Kis Ujság, 1934. november (47. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
Szombat, 1934 november 5 KIS ÚJSÁG Négy golyóval a fejében szállott szembe támadóival a kunhegyes 84 éves gazda Meghalt a 76 éves asszony is a férje után Nyomuk veszett a vadállatias gyilkosoknak A KIS ÚJSÁG KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSÁTÓL Megírtuk, hogy borzalmas kettős rablógyilkosság történt Kunhegyes nagyközségben. Az ottani Lehel utca 42. szám alatt lakó Szász Károly gazdát, valamint idős feleséget revolverlövésekkel merítették, rettenetesen összeverték és összeszurkálták őket. Már az első nyomok is elárulták, hogy rablógyilkosság történt. Szász Károly, aki betöltötte már a nyolcvannegyedik esztendejét, s évek óta alig gazdálkodott, hanem inkább a megtakarított pénzét kiadta busás kamatok mellett. Ezt sokan tudták róla és ezen az úton indult el a nyomozás, amelyre óriási feladat vár a tettesek kézrekerítésére. Ugyanis Szász Károly már halott volt, amikor megtalálták, 76 esztendős feleségét pedig eszméletlenül vitték be a mentők a szolnoki közkórházba, ahol műtétet hajtottak rajta végre, azonban nem sikerült megmenteni. Mindenszentek napján este 7 órakor Szászné is meghalt a kórházban, anélkül, hogy pillanatra is eszméletre tért volna, így a gyilkosokat az áldozatok nem tudták megnevezni. A kúnhegyesiek bankárja naponta fogadta Ügyfeleit A kunhegyesi Lehel utca egyik főutcája a 16.000 lakójú nagyközségnek. Ebben az utcában a legrégibb lakó Szász Károly. Földje is van, de azt a béresekre bízta az öreg gazda. Ő és a felesége, született G. Szabó Zsuzsanna a csinos házban laktak és már teljesen visszavonulva éltek volna, azonban ezt nem tehették meg, mert az öreg Szász évekkel ezelőtt mintegy harminc-negyvenezer pengőt kiadott kisgazdáknak, önálló iparosoknak, valamint állami alkalmazottaknak. Ezek részben törlesztették ugyan tartozásukat, azonban nagy összegek maradtak kinn és emiatt továbbra is megmaradt Szász Károly a pénzkölcsönzés mellett. Gúnyosan úgy mondták róla, hogy ő a kunhegyesi nép házi bankárja, aki mindenkinek adott kölcsön, ha jó kamatot vállalt az illető. Az öreg ember pénze állandóan gyűlt, annak dacára, hogy sok tételt le kellett írnia, mint elveszett, behajthatatlan követelést, azonban a nagy kamatok kárpótolták. Szász legszívesebben váltóm adott kölcsön, mert jól tudta, hogy aki váltóadósságba keveredik, az a hatalmába kerül. Több adósával szemben fel is lépett és emiatt egyesek haragudtak rá, mások viszont féltek tőle. Hétfőn egész nap sokan fordultak meg a Lehel utcai Szász-portán. Egyesek újabb kölcsönt kértek, mások az adósságukat törlesztették, de voltak olyanok is, akik könyörögtek, hogy ne óvatolja meg a váltóját még egy pár napig. A szomszédokat és béreseket meghallgatták, azonban nem tudták elmondani, hogy kik jártak az utolsó huszonnégy óra során a Szászházban. A béres, aki Szászék hálókamrájától alig ötven-hatvan lépésre aludt az istállóban, azt vallotta, hogy az egyik kisgazda, — akit ő nem ismer — veszekedett és fenyegetőzött az öreg Szásszal, aki azonban hajthatatlan maradt és egyre ismételte, hogy: „az írás beszél!" Ez a kisgazda azonban kezet fogott Szásszal és eltávozott. ő, a béres, még későbben is beszélt az öreg Szász gazdával, majd este a jószágnak enni adott és lefeküdt s úgy hallotta, hogy a Szász-házaspár is nyugovóra tért. A fejében négy golyóval is feltápászkodott a gazda Kedden hajnalban Szászék béresék vette észre a borzalmas gyilkosságot. Reggel hat óra is elmúlt és ilyenkor Szász Károly, valamint a felesége már jártak-keltek a ház körül, most azonban semmi nesz nem hallatszott a lakásból. Bezörgetett az ajtón és feltűnt neki, hogy az már nyitva van. Gondolta, hogy fent vannak és a belső szobában időznek. Befelé ment tehát, azonban megdöbbenve látta, hogy a házban semmi nincs a helyén. A székek feldülve, a ruházati cikkek össze-vissza dobálva, sőt vérnyomokat is észrevett. Rosszat sejtve ment befelé tovább a tiszta szobába, ott azonban nem találta meg a gazdáit. Ekkor már látta, hogy kirabolták a lakást, valósággal szétverték az egyes bútorokat, székekkel és baltákkal, majd mindent kiszórtak. Mint elbeszélte, szinte fejét veszítve ment hátrafelé a lakásban és ott azt látta, hogy az egyik ajtó mögött fekszik hanyatt öreg Szász Károly gazda, a feje szét van verve. A gazda fején négy golyó ütött rést és a testén legalább ötven késszúrást és ütést ejtettek az elvetemült gyilkosok, majd a fejét valamilyen tompa, vastárggyal valósággal szétverték, úgyhogy a szemei kifolytak, a fogai kihullottak, a koponyájából darabok hiányzottak és az agyveleje is kiloccsant. A béres teli tüdővel kiáltozni kezdett. Csakhamar összeszaladtak a Lehel utca lakói, szaladtak a csendőrökért, akik azonnal jöttek is az Örsről, és hozták a község két orvosát magukkal. Látták, hogy Szász Károly már órák óta halott. Azonnal keresték a feleségét is és G. Szabó Zsuzsannát ott találták a kamrában, szintén rettenetes állapotban. A szerencsétlen még élt, azonban az első hírekkel ellentétben nem tért eszméletre pillanatra sem. Az asszonyt a fején találta a revolverlövés, amely a koponyáját összeroncsolta. Gyorsan beszállították a mentőautóval Szolnokra, ahol három orvos is operálta, azonban eredmény nélkül. Ugyanis hiányzott a koponyájából egy nagyobb darab és a vére is anynyira kifolyt, hogy már a vérveszteség miatt sem lehetett volna életben tartani. November 1-én este halt meg a szerencsétlen idős nő. Borzalmas viaskodás az áldozat és a gyilkosai közt Ha a nyomozás eddigi adatait összegezzük, az derül ki, hogy a jómódú házaspárról tudták, milyen sok a pénzük otthon és a jelek szerint többen szövetkeztek arra, hogy alkalmas pillanatban végezzenek velük. A lakás feltört szekrényeiből körülbelül 3600-4000 pengőt vittek el a rablógyilkosok, bár ezen a készpénzen felül elvittek egy csomó váltót is. A gyilkosok a helyzettel teljesen ismerősök voltak. Legelőször az tűnik fel, hogy a kéres nem hallott semmit. Azzal védekezik, hogy mélyen alvó és „rogyásig dolgozott az előző napon, de még ital is volt benne." A lövések zaját a szomszédok sem hallották. Ebből arra következtetnek, hogy éjszaka úgy lepték meg az alvó házaspárt, hogy zseblámpával rájuk világítottak. A szolnoki vizsgálóbíró, valamint két törvényszéki orvos átutaztak Kunhegyesre és megejtették a boncolást. Megállapították, hogy összesen négy golyó érte Szász Károlyt, akit hét és félmiliméteres átmérőjű revolverrel lőttek fejbe. Csodálatosan annak dacára is élt még a 84 éves gazda, hogy a fejébe négy golyó hatolt. Tulajdonképpen ezek a golyók külön - külön is halált okoztak volna perceken belül. Csodálatos dolog, hogy a négy lövés dacára is fel tudott állni a gazda és szembe nézett a gyilkosával. A boncolóorvosok szerint a közvetlen halált fulladás okozta, mert a lövések s a szúrt sebek oly sok vért hajtottak a torkába és az orrába, hogy emiatt nem tudott lélekzetet venni. Az öreg Szász Károly holttestét a boncolás vegye**. _______________ &cjtcess Minden szerszám nélkül néhány perc alatt csekély fillérekért egyedül talpalhatja vele cipőjét Tartós! Olcsói viznatlani kapható az összes nagyáruházakban és cipőszaküzletekben. Gyártja: Láng László gumiámgyár, Budapest,VI., Botond-u.l. Körzetegyedérusítókat keresünk, azután közvetlen közelről őket fejbe lőtték ahogyan a gazdit és a következőket gondol* Abból a helyzetből, feleségét megtalálták, ják a nyomozók. A gyilkosok bizonyosra vették, hogy a há*zaspár a lövések után kiszenvedett. Nyugod tan hozzáfogtak rabló munkájukhoz és kezd* ték kinyitogatni a szekrényeket. Azonban nem találták meg mindjárt azt az összeget, amit reméltek és mind nagyobb zajjal kutattak. Úgy látszik, a 84 éves Szász Károly a fejében a négy golyóval nem halt meg, hanem még mindig szívós életerejével feltápászkodott és ekkor véresen, árzadozva látta, mi történik, így kerülhetett szembe a gyilkosaival. Akik előbb azt hihették, hogy kísértetet látnak, de ahogy ráeszméltek arra, hogy tulajdonképpen a még mindig élő Szász Károly zavarja őket, akiről azt hitték, hogy negyedórája már meghalt, széket kaptak rá, majd furkósbotot, megkeresték a baltát, és valósággal öszszedarabolták Szász Károlyt Alaposabb vizsgálat után azt is észrevették, hogy G. Szabó Zsuzsannának a testén is van* nak sérülések. Úgy látszik, csak azért ütötték* verték összevissza, hogy megnyugtassák ön* magukat arról, hogy már nem él. Csodálatos, hogy a 76 éves asszony ilyen rettenetes sebek dacára még élt akkor, amikor bevitték a szolnoki kórházba. Sajnos azonban, nem tért egy pillanatra sem eszméletre és nem nevezhette meg a gyilkosait, után kiadták a rokonoknak, akik tisztességgel eltemették. Szász Károlyné halálát elsősorban a revolvergolyó okozta, másodsorban az a szúrt seb, amely külön is életveszélyt okozott volna. De találtak az asszony fején még egy dorongütést is, amely kettérepesztette a koponyáját és megsértette az agyvelőt A rablógyilkosokat ezideig nem sikerüit elfogni, sőt az eddigi nyomok, amikre akadtak, nemg is mondhatók kielégítőknek. Feltűnő, hogy csupán egyetlen ember lába nyomát találták meg a megalvadt vértócsában, márpedig alig hihető, hogy egyetlen ember követte volna el a vak*merő kettős rablógyilkosságot A borzalmas bűnügyben a nyomozást a legnagyobb eréllyel folytatják. A boncolás konyhák szellőztették csiklandó illatukat. Nem törődött semmivel. Keresgélt. Csuti Julát kereste. Háromszor is megkerülte a zsivajgó térséget míg az egyik szögletben, egy búzával rakott szekér tetején rátalált. És még vagy háromkerülésnyi idő kellett ahhoz, hogy illő módon előkészítse magát a találkozásra. Csak aztán hajtott a szekér mellé. — Adj’isten, Jula lelkem! A lány rácsodálkozott. —Kicsoda ke'? — Én? Hát a Ferkől •— A Ferkó... — Én, galambom, testestül, lelkestől. Julinak a selyemkeszkenő is eszébe jutott. — Hát a ... szét nem feledte el? — A keszkenőt? — döntötte ki mellét Bakóc. — Hát olyan rongy embernek nézei te engem? Már hogy feledkeztem volna meg. Amit én egyszer megígérek, azt meg is tartom, ha mingyárt a világ dűl is össze. Na nézze meg az ember. — Mutassa. — Nincs még nálam, lelkem. Most még érte. Hanem útravalóul adhatnál egy csókot, nem látja senki. — Azt nem. Előbb hadd lám azt a híres keszkenőt. Bakóc lekászálódott az ülésről. — Rögvest hozom — mondta és elindult Vájsz úr boltja felé. Szerencsére nem volt vevő a boltban. Egyedül Vájsz úr, aki olyan lelkendező örömmel futott eléje, mint tévedt gyermek szülőanyja karjába. — Van szerencsém, kedves gazdájam. Hogy szolgál az egészség? Jól mi, hál’ Isten. Hát a faluban mi újság? Hallom, a múlt hónapban jégverés volt. Szabó Zsiga lovátmeg világos nappal kötötték el a Sió partjáról. A jaj, hová jutunk, hová jutunk!... — A pokolba, ha még tovább locsog. A keszkenőért gyüttem. — Arréket tavaly kiszemeltem. — Aha, az a remek zöld selyem, mi? — Nem a. — Piros? — A. És Vajsz úr hozta a keszkenőt. Olyan óvatosan hozta tenyerén, mintha üvegből lett volna. Bakóc szétteregette. Nézte közelről, nézte távolról, dörzsölgette ujjai között, aztán hanyagul a pultra dobta. — Mit kóstál? — Tíz pengőt, könyörgöm. — Ez a vacak? Vajsz úr megsértődött. — Kikérem magamnak. Ez nem vacak. Ez a legfinomabb minőség. Egyenesen Párizsból hozattam. Tecsik tudni, hol van az a Párizs? Na, így is olcsó. Nem is adnám, ha nem ígértem volna el gazdáramnak. Ilyen botot se csinálok többé. Ez volt az utolsó. — Szóvá, nem enged. — Nem! — Egy pengőt. — Egy fillért se! Bakóc Ferkó a tükörbe pillantott. Ez a tükör az állványok közepén függött, szembe az ajtóval. Ebbe nézett. Azt hitte, menten megüti a guta. Hogy leszakad a padló s ráomlik az egész világ. Hiszen ha ez megesett volna. De a padló is maradt, a világ is. Ellenben az ajtón Rozi lépett be, hites felesége. Mutatta a tükör. Jaj, mi lesz most. Hiszen még remény is volna, ha Vájsz úr befogná a száját. De Vájsz úr nem tudott semmiről. Hiába integetett neki, a megszédült boltos annál dühösebben magyarázott, esküdözött és a keszkenőt, mint harci lobogót csóválta a levegőben. Már-mnár elveszett, amikor jött a második csoda. Ez a csoda egy okos gondolat képében ült Bakóc Ferkó verejtékes homloka mögé. Az utolsó pillanatban, a vihar lengedező előszelében, kirántotta zsebéből a tíz pengőt, odavetette a pultra, aztán jó hangosan, hogy hallja az asszony is, így szólt: — Igaza van Vajsz úr. A keszkenő megéri az árát. Jó is, finom is. Meg aztán ne legyen smucig az ember, ha egyszer egy esztendőben meg akarja lepni élete párját, édes feleségét. Fakója, Vájsz úr! ■utuiiiniMiumiiiiiiiHitiiiimniimiiiiiiiiHllli Nagyon édes volt a likőr, de annál keserűbb a vizsgálat Szeszadócsalások után nyomoznak Debrecenben és Miskolcon - A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL -Az ország különböző részein több szeszadócsalást fedeztek fel. Így legutóbb Debrecenben tartottak alapos vizsgálatot, most pedig rákerült a sor Miskolcra. A pénzügyminisztériumnak tudomására jutott, hogy a Zwack budapesti likőrgyár igen nagymennyiségű likőr- és szeszárut helyezett el Miskolcon amelyek után nem fizetett szeszadópótlékot. Miskolcra érkezett Láner Kálmán pénzügyminisztériumba beosztott pénzügyőri főfelügyelő, aki vizsgálat alá vette ezt az egész ügyet. Vizsgálatot tartott a városi javadalmi hivatalban ahol meglehetősen hiányos feljegyzéseket talált. A javadalmi hivatalban csak igen kis mennyisége volt feljegyezve annak a nagy tömeg árunak, amelyet különböző kocsmák, vendéglők és fűszerkereskedések hoztak forgalomba és nem vonták le utána a szeszadópótlékot. Zárt ajtók mögött napok óta tart ez a vizsgálat. A pénzügyminisztériumi biztos bekérette a városi vámot ellenőrző lapokat, amelyek feljegyzései igen hiányosak és csak kis részét tartalmazzák a városba bejövő nagymennyiségű szesznek. A vizsgálat során kihallgatják a vendéglősöket, fűszerkereskedőket és kocsmárosokat, hogy pontosan meg tudják állapítani az eltitkolt mennyiséget, amely után nem rótták le a szeszadópótlékot. A Zwack-gyár tudniillik nem jelentette be a város adóhivatalának azt a menynyiséget, amelyet ügynökei útján és megrendelésekre Miskolcon helyezett el. A vizsgálat tovább tart, de a kárt már eddig is több tízezer pengőre becsülik. 3 mmmgt