Kis Ujság, 1945. május (59. évfolyam, 44-49. szám)

1945-05-25 / 44. szám

Péntek, 1945 május 25­­ V. Az Országgyűlési Könyvtár *irományából törölve. ARA­­­PENOS A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Népművelést! Vannak a magyar életnek terü­letei, amelyeken nagyon lassan in­dul meg a munka. Ilyen a nép­művelés is, melynek fontosságát pe­dig mindenkinek át kell éreznie, aki a magyar jövő problémáin el­gondolkozik. Ha igazságosak vagyunk, el kell ismernünk, hogy a hivatalos nép­művelés és az elmúlt huszonhárom éve alatt, főként az analfabétizmus elleni küzdelmében, tanfolyamain, gazdasági, háziipari, egyéb szak­ismeretek nyújtásával értékes ered­ményeket ért el. Annál kevesebbet azonban a világszemléleti kérdések­ben, amely területen, ha egészen igazságosak vagyunk, meg kell álla­pítanunk, hogy sok tekintetben negatívak voltak az eredményei, különben nem süllyedt volna a ma­gyar élet abba a világnézeti anar­chiába, amely fölött a nyilasok pat­kány­forradalma eldiadalmasodha­­tott. A népművelőket terheli ezért a fe­lelősség? Csak kisebb részben. Na­gyobb részben azt a mostoha bánás­módot, amelyben a szegedi gondolat­tól fűtött hivatalos Magyarország a népművelést részesítette. Az a Ma­gyarország, amelynek a nép művelé­sére, népkönyvtárak fejlesztésére csak ezer pengői voltak akkor, ami­kor Béldyék szinte megszámlálhatat­lan milliókat költhettek leventésdire, vagy Tárczay-Felicides Románék ke­zén százezrek sikkadtak el úgyneve­zett sportcélokra. A politikai pártok átlátták a nép művelésének fontosságát és mind­egyiknek meg van a programmja a maga pártnépművelése számára. Senkinek se lehet kifogása ez ellen, az igazi népművelőnek csak örülnie kell neki, hiszen a pártnépművelésen túl még mindig bő alkalom nyílik állam és mindenki számára, aki ebből a munkából ki akarja venni a maga részét. A népművelés külön­ben is elsősorban nem is állami, hanem társadalmi feladat és a poli­tikai pártok ilyen irányú munkája több szabadságot, nagyobb nyilvá­nosságot hoz a népművelésnek és újabb, nagyobb tömegeket a nép­művelés számára. Aztán meg a pár­tok első célja politikai, világnézeti művelődést adni a híveiknek, ame­lyen túl az ismeretnyújtásnak, a művelődésnek rengeteg olyan terü­lete van, amelyen összetalálkozhat­nak azok is, akiket a pártpolitika elválaszt. Ezért sürgetjük a népművelést! Ezért szeretné tudni már a közvéle­mény, amikor a kultúrpolitikai­­ el­gondolások egyéb területeiről úgy, ahogy tájékozódott, hogy ezt az egyik legjelentősebb munkát ho­gyan, kikkel és mikor kezdik el? Mert ott és úgy folytatni a nép­művelést, ahol és ahogyan tavaly abbamaradt, nem lehet. Új Magyar­­ország akar itt új és fokozódott kulturális igényekkel művelődni. Gondoljunk csak a megváltozott fa­lura, földhöz jutott, lélekben felsza­badított paraszttömegeivel. A ka­pott földhöz műveltséget, gazdasági, szövetkezeti ismereteket, földrajzi, történelmi tudást, a maga helyzeté­nek és a városhoz, Európához való viszonyának tisztázását meg kell kapnia. A munkáskultúra is jogos és igényes feladatokkal áll elő. És nem utolsó sorban a polgárnak az utóbbi években elködösített lelkébe az új népművelésnek kell világos­ságot vinnie. Beszéljünk még a nép­könyvtárakról és az ilyen irányú munka egyéb területeiről? Talán ennyi is elég, hogy lássuk a feltor­nyosult feladatokat, amelyekhez már a felszabadulás első napjaiban hozzá kellett volna látni. Mert a felszabadult ország felszaba­dult népművelést igényel. ítt és a munkára felkészült embereket az élre, és mindenesetre az új feladatokra rátermett és ráképzett munkásokat a népművelés minden területére. Minden jószándékú törekvés fel­­használását. Együttműködést a po­litikai pártokkal, intézményekkel, az arra alkalmas egyénekkel, minden­kivel, akik ebben a munkában ki akarják venni a részüket Legfőképpen pedig végre a mun­ka megkezdését. Tájékoztatást, hogy hogyan indult el, milyen úton, hová akar eljutni a megújhodott ország m­egújhodott népművelése. Simándi Béla Orosz jelentés magyar emigránsok svédországi központjáról Moszkvai válasz svéd és angol rágalmakra Moszkva, május 25 (TASS) A svéd sajtó továbbra is duzzog és láthatóan nem osztozik a szabdaságszerető országok örömé­ben a hitlerista Németország fölött kivívott győzelem alkalmából, — írja az Avesztija diplomáciai meg­figyelője. A svéd sajtó egyre őszin­tébben juttatja kifejezésre elkesere­dését, ahelyett hogy örvendene a győzelemnek. A svéd sajtó különö­sen nagy zajt csap azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a szovjet egységek felszabadí­tották a dán Bornholm szigetet. A svéd lapok anélkül, hogy sokat gondolkoznának, kölcsönvéve Gob­bels kifejezéseit, az­­ oroszok „impe­rialista“ szándékairól írnak a Balti­kumban. A Bornholm szigetére Möl­ler vezetésével érkezett négy dán miniszter válaszolt már a rágalmazó Svenska Dagbladetnek és a Stock­holms Tidningennek. Meleg hangon köszönetet mondtak a szovjet csapa­toknak azért, hogy a szigetet felsza­badították a németektől. A svéd rágalmazók miután az egyik szovjetellenes vállalkozásuk csődöt mondott, újabb inszinuációba kezdtek a Szovetunió ellen. A Vest­­mandsland Lendstidning és más svéd lapok azt a méltatlan rágal­mazó jelentést terjesztették, hogy szovjet csapatok megrongálták és kifosztották a budapesti svéd kö­vetség épületét. Ezzel szemben Svéd­országban nagyon jól tudják, hogy szovjet katonai egységek a budapesti svéd követség tagjai­nak minden képzelhető támoga­tással segítséget nyújtottak. Az, hogy a demokrácia svéd „vé­delmezői“ nem járnak egyenes úton, kitűnik a Svédországban „Szabad Magyarország“ címmel megjelenő s a magyar emigráns szocialisták ál­tal kiadott lapban közölt jelentés­ből is. E szerint Svédországban a magyar diplo­matáknak meglehetősen külö­nös centruma alakult meg. Képviselve van ebben az utóbbi vészt hozó 25 év minden árnyalata, kezdve Horthyéktól egészen Szá­­lasiékig és még a nyilaskeresztes banda is, amely éppen a budapesti svéd követséget kifosztotta. Ezek valamennyien politikai emigránsok­nak nyilvánították magukat, bele­értve a náci fosztogatókat és ké­meket. Ezek a politikai kalandorok menedékjogot találtak Svédország­ban, most pedig­­ várják a megfelelő alkalmat, amíg megindíthatják harcukat fasiszta szellemben a demokra­tikus Magyarország ellen és intrikálhatnak Svédországban a Magyarország, az egyesült nemzetek és Magyarország szomszédai közötti barátság ellen. Bizonyos svéd lapok szemmel látha­­tóan Göbbels lapjainak helyébe akar­nak lépni. Az Aftontidningen ostobán és ártalmasan locsog arról, mintha a Szovjetuniónak „harcias“ szándékai volnának az öresundban, a kieli csa­tornában és a Dardanellákban, ami éppen olyan abszurdum, mint amilyen esztelenség. A Reuter-iroda bizonyos munkatár­sait úgy látszik nem hagyják békén egyesek babérjai. Az afgán Anis című lap a következő Reuter-jelentést kö­zölte: A Szovjetunió san franciscói képviselője felvetette azt a gondola­tot, hogy bízzák a Szovjetunióra a háború után bizonyos feltételek mel­lett Korea, Mandzsúria és Formoza közigazgatását. Az őrültségnek ebben a lázában hiábavaló volna az igaz­ságnak még csak az árnyékát is ku­tatni. Csak felelőtlen rágalmazók vagy a tisztátlan lelkiismeretű embe­rek tulajdoníthatnak a Szovjetunió­nak ilyen képtelen szándékokat. (MTI) sen meg­voltak ezek nálunk, időn­ként működtek is. A demokrácia in­tézményei közül az annyira nagyfon­tosságú községi, városi és megyei autonómia még csak névleg is alig volt meg. Ezeket most igen súlyos viszonyok között alulról kell kiépí­teni. A demokratikus berendezés harma­dik előfeltételét Szekfű Gyula bizo­nyos anyagi jólétben, anyagi bizton­ságban jelölte meg. Megállapította: nem lehet kétséges, hogy a demokrá­ciában bizonyos társadalmi osztályok elpusztulhatnak. Sőt, demokratikus fejlődésről nem is lehet addig be­szélni, amíg mindegyik társadalmi osztály nem egyforma. Megállapította, hogy a demokrácia fenti előfeltételeit nálunk nem találjuk meg. Arról beszélt ezután, hogy a 19. század legnagyobb problémája az volt, hogyan tudják megvalósítani a közszabadságok gyakorlását, a pol­gári demokráciát? A munkásosztály évtizedes fejlődése következtében már nem polgári demokráciáról, hanem mondjuk szociális demokráciáról van szó. Ennek a nem polgári demokrá­ciának az intézményei nálunk most fejlődnek ki: a szakszervezetek és az üzemi bizottságok. A középosztály ma polgári demokrá­ciáról ábrándozik, amikor felnőtt mel­lette az új szociális, vagy szindikalista demokrácia. Sokan azt hiszik, hogy mindez el fog múlni és a polgári de­mokrácia a munkásság új szervezetei nélkül fog megvalósulni . Ez tévedés — mondotta Szegfű Gyula — mert a munkásság fejlő­dése a külföldi példák hatására már­­ tovább jutott a polgári demokráciánál az ő saját külön szociális demokrá­ciája felé és ezt visszafejleszteni nem lehet, de nem is szükséges, mert ha a minden ilyen új berendezéssel együttjáró hibák egy békés időszak­ban, mindnyájunk közakaratából, ki­ll ..ö..c.bölcd[nek, akk­or kétségtelen, hogy a polgári demokrácia és a szo­ciális demokrácia intézményei csak erősíthetik egymást és egymást meg­értve nagyobb biztonságot nyújtanak egymásnak. A polgári demokráciát, amelyet a középosztály követel és akar kifej­leszteni, össze lehet kötni a szak­­szervezetek és egyéb ilyen demokra­tikus intézmények létével, a békés fejlődés biztosításához szükség van arra, hogy a különböző társadalmi osztályok politikai képviseleteikben kapcsolatban legyenek egymással és támogassák egymást. A polgári osztályoknak fel kell is­merniük, hogy visszacsinálni semmit nem lehet többé, hanem előre kell haladni és ez az előrehaladás lelkileg és anyagilag is felemelkedést kell hogy jelentsen. A demokrácia nemcsak azt jelenti, hogy a nép uralkodik, hanem azt is, hogy nekem is uralkodnom kell és be kell illeszkednem a társadalmi és poli­tikai rendbe, amelyben mindenki része­sedik az uralomból. A demokrácia nem a rosszak, hanem a jobbak ural­mát kell, hogy jelentse, azt, hogy az emberek nem szegényebbek, hanem gazdagabbak legyenek. Nem azt, hogy elnyomjuk egymást, hanem, hogy se­gítsük és feljebb emeljük egymást. Ha a polgári osztályok és a többi társadalmi osztály is megérti ezt, akkor lesz csak felemelkedés onnan, ahova az utolsó húsz esztendő bor­zasztó tévedései taszítottak bennün­ket. Szekfű Gyula nagyhatású előadása után Berey Mária magyar népdalokat énekelt Bartók és Kodály feldolgozá­sában, zongorán Érsek Mária kísérte. A Politikai Akadémia legközelebbi előadásán, hétfőn, „Politikai demo­krácia — népképviselet“ címen Nagy Ferenc újjáépítési miniszter a párt országos főtitkára, ,, Gazdasági demo­krácia“ címen pedig dr. Saláta Kál­mán­­ budapesti főtitkárhelyettes be­szél. Úja­bb drágaság­hullám az élelmiszerpiacon Eltűnt a kirakatokból a tojás, a túró, a sajt, a cukor és a szalonna Kettős ünnepek után általában mindig megcsappanak a készletek a városi piacokon. Ezt tapasztalhattuk e héten kedden és­ szerdán, amikor több fontos élelmiszert már nehe­zen lehetett beszerezni. Azonban csütörtök óta sem változott a hely­zet, sőt rosszabbodott, mert a még forgalomba kerülő élelmiszer nagy része ugrásszerű mértékben drá­­gult. A tojás 10—12, a keverttúró 26— 30, a juhsajt 24—28, a vaj 52—56 pengő tíz dekánként.. A cukor telje­sen eltűnt, a forgalomból, a fekete­piac hiénái már újból 500—600 pen­gőig akarják feltornászni a cukor árát. De lényegesen megdrágult a zsír­­ára is. A füstölt szalonna 380—460, a zsírszalonna 400, az olvasztott zsír 440—480 pengő a henteseknél, a belvárosi üzletekben már 500 pen­gőért is nehezen lehet beszerezni. A zöldfőzelékpiacon a helyzet úgy alakult, hogy a romlandó termék ára mérsékeltebb, mivel értékesítésé­vel várni nem lehet. A cukorborsó drágult, mert az árusok inkább kiszedik a hüvelyből a borsót és úgy árusítják, de a hüvelyes borsó árát nem mérsékelik. A kenyér is megdrágult a leg­több kerületben. A múlt héten még jó kenyeret lehetett beszerezni 38—40 pengőért, most 40—50 pengő az ára a jegynélküli kenyérnek a pékek­nél is! Az élelmiszer-kiskereskedelem a vidéki batyuzó termelők elmaradá­sával okolja meg a drágulási folya­matot. Az bizonyos, hogy a távo­labbi vidék árufelhozatala lényege­sen csökkent és e héten eddig csak a szomszédos községekből jött fel élelmiszer, leginkább a kültelket érintő villamosjáratokkal és a helyi­érdekű vasutakkal. Szerencse, hogy a környékbeli na­gyobb kerti üzemek ellátják a fővá­rost zöldfőzelékkel. A népélelmezési tömegáruk közül csak a saláta drá­gult, a paraj, sóska és a spárga meg­tartotta múlt heti árszintjét. Mai élelmiszerárak: Jegyre kiutalt cikkek: kenyér 2.20, liszt 2.80, cukor 20, élesztő 0.40, étolaj 20, vörös­hagyma 1.20, tojás 1.50, birkahús 24, nyári szalámi 36 pengő. Csarnoki árak: tisztított paraj 26— 30, gyökeres 24—26, sóska 28—34, zöldhagyma 3—5, hónapos retek 5— 10, jégcsapretek 4—8, szabadföldi pirosretek 4—8, jánosnapi 10—14, sörretek 12—20, saláta 10—16, ve­gyeszöldség 14—24, sárgarépa 16— 24, zeller 12—20, új kalarábé 10—16, spárga levesbe 12—18, sorospárga 24—36, törmelék 10—12, petrezse­lyem zöldje 1.50—2, idei csomózott zöldség 8—­12, idei csomózott ka­­zetta­répa 8—16, cseresznye I. oszt. 60—90, II. oszt 50—60, földieper ne­gyedkiló 70—110, zöldegres 26—36, főzőtök 80—90, zöldborsó 90—130 pengő. Feltűnő áreltérés mutatkozik a vá­sártelep forgalmában kialakult nagy­bani és a főváros területén érvény­ben lévő kiskereskedelmi árak között. A csarnokokban és a kerületi nyílt piacokon sokszor 50—60 szá­zalékkal magasabb árat kérnek a fogyasztóktól, mint a vásártelepen. Ennek oka az, hogy a vásárcsar­noki felügyelőségek nem kapnak tá­jékozódást a vásártelepen kialakult árak felől. Azelőtt reggel 7.30 és 8 óra között a vásártelep telefon út­ján közölte a csarnoki felügyelősé­gekkel az ott kialakult árakat. En­nek alapján arányosították a kerü­leti csarnokok fogyasztói árait is. Ezek a fontos szervezési kapcsola­tok most teljesen elmaradnak az élelmiszerpiacon, nincsen árellen­őrzés, minden árus azt teheti, amit akar. Ezen az áldatlan helyzeten sürgő­sen változtatni kell, mert a dolgo­zók széles rétegei nem bírhatják el a mostani közélelmezési helyzetet! A háziasszonyok nem tudnak kal­kulálni, minden nap újabb meglepe­tések érik őket a beszerzés körül. A nagybani forgalmat pedig sür­gősen át kell helyezni a Dunapartra. A tömegélelmezési cikkek nem bír­hatják el a mostani fuvarköltséget, amely az árut a csepeli piacról ter­heli. Azok a termelők, akik már most is a Vámház­ térre szállítják termékeiket, jól járnak, mert kész­leteiket a kora reggeli órák alatt ér­tékesítik és a háziasszonyok is ol­csóbban szerezhetik be szükségletei­ket a termelőknél. „Magyar út - a demokrácia" Szekfű Gyula a demokrácia előfeltételeiről, a polgári és szociális demokráciáról A Független Kisgazdapárt Politikai Akadémiájának előadássorozatában Szekfű Gyula egyetemi tanár „Ma­gyar út — a demokrácia“ címen tar­tott előadást. — A történettudomány — mondotta — sohasem fogadta el azt a jogi és al­­kotmánytörténeti felfogást, hogy a magyar­ jogfejlődés útja a vérszerző­­déstől kezdve demokratikus út volt. Tévesen magyarázták demokratikus jelenségeknek az aranybullát vagy Werbőczy törvénykönyvét is. — A fejlődés tulajdonképpen az el­lenkezője volt annak, mint amit taní­tottak. Mindegyik nép, így a magyar nép is, születése pillanatában nem demokrata és csak idővel, igen nagy belső átalakulások és közigazgatási tapasztalatok és igen nagy morális felemelkedés útján lehetnek a népek demokraták. Majd a magyar demokrácia külön­böző előfeltételeivel foglalkozott. Az egyik a lelki előfeltétel — mondotta Szekfű Gyula. Az embereknek bele kell szokniok és tanulniok abba, hogy egyenlők. Ez az előfeltétel nincs meg túlságosan a mi népünkben, mert az egyenlőség nálunk igen gyakran dü­höng felfelé, de nagyon kevéssé lát­szik lefelé. A másik előfeltétel a demokratikus intézmények létezése. 48-tól névlege­ Razzia Bukarestben magyar fasiszták kézrekerítésére A bukaresti rendőrség m­egállapi­­kát rendeztek. Az elfogott reakció mo­­totta, hogy számos magyar fasiszta kát és nyilasokat átadják a magyar bujkál a­­román fővárosban. Kézre­­hatóságoknak, illetőleg internálóra­­kerítésük érdekében sorozatos razzia- korba utalják. Zalka Ödön professzor a fővárosi közkór­házak központi igazgatója A főváros polgármestere dr. Zalka Ödön egyetemi rendkívüli tanárt nevezte ki a fővárosi közkórházak központi igazgatójává s egyben a Szent Rókus-közkórház igazgató-fő­orvosává.

Next