Kis Ujság, 1948. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1948-03-02 / 51. szám

Tizenkét telitalálat a Totón! Már az új rendszer szerint ellenőrizték a szelvényeket A Postatakarékpénztárban vasárnap volt az új ellenőrzés premierje. Az ellenőrzőszelvényeket kettéválásuk után a Postatakarékpénztárnál, illetve a Szalay­ utcai Pénzügyigazgatóságnál zárták el. Amikor a Postatakarékpénz­tárnál megtörtént a kiértékelés, akkor hozták vissza az ellenőrzőszelvénye­ket és így állapították meg a nyerte­seket. összesen 1.245.000 szelvény érkezett be. Ebből 12-es telitalálatot tizenket­­ten értek el, fejenként 51.800 forintos nyereménnyel. 11 találatot 290-en sze­reztek. Mindegyik 2140 forintot nyert. Kettőezerhétszáz 10 találatos szelvényt állapítottak meg, itt fejenként 230 forint a nyeremény. A 12 találatos Toto-szelvény a kö­vetkező: Szeged—Csepel 2 (0:1), ETO—­Újpest 2 (1:2), SZAC—Elekt­romos X (0:0), Ferencváros—Ma­TEOSZ 1 (2:0), DVSC—MOGYUT 1 (4:1), Kecskeméti MTE—Tisza X (2:2), Postás—Dorog 1 (6:3), Pápai Perutz—MÁV DAC 2 (3:4), Décsi VSA­­- Soproni VSE 1 (3:2), Miskolci MTE—Miskolci VSC X (2:2), Aston Villa—Arsenal 1 (4:2), Szolnoki MTE—Kecskeméti AC 2 (1:2). A luxen­feldi táborban Megtámadták a szovjet hazatelepítő misszió tisztjeit Moszkva, március 1 (TASS) A Krasznoje Zvjezda be­számol arról, hogy Ausztria amerikai megszállási övezetében hazatelepítő szovjet misszió működik, amely fel­adatának teljesítésénél a Szovjetunió és az USA kormánya között megkö­tött egyezmény értelmében jár el. Az egyezmény kötelezi az amerikai ka­tonai hatóságokat, hogy megteremtsék a szovjet állampolgárok hazatelepíté­sének kedvező feltételeit. A tények azonban nem erre mutatnak. Az amerikai övezetben teremtett helyzet nemcsak megnehezíti a misz­­szió munkáját, hanem a misszió tag­jainak biztonságát is veszélyezteti Amikor február 10-én Kircev ezre­des, a misszió vezetője a misszió két tagjával az amerikai hatóságok engedélyével meglátogatta a luxen­­feldi tábort, a bűnözők egy csoportja az amerikai hatóságok képvise­lőinek jelenlétében szétzavarta a száz-százhúsz főnyi hontalan cso­portot, amely azzal a szándékkal jött a helyszínre, hogy­ beszélgetést folytasson a szovjet tisztekkel. A bűnözők később büntetlenül megtá­madták a misszió tagjait és kövek­kel dobálták meg őket. Az amerikai tisztek és a rendőrök zavartalan egy­kedvűséggel szemlélték a jelenetet. A tetteseket még csak meg sem fe­­nyítették. Február 13-án ugyancsak fasiszta merénylők részéről a szovjet misszió vezetőjét hasonló támadás érte. A szovjet misszió működésének folyta­tását megelőző tárgyalások alatt az ausztriai amerikai övezet hontalan személyeinek szánt Ogni című lap több ízben bujtogató cikkeket közölt a látogatásra várható szovjet misszió ellen. A misszió munkájának folyta­tásáról csupán az amerikai és szov­jet képviselők tudhattak. Ez az előz­mény magyarázza a későbbi provo­­kálásokat, a kérdés csak az, ki és mi­lyen céllal értesítette a misszió mű­ködéséről a lap szerkesztőségét? (MTI) i népszíszségn­yi értekezlet Miskolcon Népegészségügyi értekezlet volt Miskolcon, amelyen részt vett O­l Károly népjóléti miniszter­­. Be­jelentette, hogy a hároméves terv végrehajtása során népegészségügyi és szociális viszonyaink is megjavul­nak. A hároméves tervben 362 mil­lió forintot irányoztunk elő egészség­­ügyi és szociális célokra. Az egész­ségvédelmi intézkedések egész sora készül. Anya- és csecsemőotthonok, szülőotthonok, napközi otthonok, gyermekvédelmi intézmények, szere­­tetházak, falusi és városi egészség­házak, tüdőbeteg- és nemibeteg-inté­­zetek létesülnek. Felemeljük a kór­házi ágyak számát, a hároméves terv végére nem lesz Magyarországon el­hagyott gyermek A csecsemőhalan­dóságot országos viszonylatban már" 11 százalékra" csökkentettük és ezzel óriási eredményt értünk el. Kiemelte a miniszter, hogy az egészségügyi program megvalósításához az egész társadalom mozgósítása szükséges és megköszönte a felbecsülhetetlen szol­gálatokat, melyeket a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége ezen a té­ren tett. Stajk Lázlóné hangoztatta, hogy a magyar asszonytársadalom a legnagyobb selkesedéssel veszi ki ré­szét a népi demokrácia szellemében történő országépítésből. Vas Zoltán­ná az MNDSZ nagyszabású terveit ismertette a népegészségi és szociális viszonyok megjavítása céljából. Disznó a gyerekkocsiban. Cse­csemő helyett egy rózsaszínű, zsíros disznó pislogott az egyik tondoni rendőrre, amikor felrebbentette egy gyermekkocsi függönyét. A rendőr közbelépésére az adott okot, hogy Fisher asszony a sertés boldog tulaj­donosa, egy útkeresztezésnél csak nyögve tudta feltolni a gyermek­­kocsit a járdára. A rendőr gyanút fogott, csatlakozott az asszonyhoz, beszédbe elegyedett vele, majd hirte­len mozdulatai a kocsi függönyéhez nyúlt, ekkor érte a meglepetés. Az asszonyt súlyos pénzbüntetésre ítélték feketézésért. INFL­ÁCIÓEILLENI KÖLCSÖN jegy­zésére hívta fel Franciaország lakos­ságát Mayer francia pénzügyminisz­ter rádióbeszédben. az írás művészei Nagy költő Nagy elbeszélő FÜST MILÁN PEARL BUCK SZELLEMEK UTCÁJA ASSZONYOK HÁZA A Nyugat nemzedék nagy poétájá­nak egész életműve. A centenáris év jelentős irodalmi eseménye. A negyvenéves kínai asszony regénye — a lelki és testi szerelem elragadó szépségű rajza — a nagy írónő leg­­költőibb alkotása. Fűzve 19.— Fűzve 30.— Kötve 26.— Kötve 10.— DANTE KIADÁS írja: KAMARÁS ZOLTÁN 79. „Nekünk e földön és földből élnünk kell!" Élt abban az időben egy különös, nyugtalan, sőt izgága férfiú, aki már majdnem elérte az 50. évét. Apja horvát paraszt, anyja pedig szlovák asszony volt. Sokféle foglalkozása volt, sok mindennel próbálkozott. Pásztor is volt, meg urasági cseléd, takácslegény és tanárjelölt, latin is­kolai tanuló és házitanító, szerkesztő és fogoly, csak a jó Isten tudná fel­sorolni, mi minden. Ezenfelül renge­teget írt: cikkeket és füzeteket, köny­veket és önéletrajzot, lapot szerkesz­tett és járt a nép között, hogy tanítsa és kinyissa a szemüket. Táncsics Mihály volt ez a különös férfiú. 1846-ban megjelent „Népkönyv“-e miatt a budai vár börtönébe került, ahonnan csak 1818 március 15-e sza­badította ki. Volt ennek a Táncsics Mihálynak egy írása, amely ugyan csak 1848- ban kapott nyomdafestéket, de amit ő még rabsága előtt írt és amit kéz­iratban, titkon terjesztettek a nép között­: „Ti paraszt testvéreim, semmit se törődjetek ezen elnevezéssel. Az egész ország számára mi teszünk a legtöbbet, mi magyar parasztok az első, az eredeti ős magyaroknak iva­dékai vagyunk. Azt mondja a nemesség: fogadjuk be a népet az alkotmány sáncaiba. Mily roppant csalódás? Mintha bizony a kicsi rész fogadhatná be nyomo­rult árkai közé a sok millióból álló népeit! Ha ellenünk vetitek, hogy ez nem az egész népnek szava, megengedjük, mert igaz: testvéreinknek nagy része majd barommá van alacsonyítva. De mi, kik szót emelünk, akik kiáltunk, az egésznek érzését, óhajtását fejez­zük ki. Mert érezni e nyomasztó ter­het, még a legtudattalanabb is képes. Míg szabadságunk és jogaink nem egyenlők, míg a különféle kiváltsá­gok meg nem szűnnek, addig össze­tartók nem lehetünk soha. Vagy más szavakkal: nekünk nemeseknek és parasztoknak össze kel olvadnunk, mindnyájunknak egyenlő polgárokká kell lennünk Vannak emberek, akik azt állítják, hogy nincs semmi sü­rgetesebb most nálunk, mint a királyi városok sza­vazatjogát megállapítani, törvénye­síteni. Nem akarunk a városi polgá­rok mögött maradni. Némely embe­rek harmadik vagy középrendről ál­modoznak. De ezen jó emberek el­maradtak az időtől. E kérdést elintézni 50, vagy 30, vagy még csak 10 évvel előbb is rs lehetett volna, de ma már késő. Ma nem városokról, de emberekről kell szónak lenni a törvényhozásnál. Mi egyenlőséget akarunk! Gondoljatok Galíciára természe­tesnek fogjuk találni, hogy az elnyo­mott és kirabolt népet az olyan ne­messég ellen fellázítani könnyen le­hetett. Mit tett ez ellen az országgyű­lés? A múlt országgyűlésen a törvénny­­hozók kimondották, hogy mi parasz­­tok is szerezhetünk tulajdon földet. Ha kedvünk volna tréfálni, azt kér­dezünk: csúfolni akartak-e bennün­ket a törvényhozók, mikor határoz­ták, hogy mi, koldusok, tulajdon bir­tokot szerezhetünk? Olyan földet, ami sohasem volt a nemességéi Dolgoztak már a múlt országgyű­lésen is a részünkre: meghozták az úrbéri, mint jótéteményt, pedig ép­pen ezen úrbér a legnagyobb vesze­delme a hazának. Megengedték a jogosztályt, de nincs köszönet benne Hol történt is, a parasztság vesztett. Mégegyszer tehát: örökváltságot akarunk/ A robot és dézsma váltságdíj nél­küli eltörlését! Nekünk e földön és földből élnünk kell, itt e földön tehát akkora darab­hoz, mennyi éltünk fenntartásához szükséges, természeti jussunk. A hortobágyi pusztaságnak vad fia mí­velt­ebb, mint ti vagytok, mert az csak annyit vesz el és csak attól, akinek sokja van, mennyit természeti szüksége éppen megkíván. Ti pedig tőlünk, szegényektől, csikarjátok ki verejtékünknek minden jobb gyü­mölcsöt.“ Azután Táncsics hangja, a nép hangja, fenyegetővé válik, amikor oda kiáltja a hatalom bitorlóinak a figyelmeztetést: — „Legvégül csak egyet akarunk még megemlíteni: magasra ne csigáz­­zátok fel a váltságdíjait Valami változásnak kell történnie, jobbra, vagy balra. Ez állapot meg fog szűnni, vagy ti, nemes atyafiak szűntettek meg, vagy mi, parasztok, vagy mindketten együtt, de szűnnie kel Mi megtes­­szük, mit a végső szükség s ínség lennünk kényszerít, mert hiszen tud­­játok a nevezetes példabeszédet szükség törvényt bont. • Aki erősebb, az fog győzni! Ez a föld a mienk, mi munkáljuk meg és ha ti nem akarjátok az igaz­ságot törvényben kimondani, majd a szükségtől kényszerítve, mi magunk fogjuk kikiáltani!“ Száz esztendeje annak, hogy ez az írás — titkon kéziratban — a nép között elterjedt. Száz esztendeje, hogy már nyomtatásban is megjelent. És mégis majd száz esztendőnek kellett elmúlnia, amíg a magyar nép jogos követelése, amelyet elsőnek Táncsics Mihály fogalmazott meg, valósággá vált .. Táncsics figyelmeztetését és fenye­getését az akkori magyar hatalmasok nem értették meg, vagy legalábbis nem akarták megérteni. Pedig, ha megértik és megszívlelik, mennyi minden másként történhetett volna! Mennyi véráldozatot megtakarítha­tott volna a magyar nép, amikor pe­dig nem akart egyebet, mint termé­szetadta jogos követelését kielégíteni, Táncsics volt az egyetlen, aki az egész nép ügyét magáévá tette és ki­fejezésre is juttatta. Ezért kellett börtönbe sínylődnie, ahonnan csak március 15-e szabadította ki. Ez az írás épp úgy hozzátartozik a magyar szabadságharc történetéhez, mint az a kiáltvány, amely a „12 pont“-ot tartalmazta. Ezért írta jo­gosan Táncsics műveinek második kiadásához írt előszóban: — Összes műveim közül ezt tar­tom annak, mely leginkább hozzá­járult az adókötelezettség elrendelé­séhez és a parasztság felszabadításá­hoz. Ezért mondogattak a jobbágyok az egész országban, amikor elolvas­ták és maguk között megtárgyalták ezt a kéziratban terjesztett felvilágo­sító és útmutató írást: — Ez a mi emberünk!... Ez a mi nyelvünkön és a mi szívünkből be­szélt.... Táncsics a mi vágyainkat és jogos követeléseinket szólaltatta meg! Ezért röffentek össze a nemes föl­­desurak és a főrangúak, akik meg­érezték, hogy az írás minden szava ellenük, az ő kiváltságaik ellen irá­nyul és a fenyegető figyelmeztetés legalább is megijesztette őket: — Ez a mi legnagyobb és legvesze­delmesebb ellenségünk!. Mert ez­ a tollforgató a mi legérzékenyebb pontunkat célozta meg: évszázados kiváltságainkat, amelyek már Úgyis omladozni kezdenek a történelem viharában­­... Börtönbe vele, hogy ne folytathassa átkas tevékenységét. És ezért remegett meg Bécs is, mert érezték, hogy az öntudatra éb­redő, szabadságát és emberi jogait követelő magyar néppel már nem bánhatnak úgy, mint a korábbi év­századokban. Maga Metternich herceg is, amikor kezébe került ez az írás, ingerülten dobbantott vékony lábaival és si­kító, köhögő hangon kiáltotta: — Rebellis kutyát... De akkor már Táncsics mondatai és gondolatai ott égtek a magyar nép szívében. És ott égett az a „12 pont“ is, amit a híres kiáltvány tartalmazott. Ehhez azonban az kellett, hogy egész Európán végigsöpörjön a­­ forradalom ... (Folytatjuk.) I . ! Az „arany“ púdert­artó felborított egy házasságot — pedig csak rézből készült Adhat-e a főnök ajándékot nő­ alkalmazottjának Egy púdertartó és egy telefon­közlés volt a „tárgyi bizonyíték“ ab­ban a nőtartási perben, amelyet L. Dezső műépítész felesége indított férje ellen . A felszabadulás után léptem házasságra — mondja az asszony keresete — Nemcsak felesége, ha­nem dolgozó társa voltam uramnak, aki mellett jóban rosszban minden­kor kitartottam Férjem egy hazai más vállalat építkezéseit vezette, szá­mos alkalmazottal dolgozott. Nem találtam semmi különöset abban, hogy, bár a titkárnői teendőket el­láttam, maga mellé még egy titkár­nőt szerződtetett. — A feltűnően csinos titkárnő nem adott soha okot arra, hogy fél­­tékenykedjem rá, sőt magam is any­nyira megkedvelten, hogy többször vendégül láttam otthonomban. Ka­rácsonykor azonban meggyőződtem arról, hogy tévedtem mert férjem megszegte a kötelező hitvesi hűsé­get. Ezért elhagytam közös ottho­nunkat és miután eltartásomról gondoskodni nem kíván, arra kérem a bíróságot, hogy Ideiglenes nőtar­tás címen havi ezer forintot ítéljen meg nekem. — Elő kell adnom még — foly­tatja az asszony keresetében­­—, hogy mi késztetett a közös hajlék el­hagyására. Múlt év december 24-én megszólalt a telefon. Leemeltem a kagylót, férfihang jelentkezett. Férje­met kereste Én — mint mindig — titkárnőjeként mutatkoztam be. A telefonáló egy ismert belvárosi ék­szerész volt, aki közölte, hogy a pú­dertartó elkészült. Először megújul­tam­, de csakhamar alaposan kiábrán­dultam. Az ékszerész ugyanis el­mondta a púdertartóra vésett szöve­get is, amely Lilinek szólt, holott en­gem Máriának hívnak A többit köny­nyű volt megtudnom. Kiderült, hogy férjem titkárnőjének, Lilinek szólt a karácsonyi figyelmesség. — Természetesen sem férjemnek, sem riválisomnak nem tettem emlí­tést az ékszerész telefonálásáról és vártam a fejleményeket. Elmúrak az VII., RÁKÓCZI- ÚT 12. Wiélm solonkMU! ünnepek, amikor a hivatalban aka­ratlanul is fültanúja voltam egy be­szélgetésnek. Lili kisírt szemekkel jött be és egy közös barátnőnknek elpanaszolta, hogy gáláns gazdája egy arany púdertartóval lepte meg, amelyről kiderült, hogy réz és csal, futtatva van arannyal. A kihallgatott beszélgetésből megtudtam, hogy nem egyszerű figyelmességről hanem jól „megszolgált“ juttatásról van szó férjem részéről Miután erre alapos okot szolgáltatott, tovább nem va­gyok hajlandó vele együtt élni és kérem a bíróságot a tartásdíj meg­ítélésére — fejezte be keresetét az asszony. A férj a keresettel szemben azzal védekezett, hogy minden időben szo­kás volt a női dolgozótársakat feljebb­­nagyobb figyelemben részesíteni. En­­n­ek a szokásnak tett eleget, amelynek senki a világon sem tulajdonított volna fontosságot, csak felesége, aki már régen kereste az ürügyet, hogy megszabaduljon tőle. — A karácsonyi ajándék majdnem értéktelen ékszerdarab. Ez már ön­magában is bizonyíték arra, hogy ko­moly hátteret nem lehet tulajdonítani az egész ügynek. Titkárnőm munká­ját mindig megbecsültem, e meg­becsülésem jelképe volt a púder­tartó, amelynek értéke 200—300 fo­rint volt. Kérem a bíróságot, hall­gassa ki titkárnőmet, ő igazolni fogja, hogy közöttünk semmiféle más kap­csolat nem volt, mint a dolgozók egymás i­ánti megbecsülése. Feleségem rosszindulatú eljárására vall, hogy egy fiatal nő becsületébe gázol, hogy ily módon valósítsa meg régi terveit. A bíróság számos tanút hallgatott ki, majd elutasította az asszony ke­resetét Kimondotta hogy a főnök és alkalmazottja között elképzel­hető és nem kifogásolható az aján­­dékozás. Egy ily kisértékű ajándék még nem bizonyíték arra, hogy a férj megszegte a házassági hűséget, ezért a keresetet el kellett utasítani. Vasúti merénylet Palesztinában sok ha­­ttal és sebesülttel Palesztinában vasárnap ismét vé­res események játszódtak le. Terro­risták egy brit katonavonatot rob­bantottak fel, amely Haifából volt úton Egyiptom felé. A robbantásnak huszonnégy angol katona esett áldo­zatul, harmincnégy megsebesült, ezen­kívül még száz sebesültje van a me­rényletnek. A üzem­csoport vasárnap délután közölte, hogy az ő tagjai kö­vették el a vasúti merényletet, amely megto­rlás volt a múlt vasárnapi je­­ruzsálemi merényletért, melynek so­rán oly sok zsidó vesztette életét. A jeruzsálemi angol főhadiszállási kiáltványt intézett a lakossághoz, amelyben közli, hogy katonai erővel teremt rendet és a brit katonaság szükség esetén hatásosabb fegyvere­ket használ majd, mint amilyenek az arabok és a zsidók rendelkezésére ál­lanak. Kedd, 1948 március 2 (3) BaaMHHBHKMEWRt

Next