Kis Ujság, 1945. május (59. évfolyam, 44-49. szám)
1945-05-25 / 44. szám
Péntek, 1945 május 25 V. Az Országgyűlési Könyvtár *irományából törölve. ARAPENOS A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Népművelést! Vannak a magyar életnek területei, amelyeken nagyon lassan indul meg a munka. Ilyen a népművelés is, melynek fontosságát pedig mindenkinek át kell éreznie, aki a magyar jövő problémáin elgondolkozik. Ha igazságosak vagyunk, el kell ismernünk, hogy a hivatalos népművelés és az elmúlt huszonhárom éve alatt, főként az analfabétizmus elleni küzdelmében, tanfolyamain, gazdasági, háziipari, egyéb szakismeretek nyújtásával értékes eredményeket ért el. Annál kevesebbet azonban a világszemléleti kérdésekben, amely területen, ha egészen igazságosak vagyunk, meg kell állapítanunk, hogy sok tekintetben negatívak voltak az eredményei, különben nem süllyedt volna a magyar élet abba a világnézeti anarchiába, amely fölött a nyilasok patkányforradalma eldiadalmasodhatott. A népművelőket terheli ezért a felelősség? Csak kisebb részben. Nagyobb részben azt a mostoha bánásmódot, amelyben a szegedi gondolattól fűtött hivatalos Magyarország a népművelést részesítette. Az a Magyarország, amelynek a nép művelésére, népkönyvtárak fejlesztésére csak ezer pengői voltak akkor, amikor Béldyék szinte megszámlálhatatlan milliókat költhettek leventésdire, vagy Tárczay-Felicides Románék kezén százezrek sikkadtak el úgynevezett sportcélokra. A politikai pártok átlátták a nép művelésének fontosságát és mindegyiknek meg van a programmja a maga pártnépművelése számára. Senkinek se lehet kifogása ez ellen, az igazi népművelőnek csak örülnie kell neki, hiszen a pártnépművelésen túl még mindig bő alkalom nyílik állam és mindenki számára, aki ebből a munkából ki akarja venni a maga részét. A népművelés különben is elsősorban nem is állami, hanem társadalmi feladat és a politikai pártok ilyen irányú munkája több szabadságot, nagyobb nyilvánosságot hoz a népművelésnek és újabb, nagyobb tömegeket a népművelés számára. Aztán meg a pártok első célja politikai, világnézeti művelődést adni a híveiknek, amelyen túl az ismeretnyújtásnak, a művelődésnek rengeteg olyan területe van, amelyen összetalálkozhatnak azok is, akiket a pártpolitika elválaszt. Ezért sürgetjük a népművelést! Ezért szeretné tudni már a közvélemény, amikor a kultúrpolitikai elgondolások egyéb területeiről úgy, ahogy tájékozódott, hogy ezt az egyik legjelentősebb munkát hogyan, kikkel és mikor kezdik el? Mert ott és úgy folytatni a népművelést, ahol és ahogyan tavaly abbamaradt, nem lehet. Új Magyarország akar itt új és fokozódott kulturális igényekkel művelődni. Gondoljunk csak a megváltozott falura, földhöz jutott, lélekben felszabadított paraszttömegeivel. A kapott földhöz műveltséget, gazdasági, szövetkezeti ismereteket, földrajzi, történelmi tudást, a maga helyzetének és a városhoz, Európához való viszonyának tisztázását meg kell kapnia. A munkáskultúra is jogos és igényes feladatokkal áll elő. És nem utolsó sorban a polgárnak az utóbbi években elködösített lelkébe az új népművelésnek kell világosságot vinnie. Beszéljünk még a népkönyvtárakról és az ilyen irányú munka egyéb területeiről? Talán ennyi is elég, hogy lássuk a feltornyosult feladatokat, amelyekhez már a felszabadulás első napjaiban hozzá kellett volna látni. Mert a felszabadult ország felszabadult népművelést igényel. ítt és a munkára felkészült embereket az élre, és mindenesetre az új feladatokra rátermett és ráképzett munkásokat a népművelés minden területére. Minden jószándékú törekvés felhasználását. Együttműködést a politikai pártokkal, intézményekkel, az arra alkalmas egyénekkel, mindenkivel, akik ebben a munkában ki akarják venni a részüket Legfőképpen pedig végre a munka megkezdését. Tájékoztatást, hogy hogyan indult el, milyen úton, hová akar eljutni a megújhodott ország megújhodott népművelése. Simándi Béla Orosz jelentés magyar emigránsok svédországi központjáról Moszkvai válasz svéd és angol rágalmakra Moszkva, május 25 (TASS) A svéd sajtó továbbra is duzzog és láthatóan nem osztozik a szabdaságszerető országok örömében a hitlerista Németország fölött kivívott győzelem alkalmából, — írja az Avesztija diplomáciai megfigyelője. A svéd sajtó egyre őszintébben juttatja kifejezésre elkeseredését, ahelyett hogy örvendene a győzelemnek. A svéd sajtó különösen nagy zajt csap azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a szovjet egységek felszabadították a dán Bornholm szigetet. A svéd lapok anélkül, hogy sokat gondolkoznának, kölcsönvéve Gobbels kifejezéseit, az oroszok „imperialista“ szándékairól írnak a Baltikumban. A Bornholm szigetére Möller vezetésével érkezett négy dán miniszter válaszolt már a rágalmazó Svenska Dagbladetnek és a Stockholms Tidningennek. Meleg hangon köszönetet mondtak a szovjet csapatoknak azért, hogy a szigetet felszabadították a németektől. A svéd rágalmazók miután az egyik szovjetellenes vállalkozásuk csődöt mondott, újabb inszinuációba kezdtek a Szovetunió ellen. A Vestmandsland Lendstidning és más svéd lapok azt a méltatlan rágalmazó jelentést terjesztették, hogy szovjet csapatok megrongálták és kifosztották a budapesti svéd követség épületét. Ezzel szemben Svédországban nagyon jól tudják, hogy szovjet katonai egységek a budapesti svéd követség tagjainak minden képzelhető támogatással segítséget nyújtottak. Az, hogy a demokrácia svéd „védelmezői“ nem járnak egyenes úton, kitűnik a Svédországban „Szabad Magyarország“ címmel megjelenő s a magyar emigráns szocialisták által kiadott lapban közölt jelentésből is. E szerint Svédországban a magyar diplomatáknak meglehetősen különös centruma alakult meg. Képviselve van ebben az utóbbi vészt hozó 25 év minden árnyalata, kezdve Horthyéktól egészen Szálasiékig és még a nyilaskeresztes banda is, amely éppen a budapesti svéd követséget kifosztotta. Ezek valamennyien politikai emigránsoknak nyilvánították magukat, beleértve a náci fosztogatókat és kémeket. Ezek a politikai kalandorok menedékjogot találtak Svédországban, most pedig várják a megfelelő alkalmat, amíg megindíthatják harcukat fasiszta szellemben a demokratikus Magyarország ellen és intrikálhatnak Svédországban a Magyarország, az egyesült nemzetek és Magyarország szomszédai közötti barátság ellen. Bizonyos svéd lapok szemmel láthatóan Göbbels lapjainak helyébe akarnak lépni. Az Aftontidningen ostobán és ártalmasan locsog arról, mintha a Szovjetuniónak „harcias“ szándékai volnának az öresundban, a kieli csatornában és a Dardanellákban, ami éppen olyan abszurdum, mint amilyen esztelenség. A Reuter-iroda bizonyos munkatársait úgy látszik nem hagyják békén egyesek babérjai. Az afgán Anis című lap a következő Reuter-jelentést közölte: A Szovjetunió san franciscói képviselője felvetette azt a gondolatot, hogy bízzák a Szovjetunióra a háború után bizonyos feltételek mellett Korea, Mandzsúria és Formoza közigazgatását. Az őrültségnek ebben a lázában hiábavaló volna az igazságnak még csak az árnyékát is kutatni. Csak felelőtlen rágalmazók vagy a tisztátlan lelkiismeretű emberek tulajdoníthatnak a Szovjetuniónak ilyen képtelen szándékokat. (MTI) sen megvoltak ezek nálunk, időnként működtek is. A demokrácia intézményei közül az annyira nagyfontosságú községi, városi és megyei autonómia még csak névleg is alig volt meg. Ezeket most igen súlyos viszonyok között alulról kell kiépíteni. A demokratikus berendezés harmadik előfeltételét Szekfű Gyula bizonyos anyagi jólétben, anyagi biztonságban jelölte meg. Megállapította: nem lehet kétséges, hogy a demokráciában bizonyos társadalmi osztályok elpusztulhatnak. Sőt, demokratikus fejlődésről nem is lehet addig beszélni, amíg mindegyik társadalmi osztály nem egyforma. Megállapította, hogy a demokrácia fenti előfeltételeit nálunk nem találjuk meg. Arról beszélt ezután, hogy a 19. század legnagyobb problémája az volt, hogyan tudják megvalósítani a közszabadságok gyakorlását, a polgári demokráciát? A munkásosztály évtizedes fejlődése következtében már nem polgári demokráciáról, hanem mondjuk szociális demokráciáról van szó. Ennek a nem polgári demokráciának az intézményei nálunk most fejlődnek ki: a szakszervezetek és az üzemi bizottságok. A középosztály ma polgári demokráciáról ábrándozik, amikor felnőtt mellette az új szociális, vagy szindikalista demokrácia. Sokan azt hiszik, hogy mindez el fog múlni és a polgári demokrácia a munkásság új szervezetei nélkül fog megvalósulni . Ez tévedés — mondotta Szegfű Gyula — mert a munkásság fejlődése a külföldi példák hatására már tovább jutott a polgári demokráciánál az ő saját külön szociális demokráciája felé és ezt visszafejleszteni nem lehet, de nem is szükséges, mert ha a minden ilyen új berendezéssel együttjáró hibák egy békés időszakban, mindnyájunk közakaratából, kill ..ö..c.bölcd[nek, akkor kétségtelen, hogy a polgári demokrácia és a szociális demokrácia intézményei csak erősíthetik egymást és egymást megértve nagyobb biztonságot nyújtanak egymásnak. A polgári demokráciát, amelyet a középosztály követel és akar kifejleszteni, össze lehet kötni a szakszervezetek és egyéb ilyen demokratikus intézmények létével, a békés fejlődés biztosításához szükség van arra, hogy a különböző társadalmi osztályok politikai képviseleteikben kapcsolatban legyenek egymással és támogassák egymást. A polgári osztályoknak fel kell ismerniük, hogy visszacsinálni semmit nem lehet többé, hanem előre kell haladni és ez az előrehaladás lelkileg és anyagilag is felemelkedést kell hogy jelentsen. A demokrácia nemcsak azt jelenti, hogy a nép uralkodik, hanem azt is, hogy nekem is uralkodnom kell és be kell illeszkednem a társadalmi és politikai rendbe, amelyben mindenki részesedik az uralomból. A demokrácia nem a rosszak, hanem a jobbak uralmát kell, hogy jelentse, azt, hogy az emberek nem szegényebbek, hanem gazdagabbak legyenek. Nem azt, hogy elnyomjuk egymást, hanem, hogy segítsük és feljebb emeljük egymást. Ha a polgári osztályok és a többi társadalmi osztály is megérti ezt, akkor lesz csak felemelkedés onnan, ahova az utolsó húsz esztendő borzasztó tévedései taszítottak bennünket. Szekfű Gyula nagyhatású előadása után Berey Mária magyar népdalokat énekelt Bartók és Kodály feldolgozásában, zongorán Érsek Mária kísérte. A Politikai Akadémia legközelebbi előadásán, hétfőn, „Politikai demokrácia — népképviselet“ címen Nagy Ferenc újjáépítési miniszter a párt országos főtitkára, ,, Gazdasági demokrácia“ címen pedig dr. Saláta Kálmán budapesti főtitkárhelyettes beszél. Újabb drágasághullám az élelmiszerpiacon Eltűnt a kirakatokból a tojás, a túró, a sajt, a cukor és a szalonna Kettős ünnepek után általában mindig megcsappanak a készletek a városi piacokon. Ezt tapasztalhattuk e héten kedden és szerdán, amikor több fontos élelmiszert már nehezen lehetett beszerezni. Azonban csütörtök óta sem változott a helyzet, sőt rosszabbodott, mert a még forgalomba kerülő élelmiszer nagy része ugrásszerű mértékben drágult. A tojás 10—12, a keverttúró 26— 30, a juhsajt 24—28, a vaj 52—56 pengő tíz dekánként.. A cukor teljesen eltűnt, a forgalomból, a feketepiac hiénái már újból 500—600 pengőig akarják feltornászni a cukor árát. De lényegesen megdrágult a zsírára is. A füstölt szalonna 380—460, a zsírszalonna 400, az olvasztott zsír 440—480 pengő a henteseknél, a belvárosi üzletekben már 500 pengőért is nehezen lehet beszerezni. A zöldfőzelékpiacon a helyzet úgy alakult, hogy a romlandó termék ára mérsékeltebb, mivel értékesítésével várni nem lehet. A cukorborsó drágult, mert az árusok inkább kiszedik a hüvelyből a borsót és úgy árusítják, de a hüvelyes borsó árát nem mérsékelik. A kenyér is megdrágult a legtöbb kerületben. A múlt héten még jó kenyeret lehetett beszerezni 38—40 pengőért, most 40—50 pengő az ára a jegynélküli kenyérnek a pékeknél is! Az élelmiszer-kiskereskedelem a vidéki batyuzó termelők elmaradásával okolja meg a drágulási folyamatot. Az bizonyos, hogy a távolabbi vidék árufelhozatala lényegesen csökkent és e héten eddig csak a szomszédos községekből jött fel élelmiszer, leginkább a kültelket érintő villamosjáratokkal és a helyiérdekű vasutakkal. Szerencse, hogy a környékbeli nagyobb kerti üzemek ellátják a fővárost zöldfőzelékkel. A népélelmezési tömegáruk közül csak a saláta drágult, a paraj, sóska és a spárga megtartotta múlt heti árszintjét. Mai élelmiszerárak: Jegyre kiutalt cikkek: kenyér 2.20, liszt 2.80, cukor 20, élesztő 0.40, étolaj 20, vöröshagyma 1.20, tojás 1.50, birkahús 24, nyári szalámi 36 pengő. Csarnoki árak: tisztított paraj 26— 30, gyökeres 24—26, sóska 28—34, zöldhagyma 3—5, hónapos retek 5— 10, jégcsapretek 4—8, szabadföldi pirosretek 4—8, jánosnapi 10—14, sörretek 12—20, saláta 10—16, vegyeszöldség 14—24, sárgarépa 16— 24, zeller 12—20, új kalarábé 10—16, spárga levesbe 12—18, sorospárga 24—36, törmelék 10—12, petrezselyem zöldje 1.50—2, idei csomózott zöldség 8—12, idei csomózott kazettarépa 8—16, cseresznye I. oszt. 60—90, II. oszt 50—60, földieper negyedkiló 70—110, zöldegres 26—36, főzőtök 80—90, zöldborsó 90—130 pengő. Feltűnő áreltérés mutatkozik a vásártelep forgalmában kialakult nagybani és a főváros területén érvényben lévő kiskereskedelmi árak között. A csarnokokban és a kerületi nyílt piacokon sokszor 50—60 százalékkal magasabb árat kérnek a fogyasztóktól, mint a vásártelepen. Ennek oka az, hogy a vásárcsarnoki felügyelőségek nem kapnak tájékozódást a vásártelepen kialakult árak felől. Azelőtt reggel 7.30 és 8 óra között a vásártelep telefon útján közölte a csarnoki felügyelőségekkel az ott kialakult árakat. Ennek alapján arányosították a kerületi csarnokok fogyasztói árait is. Ezek a fontos szervezési kapcsolatok most teljesen elmaradnak az élelmiszerpiacon, nincsen árellenőrzés, minden árus azt teheti, amit akar. Ezen az áldatlan helyzeten sürgősen változtatni kell, mert a dolgozók széles rétegei nem bírhatják el a mostani közélelmezési helyzetet! A háziasszonyok nem tudnak kalkulálni, minden nap újabb meglepetések érik őket a beszerzés körül. A nagybani forgalmat pedig sürgősen át kell helyezni a Dunapartra. A tömegélelmezési cikkek nem bírhatják el a mostani fuvarköltséget, amely az árut a csepeli piacról terheli. Azok a termelők, akik már most is a Vámház térre szállítják termékeiket, jól járnak, mert készleteiket a kora reggeli órák alatt értékesítik és a háziasszonyok is olcsóbban szerezhetik be szükségleteiket a termelőknél. „Magyar út - a demokrácia" Szekfű Gyula a demokrácia előfeltételeiről, a polgári és szociális demokráciáról A Független Kisgazdapárt Politikai Akadémiájának előadássorozatában Szekfű Gyula egyetemi tanár „Magyar út — a demokrácia“ címen tartott előadást. — A történettudomány — mondotta — sohasem fogadta el azt a jogi és alkotmánytörténeti felfogást, hogy a magyar jogfejlődés útja a vérszerződéstől kezdve demokratikus út volt. Tévesen magyarázták demokratikus jelenségeknek az aranybullát vagy Werbőczy törvénykönyvét is. — A fejlődés tulajdonképpen az ellenkezője volt annak, mint amit tanítottak. Mindegyik nép, így a magyar nép is, születése pillanatában nem demokrata és csak idővel, igen nagy belső átalakulások és közigazgatási tapasztalatok és igen nagy morális felemelkedés útján lehetnek a népek demokraták. Majd a magyar demokrácia különböző előfeltételeivel foglalkozott. Az egyik a lelki előfeltétel — mondotta Szekfű Gyula. Az embereknek bele kell szokniok és tanulniok abba, hogy egyenlők. Ez az előfeltétel nincs meg túlságosan a mi népünkben, mert az egyenlőség nálunk igen gyakran dühöng felfelé, de nagyon kevéssé látszik lefelé. A másik előfeltétel a demokratikus intézmények létezése. 48-tól névlege Razzia Bukarestben magyar fasiszták kézrekerítésére A bukaresti rendőrség megállapikát rendeztek. Az elfogott reakció mototta, hogy számos magyar fasiszta kát és nyilasokat átadják a magyar bujkál aromán fővárosban. Kézrehatóságoknak, illetőleg internálórakerítésük érdekében sorozatos razzia- korba utalják. Zalka Ödön professzor a fővárosi közkórházak központi igazgatója A főváros polgármestere dr. Zalka Ödön egyetemi rendkívüli tanárt nevezte ki a fővárosi közkórházak központi igazgatójává s egyben a Szent Rókus-közkórház igazgató-főorvosává.