Kis Ujság, 1946. október (60. évfolyam, 221-247. szám)

1946-10-01 / 221. szám

(2) Egy város a vádlottak padján Pillanatfelvételek Rákóczi városáról, Kassáról Kassa, 1946 szeptember hó Melegen ,süt az őszi nap, ami­kor elhagyva, Bárcza községét a po­ros országúton megközelítjük Rá­kóczi városát, Kassát. A Dóm kettős keresztje már messziről látszik. A város határában baloldalt az Akasztó-, hegy megnyúlt oldalán csendesen te­rül el a köztemető, most: Cintorina... Jobbkézre a repülőtér fekszik. Szu­­ronyos őrség veszi körül a repülő­teret, ahol görnyedt, lesoványodott asszonyok, férfiak, fiatalok, öregek vegyesen dolgoznak. Ásnak, hord­ják a salakot, munkások, tisztvise­lők, orvosok, ügyvédek egyaránt. A bűnük: magyarok­... Itt találkozom az első kassai ma­gyarokkal, az országút két szélén. Balra a temetőben s jobbkézre a kényszermunkán. A Bárczai-út, ké­sőbb Pesti-út, majd a prevrat után Pestianska, a bécsi döntés után Hon­­védek­ útja, most Trieda rude ar­mada vezet a városba. A házak min­denütt épek, az ostromnak, háború­nak hála Istennek sehol semmi nyoma. S mégis megváltozott ez minden. „Podnárudnu správu” Az üzletek címtábláiról lekerültek a magyar feliratok, de a régi évtize­des múltú öreg kassai kereskedők nevei is. Friedmann és Pocsatka szappangyára az első, amelyen szembetűnik a nagy tábla: „Podná­rudnu správu“, amit annyit jelent, hogy „nemzeti vezetés alatt“. A fa­siszta szlovák állam fájó emlékeit idézik ezek a szavak, amikor Tisóék és Machék mindent nemzeti felügye­let alá helyeztek. A kórház előtti kis saroküzlet, Ceizler bácsi szatócs­boltja is gazdát cserélt. Hogy mi lett az öreggel és családjával nem érünk rá kinyomozni, mert hónapok kelle­nének ahhoz, ha minden, eltűnt régi kassai polgár sorsát meg akarnánk állapítani. Amerre csak nézünk, min­denütt új, idegen hangzású neveket találunk a cégtáblákon, sehol egy régi ismerős. Csak a kövek, a házak a régiek, amelyek magukba rejtik a város évszázados múltját, kultúráját s jöhet bármilyen irányzat, bármi­lyen so­vén nemzeti politika, az ezek­ből sugárzó múltat soha nem fogják tudni eltüntetni. A Legionárus-téren gyönyörű em­lékmű hirdeti, hogy az orosz felsza­badító hadsereg itt járt. De mintha az elvonult orosz hadsereggel, amely ide a Szabadságot hozta, elvonult volna a szabadság is. A mai cseh­szlovák demokrácia eltüntette Ka­zinczy és Arany, valamint Rákóczi emléktábláit, akik pedig mind a sza­badság harcosai voltak! A régi Cseh­szlovák állam, amelyet még Masaryk demokráciája hatott át, nem találta kidobni valóknak a történelmi mű­emlékeket, sőt amikor Hodzsa Milán politikája érvényesült. 1938 tavaszán a Cseh-Szlovák állam támogatásával helyezték el a Dóm északkeleti olda­lán bensőséges ünnepségek mellett Rákóczi emléktábláját s ezeken az ünnepségeken a csehszlovák kor­mány is képviseltette magát. A mai Cseh-Szlovákia azonban hűtlen lett államalkotójának nagy szelleméhez és egészen új­­demokráciát teremt, mely erősen hasonlít a kivégzett Titkáék szelleméhez. Nemzetiségük: „kassai” Már több, mint egy órája járom az átkeresztelt kassai utcákat, néze­getem a minden jóval megrakott ki­rakatokat s egy-egy üzletnél meg­állva idézem a múlta. A Megay­­cukrászda. Varga, Czinner, Jasszus, Markovich, Jasko hová tűntek? Az utca is idegen, mintha soha sem jár­tam volna itt, sehol egy ismerős arc. Csupa új ember, öreg, ősz zsidó megy el mellettem s félénken emeli meg kalapját. — Jó napot szerkesztő úr — kö­szön rám oly halkan, hogy csak in­kább gondolom, mint hallom, a sza­vai!. Hangos örömmel ölelem magam­hoz az öreget, de ijedten csendre int s bevonszol egy kapu alá. — Az Istenért, ne beszéljen ma­gyarul, beverik a fejét! Minek jött, csak nem akar itt maradni? — de itt már könnyek gyűlnek szemébe s szeretettel veregeti meg a hátamat s mintha csak az én válaszomra fe­lelne, folytatja: Én már öreg vagyok, egyszer elhurcoltak, most visszajöttem hová menjek? ... Tőle tudom meg, hogy bizony most rossz világ jár a magyarokra. Az orosz csapatok bevonulása után a szlovákok főleg a Hlinka-gárdisták, hogy magukról a figyelmet elterel­jék, rögtön azzal kezdték, hogy ösz­­szedték a magyarokat s átrakták a határon. Értékeiket természetesen el­kobozták, mint annak idején a zsidó­két. A kirakott emberek közül egy páran visszaszivárogtak, míg nagy­részük bizony a határon túl tengeti nyomorúságos életét. Akik vissza­jöttek, azokra sem várt sok jó, mert a magyarok üldöztetése nem szűnt meg. Az utcán, aki magyarul beszélt megverték és senki sem tudta —, de még ma sem tudja —, hogyha este lefeküdt, éjszaka nem jönnek-e érte a národna bezpecnost (nemzeti biz­tonsági őrség) — emberei s másnap nem találja-e magát mindenéből ki­fosztva, áttéve a határon. Így ment ez heteken, hónapokon keresztül, amikor végre egy kis enyhülés állt be a magyarok üldöztetésében, mert a két kormány között egyesség jött létre a népcserére vonatkozóan. A magyarok szenvedése és rettegése azonban ezzel nem szűnt meg, mert jött az újabb rém,­a népszámlálás. A magyarok okulva a múlt tapasz­talatain, már nem merték magukat magyar nemzetiségűnek vallani s az összeírási íveken abba a rovatba, hogy mi a nemzetisége, azt írták be, hogy: kassai. De bizony ez se segí­tett. A ,,k­assai“-ak egymásután ke­rültek a hatóságok elé, majd a hatá­ron túlra. A Lud­ovi Sud — Hogy most mi a helyzet? köny­­nyen megláthatja, ha elmegy a volt Schalk-házhoz, ahol a Ludovi sud­i­­ népbíróság — működik — fejezte be felvilágosításait az öreg. A régi Schalk-ház — most Slován­­kávéház terraszán alig lézeng néhány ember. A szálló bejáratánál rend­őrök és a národna bespecnost szuro­­nyos őrei állnak. Riadt tekintetű, összetört emberek félénken siető léptekkel húznak el a kávéház ter­­rassza mellett s fordulnak be a mel­lékutcába, aho­l „Ludovi sud“ ülé­sezik. Kora reggeltől néha a késő éjszakáig ütnek itt törvényt. Már több mint két hónapja mű­ködik a kassai népbíróság, de eddig csak az őskassaiak, magyarok kerül­tek a vádlottak padjára. Az idézés különös módon történik. Ha valaki­ről bejelentik, vagy más úton meg­tudják, hogy Horthyék bevonulásakor az utcán tartózkodott, ha magyar ruhát hordott, Bocskay-nyakkendőt viselt, tagja volt bármely magyar­­ egyesületnek, régi vagy új politikai pártnak, kongregációnak, idézést kap a népbírósághoz. A hatóságok házkutatást tartottak a fényképészek műtermeiben és lakásán, ahol lefog­laltak minden filmet és lemezt, ezek­ről állapították meg, hogy kik vettek részt a magyar ünnepségeken. Az őslakosság 60 százalékát már áttet­ték a határon. Most a következőkön a sor. Naponta 50—60 ember ügyét tárgyalják. Elképzelhető, hogy milyen alapossággal. Az ítélet egy­napi kényszermunka. Demokratikus ítélet — gondolják, akik nem isme­rik az idevágó rendelkezéseket, me­lyek szerint, ha valakit csak 24 órai kényszermunkára ítélnek is, ez magával vonja minden ingó és ingat­lan vagyonának elkobzását s az or­szág területéről örök időkre való kiutasítását. Zajos holvéházak — ném­a temető És jönnek a kassai polgárok s el­tűnnek a Ludovi sud hatalmas ka­puja mögött, ahol dr. Búza ügyész a vádló. És a nagy kapun nem jön ki senki sem ... Már késő este van, az utca képe megélénkül, a kávéház is megtelik emberekkel, mind idegenek. A ter­­rasz előtt még mindig vonulnak a riadt tekintetű magyarok, akik között sok az ismerős arc. Mentőautó áll meg az épület előtt, hordágyon visz­nek be egy idézettet s a hordágy mögött a kísérő národna bespecnosz emberének szuronyán megcsillan a gázlámpák fehér fénye. Zajos kávéházak, tömött kocs­mák — ahol nincs záróra — mel­lett vezet-- az út ki a városból Bárcza felé. A Dóm órája elütötte az éjfélt, amikor elhaladok a köztemető mel­lett. Még egy utolsó pillantás az szeptemberi holdfényben csillogó kassai polgárok sírkövére, a korhadó fakeresztekre, az üres repülőtérre, amelyet száz és száz magyar verej­téke öntöz és megyek vissza ha­zámba, Magyarországba, amelynek külügyminisztere „túl élesen nyilat­kozik. ..Monostory Gyula Kedd, 1946 október 1 Rákosi Mátyás készért a Kommunista Párt III. kongresszusán A Magyar Kommunista Párt vasár­nap tartotta III. kongresszusát. A kon­gresszust m­­egnyitó szombati nagy­gyűlésen Rákosi Mátyás miniszter­­elnökhelyettes mondott beszédet. A béke kérdéseiről szólva hangsú­lyozta: nem rajtunk, nem a magyar dolgozó népen, hanem a reakciós uralkodó osztályok bűnein múlik az, ami Párisban történik. Most fizetünk a kemény, szigorú békefeltételekben mindazért, amit a magyar nép urai, a reakciós nagybirtokosok, a mohó tőkések elkövettek. De akármilyen súlyosak a békefeltételek, akármeny­­nyire sajog minden jó hazafinak a szíve, ha látja, milyen súlyos bért kell fizetnünk a múlt bűneiért, egy pillanatra sem csüggedünk. Ez a béke sem töri le a magyar élniaka­­rást. Őrködni fogunk, hogy a magyar nép az új viszonyok közt is meg­találja demokratikus fejlődésének le­hetőségeit és kiépítse az egészséges baráti jóviszonyt a szomszédos de­mokratikus népekkel, elsősorban új nagy szomszédunkkal, a felszabadító Szovjetúnióval és a megújhodott hősi jugoszláv néppel. —­ Meg kell állapítanunk — folytatta beszédét Rákosi —, kinek építjük tovább az országot, a tőké­seknek-e vagy a dolgozó népnek? A demokrácia benyomult a magyar élet minden ágába, de a magyar gazda­sági élet kulcspozícióiban ma is vál­tozatlanul ugyanazok vannak, akiket Horthy munkásnyúzó rendszere nö­velt naggyá. — A fenyegető munkanélküliség ellen minden eszközzel fel kell venni a harcot — mondotta. — A kommu­nisták jelszava: munkát minden dol­gozónak. Olcsóbbá kell tennünk az iparcikkeket is. A nemzeti összefo­gást — hangoztatta ezután — csak demokratikus alapon tudják elkép­zelni a kommunisták. Ha a nemzeti összefogás pártjai közé befurakodtak a népellenes, reakciós erők, azokat onnan el kell távolítani, még­pedig minél hamarább.­­ Ezután a Kis­gazda Pártot támadta. A Kommunistapárt III. kongresz­­szusa egyébként vasárnap reggel tar­totta első érdemleges ülését a nem­zetgyűlés üléstermében. Rákosi Má­tyás itteni beszédében a kommu­nista párt céljairól beszélt. A párt az állami termelési formák fejlesztéséért és a szövetkezetek kiépítéséért küzd. Nem akarja meggátolni a széleskörű polgári magánkezdeményezést, de szi­gorú korlátozásokat követel a gazda­sági életben a nagytőke hatalmának gátak közé szorítására. A kommunis­ták követelik a termelési és hitelélet állami irányítását, a bankok és a külkereskedelem állami ellenőrzését, a demokratikus pártok államosítási programjának haladéktalan végre­­hajtását és a demokráciával szembe­helyezkedő nagytőkések üzemeinek állami igénybevételét, valamint a kis­kereskedelem az eddiginél sokkal hathatósabb támogatását. Állami rendszabályokat követelnek a mun­kanélküliség leküzdésére is. Rákosi Mátyás ezután ismét éles támadást intézett a Kisgazda Párt ellen. — Elhatároztuk — mondotta Rá­kosi —, hogy a Szociáldemokrata Párttal és az összes demokratikus pártokkal és szervezetekkel együtt közös harcba visszük a magyar népet a reakciós jobboldal törekvései ellen. A tömegmegmozdulásokkal, ameny­­nyiben azoknak szüksége mutatko­zik, élni fogunk. A Parasztpárt gyűlése A­ Nemzeti Parasztpárt vasárnap nagygyűlést tartott az Országháza előtt, amelyen a párt vezetői az idő­szerű kérdésekről beszéltek. Jócsik Lajos államtitkár, csehszlovák-ma­gyar áttelepítési kormánybiztos, fel­szólalásában feltette a kérdést: vár­jon az Atlanti- Cartában biztosított félelem nélküli élet mindenkinek ki­jár, csak a magyaroknak nem? Ko­vács Imre rámutatott arra, hogy a koalícióban mutatkozó válságot a demokrácia különböző értelmezője idézi elő. A demokrácia fogalma ál­landóan változik, a lényeg azonban nem változhatik. A demokrácia a többségi akarat érvényesülése a ki­sebbség jogainak tiszteletben tartá­sával. Aki a demokrácia ellen áská­lódik, az ne hivatkozzék a kisebb­ségi jogra, annak, mint a demokrá­cia ellenségének, pusztulnia kell. A pártok közötti jóviszony zavaró je­lenségeit ki kell küszöbölni. Szűnjön meg végre, hogy egymás belső ügyeivel foglalkozzanak a pártok. Minden párt tartja kötelességének, hogy belső nehézségeit megoldja, minden párt teremtsen rendet a sa­ját portáján. Ezután Veres Péter mondott be­szédet. Azokat a célkitűzéseket is­mertette, amelyeket a Parasztpárt maga elé tűzött. Ezek a célok: a végleges földreform, a kapitalizmus felszámolása, a parasztság, munkás­ság és értelmiség hármas szövetsége. Veres Péter követelte földműves szö­vetkezetek hitelhez való juttatását, a paraszti önkormányzatot és a föld nélkül maradt parasztok emberi megélhetését. " Izgalmas futball-vasárnap sok góllal és válogatással A napsütötte vasárnapon már dél­előtt kezdődött a sportprogram. A Latorca­ utcai Elektromos-sporttele­pen villásreggelire bajnoki mérkő­zést szervíroztak. Két egyenrangú fél küzdelméből a szerencsésebb került ki győztesen: Vasas—Kispest 4:3 (3:2). Egy-egy 11-es tarkította a mérkőzést, helyenként izgalmak ke­letkeztek és a tribünön pofonok csattantak el. Sok néző sereglett az Üllői­ úti pá­lya tribünjeire, amikor a pályára lé­pett az Újpest csapata. A közönség sok tapssal fogadta őket. Az ünnep­lés után azonban a tömeg nagyob­bik része az Újpest ellenfelének, a szentlőrincieknek drukkolt. A SzAC sok kellemetlen percet szerzett a baj­nokcsapat védelmének. Deák olyan góllövő formában volt, hogy Szűcs otthagyta a centercsatári posztot és hátrament Deákot őrizni. Lelkesen támadott a SzAC, de ennek ellenére is kitűnt az Újpest klasszisa és nagy játékereje. A futball boszorkánytánca azonban kiszámíthatatlan és a SzAC 1 pontot tudott elvenni az újpestiek­től. Eredmény 4:4. A játék első ré­szében az Újpest vezetett 3:2 arány­ban. Amilyen izgalmas volt az előbbi mérkőzés, olyan unalmasan kezdő­dött a Ferencváros—Dorog küzde­lem. Ekkor már 20 ezer néző övezte körül a játékteret. Az első félidőt így jellemezhetjük: „Egy gól és más semmi.“ Ehhez még hozzá­tehetjük: sok unalom, ásítás. A má­sodik félidő elején megtörte az egy­hangúságot, hogy a dorogiak ki­bányásztak maguknak egy gólt és ezzel kiegyenlítettek. Ez nagyobb munkára serkentette a Ferencvárost és amikor átcsoportosították a csa­társort, ragyogó játék keletkezett. Mike nem jó centercsatár, amellett indolens is. Mint jobbszélső Európa legjobb szélsője lehet. Sárosi dr., majd Csanádi pompás leadásaival a szélső játék magas iskoláját mu­tatta be. Végeredmény: 6:1 (1:0) arányban győzött a Ferencváros. A mérkőzés után beszélgettünk Gullovich Tibor szövetségi kapitány­­ával, aki mind a három vasárnapi mérkőzést végignézte. Véglegesen szerdán állítja össze a vasárnapi osztrák-magyar mérkőzésre a ma­gyar csapatot. A valószínű csapat­összeállítás a következő: Horváth — Rudas, Biró — Horváth Károly vagy Nagymarosi, Szűcs, Lakat — Mike vagy Egressi, Szusza, Deák, Zsen­­gellér, Puskás. Az MTK a Berlini­ utcai pályán csak keserves küzdelem után tudott győzni a Testvériség ellen, még­pe­dig 2:0 (1:0) arányban. Mindenesetre örvendetes, hogy a csapat küzdött. Az izgalmas futballvasárnapon a játékvezetők eléggé jól teljesítették feladatukat. (P.) * MTK—Testvériség 2:0 (1:0), Cse­pel—Pereces 6:1, (3:1), Erdo Madisz —DVSC 3:3 (2:2), Haladás—Szeged 1:1 (1:1). Itt az új közmunkatáblázat1. Október­ elsejétől kezdve új alapon :11 a közmunkavá­ltságot fizetni. Minden megkezdett további 100 forint után a közmunkaváltság mér­téke 2 napszámbérrel emelkedik. Annak, akinek a közmunkaváltsága 4 napszámbérnél nem több, a­­jöve­delemnélküli családtag után, ha az is közmunkaváltságköteles, öt nap­számbért kell fizetni. Ha a köz­­munkaváltság 4 napszámbérnél több, a saját maga után fizetett közmunka­­váltság Vt-ed részét kell minden , amelyet a következő táblázat tüntet f­­el részletesen: váltságköteles jövedelemnélküli csa­lád­tag után fizetni. Kereskedőnek, iparosnak, önálló szellemi foglalkozásúnak, ha alkal­mazottat nem tart, legalább 4, ha alkalmazottat tart legalább 6 nap­számbért kell fizetni. Október elsejétől kezdve úgy Buda­pesten, mint vidéken egyöntetűen 3 forint a napszámbér összege: 80 forintigVa 81—100 ** Yz 101—150— 1 151—200 99 VA 201—280 992 281—350 993 351—450 994 451—550 995 551—650 996 651—750 997 751—850 998 851—1000 99 10 napszámbér . . . —.75 forint « • • • H50 „ « • • • 3.— » „ « • • 4.50 n +AUT2K*4Td. ruÄkaj/e"<i«ertf. ** 1 ••■129-949 I Visszavándorlási láz a kanadai, brazíliai, argentinai kisfarmerek között Amikor Magyarországon ezrek és ezrek vannak munka nélkül, amikor a szlovákiai magyarok már faragják a vándorbotot s amikor nagyon so­kan a kivándorlás lehetőségei iránt érdeklődnek, szinte érthetetlen az a nagy visszavándorlási láz, amely az amerikai magyarok körében mutat­kozik. A Magyarok Világszövetségé­hez naponta átlag 20—30 levél érke­zik, amelyekben közlik hazatelepülő szándékukat és kérik: küldjék el az ingatlanfelajánlásokról készült ki­mutatást, mert az az óhajuk, hogy szabadkézből házat, illetve földet vásároljanak. Nagyon sok külföldi magyar ta­nácsot kér, miképpen tudná vissza­szerezni azt a néhány hold földet, amelyet nehéz munkával megkere­sett, megtakarított és időközönként hazaküldözgetett dollárokból vásá­rolgattak a hozzátartozók távollé­tükben s amelyet most a helyi föld­­igénylő bizottságok kiosztottak. Ezek az emberek valamennyien fal­vakból indultak el, koldusztarisznyá­­val az oldalukon, túl a tengeren, szerencsét próbálni. Csak azért dol­goztak, hogy keresetükből házat, földet szerezhessenek Magyarorszá­gon, ahová öregségükre majd visz­­szatérhetnek. Ezeket a földeket a helyi föld­­igénylő bizottságok a fegyverszüneti egyezmény 13. szakaszának a meg­sértésével vették igénybe és osztották ki. Az Országos Földbirtokrendező Tanács elvben elismeri ezt a sza­kaszt, a gyakorlatban azonban arra az álláspontra helyezkedik: a kiosz­tott földet már nem lehet vissza­venni. A jelentkező külföldi magya­rokat kártérítésre utasítja. A visszatelepülésnek másik akadá­lya: még mindig érvényben van az 1938. évi XIII. tc., amely szerint min­den külföldi magyar elvesztette ma­gyar állampolgárságát, aki az állam­­polgárság fenntartását külön nem kérte s a belügyminisztérium ehhez hozzá nem járult. Ez a törvény ere­detileg a baloldali emigráció tagjai és a zsidó vallású, külföldön tartóz­kodó magyar állampolgárok ellen készült. Valójában azonban az Ame­rikába vándorolt kisembereket sújtja. Tízezrével készülnek haza a ma­a­gyarok, főként Kanadából, Brazíliá­ból és Argentínából. Kisfarmerek ezek, akik felismerték odakint a helyzetet: Amerikában a háború alatt nagy mezőgazdasági konjunktúra volt, a háború után azonban a kis­­birtok már elvesztette rentabilitását. Új földbirtoktípus van kifejlődőben Amerikában. Most csak földbérlete­ket vásárolnak. A kisfarmerek egy év múlva már rosszabb feltételek mel­lett tudnak túladni földjeiken. Ha a közeljövőben sikerülne visszatelepül­niük Magyarországba, átmenthetnék vagyonukat s nemcsak munkájuk, szorgalmuk, de jelentős tőkéjük is a magyarság érdekében kamatozna. (merly) ! Sok a gondja? Nincsen pénze? Se kilátása ---- se reménye? vegyen sorsjegyet s lehet FŐNYEREMÉNYE GREDICKE BANKNÁL BUDAPEST, IV., KOSSUTH LAJOS­ U. 17.]

Next