Kis Ujság, 1949. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-01 / 50. szám

­­slip fiai vigyáznak a rendre... Százharmincöt új rendőrtisztet avattak A magyar rendőrség 135 tíj lisztjét vasárnap a magyar politikai élet ve­zetőinek jelenlétében ünnepélyes ke­retek között avatták fel a Rendőr­akadémián. Az új rendőrtisztekhez Szakosíts Árpád köztársasági elnök intézett nagyhatású beszédet. — A’ nép fegyvert adott kezetekbe — mondotta többek között. — Kell, hogy a dolgozó nép legjobb, legbát­rabb, legáldozatkészebb fiai legye­tek, őrködjetek gyáraink, vasutaink, közműveink, a nép vagyona felett és ne tűrjétek, hogy az ellenséges reakció bármikor és bárhol felüt­hesse a fejét. Csírájában fojtsátok el, ha jelentkeznék. — Valljuk, hogy az erő és igazság a mi oldalunkon van, hogy a Szov­jetunió vezette békefront, a népek szabadságfrontja messze túlszárnyal­ja az imperializmusok világot fel­dúlni készülő erejét. A köztársasági elnök és a megje­lentek ezután megtekintették a rend­őralakulatok díszszemléjét: fiú, halántékán forradás. Az urasági intézőre emlékezteti ez a sebforradás Petényi József rendőrhadnagyot, amíg csak él. Majd gondja lesz rá neki és a többi Petényi Józsefeknek, hogy az urasági intézők ne emelhes­senek mégegyszer korbácsot a dol­gozó népre. — Mikor lett rendőr? — Még 1945-ben jelentkeztem s 1947-ben kerültem Miskolcra. Hathó­napos tanfolyamot végeztem. Fejlő­dőképesnek találtak s a Rendőraka­démiára javasoltak. — Mit gondol, milyen beosztást kap? — örszemélyzeti parancsnok sze­retnék lenni, remélem, vidékre kerü­lök, valamelyik járási székhelyre. De nemcsak Valkó Péter és Pe­tényi József, hanem a többi, most avatott rendőrtiszt is a népből jött. Valamennyien a dolgozó nép fiai s így tudatosan őrzik ennek a népnek rendjét. Merly István Beszélgetés két új rendőrtiszttel A rendőralakulatok díszszemléje után véget ért az avatási ünnepség. A Böszörményi-úton végig, az úttest két oldalán, még ott a kíváncsiak ha­talmas tömege, gyermekek, lelkes út­törők csüngenek a kerítéseken és a fákon, a felnőttek pedig ágaskodva figyelik a Rendőrakadémia udvarába bekanyarodó századokat. — Oszolj! — hangzik a vezényszó s 135 új rendőrtiszt percek alatt szét­fut, megkeresik hozzátartozóikat. Derűs arcú fiatal lányok, menyasszo­nyok és feleségek lepik el az udvart, de itt vannak a szülök is. Öreg néni­kék és görnyedthátú férfiak szorítják keblükre fiaikat. — Csakhogy ezt megérhettem, édes egy fiam — hallom a közetem­ben. Valkó néni szavai ezek, aki Zagyvarékás szobnokmegyei község­ből utazott Budapestre, hogy jelen legyen rendőrtiszt fiának avatásán. Ez volt a múlt! Barázdás arcú parasztasszony, aki hat gyermeket szült, hat gyermekre dolgozott esztendőkön keresztül. Két hold földecskéjük volt, ebből bizony nem lehetett megélni. — Nagygazdákhoz jártam dolgozni, tapasztani, meszelni, takarítani, így sikerült kenyeret szerezni a sok éhes szájnak — mondja Valkó néni, ami­kor beszédbe elegyedünk vele. — De jártunk dolgozni a Kohner báró 3000 holdas uradalmába is és... A fia veszi át szót: — Keserves élet volt és kilátásta­lan a jövő Szegény édesanyám sokat emésztette magát miattam, mert min­denáron mesterséget szerettem volna tanulni, de hiába, erre sem volt mód. — Taníttatni szerettem volna Béla fiamat, mert hát az egész faluban ő­­volt a legjobb eszű gyermek. Hat eternit végzett s mindvégig a legjobb eredménnyel. Végignézek a 25 éves Valkó Béla rendőrhad­nagy­on. Hosszúkás, szikár arc, barnára cserzett bőr, villogó szemek, magas homlok, beszéde pe­dig nyílt, őszinte, határozott. — Az igaz, hogy szerettem volna iskolába is­­járni, de beletörődtem, hogy nekem nem lehet, nem tudjuk fizetni a tant­,íjat. Szereztem nyelv­könyveket még odahaza, a falumba s ha volt kis szabad időm, németül, angolul és oroszul tanultam. Mire vége volt a háborúnak, már eléggé jól tudtam a három nyelvet. — Hogyan került a rendőrséghez? — Kecskemétről kerültem még a múlt évben az Akadémiára, az őrs­­parancsnokképző tanfolyamra. Sokat robotoltam és sokat dolgoztam más­nak s amikor felszabadultunk az el­nyomatás alól, elhatároztam, belépek azoknak sorába, akik megvédik, ha kell fegyverrel is, azt a rendet, amely a dolgozó nép rendje lesz. „Szegény parasztok voltunk Mellettünk egy másik hadnagy. Huszonegy éves, Dejtár (nógrádme­­gyei) községijét került ide. Petényi Józsefnek hívják. Menyasszonya mellől ragadjuk el rövid beszélge­tésre. — Az én szüleim is szegénypa­rasztok, négyen vagyunk testvérek. A felszabadulás elött mindössze egy holdacskálik volt, 46-ben kaptunk hozzá még két és fél holdat. A pri­­mási uradalomban dolgoztam, abban a hírhedt uradalomban, ahol az a bizonyos Bak­óczy volt az urasági in­téző, aki korbáccsal verte a cseléd­népet. Én is csak hat elemit tanul­tam s iskola után mind­járt munkába álltam­ az uradalomban. Kerekarcú, tisztatekintetű paraszt­ Kádár belügyminiszter a rendőrség feladatairól Kádár János belügyminiszter Rá­kosi Mátyás miniszterelnökhelyettes jelenlétében beszédet mondott az MDP rendőrségen működő pártszer­vezetei értekezletén. — A rendőrség tagjainak — mon­dotta a belügyminiszter — alapvető kötelessége a magyar dolgozók bé­kés építő munkáját védelmezni, a munkásosztály hatalmát oltalmazni és erősíteni köztársaságunkat, bizto­sítani az imperialista ellenség min­den, akár kívülről, akár belülről irányított támadásaival szemben. Küzdeni különösképpen a kémek és szabotőrök ellen, éberen őrködni és felkutatni őket határank mentén, felkutatni őket határainkban, falusi szövetkezeteinkben, állami hivata­lainkban.­­ A jövőben még inkább megnö­vekszik az államvédelmi hatóság munkájának jelentősége. A jelenlegi államvédelmi hatóságot továbbfej­lesztve létre kell hoznunk az önálló státussal rendelkező biztonsági rend­őrséget. — A rendőrség kötelessége az is, hogy a demokratikus állam ellen ha­dat viselő, köztársaságunk törvényeit lábbal tipró, a mezőgazdasági min­kákat szabotáló kulákok szabotázsát megtörje — hangoztatta a belügymi­niszter —, majd rámutatott arra, hogy a kulákság komoly erőfeszíté­seket tett, hogy a Kisgazda Párt és a Nemzeti Parasztpárt keretét fel­használva, vagy mint pártonkívü­l a helyi DÉFOSZ szervezeteket, vagy azok vezetését kezébe kaparintsa Minden körülmények között ki fog­juk takarítani a DÉFOSZ szervezetek­ből a kulákokat vagy az általuk megvásárolt és beültetett képviselői­ket . Határaink biztosításáról szólva, Kádár János kijelentette, hogy a határszélen lévő rendőri szerveknek a honvéd­ határőrökkel együtt minden körülmények között biztosítani kell, hogy csak az mehessen át a határon, akinek a magyar állam erre enge­délyt ad. Sajószentpéteren elfogták a postarabló sofőrt A Kis Újság szombati számában jelentette, hogy Csik Miklós 24 éves­­ elbocsátott postai gépkocsivezető február 21-én délután Budapesten kifosztott egy postagépkocsit. Tetté­nek elkövetése után megszökött. A főkapitányság rádiókörözést bo­csátott ki ellene, ugyanakkor a köz­lekedési minisztérium 10.000 forint jutalmat tűzött ki a nyomravezető­nek. A rádiókörözést követő 24 órában a rendőrség elfogta Csik Miklóst. A sofőr zsákmányával Sajószentpéter községbe menekült, ott fogták el a bűnügyi osztály nyomozói. Buda­pestre szállították és kihallgatása most folyik a rendőrségen. A kisipari szövetkezetek tagjai kedvező adótétellel adóznak Hogyan kell a tagok általános jövedelemadóját kiszámítani Az utóbbi időben sok kisipari ter­melő és feldolgozó szövetkezet ala­kult, amelyek keretében a tagok a termelést együtt, közös műhelyben végzik. A tagok munkateljesítmé­nyükért juttatást és a tiszta nyere­ségtől részesedést kapnak. A tagok­nak ezek a jövedelmei általános jö­vedelemadó alá esnek, azt azonban nem a rendes szabályok szerint kell fizetniük, mert a kincstár kedvez­ményben részesítette őket. A kedvezmény abból áll, hogy ha a munkateljesítményért járó juttatás évi összege a 12 000 forintot nem haladja meg, a juttatás összegének csak a felét kell általános jövedelem­adó alapjául tenni. A 12.000 forin­tot meghaladó munkatérítésnél és a haszonrészesedésnél azonban a tel­jes összeget kell figyelmbe venni. Ismételt jövedelem esetén a meg­előzőleg kézhezvett jövedelemhez az újabb jövedelem összegét hozzá kell adni és az utána járó adóból a már megelőzőleg befizetett adót le kell vonni. Az adót különben a szövetkezetek­nek kell a tagoktól levonni, a jutta­tás kifizetésekor. Ha az adó 200 fo­rintot meghalad, három napon belül kell azt az adóhivatalhoz befizetni, kisebb összegeket azonban a követ­kező hónap 15-ig kell leróni. Az adó kiszámítása következőkép­pen történik: Ha a szövetekezeti tag eg­y évben összesen 16.000 forintot kap munka­teljesítés és 3000 forintot haszonré­szesedés címén, a 16.000 forintból 12.000 forintot a felével, tehát 6000 forinttal kell számításba venni és ehhez hozzá kell adni a 12.000 fo­rintot meghaladó részt, 4000 forintot és a 3000 forint haszonrészesedési összeget, úgyhogy az általános jöve­delemadó alapja 13.000 forint lesz. Az adó kiszámításánál figyelembe kell venni azt is, hogy abból a tag 20 százalék kedvezményt kap, ha az évi jövedelme a 24.000 forintot nem haladja meg és a háztartásához leg­alább három családtag tartozik. Min­den további gyermek után további öt százalék kedvezmény jár. Viszont, ha a tag háztartásához csak egy családtag tartozik, az adót 10 szá­zalékkal emelni kell. Ha a tag 30 éves elmúlt és házasságot nem kö­tött és így egy család­tag sem tarto­zik a háztartásához, az adót 20 szá­zalékkal fel kell emelni.­­ Amint említettük, az adókedvez­ményben csakis a kisipari szövetkeze­tek műhelyeiben dolgozó tagok része­sülnek. Ha valamelyik tag nem a szövetkezet közös műhelyében dol­gozik, az ismertetett adókedvez­ményt nem, veheti igénybe. A tagok adójának bejelentését a kisipari szövetkezetek végzik az együttes kereseti és jövedelemadó bejelentésére szolgáló hivatalos nyomtatványon. A tagnak tehát önálló adóbevallást nem­ kell benyújtani. Adóbevallás beadására csak az a tag kötelezhető, akinek egyéb adóköteles jövedelem­­forrása út van. Barcsa Béla Megalakult a Papírhulladékforgalmi N. V. Budapest, IX. Soroksári­ út 94 Tel.: 135-260, 135-268, 135-269 Ajánlja fel papírhulladék készletét! A tudomány és a nép A Magyar Tudományos Tanács megalakításáról szóló törvénycikk célul tűzte ki a tudományos élet tervszerű irányítását, valamint a tudomány és gyakorlati élet kapcso­latának megerősítését. Az alakuló ülésen Gerő Ernő miniszter ismer­tette a Tanács konkrét feladatait és ezzel a megvalósulás útjára lépett az a terv, amely forradalmi válto­zást, új korszakot jelent a magyar tudományosság történetében. Széchenyi több mint száz évvel ezelőtt hangoztatta, hogy „elvész a nép, amely tudomány nélkül való“ s ha azóta történt is egy és más Ma­gyarországon a tudományok előbbre­­vitele terén, ez inkább a magyar nép­ben rejlő értékeknek, mint az el­múlt rendszereknek köszönhető és semmikép sem mondható, hogy a tudományos eredmények közvetlenül a nép érdekeit szolgálták volna. A tudományos kutatómunka gyü­mölcseit a kapitalizmus társadalmi, politikai és gazdasági rendszere szüretelte le, míg a tudósok leírhatatlan nehézségekkel küszköd­tek egész életükön át , és munkájuk eredménye vajmi ke­vés részben vált a dolgozó nép javára. Hiányzott a kutatómunkából a tervszerűség éppen úgy, mint az eleven kapcsolat a mindennapi élet­tel. Másik nagy fogyatkozása volt régi tudományosságunknak a német mintától való szolgai függősége, ál­talában a nyugati eredmények kriti­­kátlan átvétele, s ezzel párhuzamo­san a teljes elzárkózás azzal a ha­talmas fejlődéssel szemben, melyet a Szovjetunió ért el több mint há­rom évtized alatt a tudományok művelése terén. A Tudományos Tanács programja, amelynek megvalósítását a népi de­mokrácia vezetőinek céltudatos tö­rekvése és Gerő Ernő egyénisége sza­vatolja, kiküszöböli mindezeket a hiányokat és tisztázza azt a merőben újszerű viszonyt, amely a tudomány és a szocializmus felé haladó népi demokrácia rendszere között fennáll. A tudomány többé nem határolja el magát a néptől, hanem a tudomány valamennyi vívmányát átadja a nép­nek, a szükséges kritikával és a nyu­gati tudományossággal szemben és kellő figyelmet szentel azoknak a nagy eredményeknek, amelyeket a világ első szocialista országában, a Szovjetúnióban ért el a tudományos kutatás. A Tudományos Tanács törekvésé­nek komolyságát bizonyítja, hogy a kérdést a legsürgetőbb és leginkább gyakorlati részénél fogta meg, a ku­tató tudósok munkájának anyagi tá­mogatásánál. A népi demokrácia fel­ismerte, hogy a tudós nem őrlődhet fel napi­ kenyérgondokban, munkájá­nak zavartalanságát és sikerét csak az biztosíthatja, ha az állam részéről megkapja a szükséges anyagi segít­séget és erkölcsi megbecsülést. A tu­dósnak csak így nyílik alkalma arra, hogy egész életét a tudomány előbb­­revitelének s ezzel a dolgozó nép jó­létének szentelje. A Tudományos Tanács lehetővé teszi a tudományok olyan mértékű és olyan sokoldalú fejlődését, amely­re még nem volt példa a magyar tu­dományosság történetében. Gondos­kodik arról, hogy a tudományos ku­­tat­ómunka összhangban legyen azok­kal a nagy gazdasági tervekkel — az ötéves tervvel, a tízéves öntözési és villamosu­tási tervvel —, amelyek megvalósításától függ az ország min­den dolgozójának anyagi jóléte és a népuralom rendszerének végleges megszilárdítása. Tudományos életünk megújhodá­sának, újjászervezésének problémája az egész magyar nép ügye s a dol­gozók társadalma örömmel üdvözli ezt a kezdeményezést, amely pro­gramjában hordja sikerének zálogát. Különös örömmel fogadja e tervet a haladó értelmiség, amely munká­jának és törekvéseinek megbecsülését látja a Tudományos Tanács célkitű­zéseiben. Ustfausú moteresszivattyúk «»ixtosfóják a tízéves öntözési terv sikerét A Függetlenségi Népfront program­jába iktatta az öntözéses gazdálko­dás kiterjesztését, amivel megfékez­hetjük az aszály pusztítását. A tíz­éves öntözési terv az eddigi 50.000 hold öntözött területnek sokszorosát teszi megművelésre alkalmassá s ez­zel lényegesen emeli mezőgazdasá­gunk terméseredményét. Az öntözési tervek e­gyik központi kérdése megfelelő számú motoros szi­vattyú gyártása és minkába állítása. A nagyteljesítményű szivattyúk mel­lett, melyek a folyóból emelik a vi­zet az öntözendő terület főcsatorná­jába, szükség van a mellékcsatorná­­kat tápláló kisebb szivattyúkra is. Ezeknek a kisebb teljesítményű szivattyúknak előállítási költségét si­került 20 ezer forintról 15 ezerre le­szorítani, azonban még ez is túl ma­gas , ezért a nehézipari igazgatóság nagyjelentőségű újítások alkalmazásá­val olyan motorszivattyúk előállítá­sával kísérletezik, amelyek előállítási ára 7—8 ezer forint. Az új típusú szi­vattyúk is megfelelnek minden köve­telménynek, ellenállók a rázkódtatás­­tól, viharral, porral szemben és ron­gálódás nélkül teljesítik az évi 800— 1000 üzemórát. Eddig három modell készült el s a legmegfelelőbbnek a gyártását rövidesen megkezdik. A ter­­vek szerint 8—10.000 darab szivat­­­tyúra lesz szükség, a megtakarítás te­hát az eredeti árhoz viszonyítva 100 ezer forint. A mezőgazdasági gépipar munka­versenye, az újítások és az önköltség­­csökkentés eredménye így teszi lehe­tővé az öntözési terv sikeres végre­hajtását. ! Télen miniig ki­le nyáron miniig meleg Gyakran vált az eső, Változékony az pprPPn­ Kedd, 1949 március 1 (3) Pest­ megye dolgozó parasztságának bika döftél az operah­ában Vasárnap reggel mintegy ezer pest­­megyei dolgozó paraszt érkezett Bu­dapestre, hogy az Operában megnéz­zék Kodály örökbecsű művét, a Háry Jánost. A DÉFOSZ, MADSZ és EPOSZ szervezetek keretében érke­zett dolgozó parasztokat a pályaud­varon Károlyi József főjegyző üd­vözölte. Pest megye dolgozó paraszt­ságának kiküldöttei ezután hosszú sorokban az Operához vonultak. A felvonuláson táblák hirdették, hogy a művelődés már nem a gazdagok monopóliuma. Minden hónapiján kétszer érkeznek Pestre az ország különböző részéből a DÉFOSZ, EPOSZ és MKDSZ szer­vezetek kiküldöttei, hogy a Szabad­­művelődési Felügyelőség kultúrakció­­jában, színház-, operalátogatás, tár­latok megtekintésében résztvegyenek.

Next