Kis Ujság, 1935. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
2 Mi lesz veled, emberke ?... Amint tudjuk, a kormányzó Mohácsról Harkányfürdőre ment. Mohácson a halottak emlékének gyújtották meg a kegyelet mécseit. Harkányfürdőn az anyáknak és a gyermekeknek áldoztak ünnepi órákat, így találkozik, így kapcsolódik a halál az élettel. De az utolsó szó mégis ezé kell, hogy legyen: az életé, az élőké. S az életet az anya jellemzi a legjobban, a legkifejezőbben. Mint ahogy a jövő a gyermekben testesedik valósággá, úgy az anyaságban gyümölcsözik boldog valósággá egy faj örökké élni akaró ereje, egészsége és sóvárgása az élet után. Minél több anya, annál több ígéret a jövendő felé. Ne a ma szemüvegén nézzük az emberi élet értékét. Ez a csúfságos, fonák, ferde és kifordított idő nem alkalmas arra, hogy az élet nagy parancsait és igazságait megtanulhassuk belőle. Miként is csodálkozhatnánk egy olyan gazdasági fonákság láttán, hogy a búza teherré és gonddá tudott válni csak azért, mert sok terem belőle, mikor azt látjuk, hogy ugyanilyen gonddá és teherré tudott válni maga az ember is, aki már a háború előtt szinte természetesnek tudta elkönyvelni, hogy egy huszárló 300 forintot ér, míg maga a huszár csak 3 pengő értékkel szerepel az értékleltárban. A rabszolga- és jobbágyfelszabadítás csak forma szerint történt meg. Az ember ma mélységesebben és fájdalmasabban rabszolga, mint a polinéziai néger, mert a nagy kultúra, amivel oly fennen tudunk dicsekedni, csak arra szolgál a tőke, a bankok, a gépek rabszolgáinak, hogy a rádión, a könyveken, az újságokon át felvilágosodott és kultúrált ember annál mélyebben és bántóbban érezze tehetetlenségét és jobborsra hivatottságát. Nem hisszük, hogy mikor Magyarország kormányzója a mohácsi gyászból az anyák ünnepére sietett, ne akarta volna ezzel a tényével is kifejezni, hogy a mohácsi veszedelmek Csele-patakjainak iszapos mocsara ellen egyetlen védekező orvosságunk van: az anyaság védelme, a gyermek szeretete és kívánása. Egyszóval röviden: az ember értékelése mindenek felett. Ez a megalázott, ez a leértékcsökkentett, ez a kenyér nélkül maradt, ez a fölösleges rossznak és tehernek tartott kenyérpusztító, ez az örök gondforrás, ez a nyugtalan és sokszor lázongó és sok bajt okozó lény, az ember, még a ma megcsúfoltságában is a javak java, az élet legdrágább kincse, s minden állam legféltettebb értéke. Maga a kormányzó is ennek az igazságnak az érvényét ismeri el, amikor arra a történelmi valóságra hivatkozik, hogy négy évszázad előtt még a magyarság egyenlő erejű volt a nagy nemzetekkel s akkor nagy népnek is számítottunk. De négy évszázad alatt Anglia és Franciaország négymilliós lakossága negyven millióra, tehát a tízszeresére emelkedett, míg a „népek országútján“ fekvő Magyarország alig a háromszorosára, íme! Itt jelentkezik az ember jelentősége az országok és nemzetek sorsában. S mivel történelmi hivatásunkat be akarjuk tölteni, a mohácsi végzetes sír mellől oda kell fordítanunk tekintetünket, ahonnan a feltámadásunkat remélhetjük: a magyar bölcsek felé. De hogy vígabb legyen e földön az anyaság és több gyermekalak szólalhasson meg a mi édes nyelvünkön, annak egy nagy és igen nehéz feladata van. Mégpedig a gyermek igazi, bensőséges szeretete és kívánása. Mert nálunk nem volt meg ez az érzés és sajnos, nincsen meg még ma sem. Többször mondottuk és ismételjük: nálunk mindig gondnak és tehernek számított a gyermek, akiből senki sem kíván sokat, legfőképpen nem az állam, amely még a jó békevilágban is csak „három“ gyerekre utalt ki pótlékot, ezzel „leintve"* a negyediket s a többit, mint akiket már az állam nem kíván támogatni, ekként feleslegesnek bélyegezve születésüket. A legtöbb esetben a gyermek akadálynak számított. Sajnos, annak számít ma is, főként az elhelyezkedésben. Sehol talán a világon annyiszor nem írták le újságpályázatokban és hirdetésekben azt az átkozott szót: „gyermektelen“. Gyermektelen házaspárt keresnek ide és keresnek oda. De többgyermekeset soha, még kivételképpen sem. A gyermeket itt száműzték. Úri előkelőségek és vagyonfejedelmek, akik vagyonokat költenek majompofájú pincsikre és papagájokra és ha azoknak valami bajuk van, szívesen hozatnak külföldi orvos-specialistát, akár repülőgépen is, csakhogy a kis öleb sokat ne szenvedjen. De ugyancsak már az orrukat fintorgatják maszatos gyerekarcok láttán és idegesíti őket játszó kacajuk és pajkos lármájuk. Valósággal gyermekirtás megy itt végbe nálunk. Szinte lelkileg öldössük a gyermekeket s mielőtt azok megszületnének, már halálra ítéltük a szerencsétleneket. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a szegény anya is könnyezve borul kis újszülöttje felé és remegő ajakkal kérdezi a nyöszörgő kis emberpalántától: — Mi lesz veled, emberke?... . Bizony, mi lesz?... Kőrösparti KIS ÚJSÁG Vasárnap, 1935 szeptember 11 Szenzációs bökesorgvaloson ponty Fidél gróf dunakiliii-i varonan Egyesülnek a nemzeti szocialistái nyilas- és horogkeresztüs jártak A mosonmegyei Dunakilitin tartózkodik Pálffy Fidél gróf, ahol édesanyjával együtt vezeti a régi családi birtokot. Pálffy Fidél gróf volt tulajdonképpen a nemzeti szocialista mozgalom első élharcosa Magyarországon. Előzőleg Németországban járt és hosszú ideig tartó tanulmányútja után kezdte szervezni pártját faluról falura és tanyáról tanyára járva. Ebben az esztendőben a fiatal gróf mindinkább elkedvetlenedett, mert azok, aki fölébe igyekeztek kerekedni, tüntetőleg nem vettek figyelembe akaratát. Most azonban, amikor az egyenetlenségek szétszaggatták a Meskó-féle nyilaskeresztes pártot, amelynek még a múlt éven is alvezére seit Pálffy Fidél, a frakció országszerte újból szervezkedni kezdett. Festetics Sándor gróf mindenáron meg akarja akadályozni a csoportösszevonások sikerét, hogy csak az ő pártja maradjon a porondon. Mivel azonban egyik pártnak sincsenek valami kiváló szervezői, illetve alvezérei, ezért úgy Meskó Zoltán, mint Festetics Sándor mindent elkövetnek, hogy Pálffy Fidél grófot a maguk számára nyerjék meg. Nyílt titok ugyanis a nemzeti szocialista, illetve a nyilas- és horogkeresztes mozgalomban résztvevők között, hogy: szervezni, csak Pálffy Fidél gróf tud. A fiatal gróf azonban a legkeservesebben csalódott azokban az emberekben, akiket három év óta pártjában különböző tisztségekre emelt és akiknek jelentékeny részét anyagilag is segítette. Amikor Pálffynak a pénztárcája meglehetősen kimerült és amikor Festetics Sándor gróf a mozgalmat tőle telhető erővel harcba vetette, akkor csalódott legkeservesebben Dunakiliti ura, mert — mint kidrült —az alvezérei közül feltűnő sokan átpártoltak az excellenciás grófi vetélytárshoz. Amint a Kis Újság megírta, Festetics Sándorhoz a múlt hetekben ultimátumot intéztek. Festetics fölvette a nyilaskeresztesek által feléje dobott kesztyűt és a két párt között való előcsatározás egyik jele volt az is, hogy a minap Meskó Zoltán különítménye megrohanta Festetics Sándor budapesti központi pártirodáját. Csak a rendőrség gyors beavatkozása vetett véget a rombolásnak. Amikor Festetics Németországban értesült a legújabb eseményekről — úgy látszik valakinek a tanácsára —, azt az utasítást adta itthoni helyettesének, Hegedűs Béla ifjúsági vezérnek, hogy vegye fel azonnal a kapcsolatot Pálffy Fidéllel. Ez abból a szempontból érdemes a följegyzésre, mert Festetics és Pálffy mint ellenlábasok álltak a mozgalomban és a fiatal gróf mind a mai napig nem volt hajlandó maga felett elismerni Festetics Sándort. Meskó Zoltánt is csak addig tekintette vezérként, amíg mint országgyűlési képviselő a parlamentben olykor — habár tragikomikus színezettel —, hangot adott a nemzeti szocialista követeléseknek. Festetics Sándor gróf utasítása az volt, hogy addig is, amíg szeptember közepén hazaérkezik, Pálffy Fidéllel feltétlenül meg kell egyezni, mert „ezt követeli a magyar nemzeti szocialista mozgalom jövője.“ Pálffy Fidél gróf dunakilitii kastélyában ezek után most haditanácsot tartottak a nemzeti szocialista, illetve a nyilaskeresztes mozgalmak irányítói. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy egyesíteni próbálják a magyarországi nemzeti szocialista, nyilas- és horogkeresztes pártokat. Természetesen a legnagyobb titokban folyt a tanácskozás, azonban a Kis Újság tudósítója megtudta, hogy Pálffy Fidél gróf feltételeket szabott Festeticsnek. Nevezetesen követeli, hogy ő legyen a dunántúli vezér, de ugyanakkor mindazok, akik az ő pártjának voltak a közelmúlt időkben az alvezérei, de tőle elpártoltak, nem lehetnek az egyesített nemzeti szocialista pártnak még csak a tagja sem. Hasonlóképen bele akar szólni a fiatal gróf abba is, hogy a nemzeti szocialista párt debreceni, duna-tiszaközi és esetleg más kerületeiben is döntő szava legyen. Egyúttal azt is kívánja, hogy a debrecenkörnyéki szervezést más vezetőkre bízzák, mint akik ma az élen állnak. Hogy Festetics Sándor erre az ultimátumszerű követelésre mit fog válaszolni, még nem is sejtik ... Ahol csecsemőkorban jegyzik el a gyermekeket Végig Baranyán és Tolnán az egyke hazájában Amióta elhallgattak a hidasi magyar harangok, azóta döbbent rá az ország arra, mit jelent valójában és félemletes pusztító erejében az egyke. Most Magyarország kormányzója ment le a pusztuló vidékre, hogy messzehangzó szavával fölrázza a nemzet eltévelyedettjeinek lelkiismeretét. A Kis Újság munkatársa ismételten végigjárta Délbaranya községeit, így elsősorban a szomorú hírhedtségre szert tett Ormánságot. Nemzeti szempontból a veszély valóban rendkívüli, mert hiszen néhány kilométerre fejebb már Jugoszlávia terül el és a trianoni határon túl a szláv anyák legtöbbjének 5— 8, olykor még több gyermeke is van. És a túlsó oldalon tervszerűen ki is használják a magyarok ellen a szaporulat csökkenő irányzatát, úgy hogy az egyszerű, tudatlan szláv emberek egymás közt már találgatják azt az időt és módot, mikor és miként juthatnak el az ő ivadékaik a kivesző kisebb-nagyobb magyar birtoktestekre. Tévedés azonban azt hinni, hogy csak a magyarok közt pusztít az egyke. A baranyai, sőt tolnai sváb családokat ép úgy kikezdte már ez a veszedelem. Épp a napokban történt, hogy egyik baranyai sváb faluban súlyos beteg lett az egyik fiatal gazda gyönyörű felesége, a falu leggazdagabb szőlőbirtokosának leánya. Az orvos megállapította, hogy tiltott műtét történt, és bevitette az asszonyt a mohácsi kórházba. Mikor aztán megtudta a szerencsétlen asszony, hogy menthetetlen, őrjöngeni kezdett. Megvádolta az anyósát, sőt a saját anyját is, hogy ők voltak a „boszorkányok", akik évek óta kitartóan követelték, nehogy második gyermeket szüljön. Sorra megnevezte a lelketlen bábát s a negyvennégy fiatal, falubeli menyecskét, akik szintén tiltott műtétet végeztettek. S amikor az asszony ravatalra került, 44 fiatalasszony már ott szorongott a csendőrőrszobában. Persze végkimerülésig tagadnak és kérdés, ki mit tud ellenük a törvényszék előtt bizonyítani? A baranyai Ormánságot igen szép, egészséges, daliás faj lakja. Annak idején erősen keveredett a törökkel s maga a név: ormán, török szó és erdőt jelent. A 70-es, 80-as években kezdte ki ezt a népet az egyke halálos járványa. Megállapították, hogy szászországi telepesek hozták, de a német anyanyelvűektől fokozott arányokban vette át a magyar nép. A veszedelmes mérgű leander virágot ezek a telepesek hozták magukkal. Ha ma valaki végig megy az ormánsági falvakban, minden portán ott láthatja a magzatgyilkolásra alkalmatos fácska rózsaszínű virágját. Vitathatatlan, hogy az egyke félelmetes előretörését a kisbirtokosok kétségbeejtő elaprózása okozta. Az egyke lassanként a paraszt hitbizományok félszeg és nem életteljes rendszerévé nőtte ki magát. Évtizedek során sokszor elhangzott a vészkiáltás, de csak a pusztába hangzó kiáltás maradt, mert a komoly szociális intézkedések következtében elmaradtak. Az ormánsági fiatal gazda, aki látta, hogy 100—120 holdnyi birtok került a kezébe házassága révén, amikor egy család egyetlen lányát vette feleségül, pillanatig se gondolkozott azon, hogy ő és felesége ne a szülők szokását kövesse. Hogy az Ormánság reformátusai lettek ennyire hívei az egykének, annak korántsem felekezeti oka van, hanem az, hogy ezen a vidéken a reformátusok az őslakók, ellenben a katholikusok úgy vándoroltak be, mint cselédek, napszámosok és kisiparosok. Másrészt döntően esett latba az is, hogy a napszámos vagy cselédember jobban boldogul anyagilag, minél több gyermeket nevel fel. Ezt láthatjuk ugyanezen az országrészen a horvát anyanyelvű családoknál, melyek sorában állandó a 6—8 gyermek, akinek eredményeképpen a horvátok lassan földeket szereznek és boldogulnak. Hogy az egyke romboló ereje mit jelent, azt mutatják az elemi iskolák statisztikai adatai, így például Sellyén ezer református lakosra csupán két első osztályú, vagyis 6 éves elemiiskolás gyermek jutott, ami példátlan arányszám. Ugyanott, ugyancsak ezer katholikus lakásra már 36 hasonló korú gyermek jutott az idei tanévben. Az is sok mindent sejteni enged, hogy Bogdácskán a református gazdák közül a legszegényebbek 15—20 holdasok, a leggazdagabb katolikusoknak viszont ugyanott 7—*12 hold földjük van. Itt 6 katholikus gyermekre 1 református jut, holott a református szülők többen vannak. Németboly jómódú katholikus svábjai, évtizedek óta, mondhatni, csak a vagyont házasítják. A családok az egyetlen gyermek megszületése előtt megállapodnak egymással, hogy a két vagyont házasság útján egyesítik 20 év múlva. S a kicsinyeket már akkor eljegyzik egymással, mikor még a bölcsőben fekszenek! Van azután héthatárra szóló sírás, mikor az „egyke" szülötte váratlanul serdülő korban meghal és a gyermekét vesztett anya nem számíthat többé gyermekáldásra és nincs a vagyonnak közvetlen örököse s marad a birtok a rokonokra, olykor a sokáig élő — nagyszülőre. Ez a legnagyobb tragédia az egykés vidékeken, — mondják az egyházak vezetői, akik tehetetlenül állnak az egykével szemben. Remélhetőleg nagybányai Horthy Miklós kormányzó szózata új helyzetet teremt, annál is inkább, mert a telepítés döntő fordulatot fog jelenteni ebben a sorsdöntő problémában. A Külföldi főisúíh zördárfolyamai Augusztus 31. (A zárójelben levő számok az előző napi árfolyamok.) CSIKÁGÓ Búza: szept. (86.625), 87.—; dec. (88.625), 89.—; máj. (90.375), 91.—. Tengeri: szept. (71.25). —; dec. (57.—), 57 —; máj. (58.375), 58.—. Rozs: szept (40 50), 41.—; dec. (42.75), 43.—; máj. (46.25), 46.—. WINNIPEG Búza: aug. (83.375) 83.875, okt. (81.875) 82.75. LIVERPOOL Búza: okt. (5 sh 6 egynegyed) 5 sh 6 egynegyed, dec. (5 sh 4 hétnyolcad) 5 sh 4 hétnyolcad, márc. 5 sh 4 egynyolcad) 5 sh 3 háromnegyed.