Kis Ujság, 1946. április (60. évfolyam, 75-96. szám)

1946-04-02 / 75. szám

­ (2) Kedd, 1910 április 2 . zötti közös érdekből fakadó kapcso­laton, ez a viszony Erdély magyar népe szempontjából is közelről érint bennünket. Helyesnek tartanám, hogyha a nemzetközi politika illeté­kes fórumai előtt felmerülnek is kö­zöttünk kérdések, ezek elintézése sem zavarná meg a további jó­­viszonyt a két ország között. A vám­­unió kérdéséről Grozánal­ felvetett gondolatára azt válaszolhatom, hogy a békekötés után Magyarország ke­resni fogja a lehetőséget minél szo­rosabb keleteurópai gazdasági együtt­működés megteremtésének létrehozá­sán. Csehszlovákiával kapcsolatban vannak megoldandó kérdéseink. E kérdések végleges és olyan megol­dása, hogy a magyar nép őszintén kijelenthesse a vitának történelmi lezárását, csak kölcsönös őszinteség­gel és jóakarattal lehetséges. Szeret­nénk, ha népünk minden szomszéd néppel őszintén és hátsó gondolatok fenntartása nélkül teremthetné meg a tartós béke alapjait. Ennek felté­tele, hogy ne kényszerüljünk elvisel­hetetlen terhek felvételére. Ilyen el­viselhetetlen teher lenne, ha a Cseh Szlovákia területén élő 650 ezer ma­gyar sorsa teljesen bizonytalanná válnék. Ezek helyzetének alakulása természetes fokmérője lesz a két or­szág közötti viszony alakulásának. — Ausztriával is a legjobb viszony megteremtésére törekszünk. Erről a helyről kell megköszönnöm a kül­földnek a segítségét, amellyel a ma­gyar nyomor enyhítése céljából tá­mogattak bennünket, azok az országot, míg azokat, akik a magyar állameszme iránti hűségük­­ben nem inogtak meg, eszerint nem kell arra kényszerítenünk, hogy kü­lönböző bizonyítványok után szalad­gáljanak annak bebizonyítására, hogy hűek voltak a magyar államhoz. A miniszterelnök ezután mint a Kisgazda Párt elnöke szólalt fel és rövid áttekintés­ adott a párt munká­járól, végül mint magánember meg­köszönte a fogadtatást, a hitet, lel­kesedést és a bizalmat. A hatalmas tömeg percekig tartó lelkes ünnep­lésben részesítette a miniszterelnököt. Nagy Ferenc miniszterelnök és kísérete a Szózat hangjainak elhang­zása után megnyitotta a „Moszkva“ fényképkiállítást, majd közeléden vett részt. Délután 4 órakor a mi­niszterelnököt és kíséretet vivő külön­vonat, a lakosság lelkes éljenzése közben, elhagyta a pécsi pályaudvart. Gazdasági kérdések A miniszterelnök ezután áttért a gazdasági kérdésekre. Az összeom­lott gazdasági életben a szilárd kor­mányzást szinte nem is lehetséges bizonyos gazdasági rendszer nélkül folytatni. Ezért a kormány progra­mot készít, amelynek alapján véget vet a gazdasági életben uralkodó zűrzavarnak és rátér a gazdasági és pénzügyi szanálás útjára. — A magyar kormány nyilvános­ságra hozza gazdasági és pénzügyi elgondolásait. A termelés terén a pártok megegyezése szerint államo­sítjuk a szénbányavállalatokon kívül a bauxit-, alumínium- és kőolajter­melő és feldolgozó vállalatokat, álla­mosítjuk, vagy községesítjük a villa­mos erőmű-telepeket, ez év köze­péig állami kezelésbe vesszük a fő­ként jóvátételre dolgozó és az újjá­építés szempontjából döntő jelentő­ségű Wei­ss Manfréd, Ganz és fírma­­murányi vállalatokat a jóvátételi szállítások időtartamára. Ezzel le is zártuk az államosítási programot. Ez év végéig befejezzük a földreformot, azaz végrehajtjuk a telekkönyve­­zést. Ide tartozik az is, hogy igaz­ságot tegyünk a földreform során elkövetett igazságtalanságok vagy jogtalanságok tekintetében. A kor­mány terve az, hogy a földnek meg kell maradnia a kisemberek kezén és ott, ahol a törvény határozott aka­rata ellenére vették el jogostól a földet, kártérítést kell szolgáltatni.­­ A földosztásnak azonban véget kell vetni, mert a földreformtörvény minden lehetőségét már kimerítet­tük. Ha tovább mennénk ezen a te­rületen, akkor saját törvényeinket sem tartanák be, már­pedig minden körülmények között meg kell tar­tani. Ezért mondom ezt, mert egye­nesen törvénytelenséget követ el az a földigénylő bizottság vagy földbir­tokrendező tanács, amely a jövőben is hozzájárul további földek elvéte­léhez. A földművelésügyi miniszter a napokban törvényjavaslatot nyújt be és egyben intézkedik arról, hogy a kitelepített lakosság helyére való telepítést szakszerűen olyan szervek végezzék, amelyek a jövőben job­ban meg tudják nézni azt, hogy a hitelepítők földjeire és portáira mi­lyen fajta embert kell telepítenünk.­­ A parasztság, a városi fogyasztó­rétegek, a kisiparosok és kiskereske­dők érdekeinek előmozdítására a fe­ketekereskedelem letörésére támogat­ni fogjuk az állam teherbíróképessé­géhez mérten a nép szövetkezeteit. Május elsejéig a nemzetgyűlés elé terjesztjük az új szövetkezeti tör­vényt. Az ipar fejlesztése érdekében tervbe vettük, hogy lehetőleg­­még ebben az esztendőben üzembe he­lyezzük az ország valamennyi ol­vasztókemencéjét és marlinkemen­­céjét. A vas- és acéltermelésben meg kell közelítenünk a békebeli színvo­nalat és széntermelésének el kell ér­nie az 1938-as színvonalat. A kor­­mányzat és a szakszervezetek kar­öltve gondoskodnak majd arról, hogy a vas- és kohóiparban, amelynek mű­ködése ,jóvátételi kötelezettségeink teljesítése miatt feltétlenül szükséges, rendelkezésre álljon a megfelelő munkaerő. Mindent el kell követ­nünk, hogy fejlődjön a mezőgazda­­sági ipar. Rendkívül nagy feladat a mezőgazdasági termelés átállítása is. Ennek máris biztató jelét látjuk ab­ban, hogy ez évi cukortermelésünk a múltévihez képest nagy haladást mu­tat, a dohánytermelés előmozdítása érdekében a napokban rendelet je­lenik meg, amely lehetővé teszi, hogy minden gazda az ország bármely te­rületén már kétszáz négyszögöl föl­dön szerződhessék dohánytermelésre az állammal.. Anyag- és árhivatal, a jegyrendszer kiterjesztése — Fontosnak tartjuk az új birto­kos felszerelését, mert enélkül alig­ha várhatjuk, hogy termelni vagy éppen többet termelni tudjanak. A leromlott állatállományunk feljaví­tására tervbe vettük külföldi te­nyészállatok importálását. Az anyag­­gazdálkodás és elosztás racionalizá­lása érdekében központi anyag- és árhivatalt állítunk fel. A termény­­beszolgáltatási rendeletet szigorúan végrehajtatjuk, hogy biztosítani tud­juk az aratás után az élelmiszer­­fejadagok felemelését. Biztosítjuk azonban azt is ugyanakkor, hogy a beszolgáltatás után fennmaradó ter­ményei felett a gazda teljesen sza­badon rendelkezik. A kormány ra­gaszkodik ahhoz, hogy a mezőgaz­daságot, amely az elmúlt hónapok­ban annyit és annyi címen adott a köz céljaira, a már megállapított beszolgáltatási kötelezettségen felül, további beszolgáltatással ne terhel­hessék meg. A kirótt beszolgáltatási kötelezettség mértéke aránylag nem súlyos. Az, amit kérünk nyolc és fél millió katasztrális hold szántóterü­lettől, két és félmillió holdon meg­termelhető. Ha a beszolgáltatás eredménye kielégítő lesz, módunk­ban áll majd kiterjeszteni a jegy­rendszer alapján történő ellátást és véget vetnünk annak az igazságta­lanságnak, hogy a gazdag ember bármivel jóllakhassék, amivel akar, a szegény embernek pedig semmi sem jut. Kiterjesztjük a jegyrend­szert a közszükségleti cikkekre, ru­házatra, lábbelire és elsősorban a dolgozók ellátását biztosítjuk. Az állam­i költségvetést a kormány adópengőben állítja össze és ezen­túl csakis a költségvetés alapján bo­csát hiteleket az egyes tárcák ren­delkezésére. Az év végéig mindenütt megszünteti az állami támogatást, ahol saját bevétellel való fedezés lehetséges. A legszigorúbb intézke­dést lépteti életbe, hogy a befolyó állami adók haladéktalanul az ál­lampénztárba jussanak. Az állam­háztartás kiadásainak csökkentése céljából a köztisztviselők létszámát az 1938-as létszám alá fogja apasz­tani. Az apasztásra három-három tagból álló bizottságokat szervezünk, amelyek a miniszterelnök, az illető szakminiszter és a szakszervezetek képviselőiből állanak. A kormány mindent elkövet, hogy elősegítse az elbocsátandó tisztviselők elhelyezke­dését. Felül fogják vizsgálni az ál­lam és közszolgálati nyugdíjasokat és csökkentik, vagy megvonják a nyugdíjat azoktól, akiknek egészben, vagy részben biztosított megélheté­sük van. Takarékosságot léptetünk életbe a külképviseletnél, megszün­tetjük a felesleges hivatalokat, állá­sokat, hogy így is csökkentsük az ál­lami kiadásokat. A jóvátételi meg­rendeléseknél a­ visszaélések meggát­­lására a kormány kiküszöböli a rezsi­munkát és a megrendeléseket egységes alapon adja fel. A háborús vagyonok megadóztatása — A kormány életbeléptén a ban­kok ügyvitelének állami ellenőrzését. Kérlelhetetlen szigorral fogja sújtani az adócsalókat és gondoskodni fog az adók rendszeres behajtásáról. Utasítja a pénzügyminisztert, hogy egy hónapon belül olyan új adórend­szert dolgozzon ki, amely mindenek­előtt az nagy és könnyen szerzett jö­vedelmeket és a háborús vagyonokat fogja erősen progresszív alapon meg­adóztatni. Drákói szigorral fogja sújtani a kormány a valutával és az arannyal való üzérkedést. A kormány szilárd elhatározása, hogy mielőbb értékálló pénzt ad az országnak. A kormány tudja, hogy az ország gaz­dasági és pénzügyi szanálása az anyagi feltételek mellett bizalom kérdése is. A kormány következete­sen végre fogja hajtani szanálási tervét. Szükséges azonban, hogy az egyszerű dolgozó ember bízzék ab­ban, hogy a kormány keresztül tudja vinni elhatározásait. A kor­mány kíméletlen harcot hirdet a kor­rupció ellen. A hadifoglyok — A kormány mindent elkövet hadifoglyaink és deportáltjaink haza­hozatalára. Apróbb csoportokban jön­nek hadifoglyaink Oroszországból is, szabadon engedik a foglyokat az amerikaiak, a franciák pedig most közölték, hogy maguk indítják haza a náluk lévő foglyokat. A sváb ki­telepítéssel kapcsolatban hangoztatta, hogy oda módosítják az erre vonat­kozó rendeletét: nem mondjuk ki, hogy mindenkinek el kell menni, ha­nem laxative fel fogjuk sorolni azo­kat, akiknek okvetlenül el kell hagy­A nagy történelmi erjedések idején, a zűrzavaros korszakokban, amidőn úgy látszik, hogy minden összeom­lott, vergődve kókad az élet, a szürke reménytelenségben elhervad a hit, elernyed az akarat, ilyenkor a sors egy-egy pillanatra rávillant a helyes útra: az egyetlenre, a ki vezetőre. Ki­villant, de rögtön magára is hagyja az embert, a népet, hadd vajúdjon ezen­­, tapogatódzon a fény után, s ha elszalasztja szerencséjét, a kínál­kozó alkalmat; hát szenvedjen to­vább kínban, gyötrődésben: ő a fe­lelős ezért. A népek vezetői közül pedig azok a felelősséghordozók, akik habozás nélkül, félretéve minden mellékszempontot, párt- és klikkérde­­ket, diplomáciai simulékonyságot, rálépnek erre az útra és jó példával előljárva, vezetik népüket, nem tor­pannak meg semilyen akadály előtt Ez a bölcselet akkor jutott eszembe, amidőn szorongva hallgattam a Pa­rasztszövetség vezetőképző tanfolya­mának előadásait. Szorongva, de hit­tel, reménységgel, mint tomboló vi­harok idején, várjuk az ég kárpit­jának kékrehasadását. Nagy Ferenc és Veres Péter, Dobi István és Bereczky Albert, Kiss Sán­dor, a Parasztszövetség igazgatója, és Marosi József, a Nemzeti Paraszt­­párt­­ szarvasi­­ szervezője, beszédeik­ben, hozzászólásaikban mind-mind a parasztegységet sürgették. Külön­böző ivású, más és más pártállású, más és más alkatú férfiak, de vala­mennyi a honfoglaló nép, a magyar parasztság ősi méhéből szült embe­rek. Nem véletlen ez a gondolat- és szándék találkozás Az igazság legtöbbször ott lóg a levegőben a népek fölött. A jószánn­­dékúak, az ősi talajban gyökerezet­tek tudják, vagy legalább is ösztönösen érzik, mit kellene tenni. Ilyenkor hal­latják is intéseiket, de sajnos, gyak­ran pusztába kiáltó szó marad a figyelmeztetés. Míg eljut a bajlátás, a vészjel a nép öntudatához, amely mozgásba hozná az akarást, már késő. Pedig nem szabad elkésni egy percet sem. Az ellenséges erők, a reakció götét, tapasztalt fantomjai mozgékonyak. Ha a tennivalókhoz későn fogunk, majdnem annyi, mint­ha nem tennénk semmit. A magyar nép a történelemben mindig lemaradt. Lemaradt a fejlődésben, lemaradt a kezdeményezésben, de elkésett a vé­dekezésben is. Kezéből kiengedte sorsa irányítását és később kiszolgál­tatva, tehetetlenül vergődött más akaratok hatalmában. Az igazság most is, mint mindig, ott lóg a fejünk fölött. A sors megint rávillantott egy pillanatra a helyes útra. Sokan, nagyon sokan tudják és érzik ezt. Tudják, mit kellene tenni a közösségért, a magyar nép jövő­jéért. Azt hiszem, hogy ez a jószán­dék vonzotta és hozta el Veres Pé­tert is a Parasztszövetség vezetőképző tanfolyamára, hogy szóljon, intsen, figyelmeztessen. Míg nem késő. „A parasztegység magyar kétszerkettő.“ „Mindenütt egységes a parasztság" — hirdette — ,­mi is ugyanazt csi­náljuk meg csupán, amit Észak- és Nyugateurópa parasztsága magának megcsinált. Ezért kell egységes moz­gatom, hogy a parasztságnak olyan szervezete legyen, amelynek csak ő parancsolt, fia lehetséges ez mások link, akkor nekünk is lehetséges Mindig csak erre térek vissza: pa­­rasztegység kell, ehhez pedig a pa­rasztságnak szellemi és politikai érettsége.“ Így beszélt Veres Péter és fülem­ben csengett még Nagy Ferenc mi­niszterelnök tanfolyam-megnyitó be­széde: „A Parasztszövetség nem is úgy indult el alakulása idején, hogy csak egyetlen pártnak a paraszti megerősödése lesz, hanem úgy indult el, hogy a parasztság minden vala­mire való fiát megpróbálja össze­fogni és beállítani az egyetemes pa­rasztságért végzendő munkába.“ Parasztegység. A sors újból rávil­lantott a helyes útra. Csak rá kell lépni, bátran, merészen. Valameny­­nyien vétkezünk, ha elkésünk. Né­pünkkel szemben követünk el súlyos hibát. A népek vezetői közül az a fele­lősséghordozó, aki habozás nélkül félretesz minden mellékszempontot, párt- és klikkérdeket, jó példával elöljárva vezeti népét és nem torpan meg semilyen akadály előtt... Tompa István Egy ember, aki kétszer halt meg és most már békésen akar élni A Daily Herald riportja a „koporsós" Wing-Yeo-Thomas őrmesterről Mr. Wing Yeo-Thomas 45 éves nyugodt, izmos angol férfiú. A kö­zeli napokban Franciaországba köl­tözik és Párisban nyit egy szabósá­got, eredeti londoni foglalkozása ugyanis „tailor for gentleman“. Nem először megy Párisba. Járt már ott a háború alatt is, akkor, amikor egész Franciaországban forró volt a helyzet. Olyan kalandokon ment keresz­tül, hogy kevés bizonyosság van a tekintetben: vájjon hasonló kalan­dok más embert élve hagytak vol­na-e — írja a róla szóló cikkben a Daily Herald. Mr. Wing Yeo-Thomas arról nevezetes, hogy kétszer halt meg és mégis divatáruüzletet nyit. Egy halott átjut a kordonon ... A világháború alatt a brit hírszer­ző osztályon dolgozott, mint repülő­tiszt. Először 1916 szeptemberében „halt meg". Francia területről Lon­donba akart visszarepülni, de gépe motorhiba következtében lezuhant, ő maga ejtőernyőn ért földet. Rövid vizsgálódás után rájött, hogy német gyűrű veszi körül, ahonnan mene­külnie a lehetetlenséggel határos. Elhatározta, hogy hullává válik. Egy parasztházban halottnak tetette magát, szereztek számára egy kopor­­sót és halála előtti kérésének enge­delmeskedve, a házbeliek, mint fer­tőző halottat átszállították a német kordon vonalán. A következő hónapokban keresz­­tü­lbarangolta egész Franciaországot és amikor Angliába visszaindult, fontos okmányokat és titkos irato­kat vitt magával a németektől. Jeges fürdő — fejjel lefelé Londonból néhány hét múlva visszarepült Franciaországba és ek­kor történt a végzetes zuhanás — négy hónappal a partraszállás napja előtt. Repülőgépe lezuhant, Wing Jeo-Thomas német fogságba esett. A németek a hírhedt „fürdőtortúrá­­nak“ vetették alá. Mr. Wing Yeo-Thomas elmondotta a Daily Herald munkatársának, hogy ez a fürdő rettenetes dolog. „Képzeljen el egy embert, aki bi­lincsbe van verve. Fejjel lefelé át­lógatják egy gerendán és a gerenda alatti medence jeges vizébe márto­gatják. Ezt a műveletet mindaddig megismétlik, amíg az áldozat el nem veszti öntudatát. Akkor meleg vízbe mártják, „fellocsolják", megmasszí­­rozzák, hogy visszanyerje eszméletét és akkor az egész hideg fürdő kez­dődik elölről — fejjel lefelé. Négy hónapon keresztül fürdette őt ilyen módon egy német katona­tiszt. Meg akarta tőle tudni azokat az információkat, amelyeket magá­val vitt Londonba. — Ez a német tisztecske azonban elfelejtette azt, hogy angol vagyok — mondja Mr. Wing Yeo-Thomas. A Fürdetés után mindig levittek egy levegőtlen, sötét földalatti cellába. Untam az egyedül­létet, így hát énekelni kezdtem. Amennyire erőmtől lett, eléggé har­sogva kiabáltam bele a levegőbe az It is a long way to Tiperary, a God save the King és a K­ule Britannia dallamait. Amikor fent megunták az éneklésemet, akkor mindig lejött egy német katona, aki puskaaggyal ösz­­szevert. Verés alatt azonban mindig nyiva hagyta a célla ajtaját és így legalább levegőhöz tudtam jutni. „Négy őrt eltemettünk" — Egy napon harminchat fogoly­társammal felldsértek egy udvarra — sorolja további élményeit Mr. Wing. — Itt tudtuk meg, hogy Buchen­­waldba irányítottak. Ezek a szeren­csétlen németek azt hitték, hogy any­ujára legyengültünk, hogy elég, ha négy kísérőt adnak mellénk. Mind a n­égy németet eltemettük útközben. Menekülés közben harcba is keve­redtünk és a négy némettől elvett fegy­verrel sikerült a másvilágra kül­deni néhány nácit, sajnos, közülünk is tizen odavesztek. E harcok közben másodszor is megtörtént, hogy ha­lottnak tetettem magam, csak így tudtam elkerülni, hogy belém eresz­szenek egy golyót. — Néhány nap múlva a német harci csoport elvonult, egy félnapig feküd­tem még a földön, aztán ... — A felmentő csapatok megérkez­tek. Nyitva volt már az út az ame­rikai vonalak felé. Most aztán béké­sen akarok élni — fejezi be Mr. Wing-Jeo-Thomas elgondolkozva. Mellén díszesen csillog a György, kereszt és feje fölött, a könyvespol­con némán figyelnek a m­cész vál­lalkozások alatt összegyűjtött kabala­­figurák. Maron Ferenc Hogyan kell a közmunkaváltságot kiszámítani? A napszámbér összegének 15 való megállapítása folytán, a köt­ezer adópengőben és az adópengő- munkaváltságot a következőképpen nek április elsejére 44 pengőben kell kiszámítani; én további 3.300.000 Prove­net javulása következtében a delein után a váltság összege 330.000 pengővel emelkedik, de a napszámmértékben kifejezett vált­­ságalap 10 százalékát nem halad­hatja meg. Akik a múlt hónapban vagy azt megelőzőleg bevallást már tettek, most csak akkor kell bejelentést ténniük és az eddigi napszámbérük mértékét megváltoztatni, ha elő­léptetés, nyugdíjazás, az v­lelme­k éppen módosult a jövedelmük, hogy a változás a fenti táblázat szerint az eddigi napszámbérük mértékét megváltoztatta. Ha a jö­vedelem szaporodását a megélhe­tési viszonyok rosszabbodása idézte elő, nem kell új bejelentést tenni, hanem annyiszor 660 ezer pengőt kell fizetni, ahány napszámbér volt a múlt hónapban megállapítva. Barcza Béla 16,500.000 P jövedelemután V»napszámbér 330.000P 21,120.000 P„ »» */* „ 495.000P 26.400.000 P ,, ?»1 „ 660.000P 30,000.000 P »» 1és l/i „ 990.000P 39,600.000 P »> »»o „ 1,320.000P 46.200.000 P »1 9* 2és Ví „ 1,650.000P 52,800.000 P 99 9»3 „ 1,980.000P 56,100.000 P »» 993és Vs „ 2,310000P 59,400.000 P 9*4 „ 2,640.000P 62,700.000 P ,,„ 4és V* „ 2,970.000P 66,000.000 P »» »95 „ 3,300.000P 69,300.000 P 4» 99 5és Vs „ 3,630.000P 72,600.000 P 5» 996 „ 3,960.000P Befejeződtek a szovjet-magyar hajózási­ és légiforgalmi tárgyalások A Magyar Távirati Iroda jelenti: A gazdasági együttműködésre vo­natkozó 1945 augusztus 27-én kelt Egyezmény alapján Budapesten tár­gyalások voltak a Szociális Tanács­köztársaságok Szövetségének kormá­nya és a Magyar Köztársaság kor­mánya között" a „MASZOVLET“ Légiforgalmi Részvénytársaság és a „MESZCHART“ Hajózási Részvény­­társaság alapítására vonatkozóan, mely tárgyalások a napokban befe­jezést nyertek. A tárgyalások a teljes és kölcsö­nös egyetértés szellemében foly­tak le és az F­gyezményeket március hó 29-én aláírták. A Polgári Repülésre vonatkozó Egyezmény biztosítja Magyarország és a nemzetközi területek polgári légvonalainak kihasználását. A Hajózási Társaságra vonatkozó Egyezmény biztosítja a Dunának, annak mellékfolyóinak folyami és a Balaton Hajózásának kihasználását. A Polgári Repülésre vonatkozó Egyezmény a SZ. T. SZ. kormányá­nak megbízásából Berezin repülő­vezérőrnagy írta alá A Hajózási Társaságról szóló egyezményt a SZ. T. SZ. kormánya megbízásából Belachov, a SZ. T. SZ. tengerészeti miniszterének helyettese, írta alá A polgári Légiforgalmi és Hajó­zási Társaságok alapítására vonat­kozó Egyezményeket a Magyar Köz-­­társaság kormányának meghatalma­­zása alapján Derű Ernő, a Magyar Köztársaság közlekedésügyi minisz­tere, írta alá. A Szovjet-Magyar Bauxit-Ahim­i­­nium­i- és Olajipari Részvénytársasá­gok alapítása tárgyában folytatott tárgyalások a legközelebbi napokban befejezést nyernek és az erre vonat­kozó Egyezmények aláírásra kerül­nek.

Next