Kis Ujság, 1948. szeptember (2. évfolyam, 199-225. szám)

1948-09-01 / 199. szám

ira 60 fillér Szerda, 1948 szeptember 1 Ma: TOTO-tipek A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja / l'­­» ! iN 1 L/J- \ ' Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antallfy Gyula Érdekes döntés a hadifoglyok fizetéséről­­ műveltségben van a szabadságnak biztosítéka, mű­velve és nevelve a nemzetet, a sza­badságra vezeted .... Mi szabadság­­nevelők vagyunk — mondotta büsz­ke öntudattal az első egyetemes ma­gyar tanügyi kongresszus szónoka az 1848 július 20-i ülésen, amelyen a jog és szabadság egész problémáját elvileg a nevelés függvényének jelen­tette ki. Az egységes közoktatásügyi törvény­­és az iskolaügy államosítása, amely­nek jegyében kezdődik el néhány nap múlva az új iskolaév, száz évig vára­tott megvalósításra, azóta, hogy e ré­gen lappangó iskolai reformtörekvé­sek mellett oly lelkesen tett hitet az 1848. év márciusi napok szabadság­mámorában előkészített első egyete­mes magyar tanügyi kongresszus. Az a felismerés hajtotta cselekvésre ak­kor e pedagógus-találkozó résztvevőit, hogy Széchenyinek a nemzettől önis­meretet és minél több „kiművelt em­berfőt“ követelő fellépése óta a ma­gyarság mindjobban tudatára ébredt művelődésbeli elmaradottságának és ezért egyre fokozottabb figyelemmel fordult a nevelés kérdései felé. A tanügyi kongresszus, amelyen a tár­gyalási anyag egyformán kiterjedt a kisdedóvókra, az elemi iskolákra, a nőnevelésre, a süketnémák és vakok tanítására, a tanítóképzőkre, a kö­zépiskolákra, főiskolákra és az egye­temre s amelyen együtt tanácskoztak az egyetem és az akadémiák tanárai, köztük Jedlik Ányos, Römer Flóris — mindketten paptanárok —, Bras­sói Sámuel, a két Hunfalvy és a töb­biek, az óvónőkkel, néptanítókkal és a gimnáziumi tanárokkal, egyetemes volt abban az elvben, hogy a tan­­ügyet az egyházak köréből kivegyék és az állam hatalma alá helyezzék. Az egységes és egyetemes állami nevelés gondolata, amely az első tanügyi kongresszus előtt már mint a nemzetnevelés első parancsa szere­pelt, ám nem tudott valósággá válni, nem kis okból azért sem, mert a nemzet akkor már élet-halálharcra készülődött. Jellasics betörése után megszűnt a nyugodt légkör, amely a nagy iskolapolitikai reform kidolgo­zásához szükséges. A szabadságharc elbukása után pedig száz évnek kel­lett elmúlnia, amíg ezek a reformtö­rekvések végre valósággá váltak. „Nevelés nélkül az egyenlőség semmi nem egyéb, mint puszta szó“ — vallotta Eötvös József, aki jól tudta azt is, hogy „elhalasztani a ne­velési intézkedéseket nem más, mint az időpontot elhalasztani, melyben a nép azon jogot, mit az állam adott valósággal élvezheti". A nevelésügyi intézkedéseket csak­ugyan sikerült az elmúlt évszázad­ban oly sokszor elhalasztani, mert az uralkodó társadalmi rétegnek nem volt érdeke, hogy a nép, a munkások és a parasztok tömege, éppen a szélesebb alapú műveltség megszerzésével élvezze a politikai szabadságjogokat. Már­pedig Eötvös is a politikai demokrácia előfeltéte­lét a kulturális demokráciában látta, a műveltségben való lehető egyenlő­ségben. A szabadságharc centenáriumi évé­ben ha százéves késedelemmel is, végre tetté vált az első egyetemes tanügyi kongresszus célkitűzése és valóság lett a demokratizmus jel­szava a közoktatásügy terén, hogy csakis a nevelés biztosítsa a kivívott szabadságot. A magyar nép tudatában van an­nak, hogy az oly sokáig és az annyi­szor elhalasztódott nevelési kérdések radikális megoldása a nemzet ama legnemesebb törekvéseinek hagyomá­nyában történt, amelyben a nemzet sorsának jobbrafordulását elsősorban a kultúra emelkedésétől és a jövő nemzedékek formálásától várjuk. A jelenben és a jövőben valóban a tanító fog egyesíteni nemzedékeket és minden egyes iskola, legyen az a legkisebb faluban, is, népünk műve­lődésének fontos műhelye lesz. Né­pünk érzi hogy az iskola­kérdés ren­dezése kizárólag az ő érdekét szol­gálja, mert a jog és szabadság is sok tekintetben nevelésszerű fogalom, s ezért tisztában van azzal, hogy ki­vívott jogainak és szabadágának megtartása most már nem kis mér­tékben attól is függ, várjon gyerme­kei milyen iskolában kapnak neve­lést. Ez a tudat hatja át népünk fiait akkor, amikor a dolgozó pa­rasztok és munkások szabad idejük­ben mind többen kétkezi munkával vesznek részt, oly sok megható pél­dát mutatva, egy-egy elhanyagolt ál­lapotban átvett államosított iskola helyrehozásában. És ez a segítő­­készség most már egész mozgalom­szerű akcióban nyilatkozik meg, eredményeiben pedig méltán csatla­kozik a magyar újjáépítés oly sok komoly tettéhez. Valóban, egy kissé népszavazásnak is megfelel az a ki­állás is, amellyel népünk magáévá tette eamagy erejéből, társadalmi úton, sok méltatlan állapotú falusi iskola helyrehozásának ügyét. Mi­előtt néhány nap múlva az egész országban, végre egységes tanköny­vek szerint kezdődik a tanítás a megjavított és jól felszerelt állami népiskolákban. A magyar-cseh­szlovák megegyezés fontosságár - nyilatkozott a csehszlovák tájékoztatásügyi miniszter . Berlin katonai parancsnokainak konferenciája a márka­kér­lésben Franciaország pénzügyminisztert keres Tovább folynak a moszkvai tárgyalások Tegnap délután a nyugati kiküldöt­tek megjelentek Molotov külügymi­niszternél és több mint kétórás tanácskozást folytattak vele azokról a problé­mákról, amelyeknek megvitatása immár tíz tárgyalás során került szőnyegre. ,A tárgyalásokon résztvett Visinszkij helyettes külügyminiszter is Mielőtt ezek a tárgyalások tegnap délután megkezdődtek volna a Kremlben, a Moszkvában tartózkodó dipomáciai tudósítók olyan jelentéseket küldtek lapjaiknak, amelyek szerint ez a tár­gyalás az utolsó és a vitaanyag csu­pán arra szorítkozik, hogy meg­állapítsák a kiadandó kommüniké végleges szövegét. Amikor a tárgyalá­sok véget értek, a Kreml előtt vára­kozó újságírók megkérdezték a tá­vozó nyugati megbízottakat, hogy várható-e a közös kommüniké nyil­vánosságra hozatala, mire Bedell Smith, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete kijelentette: „Még nem adunk ki közleményt, a tárgyalásokat folytatjuk.“ A diplomáciai tudósítók e ki­jelentés alapján az éjszaka folyamán azt jelentették, hogy a közeli napokban ismét sor ke­rül a nyugati kiküldöttek és Mo­lotov közötti tárgyalások folyta­tására. A nyugati hatalmak képviselői a tegnapi tárgyalás után az amerikai nagykövetségen ülnek össze tanácsko­zásra és több mint háromórás tanács­kozás után szövegezték meg azokat a jelentéseiket, amelyeket kormá­nyaiknak küldtek a tegnap délutáni Molotovval folytatott tárgyalásokról. A nyugati hatalmak kormányai most ezeket a jelentéseket tanulmányoz­zák és ezeknek alapján küldik el újabb utasításaikat a moszkvai meg­bízottaknak Kopetzky csehszlovák tájékoztatás­ügyi miniszter nagy beszédben vá­­zolta Csehszlovákia külpolitikai hely­zetét. Hitet tett a Szovjetunióval való szoros barátság mellett, majd hang­súlyozta, hogy a Magyarországgal tör­ténő teljes megegyezést a csehszlová­kok rendkívül fontosnak tartják. A francia helyzet Új fordulat nem történt Francia­­országban. Már jelentettük, Schuman volt miniszterelnök igyekszik meg­alakítani az új francia kormányt Teg­nap egész napon át tanácskozott a politikusokkal, különösen saját párt­jának, a katolikusok pártjának poli­tikusaival. Hír szerint a legnehezebb probléma számára a pénzügyminiszter személyének kiválasztása.­­ A ma reggeli párisi jelentések úgy tudják, hogy Turgot személye került előtérbe, aki a MRP-nek, a katoliku­sok pártjának tagja és régi pénzügyi szakemberként ismerik. A tanácskozások szünet nélkül folynak- Schuman közölte, hogy mi­előtt a végleges kormánylistát össze­állítja, felveti személye iránt a bi­zalmi kérdést. Ez a Szavazás ma este zajlik le, amikor is ülést tart a fran­cia nemzetgyűlés. * Egy m­a reggeli jelentés közti, hogy Clay amerikai és Robertson angol tá­bornok németországi körútjukról visz­­szaérkeztek Berlinbe, hogy részt vegye­­nek a négy megszálló nagyhatalom katonai parancsnokainak berlini kon­ferenciáján. Berlinbe utazott már Kö­nig francia tábornok is. A tárgyalá­sokról szóló jelentés közli, hogy a négy nagyhatalom katonai parancs­nokainak összejövetele az angolszász pénzügyi intézkedések valószínű mó­dosításával állnak kapcsolatban. Is­meretes, hogy a keleti márka egyet­len fizetési eszközként való bevezetése tekintetében hírek szerint már meg­egyezés jött létre Moszkvában, ennek a határozatnak gyakorlati végrehajtá­sát tárgyalják le a katonai parancs­nokok. Kis hírek, nagy események a berlini demokratikus érzelmű lakosság küldöttséget menesztett A Ko­­tikov szovjet tábornokhoz, a berlini szovjet övezet parancsnokához. A de­legáció azt kérte Kotikovtól, tegye lehetővé, hogy a berlini nép követe­léseit akadálytalanul terjeszthessék a városi tanács elé A városi tanács tudvalévően igyekszik meggátolni a lakosságnak azt a követelését, amely egyébként tüntetések során jutott ki­fejezésre, hogy a jelenlegi városi ta­nács helyett egy külön bizottság ve­zesse Berlin ügyeit. A prágai rádió tegnap este részletes kommünikét közölt Benes volt elnök egészségi állapotáról, megállapítván, hogy ez az utóbbi napokban hirtelen nagyon megromlott. A volt elnöknek érelmeszesedése van, először úgy lát­szott, hogy a baj igen komoly, de az utóbbi 24 órában a javulás jelei mu­tatkoztak. A csehszlovák népbíróság húszévi kényszermunkára ítélte a katolikus néppárt ifjúsági csoportjának elnökét idegen hatalom javára elkövetett kém­kedés miatt. " A közigazgatási bíróság érdekes döntése a hadifogságban eltöltött időre járó fizetésről Az igazolt és állásukba visszavett hadifoglyok jogosan kérhetik elmaradt illetményeiket Most, hogy Szovjetoroszországból tömegével érkeznek vissza hadifog­lyaink, különös érdeklődésre tarthat számot az a per, amely a közigazga­tási bíróság előtt folyt és amelyben azt a kérdést döntötte el a bíróság: jár-e a hadifogságban eltöltött időre fizetés vagy sem­? A közigazgatási bíróság nagyjelen­tőségű ítéletében kimondotta, hogy a hadifogságból polgári szolgálatukba visszatért közalkalmazottak elmaradt illetményeit visszamenőleg folyósítani kell. F. Sándor 1945 március 28-án orosz fogságba került, ahonnan múlt év október 1-én tért vissza, amikor is szolgálattételre jelentkezett. Október 10-én szolgálatba lépett, a hivatali esküt letette és a vármegye alispánjá­nak határozata alapján illetményeit 1947. év november első napjával fo­lyósították. F. Sándor e véghatározat ellen pa­nasszal élt és kérte a közigazgatási bíróságot, hogy részére az összes el­maradt illetményeit folyósítsák. A közigazgatási bíróság osztályü­lési ha­tározatában kimondotta, hogy a hadifogságból visszatért szolgálat­­tételre jelentkezett és szabályszerűen igazolt közszolgálati alkalmazott ré­szére nemcsak a szolgálattételre je­lentkezést követő hó első napjától kezdődően, hanem illetményei be­szüntetése után esedékessé vált ösz­­szes elmaradt illetményeit folyósítani kell. Az indokolás szerint a katonai szolgálatot teljesítő közszolgálati al­kalmazott részére a polgári szolgá­lattételre történt jelentkezés napját követő hó első napjától kell, az állá­sa szerint megállapított illetményt folyósítani. Annak a közszolgálati alkalmazottnak, akinek a szolgálat-­­ tételre való jelentkezését valamely ok­­ gátolta — mint jelen esetben a hadi- s fogságba esése —, ha utóbb a vele szemben lefolytatott igazoló eljárás jogerős befejezést nyert és az igazo­lás megtörtént , úgy az összes el­maradt illetményeit folyósítani kell. A közigazgatási bíróság e döntése alapján az igazolt és állásukba visz­­szavett hadifoglyok tehát jogosan kérhetik hadifogságban eltöltött időre járó illetményeiket. INTERNÁLTÁK a nyugati nagyhatalmak három kémkedő ügynökét A rendőrség internálta Máté Sán­dor Ipoly­ utca 24/a. szám alatt lakó 38 éves vegyészmérnököt. Máté a múlt év tavaszán szabályszerű útle­véllel Bécsbe utazott és ott összeköt­tetésbe került egy nyugati nagyhata­lom ügynökeivel, valamint egy nyu­­gatos vezérkari századossal. Az is­meretségnek az lett az eredménye, hogy Máté is felcsapott ügynöknek. Illegálisan visszatért az ország terü­letére, hogy a kapott utasításokat végrehajtsa, erre azonban már nem volt ideje, mert a rendőrség elfogta. Beer István rákospalotai, Temes­vári­ utca 15. szám alatt lakó 41 éves volt magántisztviselőt a toloncházba kísérték, mert angol katonai egyen­ruhában Magyarországra jött külön­féle megbízatásokkal. Kiderült, hogy Beer 1928-tól 1948-ig a francia ide­genlégióban, 1943-tól pedig az angol hadseregben szolgált. Reichenberger Róbert 27 éves gé­pészmérnök, aki a Kiss József­ utca 6. szám alatti házban lakott, 1944- ben a műegyetemi zászlóaljjal Né­metországba menekült, ahonnan csak most tért vissza, természetesen gon­dosan kerülve az összes hatóságokat. Megállapították, hogy német szárma­zású, tanulmányait is német biro­dalmi iskolákban végezte s most egy nyugati nagyhatalom megbízásából jött vissza, mégpedig azért, hogy mint hírszerző tevékenykedjen. Valamennyiüket a demokratikus államrend védelméről szóló törvény alapján internálták..

Next