Kis Ujság, 1948. november (2. évfolyam, 253-276. szám)
1948-11-03 / 253. szám
Hogyan akadályozhatjuk meg a korai öregedést A hosszú fiatalság fiókáról nyilatkozik a Kis Ujság olvasói számára egyik világhű orvosprofesszorunk Világszerte sokan foglalkoznak az életkor meghosszabbításának kérdéseivel. Az életkor meghosszabbítását igyekeznek szolgálni elsősorban a közgészségügy intézményes javításával, a különböző köztisztasági intézkedésekkel s az ártalmas külső behatások orvosi megelőzéseivel. Ez utóbbiak sorában az úgynevezett antibiotikumos szereknek, főleg a penicillinnel, tulajdonították eddig a legfontosabb szerepet. Vannak azonban, akik másféle módon kísérleteznek azon — s nem eredménytelenül —, hogy meghosszabbítsák az életkor határát s az elöregedett szervezet vitalitását, vagyis ellenálló erejét. Ezen az úton jár egyik világhírű tudós professzorunk, aki egészen sajátos kísérleteink súlyos eredményessége nyomán így világította meg az öregedés orvosi problémáit a Kis Újság olvasóközönsége számára: Mi az öregedés oka ? Az egész világon évtizedek óta folynak a biológiai intézetekben a kutatások, melyek arra irányulnak, hogy mi voltaképpen az öregség lényeges oka. Az öregedés lényegét illetően sokféle meghatározás született. Vannak, akik a vitalitás, vagyis az ellenállóképesség és rugalmasság csökkenésének nevezik az öregkort, mások pedig a szervezet különböző szabályozókészülékeinek akadozó működését látják az öregkorban elsősorban. Vannak aztán, akik nemcsak a működésben, hanem alaktani elváltozásban — mégpedig magának a szervezet elemeinek, a sejteknek — alaktani elváltozásában vélik megtalálni az öregedés okát. Mindegyik meghatározás helyénvaló, de azért valójában mindegyik meghatározás fogyatékos, mert egyikből sem világult ki az öregedés oka, hanem csak az öregedés jele és tünete. Bizonyos, hogy az életkor előrehaladásával a sejtekben sajátos és jellegzetes elváltozások keletkeznek. Az elváltozások lényege a sejtek folyadéktartamának csökkenésében s bizonyos rögöknek, festékanyagoknak képződésében mutatkozik meg elsősorban. Az elváltozások okozzák, hogy az életkor előrehaladásával a sejtek anyagcserefolyamata csökken. A csökkenő anyagcserefolyamat együttjár a felvett tápértékek csökkenő kihasználásával s következésképpen az öregkorú szervezet hanyatló munkateljesítményével, valamint az ellenállóképesség fogyatkozásaival. — Mindezek tudatában felismerték a tudós kísérletezők — s nemcsak felismerték, de ki is mutatták —, hogy a szövettenyészetben az egyes sejtek önállóan is hosszú ideig tovább tenyészthetők, függetlenül attól a szervezettől, amelyből kivonták. S nemcsak tovább tenyészthetők az anyaszervezetből kivont ilyen sejtek, hanem életben tarthatók még ama szervezet halála után is, amelyből vételiek. E fölismerés nyomán magukban a sejtekben létrejövő változások nem lehetnek egyedüli okai az öregedésnek. Tovább menve tehát mind nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a sejteket összetartó anyagnak, kötőszövetnek, rostoknak, amelyek a sejteket magukba zárják és a bennük létrejövő elváltozásokkal a sejtek anyagcseréjét is korlátozzák, védőanyagok és a fertőző baktériumok támadása ellen ugyancsak hatékony fehérvérsejtek hiányával is. A vérátömlesztés csodája — Egyéni kísérleteim során — hangsúlyozza kitűnő professzorunk — sikerült megállapítanom, hogy az öreg szervezetben nemcsak a „C“ vitaminkészlet, de az utóbbi fajta ellenálló anyagok is csökkentebb mértékben találhatók meg, mint a fiatal szervezetben. Így jöttem rá, hogy öreg és legyengült szervezetek operálásánál ezeket az anyagokat megfelelő mennyiségben tartalmazó fiatal egyének vérének átömlesztésével pótolhatjuk. Egy-egy ilyen vérátömlesztési eljárásom eredményeképpen az öreg szervezetben is a fiatalemberekéhez hasonló örvendetes módon indult meg a gyógyulási folyamat s a sikert nemcsak a műtét után végzett vérvizsgálatok, de a betegek általános kedélyállapotának s közérzetének javulása, az életkedv fokozódása s a gyökeres gyógyulás legkedvezőbb klinikai képe is általánosságban igazolta. Ez a vérátömlesztő eljárás nemcsak az öregkori műtétek szempontjából kedvező, hanem az életkor meghosszabbításának szempontjából is ígéretes. Sokat ígér azok számára, akik külső társadalmi és gazdasági helyzetüknél fogva vesztették el ellenállóképességük erejét. Nemcsak hosszú fiatalságot ígér, de megakadályozhatjuk vele s általa az úgynevezett korai öregedést, amely, tudjuk, mily átka volt eddig a dolgozó társadalomban, főleg a faluk és bányavidékek népe körében — kapjuk a biztató felvilágosítást ismert világhírű orvostudósunktól. Nagy Tibor Miért hanyatlik az ellenállóképesség ? Ezek után főleg az foglalkoztatja az orvostudomány embereit, hogy mi a közvetlen oka az öregedő korban az ellenállóképesség hanyatlásának. Hiszen köztudomású hogy például fertőző — tüdőgyullatás, tífusz stb. — betegségekkel szemben az előrehaladott életkorú emberek ellenállása sokkal kisebb s az ilyen betegek halandósága sokkal nagyobb arányú, mint a fiatalkorúaké. Eme közismert ténynek okát fürkészve arra is rájöttünk, hogy e betegségek sokkal veszedelmesebbek a tél végén és tavasszal, s következésképpen nagyobb halálozási hányadossal is járnak ilyenkor, mint nyáron. Ennek a körülménynek az okára is rájöttünk. Kiderült, hogy e káros hatások legyőzésében nagy szerepet játszik a „C“-vitamin s a szervezetnek a tél elmúltával mindig kisebb a „(^-vitamin tartalma, mint nyáron s e hiányzó vitaminnak a szervezetbe való bevitelével fokozódik az ellenállóképesség. Aztán rájöttek a tudósok arra is, hogy nemcsak a „C“-vitamin hiányával kell számolni, hanem más if (2} Szerda, 1948 november 3 influenzánál éhgyomorra Ferenc József keserűvizet Indonéziai Sienszülöül misszionários Sárospatakon Sárospatak, november hó A magyar nép rokonérzéssel tekint a messzi Ázsiában élő indonéz nemzet felé. A magyar református egyház azonban még továbbmegy a rokonérzésnél és tettekkel is megakarja mutatni szeretetét az indonézek iránt Most folynak a tárgyalások arról, hogy magyar református lelkészek induljanak missziói szolgálatra Indonézia roppant területeire. A kapcsolatok szorosabbra fűzése végett érkezett most Sárospatakra Szudarma indonéziai benszülött lelkész. A kistermetű misszionárius szeretettel beszél távoli nagy hazájáról. Indonézia területe — mondja — olyan nagy, hogyha Európa térképéhez mérjük, egyik határa az Uralnál, másik Skócián túl volna. Ezen az óriási területen 75 millió ébredő lelkű ázsiai ember él, akiknek programjuk benne van indulójukban: ,,Indonézia az én hazám. Ahol születtem, Ahol vér folyt a születésemnél. Érette kész vagyok kiáltani én is. Hogy anyaföldem épségben megvédjem !“ A lakosságnak túlnyomó többsége az izlámot követi, vagy természeti pogány vallások híve. Szudarma is pogány volt 15 éves koráig apjával együtt, aki a szurokatai fejedelem udvarának udvari zenésze volt. Beszél az indonéz református egyházról, amelynek igen nehéz helyzete volt a háború alatt a japán megszálláskor. A japánok a lelkipásztorokat bebörtönözték, templomaikat felgyújtották. Megszüntették az egyház által fenntartott kórházakat, iskolákat. Az indonéz református egyház most benszülött tanárokkal teológiai intézetet állít fel. Voltak — mondja Szudarma —, akik azt mondták, hogy ez lehetetlenség, de mi azt mondtuk, „kell, tehát lehetl“ és minden anyagi és egyéb nehézség ellenére megnyílt a teológia. Szudarma is ennek a teológiának lesz a professzora, ha hazatér magyarországi körútjáról. — A nehéz idők — mondja —■ ha egyénileg nagyon keservesek is — meglanítoják és egyre tanítják a mi népünket az önállóságra. Annak ára van, de érdemes megfizetni az árat. Szudarma neve magyarra fordítva azt jelenti: „jó kötelességet teljesítő“ Sárospataki előadása mutatja, hogy valóban talál rá a név. Jó kötelességet teljesít ő Magyarországon is, népe és egyháza javára. Szabó Lajos Irodalmi kópéságok Unatkozó középkori barátoknak tulajdonítják azt a rossz példát adó ötletet, hogy ókori hírességek irodalmi termékeit hamisítsák. Egy jezsuita tudós valamikor annak a véleményének adott kifejezést, hogy néhány kivételtől — mint a Biblia, Herodotos, Homeros művei — eltekintve a legtöbb ókori írásmuka hamis. Ha ez a megállapítás talán túlzott is, vitathatatlan, hogy rengeteg ilyen hamisítás létezett és tény az is, hogy az irodalmi hamisításon nem korlátozódtak a középkori kolostorok csendjében írogató barátok munkáira, hanem azóta is állandóan visszatérő jelenségek a világirodalom történetében. Az állatmesék Sokan kételkednek abban, hogy a világhírű állatmeséket tényleg a Krisztus születése előtt 600 évvel élt rabszolga Aesophus írta-e. Már Aesophus életrajza, amelyet egy bizánci szerzetes, név szerint Maximus Pianudes irt, megállapitottak merő kitalálás. És gondoljunk csak Shakespearera. Hányan vannak még ma is, akik a halhatatlan műveket hol Francis Bacon, hol az oxfordi vagy southamptoni grófok, hol pedig Sir Edward Dyer munkájának tartják. Amíg az első irodalmi hamisítványok talán csak az unalom szülöttei, addig az újabbkori hamisítások már kétségtelenül a pénzszerzésnek köszönhetik létüket. Mindig akadtak hiszékeny emberek, akik sokszor a legotrombább csalásoknak is „bedőltek“. Irodalmi kópéságok Egy William Mannix nevű újságíró, aki már azelőtt is több irodalmi kópéságot követett el, megírta Li Hung Chang kínai államférfi életrajzát. Tíz évvel később kiadták az életrajz második kiadását. Ebben már közhírré tették, hogy az egész munkahamisítvány Ennek ellenére az első kiadás továbbra is fogyott és pedig sokkal jobban, mint a második. Egyike a legügyesebb hamisítóknak egy londoni könyvkereskedő fia, William Ireland volt, aki a XVIII. század végén alig húszéves korában számtalan Shakespeare-vonatkozású okmányt hamisított. Legeredetibb hamisítványa Shakespearenak Anna Hathawayhoz intézett állítólagos levele volt, amelyhez még a költő halfilmjét is mellékelte. Atyja azután mindezeket jó pénzért eladta hiszékeny vevőinek. A fiatalember sikerén annyira felbuzdult, hogy „Vortigern és Rowena“ cím alatt eredeti „Shakespeare-drámát“ írt, olyan ügyesen, hogy a darab már-már előadásra is került s csak az akkori idők legnagyobb Shakespeare szakértőjének közbelépése mentette meg a hiszékenyeket a felsüléstől s a világirodalmat attól, hogy a szépreményü fiatal hamisító vagy egy tucat további drámával gazdagítsa. „Csendben és kicsiben .. A legszorgalmasabb és a legtermékenyebb hamisító kétségtelenül egy, a XIX. században élt francia, Vrain-Demis Lucas volt. Ez az ember munkásságát éppen úgy, mint Ireland, először csendben és kicsiben kezdte. Eleinte csak a felkapaszkodó francia üzletemberek részére készített hamis — előkelőségektől hemzsegő — családfákat. Később azonban a véletlen egy gazdag különcöt, Charlest, a fanatikus francia hazafit sodorta útjába. Charles, aki neves matematikus volt, mindenáron be akarta bizonyítani, hogy a tömegvonzást nem az angol Newton Izsák, hanem a francia Blaise Pascal fedezte fel Alighogy Lucas ezt meghallotta, máris jelentkezett Chaslesnál egy csomó levéllel, amelyeket Pascal írt volna az angol Robert Boylehez és amelyek Chasles álláspontját igazolták. A hiszékeny matematikus természetesen azonnal megvásárolta a bemutatott leveleket. Hazafiai elvakultságában nem is gondolt hamisításra. Lucas pedig kihasználva a könnyen hivő tudós mániáját, egymásután gyártott olyan leveleket és iratokat, amelyek a francia nemzet felsőbbrendűségét, a franciák elsőbbségét bizonyították Imi nyolc év alatt sikerült neki 27.000 levelet eladni, amikért a gazdag Charles több, mint százezer frankot fizetett ki. Igaz, hogy a „levélírók“ közölt Platon, Rabelais-n, Shakespearen kívül a tizenkét apostol, több róma császár, Cleopátra, a biblia házár és Mária Magdolna is szerepeltek. De a hiszékenység csúcsteljesítményét Charles mégis azzal tartja, hogy megvásárolta az „eredeti hegyi beszédet" amelyet Jézus Krisztus* „sajátkezűleg írt rlá papírosra“ — francia nyelven! És ha a tudomány mai állásánál a hamisítás már sokkal nehezebb, mint valamikor régen volt, ez még nem jelenti azt, hogy az irodalmi hamisítások meg is szűntek volna. Időnként felüli a fejét, nagy viták indulnak meg, amin rengeteg ember bosszankodik, de még több mulat Gyerekszelídítés a „kedvenc állatok" intézetében Miért pofozta meg a kacsát egy kis nebuló? Egy amerikai újság hírt ad arról, hogy Maryland városkában felállították a gyermekek és háziállatok közös iskoláját. A lap kifejti, hogy ennek az intézetnek a felállítására azért volt szükség, mert a gyermekek nagy része nem tud bánni az állatokkal és nem tudja viszonozni azt a kedvességet és hűséget, amelyek egyes állatok ösztönösen elárasztják a gyermekeket. Az „állatok iránti kedvesség" Az intézetben az „állatok iránti kedvességre“ tanítják a gyerekeket. Beiratkozáskor a kis nebulónak meg kell mondania, hogy mi a kedvenc állata. Az intézet beszerzi a megnevezett állatot és a gyermeklélektan bonyolult útjain elindulva „közelhozza egymáshoz az állati ösztönt és a gyermeklelket“. Belépve az intézet kapuján, úgy érzi magát az ember, mintha valami metropolis állatkertjébe tévedt volna. A dróthálók mögött sokfajta állat sorakozik az intézet óriási kertjében, mindegyik „kedvence“ az intézet valamelyik kisgyereklakójának. A tanítók megtanítják a kisgyerekeket arra, hogy milyen szokásai vannak az állatoknak, mi bántja őket, vagy mit szeretnek, hogyan kell megszelídíteni az Állatokat és hogyan lehet elkerülni ösztönös dühüket, vagy hogyan lehet kordába fogni vadságukat, egyszóval miképen lehet „saját kedvencünkké formálni“ azt az állatot, amely szintén arra törekszik, hogy mi a kedvencei legyünk neki. „Kedvenc állatom egy légy" Természetesen megoldhatatlan feladatok elé is állítják sokszor a kis tanítványok a tanárokat, így például egy kis kölyök kijelentette, hogy az ő kedvenc állata egy légy. Ez a légy otthon tartózkodik, benn az ő szobájában, röpköd az ablakon beszűrődő napfény sávjában. Időnként rátelepszik az ablakra, nézi a kinti világot, de ha az ablakot kinyitják, a világ minden kincséért sem hajlandó kirepülni, hanem a szoba egy távolabbi sarkába távozik és onnan vizsgálatja gyanakodva, hogy mit akar vele az, aki kinyitotta az ablakot. — Hiába hozzák el ezt a legyet ide, itt nem ismeri a szobát, nem ismeri az ablakot, nem tudja, hogy melyik sarokba röpüljön, engedjenek engem haza menni. Kérésének nehezen akarnak eleget tenni a tanárok, mert a kis kölyök úgy látszik csak egyetlen legyet szeret, azt, amelyik otthon tartózkodik, mert minden más legyet olyan példátlan ügyességgel csap agyon, hogy a legjobb légyfogópapír, vagy légyölő por is elbújhat mögötte. A kukac és a kacsa Egy másik kis kölyök, bizonyos William Lemmel, aki egyébként az igazgató fia, sehogysem tudott megbarátkozni a kacsával. Hosszú pszichológiai vizsgálatnak vetették alá a kicsit, kiderítendő, hogy mi oka annak a múlhatatlan ellenszenvnek, amelynek eredményeképpen a kis kölyök minden alkalommal felpofozott egri kacsát, ha bárhol meglátta a kertben vagy az udvaron. Néhány nappal ezelőtt egy kacsa totyogott keresztül az intézet kertjén, félretartott fejjel, ahogy már a kacsa szokta. Az egyik tanár éppen a kis Williammal sétálgatott a kertben. Hirtelen rápillantott és a következőt mondta: — Hozd ide a kacsát, William! — Nem hozom! — Hát ne durcáskodj, menj eléje és hajtsd errefelé. — Nem hajtom, mert egy undok dög. — Miért haragszol te a kacsára’ — Hogyne haragudnék, az én kedvénc állatom egy kukac volt és a most a kacsában van. A mosolygó krokodil Akadt egy olyan kiskölyök az intézetben, akinek a kedvenc állata az oroszlán, sőt egy másik a krokodilt sorolta legkedvesebb állatai közé Pávák, majmok, medvék, egerek, toxik és gyíkok szerepelnek a kedvenc gyerekállatok között. Ennek következtében érthető az a gond és aggodalom, amellyel a tanárok vezetik ezt az iskolát és tanítják a gyerekeket arra, hogy miképen bánjanak az állatokkal a célnak elérése érdekében, hogy például a krokodi jólesően kezdjen „mosolyogva dorombolni“, ha állát megsimogatja egy kis kölyök... Elfogták és kivégezték a Pierusi-öböl emberevő cápáját Beszámolt arról a Kis Újság, hogy a Pireusi öbölben nemrég egy meglepetésszerűen megjelent emberevő cápa szétszaggatta és felfalta Dinatrios Paraszakisz 17 éves athéni diákot. A kis diák halászott a Pireusi öbölben. Egyszercsak azt érezte, hogy ladikja felemelkedik, aztán a ladikból a tengerbe fordult és a következő pillanatban már csak véres foltok jelezték a tenger felszínén a tragédiát. A Pireusk öbölben a legritkábban jelenik meg emberevő cápa és így a partmenti lakosság szinte babonás félelemmel részletezte a hatóságok előtt a tragédia lefolyását. A halászok és a lakosság vad hajszát indítottak a gyilkos emberevő cápa után, sokáig nem akadtak azonban nyomára és úgy látszott, hogy a cápa azon a titokzatos úton, ahol az öbölbe érkezett el is távozott. Most azután a halászok és a hatóságok közös erővel „elfogták“ a cápát s amikor felboncolták, gyomrában megtalálták a felfalt Dimitrios Parasakis fémövit. A gyilkos cápát izgalmas körülmények között fogták el: az egyik halásznak sikerült megszigonyoznia az állatot, amely órákon keresztül szélsebessen vonszolta maga után a halászcsónakot a Pireusi-öbölben. Hétórai vadiramú száguldás után a cápán a fáradság kezdett kiütközni, annak ellenére, hogy több szigonyt nem bocsátottak belé, mert mindenképpen élve akarták kézrekeríteni. Időnként leállt, egy-egy hatalmas farokcsapással jelezve, hogy még él, aztán újra szélsebessen úszni kezdett sőt egy alkalommal szembe is fordult a csónakkal. Ereje azonban már nem volt arra, hogy felborítsa és így ismét a menekülést választotta. A testébe fúródó szigony azonban nem engedett és az erős szigonykötél is fogvatartotta az egyre jobban fáadó tengeri vadállatot. Végre estefelé az egyik halász a csónak közelében úszó cápa fogai közé dobott egy szigonyrudat, az állat kitálotta a száját és amikor összecsukta, már egy kis szigony, amelyet feléje lőttek, átfúrta a felső és alsó állkapcsát, fogsorai közé szorítva a szájába lőtt szigonyrúdba! Ennek a szigonyrúdnak két végét fogták meg azután a halászok és így vonszolták partra a cápát. Két embernyi hosszúságú az állat, hatalmasan fejlett példány, most tehetetlenül, kifáradva feküdt a parton. A halászok valóságos dührohammal verték az emberevőt agyon, baltákkal, evezőkkel verték szét a fejét. Órákig tartott, míg felboncották és ekkor találták meg nyomrában a kisdiák fémcsatos övét A halászok vezetője jelentette a rendőrségnek, hogy „az ítéletet végrehajtottuk“. MEGJELENT A POLITIKA A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT POLITIKAI HETILAPJA gy Szerkesztőbizottság: BOGNÁR JÓZSEF KATONA JENŐ OLTVÁNYI IMRE ORTUTAY GYULa gy ára FORINT