Kis Ujság, 1950. március (4. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-01 / 51. szám

fi sztahánovista éberségről, az április 4-i munkafelajánlásokról és a Szovjetúnió segítségéről és példájáról beszélt Rákosi Mátyás a sztahánovisták tanácskozásán ■Rákosi Mátyás a Magyar Sztaháno­visták­­ Országos Tanácskozásán elmondott beszédének befejező ré­szében ezeket mondotta: — A sztahánovista legyen éber az ellenséggel szemben. A sztahánovista mozgalom jelentőségét nemcsak mi ismertük fel, hanem az ellenség is és ezért nyíltan, vagy alattomosan, de megkezdi ellene a munkát. Ez az el­lenmunka lehet durva, vagy nyílt tá­madás, amilyen a gyújtogatás, gépek összetörése, az áramvezeték megron­gálása és más hasonlók, amelyekről Gerő elvtárs tegnap beszámolt. De lehet sokkal alattomosabb és ügye­sebb is. Simonyi Éva elvtársnő elmon­dotta, hogy a nyomdában az ellenség ügyes sajtóhibákkal dolgozik. A na­pokban lefolyt angol-amerikai kém­per mutatja, hogy egy olyan nagy gyár­ban, mint a Standard, ahol szá­zával vannak öntudatos munkások, az éberség hiánya miatt az ellenség tetszése szerint szabotálhatott. A szta­hanovista az éberség terén is járjon elől és mutasson példát. — Ne engedjük, hogy a Sztaha­­nov-mozgalom lendületét a bürokra­ták csökkentsék és fékezzék. Gerő elvtárs tegnap erről a bürokráciáról már adott kóstoló próbát. Sok hely­ről halljuk, hogy az újítók javasla­tait a gyári irodák hetekre vagy hó­napokra elfektetik s ah­elyett, hogy az újítókat, észszerűsítőket lelkesí­tenék és támogatnák, inkább külön­böző formában hideg tussal fogad­ják őket. Fauszt elvtárs a Standard­ból elmondta, hogy egy évig senki vele nem törődött. Olyan esetünk is előfordult, amikor az újítást a fel­találótól egyszerűen elorozták. Má­sutt kiemelték a sztahanovistát s iro­dai munkára fogták. Pártunk min­den erővel küzdeni fog a bürokrá­ciának a Sztahánov-mozgalommal szemben tapasztalható megnyilvánu­lásai ellen. — Nagy hiba lenne, ha a legjobb élmunkások, a munka művészeinek messze kiugró teljesítményei mellett. Pártunk és üzemeink vezetői elfeled­keznének azokról, akik rendszeresen és pontosan végrehajtják a tervet, akik hónapról-hónapra 105—110 szá­zalékot teljesítenek. Tudvalevőleg ez az ipari munkások zöme, ezenkívül a jövő sztahanovistáinak jó része kö­zülük fog kikerülni. Hiszen e tanács­kozás folyamán is hány felszólaló mondotta el, hogy hosszú ideig még a normát sem tudta teljesíteni, vagy­­ épp hogy teljesítette, amikor azután valamely újítás, vagy a munka át­szervezése folytán sikerült nekik előretörni. Ha nem vigyázunk erre a rétegre, akkor ezek az elvtársak elé­gedetlenül tekintenek a Sztahánov­­mozgalomra. Erről nem egy hozzá­szóló számolt be és nem szorul ma­gyarázatra, hogy ennek milyen hát­ráltató, milyen fékező a hatása. — Feltétlenül fel kell lépni a Sztahánov-mozgalommal kapcsolat­ban a norma mindenféle fellazítása, a minőség minden csökkenése, az anyag vagy szerszám pazarlása ellen, mert különösen az első időben ilyesmi gyakran előfordult. Ne féljünk attól, hogy a sztahanovista mozgalommal kapcsolatos hibákat nyíltan, kommu­­n­ista őszinteséggel megbeszéljük. Már más területen szó volt arról, hogy a demokráciában a sikerek hatása alatt, bizonyos önteltség mutatkozik. Túl­ságosan kihangsúlyozzuk eredmé­nyeinket, kérkedünk, nem vagyunk elég szerények. — Ez néha vonatkozik a Sztahanov­­mozgalm­unkra is. Mi büszkék va­gyunk az elért eredményekre, de Muszka elvtárs például elmondta, hogy az­­ő 350—400 méteres sebes­sége a gyorsvágá­snál a Szovjetúnió­­ban csak százszázalékos teljesítmény­nek felelne meg, mert például Bikov elvtárs, akitől ő a gyorsvágást ta­nulta, 1350 méteres sebességgel, szó­val nálánál háromszorta gyorsabban dolgozik. Dubrága elvtársnő, textil­­sztahanovista, aki tegnap itt felszó­lalt, elmondotta nekem, hogy meg­nézte a mi rekordjainkat és némi csalódással látta, hogy ami a Kis­­text­ben a norma 240 százalékos túl­teljesítését jelenti, a­t az ő gyárában bizony csak 100 százaléknak felelne meg. Bárdin elvtárs rámutatott, hogy a mi acélöntésünk rekordszámai csak a felét teszik a szovjet átlagnak. " A mi kiindulási normáink, me­lyek a kapitalizmusban alakultak ki, ugyanolyan elavultak, mint az a gon­dolkodás, amelyet a termeléssel kap­csolatban a kapitalista időkből örö­költünk és a hozzájuk való ragasz­kodás fejlődésünk egyik legnagyobb gátja. Ezt különösen a sztahanovista elvtársak tartják szem előtt. A mi eredményeink biztatóak és so­kat igérőek, de a Szovjetúnió ered­ményeihez mérten bizony még gyer­mekcipőben járunk és sokat kell fej­lődnünk, ha utol akarjuk őket érni. Mei akkor kezdtek kibontakozni, ami­kor Pártunk szervei és tagjai meg­értették, hogy ők az ország gazdái nemcsak politikai, de termelési téren is. Most kezd átmenni a vérükbe és húsukba, hogy ők a rájuk bízott üzem gazdái, hogy politikai munká­juk eredményét a term­elési számok emelkedése vagy csökkenése ellenőrzi. Ez a felismerés még ma sem általá­nos. A napokban Zala megyében jár­tam, ahol a képviselői beszámolóm folyamán sorra álltak fel egy nagy­üzem részlegeinek vezetői. A művezető büszkén hivatkozott 200 százalékos eredményire, a mérnök elmondotta, hogy az ő osztálya 180 százalékot tel­jesít hónapok óta, de a maikor meg­kérdezték, hogy mennyivel emelke­dett az egész üzem végső termelése, kiderült, hogy semmiféle emelkedés nem vé­t. Ebben az üzemben még az a szellem, hogy minden vezető csak a maga részlege iránt érdeklődik és nem törődik azzal, hogy más részle­gekben ugyanakkor nagy a lemara­dás, sőt szabotázs is folyik. Ebben az üzemben a kommunisták még csak a részlegek gazdáinak érzik magukat és ez az egyik oka annak, hogy nem tudtak átütő eredményt elérni.­­ A Kommunista Párt szerepe a Sztahánov-mozgalomban nem jelent­heti az üzemvezető há­ttérbe szorítását, vagy felelősségének csökkentését. Csak az a jó üzemvezető, aki maga vezeti és fejleszti a Sztahánov­­mozgalmat. Igaza van Bíró elvtársnak, a WM igazgatójának, hogy az üzem­ben mindenekelőtt az üzem­ vezetője felelős a Sztahánov-mozgalomért és ezt a felelősséget senki a válláról le nem veheti. — Minden, amit a Sztahánov-moz­­galmunkban elértünk, még csak kez­det. Gyurkó elvtárs elpanaszolta és Gerő elvtárs megerősítette, hogy bá­nyászatunk, iparunknak ez a fontos ága, úgyszólván még modern gépet alig kapott. És vannak más iparágak is, amelyeknek modern, nagyteljesít­ményű gépekkel való ellátása még öt­éves tervünk jövendő feladata. Is­métlem, mi még gyermekcipőben já­runk, hiszen hat hónappal ezelőtt harcolni kellett azért az egyszerű té­nyért, hogy aki többet termel, többet is keressen.­­ De a demokrácia gyorsan fejlő­dik és a hibákat igyekszünk gyorsan kijavítani. Az ötéves terv, mint mon­dottuk, ontani fogja az új gépeket, meg fogjuk tanulni az új módszere­ket, kicseréljük saját tapasztalatain­kat a Szovjetúnió és a népi demo­kráciák tapasztalataival és meg fog­juk gyorsítani a munkásokból és pa­rasztokból új értelmiség felnövését. Amíg eddig elértünk, az — túlzás nélkül mondhatjuk — csigatempó ahhoz képest, ami még előttünk áll. a szovjetunió segítsége és példája Befejezésül még arra akarok­­rámutatni, hogy mint szocializmusunk sikereinek általában, a magyar Szta­­hanov-mozgalom eredményeinek ki­induló­pontja is az, hogy a Szovjet­unió elvégezte előttünk az úttörő munkát. Mi már kitaposott úton ha­ladunk, bőven meríthetünk a Szov­jetúnió tapasztalatainak kimeríthetet­len tárházából és bőven kapunk is közvetlen segítséget, mint pl. azok­nak az elvtársaknak a segítségét, akiknek a felszólalását tegnap és ma örömmel és hálával hallgattuk.­­örömmel számolhatok be ar­ról, hogy ezen a téren nincsen olyan kérésünk, amit a Szovjet­únió készségesen, a legnagyobb segíteniakarással ne teljesítene. És meg kell külön említenem, hogy ebben a segítésben elöljár a szovjet nép bölcs vezére, sokat szen­vedett magyar népünk nagy barátja, a szeretett Sztálin elvtárs. — A Szovjetúnió segítsége és pél­dája teszi számunkra lehetővé, hogy a szocializmus építésének ideje nálunk lerövidül. Dubjága elvtársnő beszélt tegnap arról, hogy a Szovjetunióban 17 év kellett, amíg a Sztahanov-moz­­galom előfel­tételei megértek. Nálunk a népi demokrácia rövid néhány esz­tendeje már kiérlelte ezeket az elő­feltételeket. — Hozzá kell tennem, hogy Szta­­hanov-mozgalmunk nemcsak a Szov­jetuniótól, de a szocializmust építő többi népi demokráciától is sokat ta­nulhat. Itt nemcsak a fejlett ipari országokra, mint Csehszlovákia, vagy Amikor romániai Lengyelország, gondolok, elvtársaink megnézték a gyárakat, meglepetéssel látták, hogy ott is mennyi, számunkra értékes és felhasználható tapasztalatot lehet gyűjteni. — A Sztahanovista-mozgalom sike­ Az április 4-iki munkafelajánlások — A szocializmus a korlátlan lehe­tőségek országa. Amikor tavaly ősszel elhatároztuk, hogy gyökeresen vál­toztatunk eddigi módszereinken és a téli hónapokban is tovább foly­tatjuk az építkezést, akkor a ré­gihez húzó elvtársak egy része aggódva kérdezte tőlünk: jó-jó, de hol az építkezésben a felső határ? Én erre azt válaszoltam: az égbolt a felső határt A szocializmus tervszerű építésének nincsenek olyan határai, nincsenek olyan korlátai, mint a ka­pitalizmusnak voltak. A szocializmus ebben is különbözik a kapitalizmus­tól. Ezért tervezünk mi bátran, me­részen. És innen üzenem minden ma­gyar sztahanovistának, munkásújító­­nak, észszerűsítőnek: kezdeményezze­nek bátran, legyenek nagyvonalúak, ne féljenek az új Utaktól, az új kí­sérletektől, mert mögöttük áll teljes erejével az egész magyar kommunista mozgalom, a Magyar Dolgozók Pártja és mögöttük áll kimeríthetetlen gaz­dasági és tapasztalati fegyvertárával a hatalmas Szovjetúnió.­­ Ezért tűzött ki ötéves tervünk olyan célokat, amilyenekről a kapi­talizmus nem is álmodhatott. És mindezt meg is tudjuk valósítani, ha jól elsajátítjuk a szocialista építés szocialista munkamódszereit, ha nem bízzuk el magunkat, ha nem csiná­lunk súlyos hibákat és ha éberek le­szünk az ellenséggel szemben. — A mi nagy tanítónk és veze­tőnk, Sztálin elvtárs születésnapjá­val kapcsolatban láttuk az első ha­talmas, lendületes, szocialista mun­­kamegnyilvánulást. Most egy másik dátum áll előttünk. Hazánk felszaba­dításának ötödik évfordulója, áp­rilis 4-ike. A magyar dolgozó nép, csak­úgy, mint Sztálin elvtárs szüle­tésnapjára, lelkes, szocialista munka­­megajánlással készül minek a nagy napnak megünneplésbe. Tegnap és ma láthatták ennek a lelkes felaján­lásnak sok példáját. Nem kétséges számunkra, hogy az április 4-ével kapcsolatos új munkalendület nem fog megállni, hanem fejlődik tovább.­­ Ez a mi tanácskozásunk ebben a fejlődésben komoly határkő. Ez a tanácskozás és pozitív eredményei a sztahanovisták számára és az egész dolgozó nép számára világosan és félreérthetetlenül megmutatták, hogy a szocializmus építésének módszerei nálunk is gyökeret vertek, egészsége­sen fejlődnek s jövőnk legnagyobb ígéretét jelentik. A magyar dolgozó nép lelkes örömmel kiséri figyelem­mel sztahanovistáinak, élmunkásai­nak, újítóinak munkáját A magyar nép hálás ennek az élcsapatnak, mely mint a mozdony a vonatot, ragadja előre egész termelésünket és ezzel emeli gazdasági és kulturális színvo­nalunkat. — A magyar nép háláját mi úgy akarjuk kifejezni, hogy legjobb szta­hanovistáink közül néhányat, akik legjobb példával járnak elöl, a leg­magasabb magyar kitüntetésre, Kossuth-díjra terjesztjük elő, 5­1 000 sztahanovistánkat pedig — akik szinte kivétel nélkül jelen vannak e tanácskozáson — magas kitüntetések­ben részesejtik. Ez nemcsak eddigi érdemeik elismerése és jutalmazása, de egyben serkentés is arra, hogy a jövőben dolgozzanak még lelkesen. Megjelent a GEIGER, VOGELER, SANDERS és kémtársai a törvényszék előtt A 200 oldalas illusztrált könyv tartalmazza a kém- és szabotázsper tárgyalásának teljes anyagát, a vád­irattól az ítéletig. Ára: 5 forint Kapható minden könyvesboltban, valamint a pártszer­vezetek és üzemek Szikra-megbízottainál. A kongresszus után Akik netán még mindig azt hinnék, hogy történelmet csinálni csak zordo­­nan fenséges arccal lehet, azok vég­képpen kigyógyulnak e hiedelemből, hogyha szemügyre veszik, jó alapo­san megnézegetik majd a kétnapos sztahanovista tanácskozásról készült fényképeket és filmhíradó-felvétele­ket. Olyanok gyűltek össze a Vasas­székházban, akik most kezdik Ma­gyarország legszebb s legboldogabb történelmét csinálni. Nem csalással s ámítással, nem emberek leigázásával, hanem alkotó ésszel, termékeny mun­kával, a célratörő igazság erkölcsi és tudományos vérte­zetével, a természet akadályait legyőző összefogással. A történelemformáló gyülekezet­ben, a nyolcszáz ember közül egyet­­len komor tekintetű arc sincs. Nem­csak a termet pásztázó reflektorok széles-hatalmas aranycsóvái fürdetik fényben az orcákat, hanem említ is jobban a belső biztosság, ama embe­rek magabiztossága, öröme, akik előtt immáron nem kell bizonygatni többé, hogy önmaguknak termelnek, önmaguknak építenek országot. Hol is? Bányák mélyén. Mozdonyfü­lké­­ben. Szántó-vető traktorok dübörgése közt. Gyári gépeik kattogásai közben. Munkapdoknál. Építkezéseknél. Tudo­mányos kísérletek laboratóriumában. Mérnöki tervező asztalnál. Rajztáb­­láknál. Számvetési lapok előtt. A szocia­ista építő munka sok-sok ter­mékeny őrhelyén.­­ Már a kogresszus előestéjén hatal­mas tengerhullám­ok erejével áradt a jókedv azokból, akik eddig csak Köl­csey Himnuszából állították a jóked­vet és bőséget. Azt a kellős nemzeti áldást, amely csaknem elérhetetlen tá­voli költői vágyból elért valóság lett számukra. Ez a jókedv csapott ki s rezegtette meg a szálláshelyek falait is, már a kongresszus előestéjén. A vidéki sztahanovisták ugyanis ekkor foglalták el szobáikat a Gellértben, az Astoriában, mindazokban a szál­lókban, hová azelőtt csak a régi ki­váltságos felsőtízezrek juthattak el. Ha maradt volna még a régi hűvös­ségből valami az „előkelő“ falak közt, annak most fel kellett olvadni a be­költöző dolgozók szívének forróságá­tól. Az építők foglalták el helyüket az épületben azok után, akik csak romokat hagytak itt... — Utcai pad vagy tömegszállás — emlékezik vissza a Gellért-szállóbeli tágas-erkélyes szobájában Margócz István diósgyőri vasgyári sztahano­vista is — ez volt a választéka a kizsákmányolok Magyarországán a vidéki munkásembernek, ha a kény­szer felhozta Pestre. Most mégis úgy érzem magam, hogy én vagyok itt otthon. Idegen bitorlók voltak, akik a mi vérfünk-húsunk-bőrünk sanyar­gatása árán éldegéltek itt a mi mun­kánkból épült falak között. * Azokat a történelmi pillanatképe­ket sem szabad kihagyni, amikor a régi Stefánia-korzó útvonalán az egy­kori gumintádlis kocsiknál fénye­sebb társasgépkocsik vonultak fel s megálltak a legkiemelkedőbb épület előtt, a Park Club előtt. Idejöttek ebédelni és vacsorázni a szlahanovis­­ták. A feh­­érszalon­ban, a kékszalon­ban, a tükörteremben s a többi ra­gyogó helyiségben megtérített asz­talok mellé. — Nekünk is jó ez — mondja mellettem György István, a Lóden­­gyár textil-technikusa — nemcsak a régi nagypolgároknak. — Na ez azelőtt se volt burzsoá­­hely — jegyzi meg Rozdics János, a budafoki ABOFORT-pince élmun­kás szlahánovistája, a másik asz­tallábam. Kérdőn ránézünk, hogy érti ezt — Hát úgy értem — mondja ked­ves, huncutos mosollyal —, hogy a felső tízezer közül ide még a burzsoá sem nagyon tehette be a lábát, mert ez szigorúan, középkori főúri hely volt, hol a hercegi grófi mágnásföldesurak még az újkori nagytőkéseket is kinézték. — Most mi nézzük ki őket — repukázik a milliók legjobb kép­viselőinek egyike, Hrabek Irén gumi­gyári sztahanovista. Egy teljes korszakot ugrott el és hagyott maga után e falak közt a tör­ténelem, amelynek legújabb alakítói itt ülnek, komoly munka után s még komolyabb­ munka előtt, harsogó jó­kedvvel, ételek és italok mellett. Soha ilyen vidáman nem csenghetett itt a pohár, mint most, amikor azok ko­­cintotta­k egymással s erőt, egészséget kívántak egymásnak, akiknek erejé­ből s munkájából van mindez: a fé­nyes terem, a terített asztal, az étel, a pohár, a gyöngyöző bor. — Mindennél az a szebb, ami előt­tünk van! — szólal meg a győri Horváth Ede, a legendás gyorsvágó sztahánovista s ebben a mondatban benne van mindaz, ami lényege a sztahánovista munkának s benne van a szocialista munka és építés egész erkölcstana. Valóban az a szép, ami még előt­tünk van­ — ez a végső tanulság csattant fel vasárnap délután Rákosi Mátyás várva-várt beszédéből is. ............­­ — Nagy Tibor (Szerda, március 1) - ben, találékonyabban, szívósabban. Járjanak tovább is az élen s odaadó jó munkájukkal mutassák tovább az A beszéd közben többször hang­zott fel a taps, a lelkes éljenzés. Sztálin nevének említésekor a küldöt­tek helyükről felemelkedve, hosszan, percekig éltettek a haladó emberiség nagy vezérét, Sztálint. Az elnök­lő Apró Antal a Magyar Sztahanovisták Első Országos Tanácskozásának részt­vevői nevében köszönetet mondott Rákosi Mátyásnak iránym­uttató be­szédéért, majd Matuseh Gy uláni lelkes éljenzéstől kísérve felolvasta a tanácskozás résztvevőinek leve­lét a magyar nép nagy vezéréhez, Lenin és Sztálin legjobb magyar ta­nítványához, Rárcasi Mátyáshoz. Kedves Rákosi Elvtársi A Magyar Sztahanovisták I. Orszá­gos Tanácskozásának résztvevői forró üdvözletüket küldik Önnek. Ha Ön­höz szólunk, nagy Pártunkat, hazán­kat, a szocializmust vpl.a Magyar Népköztársaságot köszöntjük. • Eredményeinket, amelyekről a ta­nácskozáson beszámoltunk, a hazai, más Szovjetuniónak és Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának kö­szönhetjük. A nagy szovjet nép hoz­zánk küldött kiváló fiaitól nemcsak azt tanulhattuk meg, hogyan köszö­rüljük helyesen az esztergakést, ha­nem azt is, milyen a kommunista munkaerkölcs. Kérjük Rákosi elvtár­­sat, tolmácsolja a magyar sztahano­visták, az egész magyar munkásosz­tály háláját és forró köszönetét pél­daképünknek, a nagy Sztálinnak, a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának és a nagy szovjet nép ki­váló fiainak, a szovjet sztahanovis­­t­áknak. A Pártnak és személy szerint en­nek köszönhetjük, hogy hároméves tervünk győzelmes befejezése után megkezdhetjük a szocialista építés ötéves tervét. A Magyar Dolgozók Pártja becsület és dicsőség dolgává avatta a munkát, életre hívta, meg­szervezte, támogatta a sztahanovista újítók mozgalmát. A tanácskozáson elmondtuk eredményeinket. Beszél­tünk tonnákról, vetésszámról, kilo­méterekről és másodpercekről El­mondottuk, közülünk ki, hogyan sok­szorozza meg értelmével a gépek ere­jét, hogy többet és jobbat termeljen dolgozó népünk jólétének, népköz­­társaságunk erejének fokozására. Mindez álunknak csak kezdete, utat, népünk boldogulására és fel­virágoztatására, békénk védelmére, a szocializmus teljes győzelmére! Nem veszítjük el szem­mértékünket. Tudjuk, hogy hatalmas emelkedő áll még előttünk: a minőségi javítás, a gyökeres önköltségcsökkentés, a sztat­oovista-el­járások széles elter­jesztésének harcos útja. Mi elsősor­ban Öntől tanultuk meg, Rákosi elv­­társ, hogy a megszervezett tudást, a tapasztalatokat az egész dolgozó nép közkincsévé kell tenni. Ígérjük önnek, hogy a Szovjet­únió élenjáró munkásaitól átvett mód­szereket fáradságot nem kímélve, át­adjuk mi is a dolgozók széles réte­geine­k. Ígérjük, h­a eddig százak és ezrek voltak sztahánovisták , mun­kánk nyomán ezután tízezrek és százezrek lesznek azzá. Minden erőn­ket megfeszítjük, hogy sztah­ánovis­­tává lett társaink, nőmunkások és ifjúmunkások velünk együtt harcol­janak, szerszámmal a kézben, a munka termelékenységének emelésé­ért — minden viaradt­ság, fegyelme­zetlenség, bürokrácia és lazaság el­len. Ígérjük, hogy a Sztahanovista­­mozgalomban még szorosabban együ­tt fog működni a munkásság a műszaki értelmiséggel és a fizikai és szellemi munka vállvetett erőfeszíté­sével az eddiginél még nagyobb győ­zelmeket fogunk kivívni szocialista termelésünk frontján. Mi, magyar sztahanovista újítók, megígérjük Rákosi elvtársnak, hogy hazánk fel­­szabadulásának ötödik évfordulóját, 1950 április 4-ét, még több, még jobb munkával fogjuk ünnepelni. E nagy nemzeti ünnep alkalmából megindult munkaversenyben élen fogunk járni és rajta leszünk, hogy a munkafel­­ajánlásokat teljes siker koronázza, szocializmust építő ötéves tervünk győzelme, a szovjet-magyar barátság további megerősítése, a béke meg­védése jegyében. — Előre jobb és nagyobb teljesít­ményekkel a Párt vezetésével, Rákosi elvtárs irányításával a szocializmus­hoz. Szabadság! Az I. Országos Sztahanovista Tanácskozás küldöttei Lelkes taps után Apró Antal zárta be az Első Sztahanovista Tanács­kozást. A sztahanovisták levele Rákosi Háláshoz

Next