Kis Ujság, 1949. július (3. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-01 / 150. szám

A4) Esett az egész országban .A három hete tartó szeles és hűvös idő eddig meglehetősen kevés esővel járt, azonban a szerdai nap folyamán az ország egész területén kivétel nélkül mindenütt volt eső, több helyen egymás után több is. Az esők sokfelé zivataros jellegűek voltak, azonban a lehullott vízmennyiség nem volt különösen nagy, csak kevés helyen érte el a 10 millimétert. A mai nappal lezáruló június hónap összes csapadékmennyisége Budapesten 10 milliméter körül van, ami csak 10 százaléka ugyan a sokévi átlagos júniusi cspadéknak, de viszont a hűvösebb idő miatt a növénynek nincs vízszükséglete, nem is volt olyan nagy, mint más években. . .A mai nap folyamán megint sok helyen lesz eső és zivatar. Holnap, július első napján már kevesebb lesz az eső, de a hőmérsékletben még nem lesz változás. Dr. Aujeszky László egyetemi magántanár Állami Áruház nyílik Miskolcon és Gyöngyösön. Miskolcon a Kossuth Lajos utca 2. szám alatt, a volt Pannónia-kávéház helyiségében július 2-án, szombaton nyílik meg az Állami Áruház, amelynek 21 osztálya szolgálja a vidék dolgozóinak érdekeit, Gyöngyösön pedig a Hanisz-tér 2. szám alatt, július 4-én, hétfőn nyílik meg az Állami Áruház, amely 11 osztállyal működik majd. A Cseh Katolikus Néppárt végrehajtó bizottsága egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el. A Néppárt végrehajtó bizottsága felhívja tagjait, csatlakozzanak a Katolikus Akcióhoz, minthogy az a katolikus lelkészek és hívek óhajához híven igyekszik előmozdítani a megegyezést az egyház és az állam között. A Néppárt határozata megállapítja, hogy az állam képviselői megegyezési készségről tettek tanúságot. — Tragikus esemény játszódott le Pestszenterzsébeten, Molnár Zoltán Valéria út 68. sz. lakásában. Molnárék egyedül hagyták lakásukon 14 hónapos csecsemőjüket. Mire hazaértek, a kisfiú halott volt. A rendőri bizottság a helyszíni vizsgálat során megállapította, hogy a kisgyermek szülei távozása után ki akart mászni a gyermekágyból. Az ágy oldalán vasrácsok voltak. A kisfiúcska a rácsok közé akadt és megfulladt. A sportvilágban most ülték meg James Gibb születésének százesztendős fordulóját. Gibb nevéhez fűződik az asztalitenisz, népszerűbb nevén: a ping-pong feltalálása. Az ötletet kisfiától kapta, akit egyszer celuloidlabdával látott játszadozni. Ekkor gondolt arra, hogy a celluloidlabdával meg lehetne oldani a szobatenisz kérdését. Sikerült is és az asztalitenisz nemcsak szórakoztató játék lett, hanem kedvelt sporttá fejlődött, amelyben a magyar versenyzők jelenleg is világklasszist jelentenek és — mint évtizedek óta — most is az élvonalban állanak. SZAMÁRKÖHÖGÉS ELLEN KÖRREPÜLÉS. A Budapesten tartózkodó francia bohócok, a Bario-család három gyermeke napok óta szamárköhögésben szenved. Az orvos magaslati levegőt tanácsolt. Erre repülőgépet béreltek és a budaörsi repülőtéren a három kisgyermek édesanyjával beszállott egy gépbe. A pilóta felvitte őket kétezer méter magasságba. Egy óráig keringett a repülőgép és mire a földre értek, a szamárköhögés megszűnt. A dániai Nyköping városában egy tizennnégyéves fiút a szülei beszámítottak a kórházba, mert a fiatalember súlyos gyomorgörcsökről panaszkodott. A röntgenvizsgálat csakhamar megállapította, hogy a reményteljes ifjú gyomrának minden oka meg volt e görcsökre, mert 24 revolvertöltényt találtak benne, valamint 10 gombot, három pénzdarabot és egy óraláncot. Vállalóra fogva, az ifjú beismerte, hogy szerelmes volt egy tizenhárom éves fiatal hölgybe, aki azonban nem viszonozta érzelmeit, mire öngyilkos akart lenni, de, mint mondta, nem közönséges módon, hanem úgy, hogy az újságok hosszú cikket írjanak róla. Ez sikerült is, mert mint ez a cikk is mutatja, még a Dánián kívüli újságokba is belekerült. Viszont életben maradt, mert a doktorok szépen kimostak mindent a gyomrából, de alighanem kimosták belőle a szerelmet is, mert mikor teljesen megkönnyebbült, megesküdött, hogy nem ismétli meg az öngyilkosságot és semmiesetre se vacsorázik többé óraláncot. Tintafolttal hamisított járlatlevelet. A debreceni törvényszék ügyésze vádiratot adott ki Horváth Miklós hajdúdorogi gazdálkodó ellen. Horváth, hogy a járatlevelet olvashatatlanná tegye, leöntötte tintával. A leöntött marhalevél azt igazolta, hogy Fehér János lovát Horváth vette meg. A lovat ezután eladta Balázs Sándornak. A kupecfogásért okirathamisítás matt vonják felelősségre. Agyonszúrta barátját. Sebestyén Imre mőcsényi lakos egy keresztelői lakomáról hazatérve, összeszólalkozott Forrai Antal nevű barátjával, akit zsebkésével agyonszúrt. A szekszárdi törvényszék súlyos felindulásban elkövetett emberölésért nyolcévi fegyházra és 10 évi politikai jogvesztésre ítélte. Négyezernétszáz kiló selyemgubót váltottak be Szegeden. A szegedi alsóvárosi iskolában folyik a selyemgubó beváltása. Eddig 170 tenyésztő 4500 kg selyemgubót váltott be, ami máris több a tavalyinál. A beváltást folytatják s még ugyanilyen mennyiségű gubó beváltására kerül sor. A gyűjtés eredménye bebizonyította, hogy az idei tenyésztés sokkal szakszerűbb volt a tavalyinál s az eddig beváltott 4500 kg gubóból mindössze 65 kg a selejt. A beváltás egységesen 10 Ft kilónként. Nem volt bor a májusfa palackjában. 1 peres András bucsi telepes leánya esküvőjét tartotta. A finom lakodalmi ételek illata odacsalta az éj sötétjében kóborló Trencséni Jánost, aki egy óvatlan pillanatban elemeit a lakodalomból egy töltött káposztával teli lábast. Miután jóllakott, italra is vágyott s óvatosan felmászott a ház előtt álló májusfa tetejére. A májusfára kiakasztott üvegben azonban nem bor, csak színes viz volt. Amikor Trencséni lemászott, lent már várták a lakodalmi népek s rendőrnek adták át. A torkos Trencsénit most a dombóvári járásbíróság az enyhítő körülmények figyelembevételével könnyebb fogházra ítélte. — A szivarkapapiros és szivarkahüvely ára. A Gazdasági Főtanács főtitkárának rendelete jelent meg a mai hivatalos lapban, amely a szivarkapapiros és szivarkahüvely árát szabályozza. 60 lapot tartalmazó szivarkapa piros könyvecske fogyasztói ára Budapesten 74 fillér, vidéken 76 fillér. Vallanélküli szivarkahüvely ára Budapesten 2.40, vidéken 2.50 forint. Ugyanez valtaszűrővel ellátva Budapesten 2.60, vidéken 2.70 forint. Ikerszűrővel ellátva Budapesten 2.00, vidéken 3 forint.. Különleges kivitelű Budapesten 3, vidéken 3,10 forint. Az énekek éneke. Egy holland városka dalárdája egyik régi és megbecsült tagjának születésnapjára összegyűlt az ünnepelt háza előtt, hogy néhány dallal megtisztelje. A kórus annyira meghatott egy közelben kujtorgó kutyát, hogy ez leülve a dalárda mellé, addig vonyított, míg végül egy hang sem hagyta el a torkát. Amikor a dalosok éneküket befejezték s önkéntes tagtársuk mozdulatlan testére néztek, vették csak észre, hogy a kutya kiszenvedett. Háromévi börtönre ítéltek egy volt közjegyzőt. Dr. Demkó Belánszki Pál volt makói közjegyzőt a szegedi népbíróság felelősségre vonta demokráciaellenes magatartásért. A bizonyító eljárás befejezése után a volt közjegyzőt háromévi börtönnel és vagyonelkobzással sújtották. Virágoskor-verseny Fejér megyében. A fejér megyei községek között a napokban „Virágoskert“-verseny indult meg. Az őszig tartó verseny célja, hogy a községeket minél színpompásabbá varázsolják. Jelenleg Alap, Cece és, Pátka vezetnek a versenyben. □ A festőművész, a színek megcsodált mestere, aki nagy lelkesedéssel tud beszélni az aranysárga rizlingről, a lilábajátszó kadarkáról, a rubinszínű bikavérről, a szellőzőid szilvámról s a mézszínű aszúról, a napokban kissé későbben tért haza kedvelt óbudai vendéglőjéből. A felelősségrevonás természetesen nem maradt el. A festőművész szelíden mentegetődzött: — Igazán nincs semmi okod, kedvesem, hogy szemrehányást tégy, mert a vendéglőből egyenesen hazajöttem ... Az asszony sokatmondóan vágott vissza: — Hiszen, ha egyenesen jöttél volna ... Nem lehet a fogház elöláttelepülni“. Mile Gyula józsai földmíves régebben összeszólalkozott egy rendőrrel s ittas állapotában hatósági közeg elleni erőszakot követett el. Emiatt fogházra ítélték. Mile azonban a büntetés kitöltése elől a Baranya megyében lévő Püspöknádasdra költözött, mint áttelepülő. Annak idején országos körözést adtak ki ellene, most aztán a Püspöknádasdon meglapuló Misét leleplezték s fogházbüntetését ki kell töltenie. Cirkuszi baleset Kaposváron. Könynyen végzetessé válható baleset történt a kaposvári Gazdag-cirkuszban. A légtornásznő mutatványa után 8 méter magasságban lévő trapéz rúdja kiszakadt s az artistanő a porondra zuhant. Az artistanőnek apró zúzódásokon kívül komolyabb baja nem történt, a felrobbant villanykörte és a trapézról leszakadt szék azonban a közönség soraiban kisebb sérüléseket okozott. Elfogadhatatlan kifogás. Egy külföldi üzletember pontatlanságáért megrótta egyik alkalmazottját. Ez utóbbi ugyanis 8 óra helyett 9 órakor lépett be felkötött karral a hivatalba. „Miért késett el?“ kérdi a főnök. — Szerencsétlenségemre az utcára estem a második emeleten levő lakásomból. — Hallja barátom — véli a főnök — az esés a második emeletről semmi esetre sem tarthatott egy óráig. Súlyos motorszerencsetlenség Harto határában. Schmolcz József budapesti kocsmáros és a felesége, valamint Barabás Árpád fuvaros motorkerékpárral haladtak Paks felé. Solt és Harto között egy kanyarodóban a kerékpár az, árokba fordult. Schmolczot és feleségét súlyos sérülésekkel szállították be Soltra. Barabás Árpád könnyebb sérülést szenvedett. Országos vásár Albertin és Pilisen. Alberti községben a jövő hónap 10-én országos vásár lesz, amelyre minden vészmentes helyről szabályszerűen járlatlevéllel lehet állatokat felhajtani. Pilis községben ugyanezen feltételek mellett július 4-én tartják meg az országos vásárt. Péntek, 1949 július 1 A botodhoz kötött női fardinaiSraital ■ ref ij in in a „cipozsin- Divatkutatás a víz és nap világában A nyár minden esztendőben viszmelltartó azonban nem. A szatérő öröm, a fürdés, az úszás, s nem utolsó sorban a legújabb divatú fürdőruhák bemutatása éppúgy hozzá tartozik, mint az árnyékba ivott pohár sör. A mai idők hölgyei már elérkeztek fürdőruha terén csaknem az ómegához. Quo vadis dominál — kérdezhetnénk, ha akarnánk, ámde nézzünk vissza egy kicsit a múltba: mennyi szenvedés és harc árán jutottunk el a mai egészséges fürdőruháig, milyen rémségeken kellett őseinknek keresztülesni, ha fürödni akartak, nyilvánosan? Közös lubickolás Egyik legrégibb „fürdőruha-emlékünk Oláh Miklós esztergomi érsektől származik. Oláh Miklós, még a mohácsi vészt megelőző időkben elnézte a „budai, szabadban való fürdőzőket“, valószínűleg a mai Császár- és Lukács-fürdő helyén. „A Feltámadás“ képeire emlékeztető látvány“, írja Oláh Miklós. Az eszmetársítás igen egyszerű: a nagy templomfestők, közöttük Michelangelo is, szerették naturalisztikus kompozícióikat- aktstádiumaikat templomfestményeken megörökíteni__ Feltehető, hogy abban az időben tehát nem használtak fürdőruhát. Természetesen külön fürdöttek a nők, és külön a férfiak, ami kiderül pár évszázaddal később . Edward Brown angol udvari orvos leírásából, aki ugyancsak a budai oldalon fürdözőkről tesz említést s egy férfiről, aki volt oly vakmerő s a nők közé keveredett, míg nagy sikongás közepette el nem távolították. Alig pár évtizeddel később Tullius Mihály hollandi utazó közös fürdőzésről emlékezik meg a Duna-partján s leírja, hogy a nők ingben s alsószoknyában, míg a férfiak „szemérmes ruházatban“ lubickoltak. A közös fördőzés általában sok galibát csinált: megtiltotta Mária Terézia, sőt II. József is, utóbbi csak a kisgyermekeknek engedélyezte, nyilván azzal a meggondolással, hogy anyja, Mária Terézia is csak gyermekkorában fürdött. Beleszólt az egyház is, a főpapság „megbélyegzettnek“ tartotta e látványt, — persze, mindezek eredménytelen közbeszólások maradtak csupán. A magyar fürödni, akart, hát fürdött is. Fürdőruha — magas galérial A fürdőélet és vele együtt a fürdőruha valódi divatja azonban csupán az 1800-as évek derekán fejlődött ki. A „Hölgyek Lapja“ 1880. évi egyik szántában képet és leírást közöl az első, igazi fürdőruháról: sötétkék, vagy fekete anyagból készült hosszú, bokánál szallaggal elkötött nadrág, ugyanilyen színű blúz derékban megszorított övvel, amely bodros, térdigérő, bő szoknyát szorított a derékhoz. Mindehhez magas gallér járult s fodros, fehérbabos fejkelő, selyemből. Miután a fehér bőr volt a divat — napernyőt is viseltek, örök titok, hogy mit csináltak vele a vízben. A „Hölgyek Lapja nem említi, ám sikerült egy intimebb titkot is megtudnunk: igen, a fürdőruha alatt melltartó, sőt fűző is volt, ha nem is olyan erős, mint egyébként. Ez a fűző a századfordulón eltűnt, a Az 1910-es esztendőben a testkultusznak megjelent két első nagy forradalmára: Jaques Valcroze, az eurithmikus tánc megteremtője s a világ egyik legnagyobb táncművésznője, Isadora Duncan. A test és a mozgás szépségének ez a két apostola alapjaiban megváltoztatta a fürdőruhadivatot: sutbadobták a fűzőt, térdig levágták a nadrágot, lekerült a gallér és szabadon maradt a nyak, a ház egy parányi része és a váll. Az első világháború alatt bevonult Európába a textilhiány. A selyemanyagokat egyszeribe felváltotta az egyszerű trikóanyag. Ezúttal már szoknya nélkül készültek a fürdőruhák. Ezt a fajta fürdőruhát már közvetlen elődeink viselték; a vállakon pánt volt s a nadrág alig ért le térdig, ahol szallag helyett már gumi szorította össze. Az első világháború alatt bevonult „visszanéző“ hatásokat mutattak. Újból divatba jött a szoknya, hol az alsó részekhez toldtak hozzá, hol a felső részből vettek el. Cipőzsinór a testen Az a folyamat, amely 1930-tól napjainkig lezajlott, csupán egy megindult lendület lezáródása. A különböző szépségversenyeken, bemutatókon már fürdőruhában álltak a hölgyek, eltűnt a kalap, a szoknya, a nadrág, egybeszabottá változott a fürdőruha. Ami ezután történt, már közvetlen közelünkben van: a második háborúban is megjelent a textilhiány kísértő réme, a fürdőruha óvatosan két részre vált, eleinte roppant szemérmesen, majd egyre gyorsabb iramban egészen mai alakjáig, a „cipőzsinór-fürdőruháig“, melyre feltettük a kérdést: Quo vadis? Meddig még? Kolhoz-milliomosok északon A Pravda egyik legutóbbi számában írja a következőket: A perzsai kerület a hábarovszki végvidék legtávolabbi kerületeinek egyike. Korjákok, lamutok, csukcsok, kamcsadárok lakják, akik már mindannyian kolhozokban egyesültek. A kolhozisták nemrégen összegezték a múlt gazdasági év eredményeit, amelyek rendkívül tanulságosak: a kerület tíz mezőgazdasági szövetkezetéből négy szövetkezet milliós jövedelmet ért el. A milliomos ,„Szítra“-haleszkölhöz ötszázzal szaporította rénszarvas csordáját, új olvasóhelyiséget, villanytelepet épített és faházakat emelt az összes kolhozistáknak. Az „Észak f/f/a“-szövetkezet a nomádokat, akik korábban sátrakban laktak, egyesítette és számukra most tizennyolc lakóházat és iskolát építettek. Nagy építkezést folytat az „ÉszakVilágítótornya“ nevű kolhoz, amely villanytelepet és klubot létesített, a kolhozparasztok pedig új faházakba költöztek. A kerület összes kolhozaiban iskolák, áruházak és fürdők vannak. A volt nomádok eredményesen művelik a földet, burgonyát, káposztát, répát és hagymát termesztenek. A kékszárnyú lepke A költőt már harmadik napja verte a hideg őszi eső, amikor megpillantotta a magános mezei lakot az országút mellett. Letörölte homlokáról a vízcseppeket, válláról leszórta a rozsdásról faleveleket, amiket a bőrigázott útmenti nyárfák hajigáltak rá, végigsimította csapzott haját s rátette kezét a kilincsre. Az asszony úgy állt fel a pirosszájú cserépkályha mellől, úgy ment elébe, úgy szólt feléje, mintha tegnap váltak volna el s a szomszéd városból érkezett volna haza, apró-cseprő őszi teendők elvégzése után: — Ülj közel a kályhához s add ide a lábad — mondotta. — Hozok meleg harisnyát meg forró bort és mingyárt megsül a krumpli a parázsban. A költő lekuporodott az alacsony székre, a cserépkályha meleg testéhez támasztotta hátát s megadással nyújtotta ki lábait a padlón. Az eső kegyetlenül verte, paskolta az ablaküveget, a szél úgy jajgatott a kürtőben, mint kárhozottak jelke s a kályhában nagyot pukkantak a sülőfélben lévő krumplik, ahogy felpattant rajtuk a héj. Amikor a költő megszólalt, az aszszony már a lábait gyömöszölte bele a forró vízzel telt, apró fadézsába: — Ilyen ősz volt, mikor tavaly elfutottam egy kékszárnyú, csodás lepke után. Űztem, űztem, lábam sebes lett, arcom összekarmolta fagally, bokorág, tüske, de a lepke, a szárnyaló szép gondolat, tovaszállt s szegényebb vagyok, mint valaha. — A szőlőt leszüreteltük s már forr a bor a pincében — válaszolta az asszony, aki gazdagnak érezte magát. — A kamrában hét zsák krumpli, öt zsák liszt, négy oldal szalonna s a sódarokat és kolbászféléket is járja már a jó füst a kéményben. Holnap orjalevest főzök s hatalmas disznólábakat helyeztem el a lencsében. — Szegényebb vagyok, mint valaha ... — ismételte csüggedten a költő, de nem folytatta. Szét-szétpillantott a szobában, az előtte kuporgó, lábaival bajlódó asszony hajában keresett ősz szálakat, majd a papucsát vette szemügyre az ágy szélénél s valami effélét mondott kisvártatva: — Holnap sokáig alszom és papucsot húzok, ha mégis felkelek. A hálóköntöst egész nap nem teszem le s legfeljebb az ablakok át veszek tudomást ezentúl a világról. — Ágyadba viszem a reggelit — folytatta az asszony —, meleg sonkát és fagyott szalonnát. Egy kancsó bort már este éjjeliszekrényedre helyezek. Felállott és elindult a konyha felé. A költő egyedül maradt a békésen dörmögő kályhával. Átölelte langyos cseréptestét, foga vacogott, minden ízében remegett s úgy figyelte, hogy kezd lassan-lassan visszatérni belé az élet. Az asszony megjött egy csupor meleg borral, a férfi szájához tette s csak nagysokára szólalt meg: — Ilyen az idei bor. Gyengébb, mint a tavalyi, de többet adott. A kapásokkal ugyan sok baj volt, érezték, nincs férfi a háznál s a szűrei is megkésett emiatt. — Holnapután megmutatom magamat a faluban — jelentette ki határozottan a férfit, lássák, hogy itthon az úr s utánanéz a dolgoknak. Felmegyek a hegyre is, gondoskodom, hogy a présház új nádtetőt kapjon s a pince lakatját is alaposan megvizsgálom. Az asszony odabújt hozzá, karját vállára tette s fejét a mellére eresztette. Úgy beszélt: — A méhest is nézd meg, alig pergettem az idén. Talán a szomszéd méhei hordták el a termést. A szilvást is meg kell ritkítani s két akácot kivághatnál a kert végében. — Fát fogok dönteni, erdőt fogok irtani, — lelkesedett a költő. — Este úgy jövök majd haza, fáradtan, de kemény izmokkal, mint egy egészséges, erős, paraszt favágó... A pesti szerkesztőknek úgy sem kell már a vers, nem úgy, mint Gyulai Pál úr idejében — tette hozzá kisvártatva s az asszony szíve riadtan kezdett dobogni az örömtől. Hirtelen mozdulattal kinyitotta a kályha ajtaját s a párolgó, forró krumplik pajkosan gurultak elő a hamuból. Vajat hozott meg egy hatalmas bögre tejet, nekiláttak a vacsorának s csak az asszony beszélt: — Minden este teszek be a parázsba, futja a hét zsákból s a dió sem fogy ki egyhamar a padlásról. Szőlőt három puttonnyal kötöttem fel, így nyugodtan nézhetünk a tél elé. Áfánis kikészítem meleg ruháidat, holnap talán már itt is a tél. Egy darabig kutatott a szekrényben, aztán sorra kirakott az asztalra egy rókabőrbandát, egy báránykucsmát, egy fekete csizmanadrágot s a hozzávaló csizmát is előkereste. Hosszú, meleg lábravalót szedett elő aztán. Majd a gyapjúsálak között válogatott, közben a férfi már az ágy szélén ült s lankadt mozdulatokkal húzgálta le magáról a kopott, vékony, napszítta, esőverte zakót, a rojtos, gyűrött pantallót, kitaposott, lucskos, városi cipői pedig ott párologtak már a kályhához támasztva. — Téglát is melegítettem, hogy ne fázzék a lábad — mondta az asszony — s már hozta is a meleg posztóba burkolt téglákat s csak aztán feküdt le a másik ágyba, miután gondosan elhelyezte a férfi lábánál. De előbb még ráterítette, a paplan fölé, egy meleg gyapjútakarót is, hosszú ideig imádkozott érette az ágy lábánál, majd még hosszabb ideig hallgatta nyugtalan, gyors lélekzetvételét s csak úgy aludt el. Hajnal felé az asszony arról álmodott, hogy egy nagy, hamvas kékszárnyú pillangót igyekszik kétségbeesetten elhessegetni a ház tájáról s mikor a kínzó álomból felébredt, elfojtott, szomorú kiáltás szakadt be belőle: — Elmenti — jajdult fel s riadtan bámult az üres ágyra. A kályha mellől eltűnt a nedves pár cipő, az ágy elől is hiányoztak a ledobott, kopott ruhadarabok, de ott volt az asztalon a meleg téli holmi s a szék alatt gondosan fényezett, magasszárú úri csizma. A nyitvafelejtett ajtó résén át hűvös hajnali szél jött be és vadul libegtek a függönyszárnyak az ablakokon. Az ajtótól friss lábnyomok vezettek a sűrű sáron át az országút felé s vigasztalan, ködszerű esőben áztak a távoli jegenyék. (M. K.)