Kis Ujság, 1949. október (3. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

A Szovjetunió érvénytelennek tekinti a lito-kormány által sárba tiport jugoszláv szövetségi szerződést Ez év szeptember 28-án A. Gro­­zniko szovjet külügyminiszter-helyet­tes fogadta Jugoszlávai szovjetunió­­beli ügyvivőjét és a következő tar­talmú jegyzéket nyújtotta át neki: „A stajk állam­ellenes bűnös, kém­es cinkostársai ellen, aki egyúttal a jugoszláv kormány ügynökei is vol­tak, Budapesten, ez év szeptember 24-én véget ért per folyamán kiderült, hogy a jugoszláv kormány már hosszú idő óta mélyen ellenséges aknamunkát folytat a Szovjetunió ellen, amit képmutatóan a Szovjet­­únióval való „barátságról“ szóló ha­zug kijelentésekkel álcázott A buda­pesti bírósági tárgyalás bebizonyí­totta azt is, hogy a jugoszláv kor­mány vezetői nemcsak saját kezde­ményezésükre folytattak és folytat­nak továbbra is ellenséges és akna­munkát a Szovjetunió ellen, hanem a külföldi imperialista körök egyenes megbízásából is. Az ebben a perben feltárt tények bebizonyították to­vábbá, hogy a mostani jugoszláv kormány teljesen függő helyzetben van a külföldi imperialista körök­kel és ezek agresszív politikájá­nak eszközévé vált, aminek a jugo­szláv köztársaság önállóságának és függetlenségének felszámolására kel­lett vezetnie és valóban vezetett is. Mindezek a tények arról tanúskod­nak, hogy a jelenlegi jugoszláv kor­mány durván sárba tiporta és papír­­ronggyá tépte a Szovjetúnió és Ju­goszlávia között 1945 április 11-én megkötött barátsági, kölcsönös se­­gélynyújtási és háború utáni együtt­működési szerződést. A fent mondottak alapján a szov­jet kormány kijelenti, hogy a Szov­jetúnió mától kezdve felmentve érzi magát az említett szerződésből folyó kötelezettségek alól. A Szovjetúnió kormánya megbízásából A. Gromiko, külügyminiszterhelyettes.“ Sztálin-Iruman-Ast!®©-t®lálkozót javasolt az alsóházban 40 angol munkáspárti képviselő Megegyezést sürget az USA és a Szovjetúnió L­özött az amerikai sajtó „Sor került az atombomba leértékelésére is“ Az angol Lordok Házának leérté­kelési vitájában Josvits lordkancell­ár kijelentette, hogy Anglia gazdaságilag a dunkerquei katasztrófához hasonló helyzetben van. A vita után szavaz­tak. Kiilencvenhárom szavazattal 24 ezren elvetették a kor­máiy indítvá­nyát, amelyben a font leértékelésének és gazdasági politikájának jóváha­gyását kérte. Az alsóházban Churchill előterjesz­­tette a konzervatív párt bizalmatlan­­sági indítványát. Elmondta, hogy Anglia állami kiadásai négy év alatt meghaladták a 16 milliárd fontot. „Feléltük — mondta — egész nemzeti vagyonunkat, összes ér­tékeinket és­ tartalékainkat, nem­zeti jövedelmünk negyven szá­zalékát, valamennyi külföldi tőkeberuházásunkat, aranykész­leteinket, az USA-tól kapott 1750 millió font kölcsönt és segélyt, a Kanadától és Ausztráliától ka­pott 300 millió fontot és mind­ezek elpocsékolása után a nem­zeti és nemzetközi csőd szélére jutottunk.“ Beszéde különben hemzsegett a frázisoktól. Végül ajánlotta, hogy tegyék szabaddá a font árfolyamát, mérsékeljék az adókat — bizonyára a nagy adókra gondolt ■— és szün­tessék meg az állami ellenőrzést. Smith munkáspárti képviselő java­solta: mondja ki a Ház, hogy kül­földről jövő kényszer erőltette a kor­mányra a font leértékelését. ^ . Hughes munkáspárti képviselő in­dítványozta, hogy a kormány kezd­jen sü­rgős megbeszéléseket az atom­bomba felfedezése következtében amúgy is elavult fegyverkezés­t vi­selhet ellen terheinek csökkentésére. &i egyedüli ül: baráztság és kereskedelem a SlovietanLoval Gallachet erőteljes beszédben mu­tatta ki: a leértékeléssel lehetővé akarták tenni az amerikai tőkések számára, hogy a legalacsonyabb áron vásárolják fel Anglia gyarmatainak minden értékét. A tőke nyereségei még sohasem voltak oly magasak Angliában, mint most és ezentúl a leértékelés következtében az égig fognak szökni. A munkásoknak kell majd többet dolgozniok és keveseb­bet fogyaszthatnak, hogy több nye­reséget szerezzenek nemcsak az an­gol, hanem az amerikai tőkéseknek is.­­ A leértékelés nem egyéb, mint burkolt, közvetett munkabérleszállí­­tás. Gallacher rámutatott, hogy Anglia dollár nélkül vásárolhatna a Szovjet­uniótól, a népi demokráciáktól, a fel­szabadított Kínától és a domíniumok­tól. A barátság és a kereskedelem a Szovjetunióval és a szocializmus felé haladó országokkal az egyedüli út, amely Anglia meneküléséhez vezet. — Az atombomba ellen az egyet­len védelem az atombombák elpusz­títása nemzetközi ellenőrzés alatt — folytatta. — Azután óriási erőfeszíté­seket tehetnénk a fegyverkezési költ­ségek csökkentésére. Befejezőben hangoztatta, hogy az angol munkásosztály nem hajlandó az amerikai háborús gépezet részévé válni. Sevan ch­urch­isínek visszavonulást ajánl Az angol alsóház leértékelési vi­tájának további során Bevan köz­egészségügyi miniszter válaszolt Churchillnek Örömmel ragadja meg az alkalmat — mondta —, hogy „az igazság tőrét döfje Churchill hazug­ság-hólyagjába“. — Churchill okosabban tenné — mondotta —, ha visszavonulna a közélettől és nem piszkítaná nevét még több valótlansággal. Azt hiszi, hogy ő a konzervatí­vok vezére, pedig a valóságban nem az, hanem csalétek a kon­zervatív párt kezében. Pártja csak arra akarja használni, hogy neve segítségével ismét uralom­ra jusson, azután félre fogják A prágai Rude Pravo az atomkér­déssel foglalkozó cikkében megálla­pítja, hogy a bejelentések, amelyek­­ből kitűnt, hogy a Szovjetúnió ismeri az atomfegyver gyártási titkát, óriási zavart és kapkodást okoztak az im­perialista táborban. A tőkés­ országok valutáinak leértékelése után sor ke­rül tehát az atombomba leértékelé­sére is. A Szovjetúnió újra bebizonyí­totta a szocializmus összehasonlítha­tatlan magasabbrendűségét a haladó tőkésrenddel szemben. A békeszerető emberiség szívében most még jobban megerősödik a béke végső győzel­mébe vetett hit. A stockholmi Ny Dag vezércikké­ dobni, mint egy piszkos kesz­tyűt. A devalvációs vitára rányomta bé­lyegét az atomkérdésben beállott világtörténelmi jelentőségű fordulat. Az angol parlament 40 munkáspárti képviselője az éjszakai ülésen ja­vaslatot nyújtott be, amelyben kéri Attlee miniszterelnököt, hogy kezde­ményezzen gy konferenciát Sztálin marsallal és Trun­an elnökkel az atomenergia kérdésében beállott holtpont megoldására. Ken emlékeztet: az amerikai dollár­királyok azt képzelték, hogy egyedüli urai az atombombának és az atom­­erőt fel akarták használni világural­muk megteremtésére, a szocializmus tönkretételére. Az amerikai sajtó ál­landóan az USA katonai fölényéről harsogott Folyton azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak ele­gendő atombombája, mérgesgáza és baktériuma van „az egész emberiség kiirtására“. Ennek a helyzetnek most vége. A Szovjetúnió békejavaslatai és a TASZSZ közleménye örvendetes és megnyugtató híradást jelentenek mind­azok számára, akik a béke megőrzé­séért harcolnak. „Sor került az atomtompa leértékelésére is“ Az új­helyzeten múavd­ó az amerikai fegyverkezési segélyprogram Az Egyesült Államok képviselőháza és szenátusa szerdán hosszú huza­vona­ után elfogadta az úgynevezett külföldi fegyverkezési segélyről szóló törvényjavaslatot. Mint a vita során kiderült, az a tény, hogy a Szovjet­unió atombombával rendelkezik, erő­sen rányomta bélyegét az amerikai törvényhozók hangulatára. Forgs köztársasági képviselő kije­lentette, hogy a „Szovjetúnióban tör­tént legutóbbi atomrobbantás nagyon sok képviselőházi tag véleményét be­folyásolta“. Lawrence Smith képviselő szerint, Truman bejelentése a Szovjetúnió­ban történt atomrobbantásról „semmitmondó cselekedetté“ tette a Nyugateurópának szánt fegy­veres segítséget. A képviselő megállapította, hogy most már semlegesítették az USA atom­bombáját, Donald Jackson köztársaságpárti képviselő ugyancsak ellenezte a fegy­verkezési segélyprogramot azzal, hogy a program a szovjet atomrob­bantás után hiábavaló. Walter Lippman a New York He­rald Tribune hasábjain kifejti, hogy az Egyesült Államoknak meg kell változtatnia politikáját. Az eddigi po­litika alól kihúzta a talajt az a kö­rülmény, hogy a Szovjetúnió ismeri az atomfegyver titkát. Modus viven­­dit kell létrehozni az Egyesült Álla­mok és a Szovjetúnió között. A napirend 3. pontja­, a szovjetunió békejavaslata Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek politikai és biztonsági kérdések­kel foglalkozó elsőszámú bizottsága megállapította napirendjét. 1. A Bal­kán Bizottság jelentése; 2. A volt olasz gyarmatok kérdése; 3. A Szovjetúnió javaslatai az új háborúra irányuló készületek elítélésére és öt­hatalmú egyezmény kötésére a bé­k fenntartása céljából; 4. A palesztinai kérdés; 5. Az indonéz kérdés; 6. A Biztonsági Tanács jelentése. Az ENSZ különleges politikai bi­zottsága a következő napirendet álla­pította meg: 1. A koreai jelentés; 2. a személyi szabadságjogok úgyneve­zett „megsértésének“ kérdése Bulgá­­riában, Magyarországon és Romániá­ban; 3. az ülésszakközi bizottság je­lentése; 4. az Egyesült Nemzetek őr­­személyzetének kérdése; 5. új tagok felvétele; 6. az atomerő nemzetközi ellenőrzése és jelentés az atomener­giáról; 7. a Biztonsági Tanács jelen­tése az atomfegyver betiltásáról és a Biztonsági Tanács állandó tagjai fegyveres erejének egyharmadra való csökkentéséről szóló­­javaslatról. A Novoje Vremia a békejavaslatokról A Novoje Vremia vezércikket írt az ENSZ közgyűlésének negyedik ülésszakáról év foglalkozik a Szovjet­unió békejavasla­tina­k jelentőségével. Ezek a javaslatok közvetlenül a béke és a népek biztonságának előmozdí­tására irányulnak. Ezért találtak a legélénkebb visszhangra a béke hívei­nek táborában. A szovjet javaslatok megvilágításában még visszataszítób­­ban domborodnak ki az angol-ame­rikai tömbnek az Egyesült Nemzetek Szervezete aláásására irányuló törek­vései és az a szándékuk, hogy az ENSZ-t a Szovjetúnió és a népi de­mokráciák ellen irányuló imperialista politika eszközévé tegyék. A béke ellenségei számításaikat az atombombára alapozták — folytatja a Novoje Vremja —, úgy remélték, hogy fenyegetéssel és zsarolással megvalósíthatják eszelős világuralmi terveiket. Ezért ellenezték oly kitar­tóan az atomfegyver eltiltását és ezért szítják a háborús hisztériát. Tudvalevő, hogy senkinek sincs szándékában megtámadni az Egye­sült Államokat. A szovjet kormány, tekintet nélkül arra, hogy az atom­bomba birtokában van, fenntartja régi álláspontját és követeli a fegy­ver használatának eltiltását. A nagy moszkvai lap végül az ok­tóber 2-i békenappal foglalkozik és hangoztatja, hogy a néptömegeknek ez a hatalmas béketüntetése félelme­tes figyelmeztetés lesz azok számára, akik újból véres háborúba akarják sodorni a népeket. A szabadság hóhérai A Szovjetúnió új jegyzéke a jugo­szláv kormányhoz, kifejezést ad an­nak a felháborodásnak és jogos el­lenérzésnek, ahogy az egész haladó emberiség tekint a Rajk-per elszo­morító tanulságai után a mai jugo­szláv rendszer, a szerencsétlen jugo­szláv nép gyilkosai felé. A Szovjet­únió felmentve érzi magát az 1945 április 11-i szovjet-jugoszláv barát­sági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés kötelezett­ségei alól, amelyet a jugoszláv kor­mány „durván sárba tiport és papír­­ronggyá tépett“. A Szovjetunió jegy­zékéből minden demokratikus és ha­ladó ember számára világos a tanul­ság, hogy becsületes ember, a demo­kráciát és a szocialista humanitást állami élete tengelyévé tett nemzet a jugoszláv nép hóhéraival, az embe­riség ilyen árulóival többé nem tart­hat barátságot. A Rajk-per bebizonyította, hogy a jugoszláv kormány ellenséges akna­munkát folytatott és folytat a Szov­jetunió ellen saját kezdeményezéséből is, imperialista körök megbízásából is. A Rajk-per a munkásmozgalom történetében egyik legnagyobb jelen­tőségű per volt, jelentőségében köz­vetlenül a kapitalista és imperialista „nagy összeesküvés“ trockista árulói­nak leleplezése és felszámolása után következik. A mai jugoszláv kormány vezetői népük, jobb sorsra érdemes nemze­tük gonosz és fizetett árulói, akik a jugoszláv nép hősi szabadságharcát elejétől fogva kiszolgáltatták a nyu­gati kapitalizmusnak. Tito és társa­sága nem más, mint imperialista kö­rök kémeinek, ügynökeinek gyüleke­zete, akik árulásukat még fasiszta gyilkossággal és zsarnoksággal teté­zik. Tito és társasága a dolgozó nép legnagyobb ellensége nemzeti különb­ség nélkül; ez a kör az imperialista politika nép- és demokráciaellenes stratégiájának és taktikájának vesze­delmes élcsapata. A nagy Szovjetúnió véres és döntő háborúban felszab­dította a jugo­zláv népet, ez a társaság f­élig a jugo­szláv nép sorsát és az egész dolgozó emberiség ügyét elárulta az imperia­lizmusnak, a k­apitalista mohóságnak. Jogosan állapítja meg a szovjet jegy­zék, hogy a jugoszláv kormány az imperialista körök agresszív politiká­ján­a eszköze, aminek következ­ménye lett a jugoszláv nép önállósá­gának és függetlenségének felszámo­lása. Ez a mélyen ellenséges akna­munka vezetett oda, hogy a Szovjet­únió leálcázta ezúttal is a jugoszláv kormányt, amint már előbb a Rajk­­per adatai meztelenre vetkőztette Titót, mint imperialista ügynököt. Az egész haladó és dolgozó emberi­ség egyetért a Szovjetúnió jegyzéké­vel, amely újra hangot adott annak az undornak és felháborodásnak, ahogy a tisztességes emberek elfor­dulnak Tito és gyilkos bérencei, fa­siszta fenevadjai, tobzódó hóhérai rendszerétől A jugoszláv nép fegyverrel is szembeszáll Titoékkal Fokozódó partizántevékenység — Ezrével szöknek a kényszermunkások— Ötven menekülő, legyilkoltak az olasz határon Tucsin, a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa „Jugoszlávia né­pei harcban Tito fasiszta klikkjével“ című cikkében elmondja, hogy a jugoszláv nép felismerte a titoisták képmutatását, hamisításait és árulá­sát. Jugoszlávia legjobb fiai, az őszinte hazafiak, élükön a marxiz­­mus-leninizmushoz hű kommunis­tákkal, bátor, önfeláldozó harcot folytatnak az árulók, kémek és ter­roristák megvetett bandája ellen. Napról-napra szervezettebben és ha­tásosabban folyik a harc. A néptömegek partizánegysége­ket szerveznek és fegyveresen is harcolnak a nép ellenségei ellen. Sok partizánegység élén a jugo­szláv hadsereg tisztjei állnak. Nemrégiben Bjd­opolje kerületben felkelés robbant ki, amelyet Tito a felkelők erejét sokszorosan megha­ladó fegyveres erővel fojtott el, le­­gyilkoltatta a kommunista párt ke­rületi bizottságának tizennégy tag­ját és börtönbe vetett sok hazafit. A titoisták — minthogy az önkén­tes brigádok szervezése kudarcot vallott — kényszermunkára mozgó­sítják a lakosságot. A bányaüzemek­ből és gyárakból ezrével szöknek meg az emberek a kényszermunka elöl. Tito népáruló rendszere ellen a dolgozó parasztság is harcos ellen­állást tanúsít. A legfelsőbb hadbíróság meg­tagadta, hogy ítélkezzék azoknak a kommunistáknak az ügyében, akik szembehelyezkedtek a Tito-klikkel. Ezért letartóztatták Krdzsics vezér­őrnagyot, a legfelsőbb hadbíróság elnökét, Csepanovics vezérőrnagy elnök-helyettest, Zsitics vezérőrnagy államügyészt és a hadbíróság sok más tagját. A könyörtelen módszerek és meg­torlások ellenére sem sikerül meg­törni a jugoszláv dolgozóknak a Szovjetúnió iránt érzett bizalmát és szeretetét, a népi demokárciák iránt megmutatkozó együttérzését­­, álla­pítja meg cikkében Tucsin. Trieszti Reuter-jelentés beszámol róla, hogy az elmúlt éjszaka Gorizia mellett a jugoszláv határőrök gépfegy­­vertűzzel és kézigránátokkal le­mészároltak mintegy 50 mene­külőt, aki megkísérelte a határ átlépését. Csak két embernek sikerült meg­menekülnie a vérfürdőből, ezek olasz területre kerültek. A párisi Témoignage Chrétien je­­lenti Belgrádból, hogy Jugoszlávia súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. Tito államkapitalizmusa egyre na­gyobb súllyal nehezedik a jugoszláv dolgozókra, miközben a polgári libe­rális kapitalizmus visszatérését ké­szíti elő. A jugoszláv hazafiak Bukarestben megjelenő lapja jelenti, hogy a Tito-kormány a Vajdaságból 5000 munkást vitt kényszer­­munkára a bányákba és üze­mekbe. Kikindán a kényszermunkára hurcolt dolgozók éhségsztrájkba kezdtek és követelték hazabocsátásukat. Szabad­kán csak hét embert sikerült kény­szer útján munkába állítani. A Vajda­ság több járásában valóságos hajtó­­vadászatot rendeznek az emberekre. Minthogy a járási bizottságoknak a rendőrség segítségével sem sikerül elegendő számú munkást összetobo­rozni, az utcai járókelőket fogdosták össze kényszermunkára. Révai miniszter és Szmirnov ügyvivő nyitja meg a „Szovjet festőművészet“-kiállítást A Nemzeti Szalon termeiben már teljesen készen, elrendezve várja az október elsejei megnyitást a Moszk­vából érkezett „Szovjet képkiállítás“ anyaga. A magyar képzőművészeti életnek ez a nagy eseménye ünnepé­lyes keretek között nyílik meg. Jelen lesz az ünnepélyes megnyitón a ma­gyar politikai és kulturális élet min­den vezetője, az Elnöki Tanács és a minisztertanács tagjai. Két beszéd hangzik el: Révai József népművelési miniszter és Szmirnov, a Szovjetúnió nagykövetségének ügyvivője méltatja majd a művészi esemény jelentősé­gét. A megnyitás ünnepsége szomba­ton délelőtt 11 órakor lesz a Sztálin­rén kiállító­helyiségében. Az USA-ban nincs elég kórház, iskola és lakóház Truman a demokrata párt nőtago­zatának ülésén beismerte, hogy az Egyesült Államokban nincs elegendő lakóház a gyorsan szaporodó lakos­ság számára Sok ifjú és lány nem­­ részesül megfelelő iskoláztatásban Nincs elegendő tanító és iskola, szá­mos vidéken nincs elég orvos és kör­­úttal asífíd“..­. __ A Hortobágy Európa rizsmagtára lehet A párisi De Soir magyarországi cikksorozatában a Hortobágyról ír. Elmondja, hogy a tervgazdálkodás lehetővé tette a hortobágyi rizsterme­lés gyors fejlesztését A Hortobágy, amelyet azelőtt csak legeltetésre használtak, egy szép napon egész Európa rizs magtára lehet. (Ssemba, október 1) 3

Next