Kis Ujság, 1934. július (47. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

Vasárnap, 1934 július 1 S 3yEKma 3 DEBE 3 Staa Ei körül, éljenezték, gratuláltak neki és az őrnagy mosolyogva viszonozta a kézszorításokat. Tisza István csillapít­­otta a kedélyeket A háborús hangulatot Berchtold Lipót gróf, a monarkia külügyminisztere szította, Tisza István magyar miniszterelnök azonban a leg­első pillanattól fogva mérséklésre intett. Arra a hírre, hogy Tisza a merénylet következtében beszüntette volna a magyarországi szerb egy­ház ügyeinek rendezését, azt felelte, hogy mi sem áll tőle távolabb, minthogy a sza­rajevói aljas gaztettért a magyarországi szerbséget tegye felelőssé. Általában az egész magyar közvélemény és a főváros igen nyugodtan viselkedett ezekben a napokban, Bécset azonban háborús izgalom szállta meg és az egyik tüntetés a másikat érte. A tőzsdén például már napokkal előbb elter­jedt a mozgósítás híre, mint ahogy az valóban megtörtént. Az is rendkívül figyelemreméltó, hogy a francia sajtó rögtön az első napokban ellenünk fordult és élesen támadta Magyaror­szágot és Ausztriát a merénylet után keletke­zett szerbellenes tüntetésekért. A belgrádi kormány szigorú vizsgálatot indí­tott a merénylet ügyében, hogy készen legyen a nyomozással, mire a monarkia jegyzéke meg­érkezik. Nyilvánvaló volt azonban, hogy ez a nyo­mozás csak látszólagos lesz, hiszen alig kellett nyomozni azután, amit az egész szerb közvélemény tudott. Ferenc József király igen sötéten látta a helyzetet. Félt attól, hogy élete utolsó napjai­nak nem lesz nyugalma. Igen rossz vélemény­nyel volt a szerbekről, semmi engedékenységet nem várt tőlük. Ischlbe, nyári nyaralóhelyére készült szarvasvadászatra, de soha ilyen rossz kedvvel nem indult még nyaralásra. Július 3-án Bécsben a szerb követség előtt elégették a szerb záslót,és a tömeg viharo­san kiabálta: — Le a szerbekkel! Le a királygyilkosokkall Le Szerbiával! ... Szerajevóban meggyilkoltak egy magyar­­gyűlölő osztrák főherceget és feleségét, Bécs­ben tüntettek a háború mellett és Magyarország — amelynek miniszterelnöke tiltakozott a had­üzenet ellen, — öt évvel később kénytelen volt aláírni a trianoni szerződést... (■nuiismiiiMiiiimiiiiiii Díszes külsőségek mellett ünnepelték a jászok Czettler Jenőt, a Ház alelnökét .a.rN­g TJJ9AG • TUDÓSÍTÓJÁTÓL Szép ünnepségben részesítették Péter Pál napján Czettler Jenőt Jászárokszálláson. Ek­kor adták át díszpolgárrá való megválasztá­sáról szóló oklevelet. Az ünnepségen megje­lent a község lakossága, József Ferenc királyi herceg, Ernst Sándor nyugalmazott miniszter, Huszár Károly nyugalmazott miniszterelnök, vitéz Subik Károly pápai prelátus, az egri ér­sek helyettese, Borbély György dr. szolnoki főispán, igen sok képviselő, az egész Jászság jegyzői kara, papsága és az összes jász közsé­gek kiküldöttei. József királyi herceg már előző nap délután érkezett Jászárokszállásra, ahol a közönség diadalkapuval, lovas bandé­riummal várta. Kivonultak a fogadtatásra a cserkészek, dísz­­egyenruhás tűzoltók. Magyarruhás lányok fes­tői sorfala között szállott le kocsijából a ki­rályi herceg, akit Magyar Béla főjegyző és Aczél József apátplébános fogadtak. A főher­ceg innen Papp József tanyájára hajtatott, ahol vacsorán vett részt, éjszakára Aczél plé­bános vendége volt. Másnap részt vett az ün­nepi nagymisén, amelyet vitéz Subik Károly prelátus celebrált. A mise után megtekintette Jászárokszállás határát, a történelmi neveze­tességű Ágó-pusztát. Délben Fáy András ven­dége volt. Délután fél 5 órakor kezdődött a díszpolgári oklevél átadása. A vendégek fehérruhás kon­­greganista leányok, cserkészek és kisgazdák sorfala között vonultak az ünnepség színhelyére. A díszgyűlést Roller Andor jászberényi fő­szolgabíró nyitotta meg, majd Magyar Béla főjegyző felolvasta a díszpolgári választásról szóló határozatot. Az ünnepi beszédet Aczél Jó­zsef apátplébános mondotta, aki ünnepelte a 105 ezer jász-magyar vezetőjét. Utána vitéz Subik Károly prelátus beszélt, aki Eger Érse­kének megbízásából szólalt föl, mint mondotta azért, mert az egyházmegye is ki akarja venni részét a nagy ünnepségből, aki nemcsak a jászok vezére, hanem a magyar katolicizmus kiváló egyénisége is. Szavait így fejezte be: — Eger érseke azt mondotta nekem, mikor idejöttem: Fiam, ne sokat beszélj, de mondd meg a jászoknak, az én legkedvesebb híveim­nek, hogy az agg főpásztor büszke, nagyon büszke a jászok vezetőjére, Czettler Jenőre. Ernszt Sándor üdvözölte Czettler Jenőt, mint fegyvertársát, majd Czettler Jenő köszönte meg az ünneplést, utalt arra, hogy a jász Nádor huszárok egykori vezetője, a nagy Palatínus­nak leszármazottja, József főherceg itt van kö­zöttük, aki nélkül nem volna teljes az ünnep­ség. A jászoknak meg kell becsülni a dicső múltat, a történelmet, mert ebből erőt meríte­nek a feltámadáshoz. Ágot és Népszállást el­pusztították a törökök, de ma itt van a tizen­négyezer lakosságú Jászárokszállás, ami példa arra, hogyha a magyar hazát tönkre is tették, fel is darabolták, de a hitből, összetartásból és erőből jönni fog a feltámadás. Az ünnepséget Borbély György főispán zárta be. A közönség elénekelte a Himnuszt, mely után a Csörsz vezérszállóban kétszáz terítékes vacsora volt. &CS UJSl©3 A pécsi törvényszék megkezdi a keszthelyi és budapesti kommunisták bű­nperének tárgyalását Vagyonos keszthelyi orvos és a Tahitót falun élő német bárónő a 23 vádlott között KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL . Hétfőn délelőtt újabb kommunista bűnper tárgyalását kezdi meg a pécsi törvényszék. Ezúttal 23 keszthelyi, cserszegtomaji és buda­pesti vöösz agitátor kerül a vádlottak padjára, hogy feleljen azért a nemzetrontó földalatti szervezkedésért, amelynek Keszthely volt a központja. A múlt év nyarán a csendes kis zalai város­ban a lelketlen agitátorok három csoportban kezdték meg a felforgató eszmék terjesztését. A budapesti titkos kommunista központ kül­döttei nemcsak az iparos- és földmívesosztályt igyekeztek beszervezni, de összeköttetést találtak a keszthelyi intelligencia köré­ben is. Mint a csendőrség megállapította, a zalai vörös mozgalom 1933 június havában kezdett na­gyobb méreteket ölteni, amikor a hasonló bűn­­cselekményért már börtönt viselt Zámbó László budapesti szabósegéd Keszthelyre ment azzal az utasítással, hogy ott megalapítsa a zalai kommunista pártot. Zámbó Ponácz Ferenc asz­talosmesterrel lépett érintkezésbe és közösen láttak a sejtszervezkedéshez és az izgató tar­talmú röpiratok terjesztéséhez. Zámbó úgy­nevezett titkos szemináriumokon a kommuniz­must dicsőítő előadásokat tartott és ilyen al­kalmakkor a sejttagok a moszkvai rádió pro­pagandaelőadásait is hallgatták. Ponácz egy alkalommal azt a kijelentést tette: „Írni kel­lene a moszkvai rádiónak, tartsanak több magyarnyelvű propagandaelőadást, mert ezzel megkönnyítik és nagy mértékben elősegítik a magyarországi kommunista párt megerősödését." A Zámbó-Ponácz-féle vörös mozgalommal egyidőben kezdett lábrakapni Keszthelyen egy másik irányú kommunista szervezkedés is, amelynek az volt a kifejezett célja, hogy a helybeli és környékbeli intelligencia körében szerezzenek híveket a felforgató nemzetrontó tanoknak. Ennek a szervezkedésnek Weisz Ist­ván magántisztviselő, Farkas Gyula iparos­segéd és Lőke Lajos dr szülész-orvos, keszt­helyi lakosok voltak a szellemi irányítói a vizs­gálat adatai szerint. Lőke dr révén kapcsolódott be a mozga­lomba felesége, Doktor Margit, sógornője, Doktor Klára és annak barátnője, Erika von Itten német bárónő, aki mint gya­kornok működött Doktor Klára tahitótfalui virágkertészetében. A nagyszabású kommunistaszervezkedés le­leplezésekor a legkínosabb meglepetést Lőke Lajos úr letartóztatása keltette. A Pécsről Za­lába származott Lőke dr ismert és keresett orvos volt, háza és vagyona van és így senki sem gondolta róla, hogy felforgató tanokkal foglalkozik. Felesége a Pécsről Jugoszláviába emigrált Doktor Sándor dr volt bábaképzői igazgató leánya, aki, úgy látszik, örökölte apja nyughatatlan természetét. A hétfőn kezdődő tárgyalásra a 23 vádlotton kívül 21 tanút idéztek be. Az előreláthatólag 2­3 napig tartó tárgyalás iránt Pécsett nagy érdeklődés nyilvánul meg. iiiiiiiiiHiiHiiiBiiiiiincsiiKimiiiiiiiiiiiiiiiiiiD Revolverei, autós banditán leioneH egy banuszd­aát a Szechenyi­ utcában Lövöldözve hw oi auMjiiKra a rauoa — KOuaayan aniaarw a hamutok aatdta — Egy nor sem van az elrabolt penzesiastaban — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Amerikai ízű vakmerő rablótámadás tör­tént szombaton délelőtt tíz órakor a lipót­városi banknegyed legélénkebb helyén, a Széchenyi­ utca és Akadémia­ utca sarkán. A rablótámadás előtt a Nemzeti Bank épületének Szabadság­ téri főbejáratánál egy Haas Dezső nevű ügynök figyelmeztette a portást, hogy egy nyitott, sárga, amerikai tetőzetű autó negyedóra óta cirkál föl és alá a bank épülete előtt. Amikor éppen figyel­meztetni akarta a portást, észrevette, hogy az autó egyik utasa, akin zöld szemüveg volt, a bajuszához kapott, amely le akart esni. Az ügynök nyomban megállapította, hogy az autóban ülő férfinak ragasztott ál­bajusza van és miután a banképület előtt látta az autót, nyomban arra gondolt, hogy az álbaju­­szos férfi rablótámadást tervez. Szólt a Nemzeti Bank portásának, figyel­meztesse a bank épületében szolgálatot tel­jesítő detektíveket az autó furcsa utasára. A portás megkérte Haast, hogy menjen vele fel a második emeletre, ahol a detektívet megtalálhatják. Az ügynök fel is ment a bank épületébe, a detektív azonban kijelentette, hogy szol­gálati utasítása folytán a banképületből nem távozhat és azt ajánlotta, hogy szóljon a közeli rendőrőrszemnek. Mikor Haas leért a banképület kapujába, ismét megpillantotta a gyanús autót, amely egész lassan a Széchenyi­ utca irányába ha­ladt. „Kezeket fel, különben lövök!" Ugyanebben az időpontban hagyta el a Nemzeti Bank épületét Jobbán István, a Hitelbank altisztje, akinél nagy pénzestáska volt. A bankaltiszt a Széchenyi­ utca 10. számú házba igyekezett, a Beer és társa ga­bonabizományos cég irodájába. Abban a pillanatban, amikor Jobbán a 10-es számú ház kapuja elé ért, a járda szélén megállott a sárga autó. A következő események már filmszerű gyorsasággal pe­regtek le. Az autóból egy középtermetű, szürkekö­penyes, barna hajú férfi ugrott ki, a szemén nagy zöld autószemüveg. Kezében revolverrel jobban elé lépett és a pénzestáskához kapva rákiáltott: — Kezeket fel, különben lövök! Közben a bandita már kitépte Jobbán kezéből a pénzestáskát és visszaugrott az autó hágcsójára. Jobbán ösztönszerű mozdulattal a táska felé kapott, mire az álbajuszos bandita két­szer rálőtt. A Széchenyi­ utcán a járókelők jóformán még magukra sem eszméltek a lövések után, mikor az autó teljes sebességgel elszáguldott. Az Akadémia­ utca keresztezésénél ugyanabban a pillanatban egy villamoskocsi haladt át. Már-már úgy látszott, hogy a menekülő autót elüti a villamos, mikor az autó sofőrje hihe­tetlen merészséggel keresztül vágott a villa­mos előtt. mm titel HORMAGIPŐ SZEUZiCK­S EHÉIiíl Barna ni ni® m ISN­ bHszissei mm 5 cm magas sarokkal ............ csak M­üfiTÚ nOi ÜÖPGIPÖ, US mz®. párn­­afil 5 cm magas sarokkal ............ csak .......­­ Fekete ni mű® c$s fSjfl PDms Mz® min 5 cm magas sarokka ............ csak ül elő nüM cipő WfiHl Kei és «íi sarok..■••IÉÉI viszitéssel. 11EI FILLÉRES DIVATHÁZ Baross tér 23 Teleki tér 1 Menekülés és üldözés a zsúfolt álcákon A lövések zajára összefutott emberek a revolveres rablók után vetették magukat és hangos kiáltozással igyekeztek a Rudolf-rak­­parton álló autók sofőrjeinek figyelmét a menekülőkre irányítani. A rablók sofőrje a villamossal való talál­kozás után nem tudott nyomban úrrá lenni nagy sebességgel futó kocsiján, úgyhogy az autó a Széchenyi­ utca és Rudolf-rak­­part sarkán álló autótaxiknak vágódott és az egyik kocsit megrongálta A taxisofőrök a rémülettől dermedten lát­ták a váratlan eseményt, a banditák gép­kocsijának vezetője azonban, anélkül, hogy az autó sebességét csökkentette volna, nagy lendülettel megfordította kocsiját, úgyhogy azt a másik járdánál álló autótaxiba és egy postakocsiba ütődött, de azután folytatta útját a Rudolf-rakpart felé. A Rudolf-rakpart sarkán keresztbe állt az úton egy teherautó. A banditákat üldözők integettek és kiáltoztak a teherautó sofőrjé­nek, hogy állja el a menekülők útját.­ ­

Next