Kis Ujság, 1948. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1948-01-01 / 1. szám
Asszonyokkal TÖRTÉNT... Egy sírkőraktár vezetőihez beállít a fiatal özvegy és megállapodik vele, hogy az elhúnyt férj sírkövére alábbi írást vésik rá: „A fájdalmam nagyobb, mint amennyit elbírok.“ Alig múlt el néhány hét, amikor ugyanez a hölgy állít be a raktárba, immáron új eljegyzési gyűrűvel a kezén és kéri az üzletvezetőt, hogy a megrendelt felirathoz fűzzék hozzá: „egyedül“. ■J« Csinos fiatal asszony megy végig Bogota (Columbia) főutcáján, amikor egy tüzesvérű délamerikai nyomába szegődik. Nem megy le a sarkáról, sőt időnként bókokat mond neki. Amidőn az asszony látja, hogy sehogyan sem tud követőjétől szabadulni, odamegy a legközelebbi rendőrhöz s méltatlankodva panaszolja: „Az az ember állandóan követ egem.“ A rendőr megnézi az aszfaltbetyárt, az asszonyt, majd kalapját levéve, udvarias meghajlással így szól: „Szenyora, ha nem lennék szolgálatba, én is követném őt.“ ■í1 Ez volt Dél-Amerika. Egészen más tapasztalatokat szerzett azonban az az asszony, aki Los Angelesben, az egyik nagyforgalmú úton haladt. Szabályszerűen akart éppen átmenni a túlsó oldalra, amikor a közlekedési rendőr sípjele leállítja az egész forgalmat. Legnagyobb meglepetésére őhozzá igyekszik a rendőr. Nem sok ideje maradt azon törni a fejét, vájjon mit is követett el, mert máris megszólal a rend félelmetes őre. Bocsásson meg asszonyom, megmondaná nekem, hogy hol vette a cipőit, mert ugyanilyent szeretnék én is a feleségemnek venni.“ •1* Fiatal asszony áll a postahivatalban és gondosan átkötött kis csomagot nyújt át a hivatalnoknak. A család régi bibliája van benne, amit bátyjának szándékszik elküldeni. A hivatalnok óvatosan nézegeti a csomagot s megkérdi, vájjon törékeny holmi van-e benne. „Csak a tíz parancsolat“ hangzik a csendes válasz. Befejezésül írjuk le az alábbi kis történetet is, mert végeredményben ez is egy asszonnyal történt meg: Sam ha Dint, az időnként még emberevő néger már ebédjének javát megette, de nem állja meg, hogy feleségének rosszalóan meg ne jegyezze: „Roppant rágós ez a hús!“ „Persze“ — hangzik a válasz - „ezt azért mondod, mert a mamám.“ (4) Csütörtök, 1948 január 1 (Egy árva nép szabadságának és elbukásának regénye) írta: KAMARÁS ZOLTÁN Úttalan utakon Hát bizony, Andrásnak igaza volt, amikor a szán két másik utasának tudomására hozta, hogy baj van, mert az ő véleménye szerint eltévesztették az utat. El is vétették, még pedig alaposan. Ha eddig csak sejtette a bajt András, most már itt volt a bizonyíték. Idestova egy órája már annak, hogy a lovak valósággal repültek a szánnal, állandóan nyílegyenes irányban vágtattak és nemcsak, hogy Kecskemét városát nem érték el, hanem még csak egyetlen tanya, sőt magános házikó se mutatkozott, amerre elrohantak. Pedig ez a két ló olyan vad iramban száguldott, amiben a hóvihar legőrültebb tombolása se tudta őket megakadályozni, úgy vitték a suhanó alkotmányt, hogy már régen be kellett volna érniük Kecskemét városába. András már sokkal korábban megállapította, hogy legalábbis nem egészen helyes irányban siklik a szán, minthogy azonban mégis valami szabályszerű út érződött a vastag hótakaró alatt, utasait ezzel a kellemetlen hírrel nem akarta megzavarni. Amikor néha-néha egy-egy pillanatra hátratekintett, örömmel állapította meg, hogy azok ketten, szorosan egymáshoz simulva, igen boldogságosnak találják ezt az éjszakai szánkózást. — Becstelenség volna tőlem — állapította meg magában —, ha megzavarnám őket a kellemetlen hírrel... Amikor oly szépen turbékolnak, mint galambok a nyári reggel napsütésében ... .Azt már régen észrevette, hogy a költő forró vonzalmat érez a színészleány iránt, csak éppen dacossága, nyakas természete gátolta abban, hogy ezt a lánynak be is vallja. Az se volt titok előtte, hogy Mimi szemében sem közömbös a költő személye. — Persze, a kis huncut arra várt, — mosolygott magában —, hogy a költő úr induljon rohamra és kezdje el az ostromot. A többi aztán már magától értetődően következett. Ennek az ostromnak nem lehetett ellenállni és Mimi kénytelen volt meghódolni. Most aztán, hogy az átoktanyai kastélyban történtek után, ezek ketten egymás mellé kerültek a szán belsejében. András baráti jóérzéssel állapította meg, hogy végre egymásra talált a két bolygó, akiknek a természet parancsa szerint — ha csak rövid időre is — egymásra kellett találniok. A költő sorskönyvében meg volt írva, hogy szíve lángra fog gyűlni Mimi iránt és ezt a sorsot nem kerülhette ki, különösen olyan férfi, akinek minden érzését a pillanatnyi ösztön irányította és aki mindig őszinte érzéseinek parancsszavára cselekedett. Fél füllel néha-néha egy-egy szót is elkapott abból, amit egymásnak suttogtak. Nem lett volna szíve, hogy ezt a beszélgetést félbeszakítsa, vagy csak meg is zavarja olyan hír közlésével, amely mindhármukra nézve egyformán kellemetlen. Megvárta tehát szépen, amíg elmondanak egymásnak mindent, amit el kell mondaniok, sőt azt is megvárta, hogy forró csókban forrjanak össze, de amikor ez a csók már kissé sokáig kezdett tartani, mégiscsak kötelességének érezte, hogy félbeszakítsa és visszarántsa a lét boldogan álmodót a valóság talajára, amikor tudomásukra hozza: — Azt hiszem, baj van, gyerekek!... Eltévesztettük az utat... Hát bizony, alaposan eltévesztették. A hóvihar nekivadult tombolásában a csillagtalan fekete égboltozat alatt, amelyen szédült iramban vágtattak a hófelhők, a szél kintornájának átkozódásában, most már nyilvánvaló lett Sőtér András számára, hogy nem Kecskemét felé száguldanak. Hanem talán — épp ellenkező irányba. Most már nyilvánvaló, hogy nem közelednek, hanem egyre jobban távolodnak attól a helytől, amely útjuk célja volna. Sehol, semerre egyetlen ház. De még csak olyan útszegélyező jegenyefasor se látszik, amely legalább azt hitetné el velük, hogy szabályszerű úton siklik a szán. — Legjobb lesz, ha megállunk és tájékozódni próbálunk — mondta keserűen András. — Okosabbat nem tehetünk A költő is helyeselte ezt. Már csak azért is, mert ennél okosabb tanácsot , se tüdott volna adni. Mimi azonban hirtelen dideregni, félni és siránkozni kezdett. — Mégis okosabb lett volna, ha Átoktanyán maradunk és megvárjuk a reggelt — szipogta. — Ostobaság! — szólt rá a költő. — Tudod, hogy nem maradhattunk ott... — Igen ... tudom . . De azért az istállóban megbújhattunk volna, amíg meg mi virrad . — Az örök nő — gúnyolódott a költő. — Utólag valamennyien kitűnően tudjátok, hogy mit kellett volna cselekedni... De csak utólag... — Talán nincs igazam? — kérdezte Mimi. András attól tartott, hogy ezek ketten még össze találnak kapni, hát inkább ő szólt közbe: — Igazad van, Mimikém, persze, hogy igazad van... De most az a fontos, hogy rátaláljunk a Kecskemétre vezető útra. — Nehéz lesz — szomorodott el a költő. — Nehezebb dologból is kivágtam már magam — csengett András hangja. De ti is legyetek segítségemre. Ha csak nem akartok itt megfagyni... — Mit segítsek? — ajánlkozott Mimi. — Először is, ne nyafogj! Mert azzal még az én kedvemet is elveszed ... Másodszor pedig te, Sándor, segítsz nekem a gyeplőt fogni, hogy ezt a két megveszett állatot megállíthassam!... Mert nem akarnak... A költő próbált felállni, hogy segítsen Andrásnak, de a szélrohara visszadöntötte. András minden igyekezete meddőnek bizonyult, hogy a lovakat megállítsa. Izmos karja, erős tenyere gyenge volt erre a műveletre. Már nem is ült a bakon, hanem kissé hátradőlve markolta a gyeplőt, de táltos paripái épp ellenkezőleg, egyre vadabb iramban röpítették a szánt. — Már az ördög bújt belétek?! — morogta a fogai között. — Miért nem akartok megállani?! ... A költő is megkérdezte: — Nem bírsz velük ?! — Nem ép, a tetemburáját! — kiáltott hátra András. — Ne segítsek? — Gyönge legény vagy te ahhoz, Sándor . Ezt a két lovat megszállta az ördög, vagy valami nagy veszedelmet éreznek!... De azért nem hagyta abba a küzdelmet. Tovább viaskodott a megvadult lovakkal és tovább is eredménytelenül. Rettentő hideg volt, a havas szél úgy sikoltozott és ütköződön, mint egy vén boszorkány, az ő hátán azonban már kis patakokban csordogált a verejték, amit a hallatlan erőfeszítés préselt ki testéből. — Mikor lesz már rendes a mi életünk?... És mikor változik már meg a mi sorsunk? — fakadt ki a kétségbeesett kérdés a költő torkából. Mimi még közelebb bújt hozzá és úgy kérdezte: — Hogy érted ezt, Sándor? — Csak egyféleképpen lehet érteni — hangzott a komor válasz. — Úttalan utakon bolyongunk, a tél és a közöny szélviharával küzdve. A MOSZKVA az iráni „olajszagú“ politikáról A moszkvai rádió hosszasan foglalkozott az iráni politika alakulásával. Ismeretes, hogy ez a középkeleti ország igen fontos úgy gazdasági, mint pedig hadászati szempontból. Gazdaságilag az ottani olajkutak biztosítják az ország számára azt a fontosságot, amely nemcsak a környező, hanem a legtávolabbi hatalmak érdeklődését is felkeltik, földrajzi helyzete pedig stratégiailag emeli ki a környező államok köréből Iránt, régi nevén Perzsiát, mert központi fekvése révén mintegy uralja a terepet a középkeleti államok fölött. Perzsia nemcsak az arab államokkal határos, hanem hosszú határa van a Szovjetúnióval, azon az északi, Azerbejdzsáni területen, amely a világháború végén tudvalévően szovjet megszállás alatt állott. Amikor a szovjet csapatok kivonultak Iránból, az azerbejdzsáni területen szeparatista, „elkülönítő“ mozgalmak indultak meg: egy szovjetbarát különkormány felállítását tervezte az ottani demokrata mozgalom azzal a célzattal, hogy a Szovjetúnióval a legszorosabb politikai és gazdasági együttműködés alapjait lerakva megszünteti, ha lehetséges, egész Irán területén az angol és amerikabarát teheráni kormány uralmát. Éles diplomáciai harc Ez a terv azonban nem sikerült annak ellenére sem, hogy az azerbajdzsáni szeparatista mozgalomnak sikerült kieszközölni, hogy Irán olajegyezményt kössön a Szovjetúnióval. Ez az olajegyezmény meg is született Gharam Szultánéiz miniszterelnök ténykedése idején, de az ő vezetése alatt álló kormány és parlament ezt a szovjet iráni Szerződést nem ratifikálta. Emiatt igen súlyos kitételeket tartalmazó diplomáciai jegyzékek futottak be Teheránba Moszkvából E jegyzékek ellenére sem sikerült azonban megteremteni azt a nyugodt politikai légkört, amely lehetővé tette volna a szovjet-iráni olajegyezmény életbeléptetését. Úgy látszott, hogy ebben a diplomáciai harcban Ghavan Szultánéit elveszti erejét és ezért a jelek szerint amerikai közbenjárásra Ghavan Szultánéit lemondott és a perzsa sah új miniszterelnököt, Ibrahim Hakimit nevezte ki a kormány élére. Az új miniszterelnök személyével kapcsolatban a moszkvai rádió megállapítja, hogy Ibrahim Hakimi személyének előtérbe kerülése azt mutatja, hogy a kulisszák mögött folyó küzdelemben igen erélyes kézzel nyúltak bele az angol—amerikai körök. Ezeket a köröket az a törekvés vezeti, hogy fenntartsák, sőt kiterjesszék az iráni politikai életre való befolyásukat. Az új miniszterelnök közismert angol—amerikai kapcsolatairól és példátlanul éles szovjetellenességéről. Már 1919-ben, amikor első ízben volt a kormány tagja, kimutatta a Szovjetúnió iránti ellenséges érzületét. Azelső világháború utáni párisi béketárgyalásokon memorandumot terjesztett elő és ebben bizonyos szovjet területekre vonatkozó őrült igényekkel lépett fel — mondotta szó szerint a moszkvai rádió. Hakimi megbízatását nem lehet másként felfogni, mint akként, hogy az iráni kormányzat nem akarja megtermteni a szovjet és az iráni politika barátságos légkörének megteremtését, hanem folytatni kívánja a Szovjetúnió ellenséges politikáját. A moszkvai rádió arról is hírt ad, hogy az iráni baloldali lapok kemény bírálatban részesítik ezt a szovjetellenes politikát és az angolamerikai célokat. A bíráló cikkek megjelenésére az adott alkalmat, hogy a teheráni amerikai nagykövetség egyik magasrangú képviselője kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya két hónapon belül harmincmillió dollár ajándékot ad Iránnak, hogy ezen a pénzen, ennek harmincmillió dolláros hitelnek keretén belül fegyvereket vásárolhasson. Nem vitás, hogy ezzel Iránt még jobban be akarják vonni az angolamerikai blokkba. Ez nagy is komoly veszedelmeket rejt magában Iránra nézve — hangoztatta a moszkvai rádió — annál is inkább, mert Anglia és Amerika mindenütt, így Iránban is háborús készülődésekre igyekszik rávenni a kormányokat és az ehhez való anyagi segélynyújtás útján gazdaságilag függő helyzetbe akarja hozni az illető országokat. Már most vissza kell utasítani az amerikai ajánlatot — mondotta a moszkvai rádió — és nyíltan le kell mondani erről a veszélyes háborús hitelről, továbbá a Nemzetközi Bank kétszáz millió dolláros kölcsönéről is, amelyet Irán számára kilátásba helyeztek, mert csak ez az erőteljes állásfoglalás biztosíthatja Iránt a veszélyes következmények elől való meneküléstől. Szakemberek véleménye: a kritikus téli hónapok alatt sem lesz élelmiszer drágulás Ügyeljünk a spekulánsokra és a csempészekre A sorozatos ünnepek lezajlása után az élelmiszerszakma tele van panasszal, mert sem a karácsonyheti, sem az újévi forgalom nem elégítette ki a szakmát. Csak a mészárosok, hentesek és baromfikereskedők értek el valamivel jobb forgalmat közvetlen az ünnepek előtt, a fűszeresek és csemegések forgalma összezsugorodott. Nem fogyott a kávé, tea, cukor és a rendelkezésre álló rizs rém szárazfőzelékben is visszaestek az igénylések, a dió- és mogyoróbél 60 százaléka megmaradt. Kevés paprika, só fogyott, hús-, gyümölcs- és főzelékkonzerv iránt is megcsappant az érdeklődés. A csarnokokban és piacokon sok zöldség, zöldfőzelék és alma volt felhalmozva az ünnepekre, a készletek nagy része azonban megmaradt, mert napok óta kis igénylések futnak be a Nagyvásártelepre. A drága narancs és mandarin is nehezen értékesíthető, citrom pedig minden tételben beszerezhető a piacon és az üzletekben lanyhuló áruk mellett. A piaci és vásárcsarnoki árusok közül többen — elsősorban a roszszabb helyek bérlői — január elsejére felmondták fülkéiket, mert arra számítanak, hogy a következő hetek alatt tovább tart a gyenge üzletmenet és nem fogják tudni kifizetni a fülkebéreket és a közterheket. Mi ez oka a visszaesés forgalomnak ? Elsősorban az október végi és a november eleji tartalékok gyűjtése. Közel négy héten át tartott ebben az időben a háztartások árugyűjtése és tartalékolása a mesterségesen terjesztett álhírek következtében. Az ijedt emberek valósággal megostromolták a fűszerüzleteket, 10—20 kilogrammnyi cukrot, 1—10 kilogrammnyi rizst, sót és egyéb fűszerárut szereztek be. Nagy tételben igényelték a zsírt, szalonnát, füstölthúst és szalámit is Nagy keletje volt az akkor feltornászott áron kapható szárazfőzeléknek is. A nyerskávét és a teát kilószámra szerezték be a fizetési előlegeket kérő háztartások. De szétkapkodták a trafikokban és üzletekben a gyufát is. A jelentős készletekkel rendelkező háztartások tehát most alig vásárolnak és csak a legszükségesebb napi cikkeket igénylik. Másik oka a forgalom csökkenésének a piac nyugodtsága. A háziaszszonyok annak tudatában, hogy áru bőven van a pipacon és az árak állandó csökkenést mutatnak, további olcsóbbodást várnak. Az olcsóbbodási folyamat pedig tovább tart. A leveszöldség ára már negyedére esett, de nagy kínálat van káposztafélében, tojásban, húsban és zsíráruban is Ennek a mostani üzlettelenségnek — a szakemberek véleménye szerint — rendkívül kedvező hatása várható a hátralévő téli hónapok, sőt a korataraszi időszak élelmiszerellátására is. A gyengébb terméseredmény ellenére lehetővé válik a további készletek és tartalékok gyűjtése. Ha a tél nem húzódik ki és a tavaszi munkálatok rendes időben indulhatnak meg, az esetben a legkritikusabb hónapok alatt — áprilisban és május elején — sem lesz áruhiány és drágaság a városokban és iparvidékeken. Mindenesetre a készleteknek további céltudatos és gazdaságos elosztásával kell támogatni a most kedvezően alakuló helyzetet. De vigyázni kell arra is, hogy az ünnepek előtt nagy veszteséggel visszahúzódó és letört élelmiszer-spekuláció újból ne kezdhesse meg káros tevékenységét. Ügyeinken az áruforgalom további egészséges irányítására és végül a határvidékeken az ellenőrzés fokozott fenntartásával kell megakadályozni az árucsempészet. Németh Jenő igs Minden nőnek vannak álmai amelyeket kiszínez magának és amelyek betöltik szabad perceit. Az egyik nő férjhezmenésről álmodik, a másik társaságbeli sikerre vágyik, míg a harmadik a szereled férfit akarja megtartani. Egyben minden nő egyetért. Szépnek és fiatalnak maradni, ameddig csak lehet! — Hányszor sóhajtunk fel, ha a barátnőnknek sikerül Valami, hogy — „Neki szerencséje van!“ — és nem gondolunk arra, hogy valamit tenni is kellene a szerencse érdekében. Nem sokat, nem is többet, csak egy lépést! Tegye meg ezt a lépést, Asszonyom, használjon ön is Hermodith B.-krémet és napok alatt saját magán fogja tapasztalni, hogy az arcbőr szárazságának teljes megszűnése, az arcbőr üdeségének megszerzése, az idő előtti ráncok eltűnése Önnek is álmai megvalósulását, a tartós szépséget, a sikert és ezáltal a tartós fiatalságot fogja jelenteni. — A lét nagy! Ne kísérletezzék tellát, használja ön is mindig a legjobbat, használjon ön is mindig Horraocith B.krémet és saját magán fogja tapasztalni, hogy arckrém valóban van sokféle, de Hormocith B. — csak egy! Ára 11.50, takaréktubus 17.90. A bankjegyforgalom a Nemzeti Bank december 23-iki kimutatása szerint 10,2 millió forinttal 1909,7 millió forintra csökkent.