szerencsétlenséget A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL A múlt héten a Pharmacia vegyészeti gyár Dembinszky utcai telepén történt szerencsétlenségnek, mint iismeretes, a hat súlyos betegen kívül már egy halálos áldozata is van A rendőrség és az ügyészség szerdán helyszíni szemlét tartott a gyártelepen, majd csütörtökön a tanúkat hallgatta ki Zimmermann Endre dr. rendőrkapitány, a vizsgálat vezetője. A rendőrség már a szerdai helyszíni szemlén megállapította, hogy bűnös gondatlanságból keletkezett a súlyos szermcsébenség. A gyógyszerkönyvek ugyanis előírják, hogy a dimetilszulfidot kovaföldből készült burkolatban kell tartani, nem pedig egyszerű üvegben. Ha a Pharmaciában dimetilszulfidos üvegen kovaföldburkolat lett volna, a halálos szerencsétlenség nem következett volna be. A rendőrségen, miután Gyulai Terézt és Bátyó Ferencet, a Pharmacia két alkalmazottját kihallgatták, sor került a gyár vezérigazgatójának, Strausz Imrének kihallgatására is. Strausz azzal védekezett, hogy amikor a gyár vezetését átvette, a dimetilszulfid már ugyanazon a helyen állott hosszú idő óta ,anélkül, hogy valaha is baj történt volna vele. A veszélyes gázfejlesztő mérget különben is csak ritkán használták és ezért nehezen hozzáférhető helyen tartották. Nem gondolta, hogy szerencsétlenség történhetük, ezért nem tartotta szükségesnek, hogy óvintézkedést tegyen. Gara Pál gyakornok, aki a szerencsétlenséget előidézte, azt vallotta a Rókuskórházban, hogy az üveget nem ejtette le, hanem annak alja magától levált. A rendőrség megállapította hogy ez nem felel meg a valóságnak. A gyakornok vagy elejtette az üveget, vagy eseteg odaütötte valamihez, úgyhogy csak azután válhatott le az üveg alja, aminek következtében a szomorú végű szerencsétlenség megtörtént. A rendőrség tovább kutatja hogy a gyár vezetői és alkalmazottai közül kiket terhel felelősség a katasztrófa miatt. 3