Kis Ujság, 1948. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1948-11-03 / 253. szám

Hogyan akadályozhatjuk meg a korai öregedést A hosszú fiatalság fiókáról nyilatkozik a Kis Ujság olvasói számára egyik világh­ű orvosprofesszorunk Világszerte sokan foglalkoznak az életkor meghosszabbításának kérdéseivel. Az életkor meghosszab­bítását igyekeznek szolgálni első­sorban a közgészségügy intézményes javításával, a különböző köztiszta­­sági intézkedésekkel s az ártalmas külső behatások orvosi megelőzései­vel. Ez utóbbiak sorában az úgyne­vezett antibiotikumos szereknek, fő­leg a penicillinnel, tulajdonították eddig a legfontosabb szerepet. Van­nak azonban, akik másféle módon kísérleteznek azon — s nem ered­ménytelenül —, hogy meghosszab­bítsák az életkor határát s az el­öregedett szervezet vitalitását, vagyis ellenálló erejét. Ezen az úton jár egyik világhírű tudós professzorunk, aki egészen sajátos kísérleteink súlyo­s eredményessége nyomán így vilá­gította meg az öregedés orvosi pro­blémáit a Kis Újság olvasóközön­sége számára: Mi az öregedés oka ? Az egész világon évtizedek óta folynak a biológiai intézetekben a kutatások, melyek arra irányulnak, hogy mi voltaképpen az öregség lé­nyege­s oka. Az öregedés lényegét illetően sokféle meghatározás szüle­tett. Vannak, akik a vitalitás, vagyis az ellenáll­óképesség és rugalmasság csökkenésének nevezik az öregkort, mások pedig a szervezet különböző szabályozókészülékeinek akadozó mű­ködését látják az öregkorban első­sorban. Vannak aztán, akik nemcsak a működésben, hanem alaktani elvál­tozásban — mégpedig magának a szervezet elemeinek, a sejteknek — alaktani elváltozásában vélik meg­találni az öregedés okát. Mindegyik meghatározás helyénvaló, de azért valójában mindegyik meghatározás fogyatékos, mert egyikből sem világ­ult ki az öregedés oka, hanem csak az öregedés jele és tünete.­­ Bizonyos, hogy az életkor előre­haladásával a sejtekben sajátos és jellegzetes elváltozások keletkeznek. Az elváltozások lényege a sejtek fo­­lyadéktarta­­mának csökkenésében s bizonyos rögöknek, festékanyagoknak képződésében mutatkozik meg első­sorban. Az elváltozások okozzák, hogy az életkor előrehaladásával a sejtek anyagcserefolyamata csökken. A csökkenő anyagcserefolyamat együttjár a felvett tápértékek csök­kenő kihasználásával s következés­képpen az öregkorú szervezet ha­nyatló munkateljesítményével, vala­mint az ellenállóképesség fogyatko­zásaival. — Mindezek tudatában felismerték a tudós kísérletezők — s nemcsak fel­ismerték, de ki is mutatták —, hogy a szövettenyészetben az egyes sejtek ön­állóan is hosszú ideig tovább tenyészt­hetők, függetlenül attól a szervezettől, amelyből kivonták. S nemcsak tovább tenyészthetők az anyaszervezetből ki­vont ilyen sejtek, hanem életben tart­hatók még ama szervezet halála után is, amelyből vételiek. E fölismer­és nyomán magukban a sejtekben létre­jövő változások nem lehetnek egyedüli okai az öregedésnek. Tovább menve tehát mind nagyobb jelentőséget tulaj­donítanak a sejteket összetartó anyag­nak, kötőszövetnek, rostoknak, ame­lyek a sejteket magukba zárják és a bennük létrejövő elváltozásokkal a sej­tek anyagcseréjét is korlátozzák, védőanyagok és a fertőző baktériu­mok támadása ellen ugyancsak haté­kony fehérvérsejtek hiányával is. A vérátömlesztés csodája — Egyéni kísérleteim során — hangsúlyozza kitűnő professzorunk — sikerült megállapítanom, hogy az öreg szervezetben nemcsak a „C“ vi­taminkészlet, de az utóbbi fajta ellen­álló anyagok is csökkentebb mérték­ben találhatók meg, mint a fiatal szervezetben. Így jöttem rá, hogy öreg és legyengült szervezetek operá­lásánál ezeket az anyagokat megfe­lelő mennyiségben tartalmazó fiatal egyének vérének átömlesztésével pó­tolhatjuk. Egy-egy ilyen vérátömlesz­­tési eljárásom eredményeképpen az öreg szervezetben is a fiatalembere­kéhez hasonló örvendetes módon in­dult meg a gyógyulási folyamat s a sikert nemcsak a műtét után végzett vérvizsgálatok, de a betegek általános kedélyállapotának s közérzetének ja­vulása, az életkedv fokozódása s a gyökeres gyógyulás legkedvezőbb kli­nikai képe is általánosságban iga­zolta.­­ Ez a vérátömlesztő eljárás nem­csak az öregkori műtétek szempont­jából kedvező, hanem az életkor meghosszabbításának szempontjából is ígéretes. Sokat ígér azok számára, akik külső társadalmi és gazdasági helyzetüknél fogva vesztették el el­lenállóképességük erejét. Nemcsak hosszú fiatalságot ígér, de megaka­dályozhatjuk vele s általa az úgyne­vezett korai öregedést, amely, tud­juk, mily átka volt eddig a dolgozó társadalomban, főleg a faluk és bá­nyavidékek népe körében — kapjuk a biztató felvilágosítást ismert világ­hírű orvostudósunktól. Nagy Tibor Miért hanyatlik az ellenállóképesség ? Ezek után főleg az foglalkoz­tatja az orvostudomány embereit, hogy m­i a közvetlen oka az öregedő korban az ellenállóképesség hanyat­lásának. Hiszen köztudomású hogy például fertőző — tüdőgyullatás, tí­fusz stb. — betegségekkel szemben az előrehaladott életkorú emberek ellenállása sokkal kisebb s az ilyen betegek halandósága sokkal nagyobb arányú, mint a fiatalkorúaké. Eme közismert ténynek okát fürkészve arra is rájöttünk, hogy e betegségek sokkal veszedelmesebbek a tél végén és tavasszal, s következésképpen na­gyobb halálozási hányadossal is jár­nak ilyenkor, mint nyáron. Ennek a körülménynek az okára is rájöttünk. Kiderült, hogy e káros hatások le­győzésében nagy szerepet játszik a „C“-vitamin s a szervezetnek a tél elmúltával mindig kisebb a „(^-vita­min tartalma, mint nyáron s e hiány­zó vitaminnak a szervezetbe való be­vitelével fokozódik az ellenállóképes­ség. Aztán rájöttek a tudósok arra is, hogy nemcsak a „C“-vitamin hiá­nyával kell számolni, hanem más ­if (2} Szerda, 1948 november 3 influenzánál éhgyomorra Ferenc József keserűvizet Indonéziai Sienszü­löül misszionários Sárospatakon Sárospatak, november hó A magyar nép rokonérzéssel tekint a messzi Ázsiában élő indonéz nem­zet felé. A magyar református egy­ház azonban még továbbmegy a ro­konérzésnél és tettekkel is meg­akarja mutatni szeretetét az indo­nézek iránt Most folynak a tárgya­lások arról, hogy magyar reformá­tus lelkészek induljanak missziói szolgálatra Indonézia roppant terü­leteire. A kapcsolatok szorosabbra fűzése végett érkezett most Sárospatakra Szudarma indonéziai benszülött lel­kész. A kistermetű misszionárius szeretet­tel beszél távoli nagy hazájáról. In­donézia területe — mondja — olyan nagy, hogyha Európa térképéhez mérjük, egyik határa az Uralnál, má­sik Skócián túl volna. Ezen az óriási területen 75 millió ébredő lelkű ázsiai ember él, akik­nek programjuk benne van induló­jukban: ,,Indonézia az én hazám. Ahol születtem, Ahol vér folyt a születésemnél. Érette kész vagyok kiáltani én is. Hogy anyaföldem épségben meg­védjem !“ A lakosságnak túlnyomó többsége az izlámot követi, vagy természeti pogány vallások híve. Szudarma is pogány volt 15 éves koráig apjával együtt, aki a szurokatai fejedelem udvarának udvari zenésze volt. Beszél az indonéz református egy­házról, amelynek igen nehéz helyzete volt a háború alatt a japán meg­szálláskor. A japánok a lelkipásztoro­kat bebörtönözték, templomaikat fel­gyújtották. Megszüntették az egyház által fenntartott kórházakat, iskolá­kat. Az indonéz református egyház most benszülött tanárokkal teoló­giai intézetet állít fel. Voltak — mondja Szudarma —, akik azt mondták, hogy ez lehetet­lenség, de mi azt mondtuk, „kell, tehát lehetl“ és minden anyagi és egyéb nehézség ellenére megnyílt a teológia. Szudarma is ennek a teológiának lesz a professzora, ha hazatér ma­gyarországi körútjáról. — A nehéz idők — mondja —■ ha egyénileg nagyon keservesek is — meglanítoják és egyre tanítják a mi népünket az önállóságra. Annak ára van, de érdemes megfizetni az árat. Szudarma neve magyarra fordítva azt jelenti: „jó kötelességet teljesítő“ Sárospataki előadása mutatja, hogy valóban talál rá a név. Jó kötelessé­get teljesít ő Magyarországon is, népe és egyháza javára. Szabó Lajos Irodalmi kópéságok Unatkozó középkori barátoknak tu­lajdonítják azt a rossz példát adó öt­letet, hogy ókori hírességek irodalmi termékeit hamisítsák. Egy jezsuita tudós valamikor annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy néhány kivételtől — mint a Biblia, Herodotos, Homeros művei — eltekintve a leg­több ókori írásmuka hamis. Ha ez a megállapítás talán túlzott is, vitat­hatatlan, hogy rengeteg ilyen hamisí­tás létezett és tény az is, hogy az iro­dalmi hamisításon nem korlátozódtak a középkori kolostorok csendjében írogató barátok munkáira, hanem azóta is állandóan visszatérő jelen­ségek a világirodalom történetében. Az állatmesék Sokan kételkednek abban, hogy a világhírű állatmeséket tényleg a Krisztus születése előtt 600 évvel élt rabszolga Aesophus írta-e. Már Aesophus életrajza, amelyet egy bizánci szerzetes, név szerint Maximus Pianudes irt, megállapitot­­tak­ merő kitalálás. És gondoljunk csak Shakespearera. Hányan vannak még ma is, akik a halhatatlan műve­ket hol Francis Bacon, hol az oxfordi vagy south­amptoni grófok, hol pedig Sir Edward Dyer munkájának tart­ják. Amíg az első irodalmi hamisítvá­nyok talán csak az unalom­ szülöttei, addig az újabbkori hamisítások már kétségtelenül a pénzszerzésnek kö­szönhetik létüket. Mindig akadtak hiszékeny emberek, akik sokszor a legotrombább csalásoknak is „be­dőltek“. Irodalmi kópéságok Egy William Mannix nevű újság­író, aki már azelőtt is több irodalmi kópéságot követett el, megírta Li Hung Chang kínai államférfi életraj­zát. Tíz évvel később kiadták az élet­rajz második kiadását. Ebben már közhírré tették, hogy az egész munka­hamisítvány Ennek ellenére az első kiadás továbbra is fogyott és pedig sokkal jobban, mint a má­sodik. Egyike a legügyesebb hamisítóknak egy londoni könyvkereskedő fia, Wil­liam Ireland volt, aki a XVIII. szá­zad végén alig húszéves korában számtalan Shakespeare-vonatkozású okmányt hamisított. Legeredetibb hamisítványa Shakespearenak Anna Hathawayhoz intézett állítólagos le­vele volt, amelyhez még a költő hal­­film­jét is mellékelte. Atyja azután mindezeket jó pénzért eladta hiszé­keny vevőinek. A fiatalember sikerén annyira felbuzdult, hogy „Vortigern és Ro­wena“ cím alatt eredeti „Sha­­kespeare-drámát“ írt, olyan ügyesen, hogy a darab már-már előadásra is került s csak az akkori idők legna­gyobb Shakespeare szakértőjének közbelépése mentette meg a hiszéke­nyeket a felsüléstől s a világirodal­m­at attól, hogy a szépreményü fiatal hamisító vagy egy tucat további drá­mával gazdagítsa. „Csendben és kicsiben .. A legszorgalmasabb és a legter­mékenyebb hamisító kétségtelenül egy, a XIX. században élt francia, Vrain-Demis Lucas volt. Ez az em­ber munkásságát éppen úgy, mint Ireland, először csendben és kicsi­ben kezdte. Eleinte csak a felkapasz­­kodó francia üzletemberek részére készített hamis — előkelőségektől hemzsegő — családfákat. Később azonban a véletlen egy gazdag kü­­­löncöt, Charlest, a fanatikus francia hazafit sodorta útjába. Charles, aki neves matematikus volt, mindenáron be akarta bizonyítani, hogy a tö­megvonzást nem az angol Newton Izsák, hanem a francia Blaise Pas­cal fedezte fel Alighogy Lucas ezt meghallotta, máris jelentkezett Chaslesnál egy csomó levéllel, ame­lyeket Pascal írt volna az angol Ro­bert Boylehez és amelyek Chasles álláspontját igazolták. A hiszékeny matematikus természetesen azonnal megvásárolta a bemutatott leveleket. Hazafiai elvakultságában nem is gondolt hamisításra. Lucas pedig ki­használva a könnyen hivő tudós má­niáját, egymásután gyártott olyan leveleket és iratokat, amelyek a fran­cia nemzet felsőbbrendűségét, a fran­ciák elsőbbségét bizonyították Imi nyolc év alatt sikerült neki 27.000 levelet el­adni, amikért a gazdag Charles több, mint százezer frankot fizetett ki. Igaz, hogy a „levélírók“ közölt Platon, Rabelais-n, Shakespeare­n kí­vül a tizenkét apostol, több róma császár, Cleopátra, a biblia­ házár és Mária Magdolna is szerepeltek. De a hiszékenység csúcsteljesítményét Char­les mégis azzal tartja, hogy megvásá­rolta az „eredeti hegyi beszédet" ame­lyet Jézus Krisztus* „sajátkezűleg írt r­lá papírosra“ — francia nyelven! És ha a tudomány mai állásánál a hamisítás már sokkal nehezebb, mint valamikor régen volt, ez még nem je­lenti azt, hogy az irodalmi hamisítá­sok meg is szűntek volna. Időnként felüli a fejét, nagy viták indulnak meg, amin rengeteg ember bosszankodik, de még több mulat Gyerekszelídítés a „kedvenc állatok" intézetében Miért pofozta meg a kacsát egy kis nebuló? Egy­ amerikai újság hírt ad arról, hogy Maryland városkában felállí­tották a gyermekek és háziállatok közös iskoláját. A lap kifejti, hogy ennek az intézetnek a felállítására azért volt szükség, mert a gyermekek nagy része nem tud bánni az állatok­kal és nem tudja viszonozni azt a kedvességet és hűséget, amelyek egyes állatok ösztönösen elárasztják a gyermekeket. Az „állatok iránti kedvesség" Az intézetben az „állatok iránti kedvességre“ tanítják a gyerekeket. Beiratkozáskor a kis nebulónak meg kell mondania, hogy mi a kedvenc állata. Az intézet beszerzi a megne­vezett állatot és a gyermeklélektan bonyolult útjain elindulva „közel­hozza egymáshoz az állati ösztönt és a gyermeklelket“. Belépve az intézet kapuján, úgy érzi magát az ember, mintha valami metropolis állatkertjébe tévedt volna. A dróthálók mögött sokfajta állat sorakozik az intézet óriási kertjében, mindegyik „kedvence“ az intézet va­lamelyik kis­gyereklakójának. A ta­nítók megtanítják a kisgyerekeket arra, hogy milyen szokásai vannak az állatoknak, mi bántja őket, vagy mit szeretnek, hogyan kell megszelí­díteni az Állatokat és hogyan lehet elkerülni ösztönös dühüket, vagy ho­gyan lehet kordába fogni vadságu­kat, egyszóval miképen lehet „saját kedvencünkké formálni“ azt az ál­latot, amely szintén arra törekszik, hogy mi a kedvencei legyünk­­ neki. „Kedvenc állatom egy légy" Természetesen megoldhatatlan fel­adatok elé is állítják sokszor a kis tanítványok a tanárokat, így például egy kis kölyök kijelentette, hogy az ő kedvenc állata egy légy. Ez a légy otthon tartózkodik, benn az ő szobá­jában, röpköd az ablakon beszűrődő napfény sávjában. Időnként rátelep­szik az ablakra, nézi a kinti világot, de ha az ablakot kinyitják, a világ minden kincséért sem hajlandó kire­pülni, hanem a szoba egy távolabbi sarkába távozik és onnan vizsgál­­at­ja gyanakodva, hogy mit akar vele az, aki kinyitotta az ablakot. — Hiába hozzák el ezt a legyet ide, itt nem ismeri a szobát, nem is­meri az ablakot, nem tudja, hogy melyik sarokba röpüljön, engedje­nek engem ha­za menni. Kérésének nehezen akarnak eleget tenni a tanárok, mert a kis kölyök úgy látszik csak egyetlen legyet szeret, azt, amelyik otthon tartózkodik, mert minden más legyet olyan példátlan ügyességgel csap agyon, hogy a leg­jobb légyfogópapír, vagy légyölő por is elbújhat mögötte. A kukac és a kacsa Egy másik kis kölyök, bizonyos William Lemmel, aki egyébként az igazgató fia, sehogysem tudott meg­barátkozni a kacsával. Hosszú pszicho­lógiai vizsgálatnak vetették alá a ki­csit, kiderítendő, hogy mi oka annak a múlhatatlan ellenszenvnek, amely­nek eredményeképpen a kis kölyök minden alkalommal felpofozott egri kacsát, ha bárhol meglátta a kertben vagy az udvaron. Néhány nappal ezelőtt egy kacsa totyogott keresztül az intézet kertjén, félretartott fejjel, ahogy már a kacsa szokta. Az egyik tanár éppen a kis Williamm­al sétálgatott a kertben. Hir­telen rápillantott és a következőt mondta: — Hozd ide a kacsát, William! — Nem hozom! — Hát ne durcáskodj, menj eléje és hajtsd errefelé. — Nem hajtom, mert egy undok dög. — Miért haragszol te a kacsára­’ — Hogyne haragudnék, az én ked­vénc állatom egy kukac volt és a­ most a kacsában van. A mosolygó krokodil Akadt egy olyan kiskölyök az in­tézetben, akinek a kedvenc állata az oroszlán, sőt egy másik a krokodilt sorolta legkedvesebb állatai közé Pávák, majmok, medvék, egerek, t­oxik és­­ gyíkok szerepelnek a kedvenc gyerekállatok között. Ennek következtében érthető az a gond és aggodalom, amellyel a tanárok veze­tik ezt az iskolát és tanítják a gye­rekeket arra, hogy miképen bánja­nak az állatokkal a célnak elérése érdekében, hogy például a krokodi jólesően kezdjen „mosolyogva do­rombolni“, ha állát megsimogat­ja egy kis kölyök... Elfogták és kivégezték a Pierusi-öböl ember­evő cápáját Beszámolt arról a Kis Újság, hogy a Pireusi öbölben nemrég egy meg­lepetésszerűen megjelent emberevő cápa szétszaggatta és felfalta Dinat­­rios Paraszakisz 17 éves athéni diá­kot. A kis diák halászott a Pireusi öbölben. Egyszercsak azt érezte, hogy ladikja felemelkedik, aztán a ladik­ból a tengerbe fordult és a követ­kező pillanatban már csak véres fol­tok jelezték a tenger felszínén a tra­gédiát. A Pireusk öbölben a legritkábban jelenik meg emberevő cápa és így a partmenti lakosság szinte babonás félelemmel részletezte a hatóságok előtt a tragédia lefolyását. A halászok és a lakosság vad hajszát indítottak a gyilkos emberevő cápa után, sokáig nem akadtak azonban nyomára és úgy látszott, hogy a cápa azon a ti­­tokzatos úton, ahol az öbölbe érke­zett el is távozott. Most azután a halászok és a ható­ságok közös erővel „elfogták“ a cá­pát s amikor felboncolták, gyomrá­ban megtalálták a felfalt Dimitrios Parasakis fémövit. A gyilkos cápát izgalmas körülmények között fog­ták el: az egyik halásznak sikerült megszigonyoznia az állatot, amely órákon keresztül szélsebessen von­szolta maga után a halászcsónakot a Pireusi-öbölben. Hétórai vadiramú száguldás u­tán a cápán a fáradság kezdett kiütközni, annak ellenére, hogy több szigonyt nem bocsátottak belé, mert minden­képpen élve akarták kézrekeríteni. Időnként leállt, egy-egy hatalmas fa­­rokcsapással jelezve, hogy még él, aztán újra szélsebessen úszni kezdett sőt egy alkalommal szembe is for­dult a csónakkal. Ereje azonban már nem volt arra, hogy felborítsa és így ismét a menekülést választotta. A testébe fúródó szigony azonban nem engedett és az erős szigonykötél is fogvatartotta az egyre jobban fá­adó tengeri vadállatot. Végre estefelé az egyik halász a csónak közelében úszó cápa fogai közé dobott egy szigonyrudat, az állat kitálotta a száját és amikor összecsukta, már egy kis szigony, amelyet feléje lőttek, átfúrta a felső és alsó állkapcsát, fogsorai közé szo­rítva a szájába lőtt szigonyrúdba! Ennek a szigonyrúdnak két végét fogták meg azután a halászok és így vonszolták partra a cápát. Két embernyi hosszúságú az állat, hatal­masan fejlett példány, most tehetet­lenül, kifáradva feküdt a parton. A­­ halászok valóságos dührohammal ver­ték az emberevőt agyon, baltákkal, evezőkkel verték szét a fejét. Órákig tartott, míg fel­boncották és ekkor találták meg nyomrában a kisdiák fémcsatos övét A halászok vezetője jelentette a rendőrségnek, hogy „az ítéletet végrehajtottuk“. MEGJELENT A POLITIKA A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT POLITIKAI HETILAPJA gy Szerkesztőbizottság: BOGNÁR JÓZSEF KATONA JENŐ OLTVÁNYI IMRE ORTUTAY GYULa gy ára FORINT

Next