Kis Ujság, 1945. július (59. évfolyam, 75-97. szám)

1945-07-04 / 75. szám

akar!) De nem zárkózhatna kl a fel­­vetett kérdés mérlegelésétől, ha a magyarországi szlovákság körében nyilvánulna meg olyan irányzat, amely megtagadni akarná az évszá­zadok óta vele együtt élő magyar­sággal a kapcsolatokat. (Felkiáltá­­sok: Soha! Soha!) A magyarországi szlovákok egy része megalakította az antifasiszta szlovákok komitéjét Békéscsaba köz­ponttal. Mi demoratikus kormány vagyunk, a demokrácia elveivel pe­dig ellenkeznék gátat vetni ennek­­az egyesülésnek. A szlovák komité­­tehát élvezi a teljes működési jogot, van sajtója is, amelyhez a magyar kormány még a technikai lehetősé­geket is elősegítette. Tudvalevőleg régi törvényeink szerint sem volt akadálya annak, hogy nemzetisé­geink megfelelő iskolákkal, főleg pe­dig népiskolákkal és óvodákkal rendelkezzenek. (Felkiáltások: Ügy van!) Ha panaszok voltak ezen a té­ren, azért merültek fel, mert kiját­­szották, vagy nem hajtották végre a törvényt. A demokratikus magyar kormány a demokrácia elveinek tel­jes érvényt kíván szerezni, tehát semmi akadálya nincs annak, hogy a hazai szlovákság ahol és amilyen mértékben ezt kívánja és ha ez a kívánság tárgyi alapra, tehát tény­leg fennálló szükségletekre tud tá­maszkodni, fejleszthesse már meg­lévő iskoláit és hozzájusson még is­kolákhoz, amilyenekre éppen szük­sége van. •Az csak természetes, hogy az új, demokratikus magyar kormány már csak célszerűségi okokból is súlyt helyez a körülöttünk, vagy velünk lakó népek nyelvének és kultúrájá­nak ismeretére, úgyhogy ezt a szem­pontot az új közoktatásban megfele­lően alkalmazni fogja. Szlovákiaink máris számottevő kulturális egyesü­lettel rendelkeznek, előadásokat tar­tanak, szinielőadásokat rendeznek és zavartalanul folytathatják a szlovák nép művelését. De teljes egyenjogú­­ságot érteznek gazdasági téren is. A Slovenska Hospodarska Banka a magyarországi szlovákság gazdasági szerve magyar viszonylatban ko­moly és jelentős pénzintézet. Egyszó­val és röviden: a demokratikus Ma­gyarország valóban a demokráciát akarja, tehát az ittlakó népek kö­zött a szlovákságnak is teljes egyen­jogúságot biztosít mind politikai, mind gazdasági, mind kulturális té­ren. Ha azonban mindezek ellenére, akár a szlovákság tömegei, akár egyesek mégis szívesebben választa­nák hazájukul Szlovákiát, úgy ennek útjába a magyar kormány semmi akadályt nem fog gördíteni, sőt a a kitelepülőknek tulajdonukat illető­leg megadja mindazokat a biztosíté­kokat, amiket csak a Szlovákiából kiutasított magyaroknak Csehszlová­kia megadott, vagy meg fog adni. (Felkiáltások: Helyes! Jól van!) Ez világos és félre nem magyarázható beszéd és azt hiszem demokratikus, sőt egyedül tisztességes álláspont is. (Lelkes nagy taps.) nem jelenti­­a munka bégét, mert a magyar parasztnak a föld jövedel­mét is el kell juttatni. A juttatott földek új munkát jelentenek és a magyar paraszt eddig is rengeteget dolgozott, de most munkájának a megbecsülését követeli, mert az élet — mint ez a kor megmutatta — a földnél kezdődik. Élesen szót emelt a parasztság körében hajda­nában erősen megmutatkozott uri­­zálás ellen. Végül a rend, jog és biz­tonság hármas jelszavának fontos­ságát hangoztatta és kiemelte, hogy ebben az országban nem az a cél, hogy a jómódunkból nincstelen pro­letárt csináljunk, hanem a nincste­len proletárt is jómódúvá akarjuk tenni A szépen sikerült nagygyűlés! Adamkovics Ágoston tótkomlósi gaz­da szavai zárták be. A gyűlés után a külügyminiszter fogadta a szlovákság kiküldötteit, akik szintén hitet tettek amellett, hogy Magyarországon akar­nak maradni és itt akarnak tovább élni- „A demokrácián — Én őszintén fájlalom — mon­dotta a miniszter —, hogy ezt a kérdést itt és ilyen formában fel kellett vetni. Nagyon jól tudom, hogy sok olyan csabai szlovák van, vagy ahogy itt nevezik magukat és mi neveztük őket, sok olyan csabai tót, akinek a lelkében ugyanaz a fájdalom visszhangzik, mint az enyémben. (Felkiáltások: (Úgy van!) Kétszáz esztendő még egy nép életé­ben is jelentős idő és különösen sok egy olyan szorgalmas, verejtékező és dolgos nép életében, mint a csabai és általában az alföldi szlovákság életében, akik kétszáz évvel ezelőtt vallási üldöztetések elől menekültek ide és itt nemcsak otthonra, de ha­zára is találtak. (Felkiáltások: Úgy van) Úgy van!) Ha bekövet­kezne, amit nem kívánunk, hogy egy részétől és bizonyára csak azok­tól, akik ezt önként keresik, el kel­lene válnunk, nem táplálunk irántuk a szívünkben semmi haragot, semmi ellenszenvet. Találják meg ezek bol­dogulásukat új hazájukban, abban a népi közösségben, amelyben talán úgy érzik, hogy jobban tudnak élni és szolgálják ott az emberiesség és van a hangsúly­ haladás ügyét. (Felkiáltások: Men­jen, aki akart Ms nem megyünk!­ — Én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben is, mint a politika minden kérdésében, a demokrácián van a hangsúly. A demokratikus gondolat az, amelynek alapján minden problé­más, legyen az az államon belül, vagy legyen nemzetközi téren, igazságosan, megnyugtatóan és a jövő szempont­jából eredményesen lehet elintézni. Valamikor itt Csabán már Achim L. András alatt, de azóta is, a demo­kráciával ellentétes reakciós politi­kát, vagy egyszerűbben a jogfosztást és elnyomást úri politikának, vagy ravaszabb formájában úri huncutság­nak szoktuk nevezni. Én azt hiszem, hogy nemcsak belpolitikai téren, de nemzetközileg is van ilyen „úri poli­tika", sőt „úri huncutság“ is. (Fel­­kiáltások: Ügy van! Ügy van!) De én azt hiszem, hogy minden demokrácia­ellenes törekvésen végül is diadal­­maskodni fog a demokrácia ellen­állhatatlan ereje. Ezen ihatik nem­csak Magyarország jövője, de a Dunamedence egymásrautalt népei­nek békéje és boldogulása is. Éljen a demokratikus Magya­arság, éljen a világot boldogító demokráciái Balogh István az A nagygyűlésen ezután Balogh Ist­ván államtitkár szólalt fel, aki az erkölcs fontosságáról beszélt, kiemel­ve, hogy újra vissza kell térnünk az enyém-tied fogalmának igazi értelme­zéséhez. Az erkölcs nagyon meglazult, de vissza kell térni a rendhez, er­kölcshöz és becsülethez, ahhoz, hogy ami az enyém, azt meg kell hogy őrizzen­, ami a másé, ahhoz semmi közöm sincs. Foglalkozott az államtitkár a jóvá­tétel kérdésével, kiemelve, hogy a jóvátétel nem jelent olyan nagy megtér­helt­etett, amit ne tudnánk tel­jesíteni. Hat nehéz év jön ránk, de el fogjuk viselni azzal a tudattal, hogy hat év múlva teljes anyagi fel­­szabadultsággal tudunk dolgozni a magunk érdekében. Foglalkozott az államtitkár az új termésrendelettel is, kiemelve azt, hogy volt olyan törekvés, amely a gazdától mindent el akart venni, ami a fejadagon és a vetőmagon fe­lül volt, de a termésrendelet csak a bevetett földek után kötelezi a gaz­dát bizonyos mennyiségű búza és rozs beszolgáltatására, míg minden egyéb másban biztosítja számára a szabad kereskedelmet. Kiemelte, hogy a rendelet ilyen meghozatalá­ban Tildy Zoltánnak volt oroszlán­­része. Végül az államtitkár a besú­­gás ellen emelt szót és hívta az ér­telmiséget alkotó munkára. A nagygyűlést B. Szabó István zárószavai rekesztették be. A gyűlés után a külügyminiszter az alföldi tót­­ság képviselőit fogadta. Araczky György a parasztság részéről, Men­yisei György az értelmiségiek részé­ről, Ecsetár Mátyás a munkásság ré­széről kérte a külügyminisztert, tegye lehetővé számukra, hogy szülőföldjü­kön maradhassanak és nemzetközi döntés esetében is népszavazással döntsenek a magyarországi szlovák­ság ügyében, mert a magyarországi szlovákok itt akarnak maradni. „enyém-fierc”-ről Ugyanezt a kérést tolmácsolták a szarvasi, kondorosi és csabacsüdi szlovák kiküldöttek is. A miniszter megígérte nekik támogatását. A nagygyűlés után ezerszemélyes közebéd volt, amelyen Szobek And­rás, a megye kommunistapárti főis­pánja és Turóczy Péter, Békéscsaba szociáldemokrata vezetője köszöntöt­ték Tildy Zoltánt, kiemelve, hogy ő volt valóban a magyarság nagy sza­badságharcának úttörője, vezetője és egyik legkeményebb harcosa. Az orosházi nagygyűlés Délután a Kisgazdapárt vezetői Orosházára mentek át, ahol szintén többezer főnyi tömeg előtt tartottak nagyszabású gyűlést. A gyűlést Ravasz Antal helyi el­nök nyitotta meg, majd Tildy Zoltán tartott nagy beszédet, ki­emelve, hogy a kisgazdapárt vetése nem volt hiába, mert íme most már eljött a politikai aratás ideje. Szó­lott az ábrándozók ellen, hangoz­tatva a reális látás fontosságát, be­szélt a pártok között megteremtődött egységről és annak nagy jelentősé­­géről. Hangoztatta, hogy a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és Kommunista Párt háború­ellenes közös memorandumai bejár­ták az egész világsajtót, a nyugati nagy lapokat éppúgy mint a Szovjet­unió lapjait és ezekből tudta meg a világ, hogy van olyan Magyarország is, amely elnyomás alatt nyög és nem akar szolga lenni. A három nagy párt 100 októberében a legerélye­sebb szavakkal követelte a háborúból való azonnali kilépést, az árulókkal való leszámolást, a politikai foglyok szabadon bocsátását és a németeknek való hadüzenetet. Ezt a ma n­ir történelmi okmányt hárman írták alá ebben a sorrendben: Tildy Zol­tán, Szakosíts Árpád, Kállai Gyula. Hogy nem sikerült ezt a célt elérni, az annak tudható be, hogy az ország tele volt árulókkal. Végül Tildy Zol­tán a munkának a nagyságáról, a hősies helytállás szükségességéről szólott. Ezután Balogh István államtitkár szólalt fel, majd B. Szabó István honvédelmi államtitkár foglalkozótt a magyar parasztság nagy kérdései­vel. Hangoztatta, hogy a földreform 1 ■" Minden kedden Ili Magyarország Szerkeszti Boldizsár Iván Az alföldi rótság válasza: Itt élnünk s halnunk kell! A külügyminiszter beszéde után a lelkesedésnek még hatalmas nép­­gyűléseken is szokatlan hulláma áradt végig a tömegen. A hatalmas tömeg lelkesen éljenzett, a lótság hangosan, kórusban kiáltozta: Nos eslovenek! — azaz a mi emberünk! A tömegből küldöttség törte át ma­gát a miniszterhez és a rendezőség­től szót kért a csabai és békési tós­­ság nevében. A rendezőség termé­­szetszerűen megadta a szólás lehető­ségét és a küldöttség vezetője, Csinki János gazda a következő me­morandumot olvasta fel: — Engedje meg külügyminiszter úr, hogy mi, színénink, ezt az alkal­mat megragadjuk arra, hogy egy nyilatkozatot tegyünk és egy ké­rést terjesszünk elő.­­ Egyesek hónapok óta agitálnak köztünk, hogy szakadjunk el, vagy telepedjünk át Csehszlovákiába. Az ígéretekkel nem fukarkodnak. Azt ígérik, hogy aki egyesületükbe be­lép, nem fog jóvátételt fizetni és a hozzátartozóját kiszabadítják a hadi­fogságból. — A mi őseink azért jöttek erre a földre, m­ert itt szabadon gyako­rolhatták vallásukat és használhat­ták anyanyelvüket. Kijelentjük, hogy minket soha senki nem nyomott el, mi a magyarokkal teljesen egyen­jogú polgárai voltunk ennek a ha­zának. (Felkiáltások: Égy van! Ügy van!) Soha senki sem tiltotta meg nekünk azt, hogy anyanyelvünkön beszéljünk. Imádkozzunk, hiszen mi állapíthatjuk meg Istentiszteleteink és iskoláink nyelvét. (Úgy van. Ügy van?) Gazdaságilag sem voltunk el­nyomva, hiszen a mienk ez az ál­dott nagy határ és soha egyetlenegy szlováktól sem vettek el még egy barázdát sem azért, mert szlovákul beszélt, vagy szlováknak vallotta ma­gát. Volt ebben az országban a múltban politikai, gazdasági elnyo­más, de az egyformán sujtolta a szlovákot és a magyart. Mi nem vol­tunk itt másodrangú nép. (Cigy van! Í­gy van!) Egyforma terheket visel­tünk, együtt védtük ezt a földet, egyformán áldoztunk érte életet és vért, egyforma jogaink voltak. Ki­jelentjük, hogy mi a jövőben is itt akarunk élni a magyarokkal sors­közösségben, testvéri egyetértésben. (Lelkes éljenzés.) Mi innen nem akarunk és nem fogunk elmenni, erre minket hiába csábítanak. (Él­jenzés, ujjongás, taps.) Kérjük kül­ügyminiszter urat, hozza tudomására mindenkinek, aki most sorsunkba bele akar avatkozni, hogy mi itt akarunk élni, itt eresztettünk gyö­keret, ha innen erőszakkal kitelepí­tenek, elpusztulunk. (Helyeslés, taps.) Követeljük, hogy a magyarok­nak Csehszlovákiában adjanak olyan jogokat, m­int amilyen jogunk ne­künk itt van, akkor haké tesz a két állam között. (Úgy van! Úgy van!) Ha mégis lesz áttelepítés, telepítsék át azokat, akik önként akarnak át­menni. (Felkiáltások: Menjen, aki akar! Mi nem megyünk!) — Mi egész szívvel valljuk — ful­lad zokogásba az öreg gazda szava —, hogy a nagyvilágon ekmvüil nin­csen számunkra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk, ha­ nunk kell... A lelkesedés hulláma újra végig­csapott a tömegen. A csabai tótok birtek és összeölelkeztek a magya­rokkal. Mindenütt a röghöz való ra­gaszkodásnak megható példái mu­tatkoztak meg. Az emberek percekig éljen­eztek és tapsoltak. A külügy­miniszter is meghalottan hallgatta végig a hűségnek ezt a váratlan megnyilvánulását, majd arra kérte a szlovákokat, juttassák el állásfogla­lásukat és kéréseiket memorandum formájában hozzá és­­ a szövetséges hatalmak elé fogja terjeszteni a na­­gyar kormányon keresztül az állás­­foglalást. A nagygyűlésen még Balogh Ist­ván miniszterelnökségi államtitkár­ beszélt, majd B. Szabó István hon­­­védelmi államtitkár felszólalása zár­ta be a gyűlést. A gyűlés után a tótság részéről nagy küldöttség kereste fel a Kis­gazda Párt vezetőit, elsősorban a­ külügyminisztert Araczky Györgyi a kisgazdák nevében, Mengyel György az értelmiségiek nevei.. ., Besetár Mátyás a munkáspárt nevé­ben kérte kérésüknek támogatását. A szónokok kérték, hogy még nem­zetközi döntés esetében is, feltétlenül­, népszavazást rendeljenek el az olité­lé­pü­lés kérdésében. Ezután a szamosi, kondorosi és csabacsüdi szlovák kül­döttségek jelentkeztek a miniszter­nél. Délután a Kisgaza Párt Oros­házán tartott gyűlést és a tótság ott is hasonló megható jeleit mutatta meg a magyarsághoz való feltétlen ragaszkodásának. Gulyás Gábor fl Magyar Általános Kispénztánya Rt. tokod! Bányapánztára a bányaorvosi á­rásra pályázatot hirdet A pályázó orvos feladata a bánya­­társpénztár tagjainak és ittén­oroslos csa­ládtagjainak orvosi ellátása, illetőleg gyógykezelése, ami jelenleg kb. 3000 lelket számlál. A megválasztandó orvos javadalma­zása természetbeni lakás, fűtés és vi­lágítás, valamint készpénzjavadalmazás, ami a Tokodon érvényes kollektív­­szerződésben lefektetett alapon történik. Az állásra 35 évesnél fiatalabb orvos pályázhatik, aki az ország területére orvosi gyakorlatra jogosító oklevéllel rendelkezik és lehetőleg orvosi gya­korlatot igazoló okmányokkal is ren­delkezik. A bélyegtelen pályázati kérvényeket 2015. évi július hó 31-ig kell a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tokodi Bá­­nyatárspénztárához benyújtani A pályázati kérvényhez eredetiben, vagy hiteles másolatban a következő okmányokat kell csatolni: 1. Az ország területére orvosi gya­korlatra jogosító orvosi oklevelet és az orvosi kamarai tagságot igazoló bizo­nyítványt; 2. Újkeletű hatósági erkölcsi bizo­nyítványt; 3. A magyar honosságot igazoló ha­tósági bizonyítványt; 4. Egyetemi leckekönyvet, kórházi szolgálati könyvecskét, a szigorlati bi­zonyítványokat és az orvosi működést igazoló okmányokat; 5. Egészségi állapotot igazoló ható­sági orvosi bizonyítvány; 6. Röviden megszövegezett életrajzot az esetleges nyelvismeretekre vonat­kozó adatokkal. A pályázó orvos a pályázat beadásá­val kötelezi magát, hogy alkalmazta­tása esetén az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 nap alatt működését megkezdi. Az alkalmazandó orvos jogait és kö­telességeit a vele kötendő szerződés és a bányatárspénztári szabályzatok álla­pítják meg. Az alkalmazandó orvos magángya­korlatot csak a bányatárspénztár elnö­kének előzetes engedélyével és oly mérvben folytathat, hogy ezáltal bá­nyaorvosi működése hátrányt ne szen­vedjen. Elkésetten benyújtott, vagy kellően fel nem szerelt kérvényeket a bánya­­társpénztár nem vesz figyelembe. Tokod, 1945 június 26. Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Bányatárspénztára, Tokod. al Független Kisgazda Párt nagysikerű vidéki gyűlései Az ország minden része!«» meg­kezdődött az aratás. A nagy munka leköti a föld dolgozó népét, de emel­lett a lekötöttség mellett csodálato­san nagy érdeklődéssel fordul a Független Kisgazdapárt gyűlései felé. Péter-Páll napján Jászberényben és Gyomán volt nagygyűlés, amelyre leutazott Nagy Ferenc újjáépítési mi­niszter, B. Szabó István honvédelmi államtitkár, Cs­olnoky Viktor nem­zetgyűlési képviselő, valamint Gyulay Z­ászló és B. Rácz István központi titkárok. Az érkezőket Jászberény határában a 10 tagú lovasbandérium fogadta, majd tábori mise következett és tíz órakor kezdődött a Kisgazda­párt nagygyűlése. Nagy Ferenc újjáépítési miniszter megállapította, hogy a múltban olyan emberek tartották kezükben az ország irányítását, akik n­em voltak oda­valók. Ez az öncélú és lelkében, szel­lemében idegen vezető-klikk visti összeomlásba az országot. Most, az összeomlás után megkezdtük az újjá­építés munkáját. Hogy az újjáépíté­sig eljutottunk, az nem a mi érde­münk, hanem a felszabadító Vörös Hadseregé. Az ország újjáépítésére nem egy ember, nem a kormány, nem egy párt vállalkozhatik, ebben mind­nyájunknak részt kell vennünk. A demokrácia és a szabadság világának kell elkövetkezni, ahol mindenkinek annyi joga és annyi tulajdona lesz, amennyit felépít. Minden pártnak joga van részt venni az irányításban, így a Kisgazda Pártnak is. Nem két­séges, hogy az a program is győz, amelyet nem mások találtak ki szá­munkra. Ez a programm az, amit maga a magyar nép akar. Nagy ová­ció fogadta az újjáépítési miniszter beszédét. Utána B. Szabó István hon­védelmi államtitkár ismertette a párt tizenötéves harcát és rámutatott arra, hogy a népet a mattban kizárták a politikából s a törvényeket a nép megkérdezése nélkül hozták. Csolnoky Viktor a város és a falu egységének kiépítéséről szólott és hangsúlyozta, hogy ebben a kérdés­ben közelebb kell hozni a falu népét a város polgárságához. B. Rácz István az ifjúság kérdé­seiről szólott, majd Sárközy István, a jászberényi Kisgazdapárt elnöke zárta be a nagygyűlést. , Innen Gyomára mentek át a Kis­gazdapárt szónokai. A gyomaiak lo­vasbandériuma Endrőd haláláig jött elébe az érkezőknek, ahol a vendé­gek kocsira szálltak és a lovasban­dérium kíséretében érkeztek Gyo­mára. A város ulcáin népi öltözet­ben lányok, majd kaszás aratók, s a környező falvak küldöttségei áll­tak sorfalat. B. Rácz Lajos nemzetgyűlési kép­viselő megnyitója után Nagy Ferenc mondotta el beszédét, utána pedig B. Szabó István, Csornoki­ Viktor, Gyulay László szólottak a demokrá­ciáról s a párt időszerű kérdé­­seiről. A gyűlés után szabadtéri előadást rendezett a környékbeli falvak né­pe, ahol a gyomai, az endrődi, a póhalmi és a csudabalai lányok és legények aratási verseket, népszoká­sokat, táncokat adtak elő, majd a gyomai ifjúsági csoport Fazekas­ Ludas Matyiját mutatta be, amit hajnalig tartó ünnepség követett. Zala megyében ugyancsak soroza­­­los gyűlései voltak a Kisgazdapárt­nak. Kovács Béla, Vörös Vince és Bencze Imre Zalaegerszegen ismer­tették a párt programmját és szólot­tak az időszerű kérdésekről. Vásáry József földművelésügyi államtitkár, Dancs József nemzetgyűlési képvi­selő és Horváth János központi tit­kár pedig Dél-Zala járási központjait látogatták meg és a következő he­lyeken tartottak jól sikerült gyűlése­ket: június 2­ 9-én délután 2 órakor Letenyén mintegy ötszáz lélek jelen­­létében, este félkétkor Söjtörön ugyancsak hatalmas tömeg jelenlété­­ben, június 30-án Lentiben, Nován és­ Bak községben, július 1-én pedig Ba­csón és Ci­isén volt gyűlés, ahová a járás minden falu­ja elküldötte kép­viselőit. A Tiszántúlon Kenderes és Abeid­­s­zni­ók voltak a kisgazdapárti gyű­lések állomásai. Ili Futó József or­szágos szervezési igazgató, Kies Ger­gely nemzetgyűlési képviselő, Ba­­ráth Endre főispán és Z. Nagy Fe­renc dávaványi pártelnök ismertei­, a párt célkitűzését és munkáját. Nógrád megyében Kemencén, Vánosmikolán, Ipolytölgyesen, Urá­lion és Nagymaroson voltak még jól sikerült szervező gyűlések, ahol Máté­ff­y Géza közellátási államtit­kár, Kiló Sámuel országos alelnök és Vértesi Károly központi kikül­dött beszélt a nagy tömegben össze­­sereglett falvak népének. Nagyobb jelzálogkölcsön­visszafizetések indultak meg a vidéken A vidéki pénzintézetek helyzete a közlekedési nehézségek és a telefon­hiány, valamint az átutalási nehéz­ségek miatt meglehetősen nehézzé vált. A gazdasági helyzet a vidéken úgy alakult, hogy míg Budapesten inkább pénzhiány van, addig az egyes nagyobb vidéki centrumokban pénz­bőség van és a bankoknak gondot okoz a pénz kihelyezése. A zöldség- és gyümölcsfélék fejében igen nagy összegek folytak be az egyes intéze­teknél és részben ezek a tőkék van­nak felhalmozva, részben igen jelen­tős jelzálogos visszafizetések indultak meg. Nemcsak rövidlejáratú kölcsö­nöket fizetnek vissza a ház- és föld­adósok, hanem igen sok olyan hosz­­szúlejáratú kölcsönt, amelynél ki volt kötve a rendkívüli tőketörlesztés le­hetősége. A vidéki pénzintézetek a PK ellenőrzése alatt állnak, az iga­zoltatás jórészt már megtörtént náluk, és lényegesen kisebb tisztviselőkar­­ral, de nagy munkakedvvel dolgoz­nak az ország gazdasági újjáépítésén. Lisztben és napraforgóolajban volt üzlet az árutőzsdén Az elmúlt napokban nagyobb tétel nullás liszt került forgalomba 38 pen­gős áron az árutőzsdén, míg egysé­ges lisztet 28 pengőért adtak el. Je­lentősebb mennyiségű szabolcsi szár­mazású napraforgóolajat­­ kínáltak, azonban hordónehézségek miatt üzlet nem jött létre.

Next