Kis Ujság, 1948. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1948-01-01 / 1. szám

Asszonyokkal TÖRTÉNT... Egy sírkőraktár vezető­ihez beál­lít a fiatal özvegy és megállapodik vele, hogy az elhúnyt férj sírkövére alábbi írást vésik rá: „A fájdalmam nagyobb, mint amennyit elbírok.“ Alig múlt el néhány hét, amikor ugyanez a hölgy állít be a raktárba, immáron új eljegyzési gyűrűvel a kezén és kéri az üzletvezetőt, hogy a megrendelt felirathoz fűzzék hozzá: „egyedül“. ■J« Csinos fiatal asszony megy vé­gig Bogota (Columbia) főutcáján, amikor egy tüzesvérű délamerikai nyomába szegődik. Nem megy le a sarkáról, sőt időnként bókokat mond neki. Amidőn az asszony látja, hogy sehogyan sem tud kö­vetőjétől szabadulni, odamegy a legközelebbi rendőrhöz s méltat­lankodva panaszolja: „Az az ember állandóan követ egem.“ A rendőr megnézi az aszfalt­betyárt, az asszonyt, majd kalap­ját levéve, udvarias meghajlással így szól: „Szenyora, ha nem lennék szol­gálatba, én is követném őt.“ ■í1 Ez volt Dél-Amerika. Egészen más tapasztalatokat szerzett azon­ban az az asszony, aki Los Ange­­lesben­, az egyik nagyforgalmú úton haladt. Szabályszerűen akart éppen átmenni a túlsó oldalra, amikor a közlekedési rendőr sípjele leállítja az egész forgalmat. Legnagyobb meglepetésére őhozzá igyekszik a rendőr. Nem sok ideje maradt azon törni a fejét, vájjon mit is követett el, mert máris megszólal a rend fé­lelmetes őre. Bocsásson meg asszonyom, meg­mondaná nekem, hogy hol vette a ci­pőit, mert ugyanilyent szeretnék én is a feleségemnek venni.“ •1* Fiatal asszony áll a postahiva­talban és gondosan átkötött kis csomagot nyújt át a hivatalnok­nak. A család régi bibliája van benne, amit bátyjának szándékszik elküldeni. A hivatalnok óvatosan nézegeti a csomagot s megkérdi, vájjon törékeny holmi van-e benne. „Csak a tíz parancsolat“ hang­zik a csendes válasz. Befejezésül írjuk le az alábbi kis történetet is, mert végeredményben ez is egy asszonnyal történt meg: Sam ha Dint, az időnként még em­­­berevő néger már ebédjének javát megette, de nem állja meg, hogy fe­leségének rosszalóan meg ne je­gyezze: „Roppant rágós ez a hús!“ „Persze“ — hangzik a válasz -­ „ezt azért mondod, mert a mamám.“ (4) Csütörtök, 1948 január 1 (Egy árva nép szabadságának és elbukásának regénye) írta: KAMARÁS ZOLTÁN Úttalan utakon Hát bizony, Andrásnak igaza volt, amikor a szán két másik utasának tudomására hozta, hogy baj van, mert az ő véleménye szerint elté­vesztették az utat. El is vétették, még pedig alaposan. Ha eddig csak sejtette a bajt And­rás, most már itt volt a bizonyíték. Ide­s­tova egy órája már annak, hogy a lovak valósággal repültek a szánnal, állandóan nyílegyenes irány­ban vágtattak és nemcsak, hogy Kecskemét városát nem érték el, ha­nem még csak egyetlen tanya, sőt magános házikó se mutatkozott, amerre elrohantak. Pedig ez a két ló olyan vad iram­ban száguldott, amiben a hóvihar legőrültebb tombolása se tudta őket m­egakadályozni, úgy vitték a suhanó alkotmányt, hogy már régen be kel­lett volna érniük Kecskemét váro­sába. András már sokkal korábban megállapította, hogy legalábbis nem egészen helyes irányban siklik a szán, minthogy azonban mégis va­lami szabályszerű út érződött a vas­tag hótakaró alatt, utasait ezzel a kellemetlen hírrel nem akarta meg­zavarni. Amikor néha-néha egy-egy pilla­natra hátratekintett, örömmel álla­pította meg, hogy azok ketten, szo­rosan egymáshoz simulva, igen bol­­dogságosnak találják ezt az éjszakai szánkózást. — Becstelenség volna tőlem — ál­lapította meg magában —, ha meg­zavarnám őket a kellemetlen hírrel... Amikor oly szépen turbékolnak, mint galambok a nyári reggel nap­sütésében ... .Azt már régen észrevette, hogy a költő forró vonzalmat érez a szí­nészleány­ iránt, csak éppen dacos­sága, nyakas természete gátolta ab­­ban, hogy ezt a lánynak be is vallja. Az se volt titok előtte, hogy Mimi szemében sem közömbös a költő személye. — Persze, a kis huncut arra várt, — mosolygott magában —, hogy a költő úr induljon rohamra és kezdje el az ostromot. A többi aztán már magától értetődően következett. En­nek az ostromnak nem lehetett el­lenállni és Mimi kénytelen volt meg­hódolni. Most aztán, hogy az átoktanyai kastélyban történtek után, ezek ket­ten egymás mellé kerültek a szán belsejében. András baráti jóérzéssel állapította meg, hogy végre egy­másra talált a két bolygó, akiknek a természet parancsa szerint — ha csak rövid időre is — egymásra kel­lett találniok. A költő sorskönyvében meg volt írva, hogy szíve lángra fog gyűlni Mimi iránt és ezt a sorsot nem kerülhette ki, különösen olyan férfi, akinek minden érzését a pilla­natnyi ösztön irányította és aki mindig őszinte érzéseinek parancs­szavára cselekedett. Fél füllel néha-néha egy-egy szót is elkapott abból, amit egymásnak suttogtak. Nem lett volna szíve, hogy ezt a beszélgetést félbeszakítsa, vagy csak meg is zavarja olyan hír köz­lésével, amely mindhármukra nézve egyformán kellemetlen. Megvárta tehát szépen, amíg el­mondanak egymásnak mindent, amit el kell mondaniok, sőt azt is meg­várta, hogy forró csókban forrjanak össze, de amikor ez a csók már kissé sokáig kezdett tartani, mégiscsak kö­telességének érezte, hogy félbesza­kítsa és visszarántsa a l­ét boldogan álmodót a valóság talajára, amikor tudomásukra hozza: — Azt hiszem, baj van, gyere­kek!... Eltévesztettük az utat­... Hát bizony, alaposan eltévesztet­ték. A hóvihar nekivadult tombolásá­ban a csillagtalan fekete égboltozat alatt, amelyen szédült iramban vág­tattak a hófelh­ők, a szél kintornájá­nak átkozódásában, most már nyil­vánvaló lett Sőtér András számára, hogy nem Kecskemét felé szágul­danak. Hanem talán — épp ellenkező irányba. Most már nyilvánvaló, hogy nem közelednek, hanem egyre jobban tá­volodnak attól a helytől, amely út­juk célja volna. Sehol, semerre egyetlen ház. De még csak olyan útszegélyező jegenyefasor se látszik, amely leg­alább azt hitetné el velük, hogy sza­bályszerű úton siklik a szán. — Legjobb lesz, ha megállunk és tájékozódni próbálunk — mondta keserűen András. — Okosabbat nem tehetünk A költő is helyeselte ezt. Már csak azért is, mert ennél okosabb taná­csot , se tüdott volna adni. Mimi azonban hirtelen dideregni, félni és siránkozni kezdett. — Mégis okosabb lett volna, ha Átoktanyán maradunk és megvárjuk a reggelt — szipogta. — Ostobaság! — szólt rá a költő. — Tudod, hogy nem maradhattunk ott... — Igen ... tudom . . De azért az­ istállóban megbújhattunk volna, amíg meg m­­i virrad . — Az örök nő­ — gúnyolódott a költő. — Utólag valamennyien ki­tűnően tudjátok, hogy mit kellett volna cselekedni... De csak utó­lag... — Talán nincs igazam? — kér­dezte Mimi. András attól tartott, hogy ezek ketten még össze találnak kapni, hát inkább ő szólt közbe: — Igazad van, Mimikém, persze, hogy igazad van... De most az a fontos, hogy rátaláljunk a Kecske­métre vezető útra. — Nehéz lesz — szomorodott el a költő. — Nehezebb dologból is kivágtam már magam — csengett András hangja. De ti is legyetek segítsé­gemre. Ha csak nem akartok itt megfagyni... — Mit segítsek? — ajánlkozott Mimi. — Először is, ne nyafogj! Mert azzal még az én kedvemet is elve­szed ... Másodszor pedig te, Sándor, segítsz nekem a gyeplőt fogni, hogy ezt a két megveszett állatot megál­líthassam!... Mert nem akarnak... A költő próbált felállni, hogy se­gítsen Andrásnak, de a szélrohara visszadöntötte. András minden igyekezete meddő­nek bizonyult, hogy a lovakat meg­állítsa. Izmos karja, erős tenyere gyenge volt erre a műveletre. Már nem is ült a bakon, hanem kissé hátradőlve markolta a gyeplőt, de táltos paripái épp ellenkezőleg, egyre vadabb iramban röpítették a szánt. — Már az ördög bújt belétek?! — morogta a fogai között. — Miért nem akartok megállani?! ... A költő is megkérdezte: — Nem bírsz velük ?! — Nem ép, a tetemburáját! — kiáltott hátra András. — Ne segítsek? — Gyönge legény vagy te ahhoz, Sándor . Ezt a két lovat megszállta az ördög, vagy valami nagy vesze­delmet éreznek!... De azért nem hagyta abba a küz­delmet. Tovább viaskodott a megva­dult lovakkal és tovább is ered­ménytelenül. Rettentő hideg volt, a havas szél úgy sikoltozott és ütköző­dön, mint egy vén boszorkány, az ő hátán azonban már kis patakokban csordogált a verejték, amit a hallat­lan erőfeszítés préselt ki testéből. — Mikor lesz már rendes a mi életünk?... És mikor változik már meg a mi sorsunk? — fakadt ki a kétségbeesett kérdés a költő torkából. Mimi még közelebb bújt hozzá és úgy kérdezte: — Hogy érted ezt, Sándor? — Csak egyféleképpen lehet ér­teni — hangzott a komor válasz. — Úttalan utakon bolyongunk, a tél és a közöny szélviharával küzdve. A MOSZKVA az iráni „olajszagú“ politikáról A moszkvai rádió hosszasan fog­lalkozott az iráni politika alakulásá­val. Ismeretes, hogy ez a közép­keleti ország igen fontos úgy gazda­sági, mint pedig hadászati szempont­ból. Gazdaságilag az ottani olajkutak biztosítják az ország számára azt a fontosságot, amely nemcsak a kör­nyező, hanem a legtávolabbi hatalmak érdeklődését is felkeltik, földrajzi helyzete pedig stratégiailag emeli ki a környe­ző államok köréből Iránt, régi nevén Perzsiát, mert központi fekvése révén mintegy uralja a tere­pet a középkeleti államok fölött. Perzsia nemcsak az arab államokkal határos, hanem hosszú határa van a Szovjetúnióval, azon az északi, Azer­­bejdzsáni területen, amely a világ­háború végén tudvalévően szovjet megszállás alatt állott. Amikor a szovjet csapatok kivonul­tak Iránból, az azerbejdzsáni terüle­ten szeparatista, „elkülönítő“ mozgal­mak indultak meg: egy szovjetbarát különkormány felállítását tervezte az ottani demokrata mozgalom azzal a célzattal, hogy a Szovjetúnióval a legszorosabb politikai és gazdasági együttműködés alapjait lerakva meg­szünteti, ha lehetséges, egész Irán területén az angol és amerikabarát teheráni kormány uralmát. Éles diplomáciai harc Ez a terv azonban nem sikerült an­nak ellenére sem, hogy az azerbajd­zsáni szeparatista mozgalomnak sike­rült kieszközölni, hogy Irán olaj­egyezményt kössön a Szovjetúnióval. Ez az olajegyezmény meg is született Gharam Szultánéiz miniszterelnök ténykedése idején, de az ő vezetése alatt álló kormány és parlament ezt a szovjet iráni Szerződést nem ratifi­kálta. Emiatt igen súlyos kitételeket tartalmazó diplomáciai jegyzékek fu­tottak be T­eheránba Moszkvából E jegyzékek ellenére sem sikerült azonban megteremteni azt a nyugodt politikai légkört, amely lehetővé tette volna a szovjet-iráni olajegyezmény életbeléptetését. Úgy látszott, hogy ebben a diplomáciai harcban Ghavan Szultánéit elveszti erejét és ezért a jelek szerint amerikai közbenjárásra Ghavan Szultánéit lemondott és a perzsa sah új miniszterelnököt, Ibra­him Hakimit nevezte ki a kormány élére. Az új miniszterelnök személyé­vel kapcsolatban a moszkvai rádió megállapítja, hogy Ibrahim Hakimi személyének előtérbe kerülése azt mutatja, hogy a kulisszák mögött folyó küzdelemben igen erélyes kéz­zel nyúltak bele az angol—amerikai körök. Ezeket a köröket az a törek­vés vezeti, hogy fenntartsák, sőt ki­terjesszék az iráni politikai életre való befolyásukat. Az új miniszter­elnök közismert angol—amerikai kap­csolatairól és példátlanul éles szov­­jetellenességéről. Már 1919-ben, amikor első ízben volt a kormány tagja, kimutatta a Szovjetúnió iránti ellenséges érzü­letét. Az­­első világháború utáni pá­risi béketárgyalásokon memorandu­mot terjesztett elő és ebben bizo­nyos szovjet területekre vonatkozó őrült igényekkel lépett fel — mon­dotta szó szerint a moszkvai rádió. Hakimi megbízatását nem lehet másként felfogni, mint akként, hogy az iráni kormányzat nem akarja megtermteni a szovjet és az iráni politika barátságos légkörének meg­teremtését, hanem folytatni kívánja a Szovjetúnió ellenséges politikáját. A moszkvai rádió arról is hírt ad, hogy az iráni baloldali lapok ke­mény bírálatban részesítik ezt a szovjetellenes politikát és az angol­amerikai célokat. A bíráló cikkek megjelenésére az adott alkalmat, hogy a teheráni amerikai nagykö­vetség egyik magasrangú képviselője kijelentette, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya két hónapon belül harmincmillió dollár ajándékot ad Iránnak, hogy ezen a pénzen, ennek harmincmillió dolláros hitelnek ke­retén belül fegyvereket vásárol­hasson. Nem vitás, hogy ezzel Iránt még jobban be akarják vonni az angol­amerikai blokkba. Ez nagy is ko­moly veszedelmeket rejt magában Iránra nézve — hangoztatta a mosz­kvai rádió — annál is inkább, mert Anglia és Amerika mindenütt, így Iránban is háborús készülődésekre igyekszik rávenni a kormányokat és az ehhez való anyagi segélynyújtás útján gazdaságilag függő helyzetbe akarja hozni az illető országokat. Már most vissza kell utasítani az amerikai ajánlatot — mondotta a moszkvai rádió — és nyíltan le kell mondani erről a veszélyes háborús hitelről, továbbá a Nemzetközi Bank kétszáz millió dolláros­ kölcsönéről is, amelyet Irán számára kilátásba helyeztek, mert csak ez az erőteljes állásfoglalás biztosíthatja Iránt a veszélyes következmények elől való meneküléstől. Szakemberek véleménye: a kritikus téli hónapok alatt sem lesz élelmiszer drágulás Ügyeljünk a spekulánsokra és a csempészekre A sorozatos ünnepek lezajlása után az élelmiszerszakma tele van pa­nasszal, mert sem a karácsonyheti, sem az­ újévi forgalom nem elégítette ki a szakmát. Csak a mészárosok, hentesek és barom­fikereskedők értek el valamivel jobb forgalmat közvet­len az ünnepek előtt, a fűszeresek és csemegések forgalma összezsugoro­dott. Nem fogyott a kávé, tea, cukor és a rendelkezésre álló rizs rém száraz­főzelékben is visszaestek az igénylé­sek, a dió- és mogyoróbél 60 száza­léka megmaradt. Kevés paprika, só fogyott, hús-, gyümölcs- és főzelék­­konzerv iránt is megcsappant az ér­deklődés. A csarnokokban és piacokon sok zöldség, zöldfőzelék és alma volt fel­halmozva az ünnepekre, a készletek nagy része azonban megmaradt, mert napok óta kis igénylések futnak be­ a Nagyvásártelepre. A drága narancs és mandarin is nehezen értékesíthető, citrom pedig minden tételben besze­rezhető a piacon és az üzletekben lanyhuló áruk mellett. A piaci és vásárcsarnoki árusok közül többen — elsősorban a rosz­­szabb helyek bérlői — január else­jére felmondták fülkéiket, mert arra számítanak, hogy a következő hetek alatt tovább tart a gyenge üzletmenet és nem­ fogják tudni kifizetni a fülke­­béreket és a közterheket. Mi ez oka a visszaesés forgalomnak ? Elsősorban az október végi és a no­­vem­ber eleji tartalékok gyűjtése. Kö­zel négy héten át tartott ebben az időben a háztartások árugyűjtése és tartalékolása a mesterségesen terjesz­tett álhírek következtében. Az ijedt emberek valósággal megost­romolták a fűszerüzleteket, 10—20 kilogramm­­nyi cukrot, 1—10 kilogrammnyi rizst, sót és egyéb fűszerárut szereztek be. Nagy tételben igényelték a zsírt, sza­lonnát, füstölthúst és szalámit is Nagy keletje volt az akkor feltorná­szott áron kapható szárazfőzeléknek is. A nyerskávét és a teát kilószámra szerezték be a fizetési előlegeket kérő háztartások. De szétkapkodták a tra­fikokban és üzletekben a gyufát is. A jelentős készletekkel rendelkező háztartások tehát most alig vásárol­nak és csak a legszükségesebb napi cikkeket igénylik. Másik oka a forgalom csökkenésé­nek a piac nyugodtsága. A háziasz­­szonyok annak tudatában, hogy áru bőven van a pipacon és az árak ál­landó csökkenést mutatnak, további olcsóbbodást várnak. Az olcsóbbo­­dási folyamat pedig tovább tart. A leveszöldség ára már negyedére esett, de nagy kínálat van káposztafélében, tojásban, húsban és zsíráruban is Ennek a mostani üzlettelenségnek — a szakemberek véleménye szerint — rendkívül kedvező hatása várható a hátralévő téli hónapok, sőt a kora­­taraszi időszak élelmiszerellátására is. A gyengébb terméseredmény ellenére lehetővé válik a további készletek és tartalékok gyűjtése. Ha a tél nem hú­zódik ki és a tavaszi munkálatok rendes időben indulhatnak meg, az esetben a legkritikusabb hónapok alatt — áprilisban és május elején — sem lesz áruhiány és drágaság a vá­rosokban és iparvidékeken. Mindenesetre a készleteknek to­vábbi céltudatos és gazdaságos elosz­tásával kell támogatni a most kedve­zően alakuló helyzetet. De vigyázni kell arra is, hogy az ünnepek előtt nagy veszteséggel visszahúzódó és le­tört élelmiszer-spekuláció újból ne kezdhesse meg káros tevékenységét. Ügyein­­ken az áruforgalom további egészséges irányítására és végü­l a határvidékeken az ellenőrzés fokozott fenntartásával kell megakadályozni az árucsempészet. Németh Jenő­ ­igs Minden nőnek vannak álmai amelyeket kiszínez magának és amelyek betöltik szabad perceit. Az egyik nő férjhezm­enésről álmodik, a másik társaságbeli sikerre vágyik, míg a harmadik a szereled férfit akarja megtartani. Egyben minden nő egyetért. Szépnek és fiatalnak maradni, ameddig csak lehet! — Hányszor sóhajtunk fel, ha a barát­nőnknek sikerül Valami, hogy — „Neki szerencséje van!“ — és nem gondolunk arra, hogy valamit tenni is kellene a szerencse érdekében. Nem sokat, nem is többet, csak egy lépést! Tegye meg ezt a lépést, Asszonyom, használjon ön is Her­­modith B.-krémet és napok alatt saját magán fogja tapasztalni, hogy az arcbőr szárazságának teljes meg­szűnése, az arcbőr üdeségének meg­szerzése, az idő előtti ráncok eltűnése Önnek is álmai megvalósulását, a tartós szépséget, a sikert és ezáltal a tartós fiatalságot fogja jelenteni. — A lét nagy! Ne kísérletezzék tellát, használja ön is mindig a legjobbat, használ­jon ön is mindig Horraocith B.­­krémet és saját magán fogja tapasz­talni, hogy arckrém valóban van sok­féle, de Hormocith B. — csak egy! Ára 11.50, takaréktubus 17.90. A bankjegyforgalom a Nemzeti Bank december 23-iki kimutatása szerint 10,2 millió forinttal 1909,7 millió forintra csökkent.

Next