Kis Ujság, 1950. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Riport 1954 december 31-én (képzeletbeli tudósítás arról, milyen lesz ______Budapest az ötéves terv végén)________ GYERÜNK a Várba, jó? De nem gyalog. Felvisz a mozgólépcső, azon megyünk. Emlékszel még az időkre, mikor sikló vitte fel az utast és a két padon olyan hűvös szemű és me­rev nyakú ezredesek ültek, hogy a kis fülkében szinte megállt a levegő? Hova lett barátom a tavalyi hó?! Hova lettek a Sándor-palota lakásai, az udvarlaki őrség, a főherceg, aki csillárok fényétől ékes palotában la­kott a Dísz-téren és költőnek hitte magát egy korban, amelyben Móricz Zsigmond repedt konyhaasztalon irta meg a Szegény embereket ... A sze­gény emberek azóta felhasították ezt a megtöppedt életet, a szegény em­berek súlyos lépteikkel besétáltak a legmagasabb hivatalokba, építeni kezd­ték a hidakat, a házakat, a gyárakat, a falvakat, a villamosműveket, a vas­kohókat .. . nézd, milyen szép ez a hóval beszórt Budapesti Milyen nap van ma? 1954 december 31? Ma feje­ződön be az ötéves terv. NEM ismered ki magad? Nem csodálom Új Vár született, barátom. Vadonatúj, mert 45-ben kevesebb maradt belőle, mint egykor tatár, török, Buda ostroma vagy a szabad­ságharc után. 1945-ben szabadult fel Budapest, de a királyi palota rőt lángokkal és sisteregve még sokáig égett. Nem maradt belőle más, mint füsttől fekete falak s egy csonka kupola, amely sokáig úgy mered­ a lassan hömpölygő Dunára, mint vak szem Budapest homloka alatt. S a Vár, e város ékes oromzata olyanná lett, mint tépett fekete csipke. A falak közt a szél fütyölt, a kiégett termeket benőtte a gaz, a rozzant tetők sóhajtva zörögtek őszi éjsza­kákon, fogatlanul a Bástya szomor­­kodott mellettük, mint hajlotthátú, megrokkant öreg. Az épületeken füstcsíkok csorogtak végig s estén­ként csak ritka ablakban gyulladtak ki pisla fények, amelyek e csöndes és zord környezetben olyanok vol­tak, mint öregek szeme, melyekben ellobbantak már az élet lángjai. Csönd a romok között... ebbe a csöndbe vágott bele az ötéves terv, barátom. A Vár egyszerre megtelt építőmunkásokkal és napszámosok­kal, betonkeverőgépekkel és daruk­­kal, csillékkel és döngölőkkel; a bag­lyok riadtan menekültek az üres padlások homályos szegletéből. Lá­tod ott ,az új Sándor-palotát, amely­nek eropire-je olyan, mintha száza­dokkal ezelőtt emelték volna? S nézd a Dísz-téren ezeket a nyugodt vonalú és sima házakat és a volt királyi palotát, ahogy szikrázik új tetőzetén a halványlila hó ... Vi­gyázz, elüt egy autó, a Várban olyan a forgalom, hogy már nincs idő hosszan tűnődni és elmerengeni. Kor­mánynegyed az egész terület: itt he­lyezték el a legfontosabb állami hi­vatalokat. Százharminc millió forin­tot költött erre az ötéves terv; nincs többé egyetlen kiégett fal, vagy füst­től fekete épület. Azt kérded, hogyan történt mindez? A téglagyárak 420 millió téglával többet gyártottak, mint a hároméves terv idején, új cement­­őrlő üzemek és mészhomok-tégla­gyárak létesültek s az építőipar ver­senymunkával az ország egész terü­letén öt esztendő alatt 21.345 millió értékű építkezést vagy még többet végzett SZÉP ez az új Budapest, ugye? A fényei, amelyek halványan reszketnek a Duna esti tükrében és visszaverőd­nek a körutak havas szőnyegén. Nézd... itt fekszik előtted, gyere a régi várfalhoz, onnan látod a leg­jobban. Ezer és ezer fénynyaláb, látod, hogyan szikráznak? A köruta­kon és a hosszú Soroksári-úton olya­nok, mint a gyöngysorok. De nem véletlenül ilyen fényes és világos ez az alkonyati Pest. Az ötéves terv során új kriptongyár is épült és üze­meink tizenhárommilió darabbal több izzólámpát gyártottak, mint a hároméves terv idején. S A HIDAK1 Több hidunk van, mint valaha volt... Ha most elmesél­ném egy külföldinek, hogy tíz eszten­deje hidegtől borzongó batyus embe­rek tolakodtak még a fából rögtön­zött Manei-hídon, hát bizonnyal sze­membe nevetne s azt mondaná, hogy ez nem lehet igaz. Emlékszel még a korra, a batyuk korára és a Manci- koira, milyen boldogok voltunk, ha órás sorbatváltás után végre fapallób­a léptünk! Olyan régen volt, talán való­ban nem volt igaz. Mert nézd, az alko­nyati , óra kigyulladt fényeiben, mennyi híd: híd a Boráros-térnél, Szabadság híd, Erzsébet-híd, Lánchíd, Kossuth-híd, Margit-híd és ott messze, amerre már nem lát át a szem, Ma­gyarország leghosszabb hídja, amely az egykor csöndes és bukolikus Óbu­dát köti hozz­á Angyalföldhöz a Mar­gitszigeten át. AT. AZ. EGYSZERŰ oromzatos, nyu­godt vonalú épület, amely most fény­árban h­iszik? Az új Nemze­ti Színház, a magyar játékszín eddig legszebb és legnagyobb otthona. A másik oldalon az az új palota, amelyet még nem ismert a szemed? Az a Színművészeti és Iparművészeti Főiskola új épülete. Ennyi új, kérded? Ez még semmi, barátom. Menj ki egyszer Csepelre (persze trolibuszon, az a leggyorsabb most), nézd meg az új kultúrpalotát. Vagy az új filmstúdiókat, amelyek a legkorszerűbbek egész Közép-Euró­­pában Vagy nézd meg a 70 ezer néző befogadására épített új nép­stadiont. A kibővített máregy temet. S ha azt kérded, hogy mindezt mi­ből? Azt felelném neked: az 50 mil­­liárd forintnyi befektetésen túl eltö­kélt szorgalomból. Mert minden mö­gött, ami szép, ami ilyen lágyan és melegen csillog előtted a milliós vá­ros élén, a munka áll. Évek. Verej­­ték. Kalapácsok, csörlők, eszterga­­padok. Emberek, akik hajnalban kel­tek és este feküdtek. Gyárak. Látom, finoman elmerengsz, iszod az alko­nyat édeskés borát, szemed eltéve­­dez. Felébresztelek, jó barátom. Nem álomból született ez a szép, nagy, itt Budapest. Csak egyetlen példát mon­dok el neked: téglagyáraink öt esz­tendő alatt 50 millió cseréppel gyár­tottak többet, mint a hároméves terv során. ELTELT az idő? Nagyon sietsz haza? Lépj rá a mozgólépcsőre, szállj fel egy trolibuszra, azután menj földalattival. Melyikkel? No nem az­zal a régivel, amely a Vörösmarty­­téztől a Ligetig vezet. Menj a gyors­vasúttal, amely a Duna alatt szalad. Stuffy Péter OMMICIO A KORSZERŰ VILLAMOS HŰTŐSZEKRÉNY Fénnyel árasztunk el minden magyar falut Izzó lelkesedés a Brown-Boveni­ben, ahonnan kisöpörték az idegen rabló tőkét Az országos faluvillamosítás során az ötéves tervben hatalmas feladatok előtt áll a Magyar Brown—Boven Művek Villamossági Rt. újpesti gyár­telepe, amely a Ganz után az egyik legnagyobb elektromos üzeme az or­szágnak. Motorok, erőgépek, transz­formátorok s egyéb erősáramú gépek készülnek itt. A Mátravidéki Centrálé berendezésének jelentős hányadát itt készítették s az ötéves terv villamosítási ten­nivalóinak az egyik legfontosabb erőtényezője ez a gyár. Ezért van nagy jelentősége a Brown *—Boveri államosításának. Annak, hogy idegen kizsákmányolóktól, svájci és részint angol monopolista nagytőkés érdekeltségek kezéből végre a magyar dolgozó nép lett a gyár gazdája. — Amióta Haidner József műszaki igazgató és Neszményi Károly mun­­kásigazgató bejelentették a gyár ál­­lamosítását — magyarázza a me­gyer­úti gyártelepen Ábrahám Mihály üzemi titkár — üzemi dolgozóink nem tudnak hova lenni a lelkesedés­től. Az államosítás bejelentése kap­csán tartott röpgyűlésen egymást ölelték a túláradó örömtől munkásaink. Az izzó lelkesedés azóta sem hűlt ki, sőt egyre inkább fokozódik. Ez olvasható le minden orcról, ahogyan végigmegyünk a gyártelep csarnokán és egyes műhelyein. A nifiszerészmírhelyben­ Borovszky Géza művezető, az újarcú magyar műszaki értelmiség egyik markáns képviselője tolmácsolja munkatársai örömét. — Az államosítás erejével végre megszabadulhatunk az elmaradott állapotból — jelenti ki Borovszky Géza. — Megszabadulhatunk az üzem túlzsúfoltságától. Amely nehezítette a munkát. S amely annyi sok balesetet okozott eddig. Megszabadultunk a kapzsi idegen tőkésektől, akik a több profitjuk érdekében nem voltak haj­landók a dolgozók érdekeit szolgáló Almegyünk a nagy motorszerelőbe, ahol egymás hegyén-hátán állnak a hatalmas hengerek s szorosan egy­más mellé építették be a toronyma­gasságú gépeket. Csodával határos, hogy mindeddig nem voltak itt na­gyobb tömegszerencsétlenségek. — Eddig — mondja Vidák István élmunkás gépműhelymester, aki 41 éve dolgozik az üzemben — a jó szakmunkásnak itt még hordári mun­kát is kellett végezni. Hatvan-hetven­­kilós munked','abokat kellett kézben szállítani a géphez, mert a tolókocsik nem is fértek volna el a gépek közötti szűk útvonalatokban. Rettenetes sok időt és erőt kötött le ez a zsúfoltság, amely most, az államosítás után, végre megszűnik. Az államosítás előtt nem érezhettük magunkat jó! itt a leg­jobb akaratunk ellenére sem. Mert­­ idegen, imperialista tőkesaraknak­­ kellett munkaerőnk legjavát ajándé­nagy ajándékot kaptunk a szocializmust építő magyar népi demokráciától. Olyan ajándékot, amit még több és jobb munkával kell meg­hálálnunk és meg is háláljuk. Hogy munkánk nyomán könnyebb legyen villamosítani az országot, fénybe­­árasztani minden magyar falut, így fogadták a Brason—Boveri gyár újpesti dolgozói üzemük álla­mosításának hírét , így fogadják mindenütt a magyar dolgozók leg­újabb nemzeti honfoglalását, amely kiszorítja az idegen rablótőke mara­dék hadait hazánkból, hogy Magyar­­ország végre egészen a magyar dol­gozóké tegyen. Nagy Tibor beruházásokat eszközölni, napközi­g­koznunk Eddig azonyos mientum otthont, étkező helyiséget, kultúrhá­­dasban éltünk mert zaj s megfelelő zuhanyozókat felállí­tani. A zsúfoltságra jellemző, hogy pár évvel ezelőtt a műszerészműhely dol­gozóit közös teremben zsúfolták ösz­­sze a tekercselőkkel. A hároméves terv folyamán nagy nehezen kihar­colta az üzemi bizottság a két csoport különválasztását, de ennél tovább nem is juthattak volna, ha most nem jön az államosítás. Az ötéves terv folyamán tovább fejlődhet ez a m­r­­helyrészleg­­a szocialista tervgazdál­kodás erejével biztosított helyes mtunkameglosztás és tökéletesebb spe­cializálódás irányában. — Megszűnik a szűk kereszt­metszet — veszi át a szót Kiss János mű­szerészsegéd — s nagyobb kedvvel folytatjuk a verenyt, amelyben eddig sem voltunk utolsók, de most még előrébb leszünk Munkakedvünk meg­nőtt annak tudatában, hogy több munkánk többletértékének mi ma­gnak látjuk legfőbb hasznát és szocialista stílusú munkaversenyt folytathattunk ugyan, de ennek nagyobb hasznát a kapitalisták fölözték le.­­ Most érezhetjük magunkat egé­szen felszabadult dolgozóknak Ne­kem eddig három újításom volt. De az államosítás, vagyis az a tény, hogy miénk lett a gyár, nagyobb kedvet ad, hogy még többet foglal­kozzak újítótervekkel. Ugyanezen az állásponton áll Kuti József brigádvezető és Mészáros Rezső élmunkás esztergályos. — Az esztergályosműhelyben sem tudtunk legjobb kedvünk szerint dol­gozni eddig — magyarázza Mészáros Rezső — a szűk keresztmetszet miatt. Ennek a műhelynek négyszer akkorá­nak kellene lenni, mint amilyen. De a svájci és angol tőkésurak és ma­gyarországi megbízottaik mégis a gyár őskorának eredeti kis területén akarták behozni a növekvő hasznot. S mit se törődtek azzal, hogy meg­nehezítik a munkánkat és rontják az egészségünket. — De ne beszéljünk a múltról — folytatja emelt hangsúllyal. — Beszél­jünk a jövőről inkább. Amely felé biztosabban tekinthetünk gyárunk államosítása után. Ezzel az államo­sítással nem az idegen kizsákmányolok zsebére dolgozunk. „Mi is bekerültünk a magyar dolgozók nagy önkéntes munka­felajánlásokkal, a termelés fokozásával ünnepelik a Telefongyár dolgozói az államosítást A Telefongyárban vidámabb a munka, emelkedett a termelés, szá­mos dolgozó 5­—10 százalékkal nö­velte munkateljesítményét. — Az államosítás híre lelkesítette őket, — halljuk Bogár László válla­­latvezető felvilágosítását. — Ma már a részvénytöbbség nem a Standard Villamossági Rt.-é, nem idegen im­perialistáké, hanem a gyár — a dol­gozó népé. S meg kell mondanom őszintén, hogy az államosításra igen nagy szükség volt, mert üzemünk öt­éves munkatervét gátolta volna az idegen tőke. A műszaki értelmiségi dolgozók is így vélekednek. És hozzáfűzik még: — A nyugati technikától függetle­nül nyílik már meg ebben a fontos iparágban is a fejlődés. Az idegen tőke hiába igyekezne már reánk erő­szakolni elgondolását, előttünk már csak a dolgozó nép érdeke lebeg. Ki­csúszott a gyár üzemvezetése az im­perialista tőke kezéből, mely soha nem szolgálta népi demokráciánk ér­dekeit — Az ötéves tervben — veszi át a szót a vállalatvezető —, éppen az államosítás eredményeként jelentős többtermelésre számíthatunk. Első­sorban azért, mert tervünket reális bázisokra tudjuk felfektetni, figye­­lembe véve a gyár termelői erőit , mert a kooperáció elmélyülhet a Standard és a Telefongyár között Eddig ugyanis a kölcsönös kapcsola­tot nem sikerült úgy kiépíteni e két gyár között, mint kellett volna, éppen az imperialista taktika miatt, mely igyekezett megakadályozni termelé­sünk növekedését. Ez a bizakodó hangulat nemcsak a gyárvezetőség körében mutatkozik meg. Menjünk le egy kicsit az üzembe, ott is ezt a lelkes hangula­tot figyelhetjük meg. Klein Károlyné kábelkészítő véleménye a következő: — Mikor a gyűlés alkalmával ismer­tették előttünk, dolgozók előtt az államosítás tényét megkönnyebbül­­ten vettük ezt tudomásul. Hangosan is kifejezhettük azt, amit eddig csak éreztünk: nagy szükség volt erre És másnap ez a hangulat egy oktatási röpgyűlés keretében tényekben is ki­fejeződött. Ezen a gyűlésen nem ter­melésről volt szó, a dolgozók mégis erről beszéltek Lelkesedéstől fűtötten egymás után hangzottak el a szebb­­nél-szebb, értékesebbnél értékesebb munkafelajánlások. Én magam is megigértem, hogy az államosítás örö­mére három százalékkal emelem a termelést. Kiss Mária kábelkészítő brigádja ugyancsak önként nagy felajánlások­kal ünnepli az eseményt. — Hét tagja van a kábelkészítő brigádnak s mi önmagunk közt is megtárgyaltuk az államosítás jelentő­ségét. Nagy dolog az, hogy az impe­rialisták ma már nem tudják ügynö­keiket elhelyezni üzemeinkben. Nem tudják sorainkba behozni a szabotő­­röket. Mi már békében dolgozha­tunk. Hűségünk jeléül éppen ezért öt százalékkal emeljük termelésünket. A kábelkészítők után ellátogatunk a szere­lműhelybe. Nagy itt a kopá­­csolás, a munka dallama fogad ben­nünket. A sztálini műszak színei és dekorációi még a gépeken vannak. Galambos János szerelő is itt dolgo­zik, aki a sztálini műszak idején 3800 százalékot teljesített, ő így fo­gadta az államosítás hírét. — Mikor meghallottam a hírt, abban a pillanatban azt éreztem: a mai naptól minden darabot, amit csak csinálok, a népi demokrácia építésére fordíthatják. Ezért napi termelésemet 30 százalékkal foko­zom. Ambrus József műszerész 219 szá­zalékról 250 százalékra emeli terme­lését az államosítás alkalmával. Ért­hető is ez — mint mondja — hisz a mai naptól kezdve enyém is a gyár, mert minden a dolgozóé. A „Vörös Csillag“ -brigád vezetője, Major Kálmán, brigádjával tíz száza­lékkal növeli a termelést Talán az 5 szava a legszebb, amivel a brigád el­határozását indokolja. — Az államosítással mi is bekerül­tünk a magyar dolgozók nagy család­jába. Ezért kell és ezért érdemes ne­künk is többet termelni a mai nap­tól... Az államosított üzemek dolgozóinak táviratai az MDP-hez és Rákosi Mátyáshoz Határtalan örömmel és lelkesedéssel ü­dvözlik a most államosított üzemek dolgozói táviratok és levelek ezreiben az újabb győzelem szervezőjét, a Magyar Dolgozók Pártját és Rákosi Mátyást. — Mi, a Budakalászi Textilművek dolgozói. Pártunk és népünk szere­tett vezérének, Rákosi elvtársnak há­lánk jeléül, azért, hogy üzemünket kivette a kizsákmányoló kapitalisták és a háborús uszítók kezéből. ígére­tet teszünk arra, hogy az ötéves terv ránk eső részét idő előtt befejezzük hangzik az egyik távirat. A Telefongyár dolgozói is lelkes szeretettel üdvözlik a Magyar Dolgo­zók Pártját és nagy vezetőjét, Rákosi Mátyást. — ígérjük — írják —, hogy a régvárt államosítás után még foko­zottabb éberséggel és a termelés eme­lésével építjük a szocializmust. A nagykanizsai Bauer-féle Fémáru­­gyár dolgozói is lelkes táviratban kö­szönik meg a Magyar Dolgozók Párt­jának és Rákosi Mátyásnak, hogy üzemüket kivette a kapitalista kizsák­­mányolók kezéből és ígérik, hogy még nagyobb lelkesedéssel, odaadással­­ szolgálják a szocialista termelés ügyét,­­ mint eddig. Több és jobb munkával háláljuk meg ezt a nagy ajándékot — írják a Dénes Selyemszövőgyár dolgozói Bebrits miniszter nyilatkozata • Bebrits Lajos közlekedés- és posta­ügyi miniszter a közlekedés terén végrehajtott államosításokkal kap­csolatban a következő nyilatkozatot adta: " A közlekedési tárca területén az államosítás minden vonatkozás­ban a legnagyobb rendben ment végbe Az államosított üzemek dolgo­zói mindenütt kitörő örömmel fo­gadták az államosítást, hiszen mind­nyájan tudják hogy a tervszerű munkába való b­ekapcsolódá­sukkal sokkal nagyobb mértékben tudnak az ötéves terv megvalósításához, a szocializmus építéséhez hozzájárulni. (Vasárnap, január 1­ .

Next