Kis Ujság, 1950. március (4. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-01 / 51. szám
fi sztahánovista éberségről, az április 4-i munkafelajánlásokról és a Szovjetúnió segítségéről és példájáról beszélt Rákosi Mátyás a sztahánovisták tanácskozásán ■Rákosi Mátyás a Magyar Sztahánovisták Országos Tanácskozásán elmondott beszédének befejező részében ezeket mondotta: — A sztahánovista legyen éber az ellenséggel szemben. A sztahánovista mozgalom jelentőségét nemcsak mi ismertük fel, hanem az ellenség is és ezért nyíltan, vagy alattomosan, de megkezdi ellene a munkát. Ez az ellenmunka lehet durva, vagy nyílt támadás, amilyen a gyújtogatás, gépek összetörése, az áramvezeték megrongálása és más hasonlók, amelyekről Gerő elvtárs tegnap beszámolt. De lehet sokkal alattomosabb és ügyesebb is. Simonyi Éva elvtársnő elmondotta, hogy a nyomdában az ellenség ügyes sajtóhibákkal dolgozik. A napokban lefolyt angol-amerikai kémper mutatja, hogy egy olyan nagy gyárban, mint a Standard, ahol százával vannak öntudatos munkások, az éberség hiánya miatt az ellenség tetszése szerint szabotálhatott. A sztahanovista az éberség terén is járjon elől és mutasson példát. — Ne engedjük, hogy a Sztahanov-mozgalom lendületét a bürokraták csökkentsék és fékezzék. Gerő elvtárs tegnap erről a bürokráciáról már adott kóstoló próbát. Sok helyről halljuk, hogy az újítók javaslatait a gyári irodák hetekre vagy hónapokra elfektetik s ahelyett, hogy az újítókat, észszerűsítőket lelkesítenék és támogatnák, inkább különböző formában hideg tussal fogadják őket. Fauszt elvtárs a Standardból elmondta, hogy egy évig senki vele nem törődött. Olyan esetünk is előfordult, amikor az újítást a feltalálótól egyszerűen elorozták. Másutt kiemelték a sztahanovistát s irodai munkára fogták. Pártunk minden erővel küzdeni fog a bürokráciának a Sztahánov-mozgalommal szemben tapasztalható megnyilvánulásai ellen. — Nagy hiba lenne, ha a legjobb élmunkások, a munka művészeinek messze kiugró teljesítményei mellett. Pártunk és üzemeink vezetői elfeledkeznének azokról, akik rendszeresen és pontosan végrehajtják a tervet, akik hónapról-hónapra 105—110 százalékot teljesítenek. Tudvalevőleg ez az ipari munkások zöme, ezenkívül a jövő sztahanovistáinak jó része közülük fog kikerülni. Hiszen e tanácskozás folyamán is hány felszólaló mondotta el, hogy hosszú ideig még a normát sem tudta teljesíteni, vagy épp hogy teljesítette, amikor azután valamely újítás, vagy a munka átszervezése folytán sikerült nekik előretörni. Ha nem vigyázunk erre a rétegre, akkor ezek az elvtársak elégedetlenül tekintenek a Sztahánovmozgalomra. Erről nem egy hozzászóló számolt be és nem szorul magyarázatra, hogy ennek milyen hátráltató, milyen fékező a hatása. — Feltétlenül fel kell lépni a Sztahánov-mozgalommal kapcsolatban a norma mindenféle fellazítása, a minőség minden csökkenése, az anyag vagy szerszám pazarlása ellen, mert különösen az első időben ilyesmi gyakran előfordult. Ne féljünk attól, hogy a sztahanovista mozgalommal kapcsolatos hibákat nyíltan, kommunista őszinteséggel megbeszéljük. Már más területen szó volt arról, hogy a demokráciában a sikerek hatása alatt, bizonyos önteltség mutatkozik. Túlságosan kihangsúlyozzuk eredményeinket, kérkedünk, nem vagyunk elég szerények. — Ez néha vonatkozik a Sztahanovmozgalmunkra is. Mi büszkék vagyunk az elért eredményekre, de Muszka elvtárs például elmondta, hogy aző 350—400 méteres sebessége a gyorsvágásnál a Szovjetúnióban csak százszázalékos teljesítménynek felelne meg, mert például Bikov elvtárs, akitől ő a gyorsvágást tanulta, 1350 méteres sebességgel, szóval nálánál háromszorta gyorsabban dolgozik. Dubrága elvtársnő, textilsztahanovista, aki tegnap itt felszólalt, elmondotta nekem, hogy megnézte a mi rekordjainkat és némi csalódással látta, hogy ami a Kistextben a norma 240 százalékos túlteljesítését jelenti, at az ő gyárában bizony csak 100 százaléknak felelne meg. Bárdin elvtárs rámutatott, hogy a mi acélöntésünk rekordszámai csak a felét teszik a szovjet átlagnak. " A mi kiindulási normáink, melyek a kapitalizmusban alakultak ki, ugyanolyan elavultak, mint az a gondolkodás, amelyet a termeléssel kapcsolatban a kapitalista időkből örököltünk és a hozzájuk való ragaszkodás fejlődésünk egyik legnagyobb gátja. Ezt különösen a sztahanovista elvtársak tartják szem előtt. A mi eredményeink biztatóak és sokat igérőek, de a Szovjetúnió eredményeihez mérten bizony még gyermekcipőben járunk és sokat kell fejlődnünk, ha utol akarjuk őket érni. Mei akkor kezdtek kibontakozni, amikor Pártunk szervei és tagjai megértették, hogy ők az ország gazdái nemcsak politikai, de termelési téren is. Most kezd átmenni a vérükbe és húsukba, hogy ők a rájuk bízott üzem gazdái, hogy politikai munkájuk eredményét a termelési számok emelkedése vagy csökkenése ellenőrzi. Ez a felismerés még ma sem általános. A napokban Zala megyében jártam, ahol a képviselői beszámolóm folyamán sorra álltak fel egy nagyüzem részlegeinek vezetői. A művezető büszkén hivatkozott 200 százalékos eredményire, a mérnök elmondotta, hogy az ő osztálya 180 százalékot teljesít hónapok óta, de a maikor megkérdezték, hogy mennyivel emelkedett az egész üzem végső termelése, kiderült, hogy semmiféle emelkedés nem vét. Ebben az üzemben még az a szellem, hogy minden vezető csak a maga részlege iránt érdeklődik és nem törődik azzal, hogy más részlegekben ugyanakkor nagy a lemaradás, sőt szabotázs is folyik. Ebben az üzemben a kommunisták még csak a részlegek gazdáinak érzik magukat és ez az egyik oka annak, hogy nem tudtak átütő eredményt elérni. A Kommunista Párt szerepe a Sztahánov-mozgalomban nem jelentheti az üzemvezető háttérbe szorítását, vagy felelősségének csökkentését. Csak az a jó üzemvezető, aki maga vezeti és fejleszti a Sztahánovmozgalmat. Igaza van Bíró elvtársnak, a WM igazgatójának, hogy az üzemben mindenekelőtt az üzem vezetője felelős a Sztahánov-mozgalomért és ezt a felelősséget senki a válláról le nem veheti. — Minden, amit a Sztahánov-mozgalmunkban elértünk, még csak kezdet. Gyurkó elvtárs elpanaszolta és Gerő elvtárs megerősítette, hogy bányászatunk, iparunknak ez a fontos ága, úgyszólván még modern gépet alig kapott. És vannak más iparágak is, amelyeknek modern, nagyteljesítményű gépekkel való ellátása még ötéves tervünk jövendő feladata. Ismétlem, mi még gyermekcipőben járunk, hiszen hat hónappal ezelőtt harcolni kellett azért az egyszerű tényért, hogy aki többet termel, többet is keressen. De a demokrácia gyorsan fejlődik és a hibákat igyekszünk gyorsan kijavítani. Az ötéves terv, mint mondottuk, ontani fogja az új gépeket, meg fogjuk tanulni az új módszereket, kicseréljük saját tapasztalatainkat a Szovjetúnió és a népi demokráciák tapasztalataival és meg fogjuk gyorsítani a munkásokból és parasztokból új értelmiség felnövését. Amíg eddig elértünk, az — túlzás nélkül mondhatjuk — csigatempó ahhoz képest, ami még előttünk áll. a szovjetunió segítsége és példája Befejezésül még arra akarokrámutatni, hogy mint szocializmusunk sikereinek általában, a magyar Sztahanov-mozgalom eredményeinek kiindulópontja is az, hogy a Szovjetunió elvégezte előttünk az úttörő munkát. Mi már kitaposott úton haladunk, bőven meríthetünk a Szovjetúnió tapasztalatainak kimeríthetetlen tárházából és bőven kapunk is közvetlen segítséget, mint pl. azoknak az elvtársaknak a segítségét, akiknek a felszólalását tegnap és ma örömmel és hálával hallgattuk.örömmel számolhatok be arról, hogy ezen a téren nincsen olyan kérésünk, amit a Szovjetúnió készségesen, a legnagyobb segíteniakarással ne teljesítene. És meg kell külön említenem, hogy ebben a segítésben elöljár a szovjet nép bölcs vezére, sokat szenvedett magyar népünk nagy barátja, a szeretett Sztálin elvtárs. — A Szovjetúnió segítsége és példája teszi számunkra lehetővé, hogy a szocializmus építésének ideje nálunk lerövidül. Dubjága elvtársnő beszélt tegnap arról, hogy a Szovjetunióban 17 év kellett, amíg a Sztahanov-mozgalom előfeltételei megértek. Nálunk a népi demokrácia rövid néhány esztendeje már kiérlelte ezeket az előfeltételeket. — Hozzá kell tennem, hogy Sztahanov-mozgalmunk nemcsak a Szovjetuniótól, de a szocializmust építő többi népi demokráciától is sokat tanulhat. Itt nemcsak a fejlett ipari országokra, mint Csehszlovákia, vagy Amikor romániai Lengyelország, gondolok, elvtársaink megnézték a gyárakat, meglepetéssel látták, hogy ott is mennyi, számunkra értékes és felhasználható tapasztalatot lehet gyűjteni. — A Sztahanovista-mozgalom sike Az április 4-iki munkafelajánlások — A szocializmus a korlátlan lehetőségek országa. Amikor tavaly ősszel elhatároztuk, hogy gyökeresen változtatunk eddigi módszereinken és a téli hónapokban is tovább folytatjuk az építkezést, akkor a régihez húzó elvtársak egy része aggódva kérdezte tőlünk: jó-jó, de hol az építkezésben a felső határ? Én erre azt válaszoltam: az égbolt a felső határt A szocializmus tervszerű építésének nincsenek olyan határai, nincsenek olyan korlátai, mint a kapitalizmusnak voltak. A szocializmus ebben is különbözik a kapitalizmustól. Ezért tervezünk mi bátran, merészen. És innen üzenem minden magyar sztahanovistának, munkásújítónak, észszerűsítőnek: kezdeményezzenek bátran, legyenek nagyvonalúak, ne féljenek az új Utaktól, az új kísérletektől, mert mögöttük áll teljes erejével az egész magyar kommunista mozgalom, a Magyar Dolgozók Pártja és mögöttük áll kimeríthetetlen gazdasági és tapasztalati fegyvertárával a hatalmas Szovjetúnió. Ezért tűzött ki ötéves tervünk olyan célokat, amilyenekről a kapitalizmus nem is álmodhatott. És mindezt meg is tudjuk valósítani, ha jól elsajátítjuk a szocialista építés szocialista munkamódszereit, ha nem bízzuk el magunkat, ha nem csinálunk súlyos hibákat és ha éberek leszünk az ellenséggel szemben. — A mi nagy tanítónk és vezetőnk, Sztálin elvtárs születésnapjával kapcsolatban láttuk az első hatalmas, lendületes, szocialista munkamegnyilvánulást. Most egy másik dátum áll előttünk. Hazánk felszabadításának ötödik évfordulója, április 4-ike. A magyar dolgozó nép, csakúgy, mint Sztálin elvtárs születésnapjára, lelkes, szocialista munkamegajánlással készül minek a nagy napnak megünneplésbe. Tegnap és ma láthatták ennek a lelkes felajánlásnak sok példáját. Nem kétséges számunkra, hogy az április 4-ével kapcsolatos új munkalendület nem fog megállni, hanem fejlődik tovább. Ez a mi tanácskozásunk ebben a fejlődésben komoly határkő. Ez a tanácskozás és pozitív eredményei a sztahanovisták számára és az egész dolgozó nép számára világosan és félreérthetetlenül megmutatták, hogy a szocializmus építésének módszerei nálunk is gyökeret vertek, egészségesen fejlődnek s jövőnk legnagyobb ígéretét jelentik. A magyar dolgozó nép lelkes örömmel kiséri figyelemmel sztahanovistáinak, élmunkásainak, újítóinak munkáját A magyar nép hálás ennek az élcsapatnak, mely mint a mozdony a vonatot, ragadja előre egész termelésünket és ezzel emeli gazdasági és kulturális színvonalunkat. — A magyar nép háláját mi úgy akarjuk kifejezni, hogy legjobb sztahanovistáink közül néhányat, akik legjobb példával járnak elöl, a legmagasabb magyar kitüntetésre, Kossuth-díjra terjesztjük elő, 51 000 sztahanovistánkat pedig — akik szinte kivétel nélkül jelen vannak e tanácskozáson — magas kitüntetésekben részesejtik. Ez nemcsak eddigi érdemeik elismerése és jutalmazása, de egyben serkentés is arra, hogy a jövőben dolgozzanak még lelkesen. Megjelent a GEIGER, VOGELER, SANDERS és kémtársai a törvényszék előtt A 200 oldalas illusztrált könyv tartalmazza a kém- és szabotázsper tárgyalásának teljes anyagát, a vádirattól az ítéletig. Ára: 5 forint Kapható minden könyvesboltban, valamint a pártszervezetek és üzemek Szikra-megbízottainál. A kongresszus után Akik netán még mindig azt hinnék, hogy történelmet csinálni csak zordonan fenséges arccal lehet, azok végképpen kigyógyulnak e hiedelemből, hogyha szemügyre veszik, jó alaposan megnézegetik majd a kétnapos sztahanovista tanácskozásról készült fényképeket és filmhíradó-felvételeket. Olyanok gyűltek össze a Vasasszékházban, akik most kezdik Magyarország legszebb s legboldogabb történelmét csinálni. Nem csalással s ámítással, nem emberek leigázásával, hanem alkotó ésszel, termékeny munkával, a célratörő igazság erkölcsi és tudományos vértezetével, a természet akadályait legyőző összefogással. A történelemformáló gyülekezetben, a nyolcszáz ember közül egyetlen komor tekintetű arc sincs. Nemcsak a termet pásztázó reflektorok széles-hatalmas aranycsóvái fürdetik fényben az orcákat, hanem említ is jobban a belső biztosság, ama emberek magabiztossága, öröme, akik előtt immáron nem kell bizonygatni többé, hogy önmaguknak termelnek, önmaguknak építenek országot. Hol is? Bányák mélyén. Mozdonyfülkében. Szántó-vető traktorok dübörgése közt. Gyári gépeik kattogásai közben. Munkapdoknál. Építkezéseknél. Tudományos kísérletek laboratóriumában. Mérnöki tervező asztalnál. Rajztábláknál. Számvetési lapok előtt. A szociaista építő munka sok-sok termékeny őrhelyén. Már a kogresszus előestéjén hatalmas tengerhullámok erejével áradt a jókedv azokból, akik eddig csak Kölcsey Himnuszából állították a jókedvet és bőséget. Azt a kellős nemzeti áldást, amely csaknem elérhetetlen távoli költői vágyból elért valóság lett számukra. Ez a jókedv csapott ki s rezegtette meg a szálláshelyek falait is, már a kongresszus előestéjén. A vidéki sztahanovisták ugyanis ekkor foglalták el szobáikat a Gellértben, az Astoriában, mindazokban a szállókban, hová azelőtt csak a régi kiváltságos felsőtízezrek juthattak el. Ha maradt volna még a régi hűvösségből valami az „előkelő“ falak közt, annak most fel kellett olvadni a beköltöző dolgozók szívének forróságától. Az építők foglalták el helyüket az épületben azok után, akik csak romokat hagytak itt... — Utcai pad vagy tömegszállás — emlékezik vissza a Gellért-szállóbeli tágas-erkélyes szobájában Margócz István diósgyőri vasgyári sztahanovista is — ez volt a választéka a kizsákmányolok Magyarországán a vidéki munkásembernek, ha a kényszer felhozta Pestre. Most mégis úgy érzem magam, hogy én vagyok itt otthon. Idegen bitorlók voltak, akik a mi vérfünk-húsunk-bőrünk sanyargatása árán éldegéltek itt a mi munkánkból épült falak között. * Azokat a történelmi pillanatképeket sem szabad kihagyni, amikor a régi Stefánia-korzó útvonalán az egykori gumintádlis kocsiknál fényesebb társasgépkocsik vonultak fel s megálltak a legkiemelkedőbb épület előtt, a Park Club előtt. Idejöttek ebédelni és vacsorázni a szlahanovisták. A fehérszalonban, a kékszalonban, a tükörteremben s a többi ragyogó helyiségben megtérített asztalok mellé. — Nekünk is jó ez — mondja mellettem György István, a Lódengyár textil-technikusa — nemcsak a régi nagypolgároknak. — Na ez azelőtt se volt burzsoáhely — jegyzi meg Rozdics János, a budafoki ABOFORT-pince élmunkás szlahánovistája, a másik asztallábam. Kérdőn ránézünk, hogy érti ezt — Hát úgy értem — mondja kedves, huncutos mosollyal —, hogy a felső tízezer közül ide még a burzsoá sem nagyon tehette be a lábát, mert ez szigorúan, középkori főúri hely volt, hol a hercegi grófi mágnásföldesurak még az újkori nagytőkéseket is kinézték. — Most mi nézzük ki őket — repukázik a milliók legjobb képviselőinek egyike, Hrabek Irén gumigyári sztahanovista. Egy teljes korszakot ugrott el és hagyott maga után e falak közt a történelem, amelynek legújabb alakítói itt ülnek, komoly munka után s még komolyabb munka előtt, harsogó jókedvvel, ételek és italok mellett. Soha ilyen vidáman nem csenghetett itt a pohár, mint most, amikor azok kocintottak egymással s erőt, egészséget kívántak egymásnak, akiknek erejéből s munkájából van mindez: a fényes terem, a terített asztal, az étel, a pohár, a gyöngyöző bor. — Mindennél az a szebb, ami előttünk van! — szólal meg a győri Horváth Ede, a legendás gyorsvágó sztahánovista s ebben a mondatban benne van mindaz, ami lényege a sztahánovista munkának s benne van a szocialista munka és építés egész erkölcstana. Valóban az a szép, ami még előttünk van — ez a végső tanulság csattant fel vasárnap délután Rákosi Mátyás várva-várt beszédéből is. ............ — Nagy Tibor (Szerda, március 1) - ben, találékonyabban, szívósabban. Járjanak tovább is az élen s odaadó jó munkájukkal mutassák tovább az A beszéd közben többször hangzott fel a taps, a lelkes éljenzés. Sztálin nevének említésekor a küldöttek helyükről felemelkedve, hosszan, percekig éltettek a haladó emberiség nagy vezérét, Sztálint. Az elnöklő Apró Antal a Magyar Sztahanovisták Első Országos Tanácskozásának résztvevői nevében köszönetet mondott Rákosi Mátyásnak iránymuttató beszédéért, majd Matuseh Gy uláni lelkes éljenzéstől kísérve felolvasta a tanácskozás résztvevőinek levelét a magyar nép nagy vezéréhez, Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványához, Rárcasi Mátyáshoz. Kedves Rákosi Elvtársi A Magyar Sztahanovisták I. Országos Tanácskozásának résztvevői forró üdvözletüket küldik Önnek. Ha Önhöz szólunk, nagy Pártunkat, hazánkat, a szocializmust vpl.a Magyar Népköztársaságot köszöntjük. • Eredményeinket, amelyekről a tanácskozáson beszámoltunk, a hazai, más Szovjetuniónak és Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának köszönhetjük. A nagy szovjet nép hozzánk küldött kiváló fiaitól nemcsak azt tanulhattuk meg, hogyan köszörüljük helyesen az esztergakést, hanem azt is, milyen a kommunista munkaerkölcs. Kérjük Rákosi elvtársat, tolmácsolja a magyar sztahanovisták, az egész magyar munkásosztály háláját és forró köszönetét példaképünknek, a nagy Sztálinnak, a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának és a nagy szovjet nép kiváló fiainak, a szovjet sztahanovistáknak. A Pártnak és személy szerint ennek köszönhetjük, hogy hároméves tervünk győzelmes befejezése után megkezdhetjük a szocialista építés ötéves tervét. A Magyar Dolgozók Pártja becsület és dicsőség dolgává avatta a munkát, életre hívta, megszervezte, támogatta a sztahanovista újítók mozgalmát. A tanácskozáson elmondtuk eredményeinket. Beszéltünk tonnákról, vetésszámról, kilométerekről és másodpercekről Elmondottuk, közülünk ki, hogyan sokszorozza meg értelmével a gépek erejét, hogy többet és jobbat termeljen dolgozó népünk jólétének, népköztársaságunk erejének fokozására. Mindez álunknak csak kezdete, utat, népünk boldogulására és felvirágoztatására, békénk védelmére, a szocializmus teljes győzelmére! Nem veszítjük el szemmértékünket. Tudjuk, hogy hatalmas emelkedő áll még előttünk: a minőségi javítás, a gyökeres önköltségcsökkentés, a sztatoovista-eljárások széles elterjesztésének harcos útja. Mi elsősorban Öntől tanultuk meg, Rákosi elvtárs, hogy a megszervezett tudást, a tapasztalatokat az egész dolgozó nép közkincsévé kell tenni. Ígérjük önnek, hogy a Szovjetúnió élenjáró munkásaitól átvett módszereket fáradságot nem kímélve, átadjuk mi is a dolgozók széles rétegeinek. Ígérjük, ha eddig százak és ezrek voltak sztahánovisták , munkánk nyomán ezután tízezrek és százezrek lesznek azzá. Minden erőnket megfeszítjük, hogy sztahánovistává lett társaink, nőmunkások és ifjúmunkások velünk együtt harcoljanak, szerszámmal a kézben, a munka termelékenységének emeléséért — minden viaradtság, fegyelmezetlenség, bürokrácia és lazaság ellen. Ígérjük, hogy a Sztahanovistamozgalomban még szorosabban együtt fog működni a munkásság a műszaki értelmiséggel és a fizikai és szellemi munka vállvetett erőfeszítésével az eddiginél még nagyobb győzelmeket fogunk kivívni szocialista termelésünk frontján. Mi, magyar sztahanovista újítók, megígérjük Rákosi elvtársnak, hogy hazánk felszabadulásának ötödik évfordulóját, 1950 április 4-ét, még több, még jobb munkával fogjuk ünnepelni. E nagy nemzeti ünnep alkalmából megindult munkaversenyben élen fogunk járni és rajta leszünk, hogy a munkafelajánlásokat teljes siker koronázza, szocializmust építő ötéves tervünk győzelme, a szovjet-magyar barátság további megerősítése, a béke megvédése jegyében. — Előre jobb és nagyobb teljesítményekkel a Párt vezetésével, Rákosi elvtárs irányításával a szocializmushoz. Szabadság! Az I. Országos Sztahanovista Tanácskozás küldöttei Lelkes taps után Apró Antal zárta be az Első Sztahanovista Tanácskozást. A sztahanovisták levele Rákosi Háláshoz